Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-05 / 208. szám
A mester másoknak is kever Ha nem Is egyik napról a másikra, ha araszolva is, de azért valami kezd megváltozni az iparosok háza táján. Ugyan az adó és a közteher nem csökken, a műszaki fejlődés azonban lassan mindenki számára elérhető lesz. Kiindult tehát valami a kisiparosoknál is; könnyebben, jobban tud dolgozni az, aki vállalja az újat, a korszerű technológiák elsajátítását. Érden Keresztes László autófényező kisiparos gondolt egyet, és egy korszerű ICI autó color festékkeverő berendezést lízingelt. Segítségével már nem okoz gondot a nyugati személygépkocsik újrafestése, illetve a hibák kijavítása. Most már a mester nemcsak a saját munkájához szükséges festéket keveri ki, hanem másoknak is tud segíteni e bonyolult műveletben, a festékek ösz- szeáUításában, emellett még a szakma művelőit segédanyagokkal is ellátja az érdi autófényező (Hancsovszki János felvétele) Tilos volt. Most nemcsatk lehetséges, hanem természetes. Ha az érintettek úgy kívánják, illő ünnepélyességgel megszentelhető az újonnan tető alá került pékség, a katonai csapat- zászló, a település háborús halottjainak állított emlékmű. A szertartás szép, külsőségeiben, tartalmában az eseményhez igazodó. Ha valóban igazodó. Ha tapintattal készítették elő, ha kellő figyelemmel szervezték. Talán-talán a tapasztalatlanság az oka, talán az illő figyelem hiánya, de száj- tátva látom, az ünneplőbe öltözöttek néhány csoportjának izgatottan, értetlenül összehajtó fejbofcrát. ökomén ikus aktusnak kellene lennie a megszentelésnek, hiszen a háborús halottak SZÁJTÁTVA Lehet között éppúgy vannak római katolikusok, mint evangélikusok, reformátusok, zsidók, vallást nem vállalók ... S még^s, a többi vallás képviselői nincsenek ott a meghívottak külön csoportjában, a plébános úr szép beszédét nem követi senki másnak a szava, hirdetett igéje. Évszázadok óta békében éltek a községben a különböző vallásúak, kik-kik szép templomot építettek maguknak, ahogyan a zsinagóga sem hiányzott. A történelem nem tett különbséget a vallások között, amikor áldozatokat szedett, a halottak az itt élők közös halottjai, azaz emlékük is közös. Annak kellene lennie, de lehet-e ilyen módon, ilyen furcsa fcledé- kenységgel, tapintathiány- nyal?! így nem lehet közös az emlék. S mert nem első ízben vagyok tapasztalja a furcsa, minden bizonnyal akaratlan, de valóságos féloldalasságnak, vélem: talán azzal kellene kezdeni minden ilyen esemény előkészítését, hogy kizárják a kizárólagosságnak még a látszatát Is, s még inkább a gyakorlatát. Emlékezni csak így lehet. így szabad. MOTTÖ össze, így a 48 óra is meglett volna, és még idő is maradt volna a főváros ülésére eljuttatni a kerület válaszé.. Mivel azonban nem tartotta magát a 48 órához, ezzel támadási felületet nyújtott a kerületben ellenzékben lévő MDF-es és kereszténydemokrata kisebbségnek. Az ellenzék támadott is, és jogsértőnek minősítette a közgyűlés összehívását Érdekes módon azonban, annak ellenére, hogy a meghívást jogsértőnek találták, mégis szép számmal megjelentek az ülésen. Miért? Szerintem azért, hogy kivonulhassanak. Ugyanis ez történt. Amikor a polgármester azt kérte, jelenlévők szavazzák meg, hogy a rendkívüli helyzet miatt tekintsenek el ez alkalommal az SZMSZ által előírt 48 órától, és minősítsék határozatképessé az ülést akkor az ellenzék rövid okoskodás után, szószólójuk megadott jelére „emelt fővel", mint győztes hadsereg, távozott a teremből. A győztes hadsereg mindössze egyetlen apróságról feledkezett meg csupán. Kivonulásuk közben elmulasztották megszámolni az ottmaradottakat. Az ottma- radottak pedig voltak még annyian, hogy az ülés határozatképes maradhatott volna. Koppány Zoltán polgár- mesternek már csak egy dolga marad, meg kellett volna szavaztatni az ott- maradókkal, hogy a meghívó hiányosságától eltekintenek, a közgyűlést a körülményekre való tekintettel törvényesnek fogadják el, és a kerület állás- foglalását elküldik a fővárosnak. Koppány Zoltán azonban nem élt ezzel a felkínálkozó lehetőséggel. Elmondta, ugyanez a testület márciusi ülésén felhatalmazta őt, hogy a testület képviseletében, nevében bárhol nyilatkozhat. Így élni fog a ráruházott joggal, és a mai fővárosi közgyűlésen bejelenti, hogy a józsefvárosi önkormányzat, korábbi megállapodása alapján egyetért az iparűzési adó bevezetésével. ■ Miért nem használta ki az adódó lehetőséget, miért nem szavaztatta meg a teremben maradt többséget? — kérdeztem Koppány Zoltánt. — Nehéz ősz, kemény munka vár most ránk, nem akarom élezni a helyzetet, még jobban szítani a feszültséget az ellenzékkel. Ilyen időszakban inkább az összefogásra, a közös munkára lesz majd szükség. ■ Ha márciusban önt felhatalmazták arra, hogy a kerület nevében utólagos beszámolással nyilatkozzon, akkor miért volt most szükség ennek az ülésnek az összehívására? Ráadásul ilyen körülmények között, hogy még a meghívó kiküldésére sem maradt elég idő. — Valóban, a polgármester alanyi jogon, meglévő felhatalmazás alapján, utólagos jóváhagyás mellett, bármely fórumon képviselheti a testületet. Ennek értelmében ezt a rendkívüli ülést tényleg nem kellett volna összehívnom. A képviselők ezzel a demokrácia kiszélesítésére kaptak volna lehetőséget, még egyszer elmondhatták volna a végső válaszunk előtt a véleményüket. Sajnálom, hogy nem éltek ezzel. ■ Nem lehet, hogy az ellenzék nem ért egyet az iparűzési adó bevezetésével, és ezért kapaszkodtak ilyen jogi kifogásokba? — Nem, ezt nem hiszem. Ha így lett volna, módjukban áll szólni az ellenérveikről. Sajnos, eddigi tapasztalataink szerint náluk ez gyakorlat. Sokszor előfordult már, hogy jogi kifogásokkal lassították, akadályozták a munkát. ■ Önök egyetértenek az iparűzési adó bevezetésével? — kérdeztük az ottmaradott képviselőket. — Miért jó ez? VOKSOLT A SIAKSmvmT! TAGSÁG? Ha van hangadó, a kotta isméi! A közelmúltban kérdőívet kaptak a munkavállalók. Ezen meg kellett jelölniük, hogy mely szakszervezethez tartozónak vallják magukat, s hogy tagdíjukat hajlandók-e úgy fizetni, hogy a summát levonják a fizetésükből. Afféle burkolt szavazással ért fel az ügy, hiszen a három nagy szakszervezeti tömörülés, az MSZOSZ, a LIGA és a Munkástanácsok így képet alkothatnak tömegbázisukról. Az illetékeseket most arról faggattuk, hogyan ítélik meg e „voksolás” eredményét, változott-e tagságuk, befolyásuk. SZÉKELY ATTILA, a Munkástanácsok Országos Szövetségének szakértője-: — A mi helyzetünk sajátos, ugyanis minket nem helyezett oda a jóisten eleve minden munkahelyre. Munkástanácsokat szervezni, ahhoz kell néhány jó értelemben vett megszállott, és bizony meg kell nyerni a csatát, jobb esetben csak a munkáltató ellenében, egyébként az szb- titkárral szemben is. Ezért nálunk az a helyzet: nem volt szokás — most sem az —, hogy az orrára kössük a munkáltatónak vagy másnak, kit is tartunk nyilván tagként. Ez ugyanis az üldözöttség előszobája lenne, sok példa bizonyítja. A fenyegetettség miatt, meg talán, mert mi vagyunk a legradikálisabbak, azzal eleve számoltunk, hogy a bérből és fizetésből élők nagy többségét nem tudjuk magunkkal vinni. — A tagság? Nincs akkora apparátusunk, hogy nyilvántartsuk. Inkább csak a pereink számát ismerjük, most is legalább húsz munkaügyi perünk folyik. A kotta az: valahol megalakul a munkástanács, a hangadói kézhez kapják a munkakönyvüket, és elkezdődik a per ... Azt is tudjuk, hogy hány alapszervezetünk van. Jelenleg 220 alapszervezeti csatlakozó nyilatkozat van a birtokunkban, akad közöttük 60 tagú és háromezres is. Tudjuk azt is, hogy egyetlen hónap alatt emelkedett ez a szám kétszáz alattiról ekkorára, s most is tárgva— Egyetértünk vele, annak ellenére, hogy többen közülünk érdekeltek vagyunk különféle vállalkozásokban, akár mint tulajdonosok, akár mint rész- tulajdonosok. Ha tehát ezt az adót bevezetik, az minket is keményen sújtani fog. Mégis megszavazzuk, hiszen a kerületi önkormányzatok anyagi helyzete elkeserítő. A közlekedés, az iskolák, az ellátás szinte megoldhatatlan gondokkal küzdenek. Pénz híján a tanévet alig tudták az oktatási intézmények megkezdeni. Ha félfogadási időben kinézünk a folyosóra, elképesztő tömegek állnak itt; segélyekért jönnek. Az elnyomorodás már olyan mértékű, hogy az eddig polgári, középrétegként nyilvántartott lakosság is teljesen lecsúszott. Valamiből pedig meg kell ezeket a problémákat oldani, és más kilátásunk erre most nincsen, csak az iparűzési adó, még akkor is, ha mi magunk is nyögni fogjuk. Az ülésteremből kivonult kisebbséget megkérdezni már nem volt módunk, azonban Maróti László Ferenc úrtól ígéretet kaptunk, hogy még a mai nap folyamán nyilatkozik álláspontjukról. Beszélgetésünket a holnapi számban olvashatják olvasóink. Szegő Krisztina lünk a csatlakozásról a MÄV Kórházzal, vagy, hogy Pest megyei példát említsek, a dunakeszi Mechanikai Laborral. Felelősséggel csak annyit állíthatok, hogy 30 ezer fölötti és 150 ezer alatti lehet a taglétszámunk. Ide tartozik: egyelőre nincsen a munkástanácsoknál egyéni tagság, az alapszabályunk ilyet nem ismer. De e hét szombatján kerül a választmány elé az ügy, s lehet, hogy bevezetjük az egyéni tagságot is. — A politikai súlyunkról pedig annyit: meggyőződésem, hogy ennek nem egyetlen mércéje a taglétszám, legalább ilyen fontos a politikai befolyás. S ha már itt tartunk, minket mindig azzal vádolnak, hogy az MDF fiókszervezete vagyunk. Erre azonban még senki nem szolgáltatott bizonyítékot. Nem is értem a dolgot: miért csapódna egy kormányon lévő népszerűtlen párthoz egy eleve ellenzéki szerepet játszó érdekvédelmi szervezet?... Jobb lenne, ha valaki utánanézne, miféle lépéseket tettünk, véleményeket mondtunk az Érdekegyeztető Tanácsban ... ÖRY CSABA, a LIGA- szakszervezetek alelnöke: — Ami történt, azt mi nem értékeljük voksolásnak. Az emberek arról döntöttek, hogy személyesen, a bizalminak fizessék-e a tagdíjat vagy vonják-e le tőlük automatikusan. A szakszervezetek közötti választásról csak később beszélhetünk majd, feltehetőleg a jövő tavasszal. A törvény szerint egy éven belül kell megtartani a szakszervezetek közötti választást. — A mi szervezeteink többségét ez a mostani tag- díjfizetési aláírási ügy nem is érintette, mivel fontosnak tartjuk a bizalmi és a tagság közötti közvetlen kapcsolatot, s ezért a tagdíjat is zömmel személyesen fizetik. Ez alkalom a személyes beszélgetésre is. Azok a szervezeteink, ahol levonják a tagdíjat — a háromszázból körülbelül tíz-tizenöt ilyen — jelentősen erősödtek most e procedúra eredményeképpen, de a többinél is erősödés jellemző, ha kisebb mértékű is. Ma 270 ezerre tehető a LIGA tagsága, úgy 30 ezerrel lehet több, mint a legutóbbi választmányunkon, amikor 45 új szervezetet vettünk fel. — Még annyit: a majdani választás alapfeltétele lesz, hogy egy időben, egymás mellett, világosan megjelenhessenek az alternatívák, a konkrét szakszervezeti programok, törekvések. Ez hozza olyan helyzetbe a munkavállalókat, hogy eldönthessék, kit is támogatnak. A választásnak meg kell oldania a legitimációs kérdést s a szakszervezeti vagyon fölötti vitát is. Ügy gondolom, negyvenévi kötelező szakszervezeti tagság után a most minden szakszervezettől távol maradiaknak is esélyt kell kapniuk, hogy „végrendelkezzenek", azaz megmondják, a személyes befizetéseikből származó vagyonrész kit illessen. Minden bérből és fizetésből élőt — a kétmillió körüli összes szakszervezeti taggal szemben ők mintegy ötmi llióan vannak — meg lehet kérdezni erről... BÁLINT ATTILA, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének ügyvivője: — Nem, nem burkolt szavazás volt ez, hanem nyilt voksolás, legfeljebb olyan pártpolitikai mázzal volt nyakon öntve, ami azt kívánta célozni: olvadjon le az MSZOSZ tagszervezeteinek létszáma. Ezzel szemben a máz olvadt el. Több mint 1,1 millió aktív munkavállaló írt alá olyan nyilatkozatot, hogy az MSZOSZ-hez tartozó szakszervezetekben fizet tagdíjat. Nyílt volt a kérdés: melyik szakszervezetnek kívánja fizetni, vagy átutaltatni e díjat. Hadd tegyem hozzá: az érdekkörünkbe tartozó szakszervezetek tagságának csak 70 százalékához jutottunk el eddig a nyári és kényszerszabadságok miatt. Ezért végleges taglétszámmal nem is szolgálhatok most. — Ami a jövőt illeti, tudom, hogy a nyugdíjasokkal, a tanulókkal, a jog- fenntartókkal együtt kétmillió körülire várható a legnagyobb magyar szak- szervezet tagsága. Korai lenne még jósolni, hogy ez csökkenést vagy növekedést jelent. A viszonyítási módszernél figyelembe kell venni azt is, hogy hányán dolgoznak olyan üzemekben vagy vállalatoknál, amelyek az MSZOSZ-tag- szervezetek érdekkörébe esnek, így derülhet csak ki, hogy mekkora a tényleges szervezettségünk, befolyásunk. Biztos, hogy a működő piacgazdaságokban ez az arány 10-12 százaléktól 60-70 százalékig terjed. Mostani reményeink szerint a 70 százaléknál aligha lesz rosszabb a mi szervezettségünk. Hibás kiindulópont, hogy mekkora volt ez az arány néhány éve, ugyanis azóta sok munkahely megszűnt, szétdarabo- lódott, a szakszervezetek is atomizálódtak. — Ügy vélem, most vagyunk tanúi egy örvendetes újraszerveződési folyamatnak, kezdik felismerni a munkavállalók, hogy a nagyobb szakszervezeti föderációk hatékonyabb érdekvédelemre képesek. ★ Tegnap a LIGA a következő tartalmú közleményt adta ki: Veszélyes helyzet alakult ki annak nyomán, hogy az MSZOSZ-en heliil a volt állampárti bürokrata szárny kerekedett felül. A LIGA szerint ez az irányzat a demokrácia intézményeit vonja kétségbe. Bálint Attila, az MSZOSZ ügyvivője a hosszadalmas közleménnyel kapcsolatban a következőket mondta el lapunknak: A LIGA közleményének stílusa szélsőséges kormánypárti politikusokéra emlékeztet. Ez aa acsarkodás önmagáért beszél. S mivel ezt nemcsak mi vesszük észre, hanem ennek a szakszervezetnek tagsága is, szinte természetes, hogy bázisuk csökken. V. G. P. « &£MaD 3
