Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-05 / 208. szám
Ä II l/íl inni II1/7 A TI ni 1/ rrmiiii it Margó ÖNKII IKMANYZAII DK rUKlIIVIA TANULT ÖKÖR SZEKÁLNI, AZ IDEGEIN ZONGORÁZNI LEHET Bebetonozott polgármesterek Körülbelül fél évvel ezelőtt arról beszélgettünk dr. Szabó Lajossal, a Belügyminisztérium önkormányzati főosztályának vezetőjével, hogy nem sokkal a helyhatósági választások után különös divat uralkodott el a polgármesterek körében. Egyik a másik után lépett vissza, mondott le tisztségéről, nem sokkal megválasztása után. Dr. Szabó Lajos akkori nyilatkozatában — amely lapunk önkormányzati oldalán jelent meg —, ennek a jelenségnek az okairól beszélt, elmondta többek között, hogy egyes testületek úgy késztetik lemondásra polgármesterüket, bogy nem bért, hanem tiszteletdíjat szavaznak meg részére, illetve egyéb más módszerekkel készítik ki a nemkívánatos önkormányzati vezető idegrendszerét. A polgármesterek visszalépésének divatja, amilyen hirtelen kerekedett, olyan hirtelen el is ült, az azóta eltelt időben úgy látszik minden választott tisztség- viselő tisztázta magával, bírja-e a rá bízott munkát, megtalálja-e ezen a területen a számításait. Napjainkra azonban a lemondások helyett most úgy tűnik, egy újabb hullám kerekedik. Dr. Skultéty Sándor köz- társasági megbízott hívta fel rá lapunk figyelmét, hogy az utóbbi időkben sok településen kezdeményez a testület fegyelmi eljárást a polgármester ellen. Ismét ér. Szabó Lajoshoz fordultunk kérdésünkkel. • Vajon egy új lemon- datási hullámról van most szó? Netán a múltkorinak a folytatása, vagy annak egy megújult formája ez az új divat? — Nem hiszem — vála- « zol ja dr. Szabó Lajos —, hogy valamiféle divatról lenne szó, hiszen a képviselő-testületek minden bizonnyal tudják, hogy miért indítanak fegyelmi eljárást a polgármesterek ellen, és feltehetőleg erre alapos indokaik is lehetnek. A fegyelmi vizsgálat éppen arra szolgál, hogy megállapítsa, megalapozott volt-e a polgármesterek ellen felhozott vád. A közösségek mostanában csiszolódnak össze, tárhatók ilyen súrlódások, és szerintem ezeknek a ■zárna nem annyira aggasztó. Túl sok fegyelmiről nincs tudomásunk, igaz, nem is kell ezeket a Belügyminisztériumnak bejelenteni. Azt pedig, hogy fegyelmi Ügyek léteznek, egyáltalán nem tekintem dehonesztá- lónak, hiszen egy ilyen eljárásból akár még tisztán is kerülhet ki a polgármester. Feltéve, ha a vizsgálatot tényleg korrekt módon folytatják le. • Ügy tudom a polgármesterek „he vannak beto- nozva” a székükbe, onnan semmilyen módon nem mozdíthatók el. Vonatkozik ez a fegyelmire is? — A fegyelmi eljárásokról az önkormányzati törvényben a tisztség ellátásáról szóló 77/90. számú paragrafus rendelkezik. Eszerint ha fegyelmi eljárás során elmarasztalják a polgármestert, az még valóban nem elegendő ok arra, hogy elmozdítsák a heösszeállította: Szegő Krisztina «SrJíírlav lyéről. A jogszabály felsorolja ugyan, hogy milyen esetekben szűnhet meg a polgármester munkaviszonya, de ebben olyan objektív okok szerepelnek, mint a polgármester halála, a testület feloszlása, a mandátum lejártával az új polgármester kinevezése, ösz- szeférhetetlenség stb. Polgármester visszahívá- ■áról valóban nem tesz említést a törvény, ez pedig tudatos, hiszen ha a választópolgárok 4 évre megbízták őt, akkor 4 évig hivatalban is kell maradnia. • Hogyan történik egy fegyelmi eljárás a polgármester ellen? — A fegyelmi eljárást a testület rendeli el, kezdeményezheti a képviselő- testület valamely tagja, bizottsága vagy a köztársasági megbízott. Elmarasztalás esetén olyan büntetések szabhatók ki, mint megrovás. juttatások csökkentése és megvonása, személyi alapbér csökkentése. A 600 lakosnál kisebb községekben a fegyelmi eljárást a képviselő-testület közvetlenül folytatja le, az ennél nagyobb településeken egy háromtagú bizottság vizsgálja ki az ügyet. A Említette, hogy elma- r ászt aló döntés esetében milyen büntetések szabhatók ki. Nem lehetséges, hogy épp ezzel próbálják lemondásra bírni a polgármestert? Hiszen visszahívásra, mint már említettük, nincsen mód. — Persze, a polgármestert szekálni, a polgár me s- tér idegein zongorázni bizony lehet. Emellett ha kellő intelligenciával rendelkezik a vezető, és érzékeli a megrendült bizalmat, nagy a valószínűsége, hogy önként is lemond. Az ilyen procedúrák azonban nem lehetnek a polgármesterek elmozdításának eszközei. A Van rá igény, hogy a törvény mégis rendezze a visszahívás módját, rendszerét? — Igények természetesen érkeznek, mégsem szándékozunk ezen változtatni. Nem véletlen ugyanis, hogy a rendelkezések erről nem szólnak. A visszahívás intézménye a demokratikus Európában egyáltalán nem ismert. A visszahívást a szovjet rendszer találta fel még az 1920-as évek környékén, egyetlen céljuk vele az volt, hogy a választott vezetőket ezzel kézben tarthassák. Ha engednénk a testületek ilyen irányú igényeinek, az visszavonhatatlanul diktatúrához vezetne. Azt gondolom, a közösség és a polgármester intelligenciáján kell múljon, miiként rendezik egymással a nézeteltéréseket. RÓZSASZÍN MÁRVÁNY, SÁRGARÉZ DÍSZÍTÉSSEL Minden szinten szinte minden A nyár közepén egy rövid hírben adtuk közre, hogy befejezték és átadták a budapesti Semmelweis utcában azt az új hétemeletes, korszerű épületet, ahová azóta a Pest Megyei OTP-igazgatóság is átköltözött, korábbi Bécsi utcai székházából. Az azóta eltelt időszakban, úgy tűnik, „belakták” már új otthonukat, Rózsa G. Róbert megyei igazgató és Hajdú Gézáné igazgató- helyettes büszkén mutatták a székház emeleteit, ésszerű beosztását, színvonalas berendezését. — A Pest Megyei OTP-t az ötvenes évek közepén alapították — emlékeznek vissza a kezdetekre —, az igazgatóság az akkori Mün- nich Ferenc utcában volt, ahonnan a 60-as évek elején a Bécsi utcába költöztünk. A hálózat 1956 körül alakult ki, később már csak továbbfejlődött. A megyei fiókhálózat első tagjai a nagyobb városokban, Gödöllőn, Cegléden, Nagykátán, Nagykőrösön épültek meg, szinte az igazgatósággal egy időben. Az OTP fő tevékenysége a kezdetek kezdetén, az akkori gazdaságpolitikának megfelelően, betétgyűjtés és hitelezés volt, illetve az előd pénzintézetektől vettek át feladatokat. A lakáshitelek nyújtását 1956—57 körül kezdték, ezután következtek a saját beruházású lakásépítések, majd a 60-as években a mezőgazdasági és áruvásárlási kölcsönök ügyintézése. Később, a gazdasági élet kiteljesedésével párhuzamosan megkezdődött a banki tevékenység és az értékpapír- forgalom bonyolítása is. Egyre sürgetőbbé vált a devizaügyintézés, amelyet tel- jeskörűen a régi székházban már beindítani sem tudtak. Hogy a régi, körülbelül 800 négyzetméteres, félemeleti helyiséget kinőtték, ez mintegy 15 éve vált nyilvánvalóvá, ekkor álltak neki más helyiség után nézni. Olyan területet kerestek, amely a megye minden pontjáról jól megközelíthető. Az építkezést körülbelül három esztendeje kezdték, egy különleges — általában foghíjbeépítéseknél alkalmazott — technológiával; fölülről lefelé. A 270 milliós értékű épület társ- beruházója a Pest Megyei Tanács, illetve annak jogutódja, a megyei önkormányzat volt. A csodálatos új székház, amelyet június 19-én adtak át, 3200 négyzetméteres, hétemeletes. Az igazgatósághoz tartozó 10 Pest környéki településen kívül ide tartozik a többi 32 fiók, illetve az egész megye szakmai felügyelete, de betét- és devizakezelés szempontjából a budapestieket is képesek ellátni, sőt szívesen is várják őket. Az épület legmagasabb szintjein azok a részlegek kaptak helyet, amelyeknek a legkisebb az ügyfélforgalmuk. Minden szinten kis teakonyha áll a dolgozók rendelkezésére, valameny- nyi munkafolyamat külön szobát, külön helyet kapott. A legfölső emeleten konferenciatermet is kialakítottak, amely mintegy 40 hallgató számára nyújt kényelmes elhelyezést, s tanfolyamok, előadások rendezésére is alkalmas. A földszint teljes egészében az ügyfeleké, a rózsaszín márvánnyal borított, sárgarézzel díszített, légkondicionált nagyterem igazi banki hangulatot érászt. Kellemes belépni ide, aki járt annak idején a Bécsi utcában, bizony észreveszi a különbséget. Itt minden az ügyfelek kulturált fogadását szolgálja. Ferenc császár és kísérete — amint az a Hazai és Külföldi Tudósítások 1820. szeptember 30-i számában olvasható — mél- tóztatott megjelenni azon a bemutatón, amelyet „Ö Felségüknek és fővendégeknek” szerveztek nemes Májerfi Ferenc birtokán „némely nagy mezei gazdák, hogy... a magyarországi mezei gazdaságnak ágait együtt megmutassák”. A Pest mellett lezajlott fényes esemény egyik mozzanatáról így számolt be a tudósító: „... szörnyű pattogások között, nagy vergődéssel, mintegy 30 gulyás odatéregetett valami 200 darabból álló vad gulyát, mely Grassalkovich hercegé és Örkényen Pest vármegyében jár... gu- lyásfik által kifogattattak két tinók, és nagy veszöd- séggel járomba tetetvén két tanult ökörrel szekeret vontatni kényszeríttettek.” Ma bizonyára gulyásipari tanulónak neveztetnének a gulyásfik, a többi azonban kétséges. Az is, hogy lennének-e tinók, s még inkább „tanult ökrök”, melyek mellett a gulyásfik a hajtást, a tinók meg a vontatást gyakorolhatnák. Kétséges ez, azért, mert alig hogy elkezdődött a tanév, a sokadik helyen hallhatom: kritikus helyzetbe került a szakmunkástanulók gyakorlati oktatása. Négyszáznál több osztálynyi gyermek holnapi tudományáról van szó itt, azaz nem kicsiség a baj, nem kezelhető mellékesként a fennakadás. A gyakorlati képzés egy jelentős része ugyanis olyan gazdálkodókhoz kötődik, amelyek sorra bejelentik: átalakulnak, megszűnnek, részekre bomlanak, új tulajdonformák között dolgoznak tovább, azaz nem vállalják eddigi kötelezettségeiket. Amint egymást kergetik azok a közlések is, amelyek az iskolák tanműhelyeihez való vállalati, szövetkezeti stb. hozzájárulások radikális csökkentését vagy éppen teljes megszüntetését tudatják. Bizonyos szakmáknak a létalapja is kétségessé vált, hiszen pél- dául a mezőgazdaságigép-szerelők továbbra is azt tanulják, amit eddig, avagy váltsanak és főként a kisüzemi gépesítés eszközeivel ismerkedjenek? A gyakorlati oktatást vezetők és a szakoktatók népes csapatának a holnapja sem tisztázott, azaz hosszan részletezhetném, mennyiféle gond jelzi, a „gulyásfik” meg a „tinók” jelene-holnapja kérdőjelek kerítése közé szorult. S a legkétségesebb az, vajon ki bocsát „tanult ökröket” az intézmények, az oktatói kar, s főként a gyerekek rendelkezésére? Olyan kis területe ez a társadalmi-gazdasági változásoknak, amelyre aligha jutott figyelem, értő aggodalom, mi lesz, hogyan is lesz a továbbiakban. Csakhogy! Ezen a kis területen valójában az dől el, a holnapután szakembergárdája milyen minőségűvé formálódik, mit tud majd, mire lesz képes ismereteire támaszkodva. Az dől el, hogy amikor megteremtődnek a korszerü(bb) termelés technikai-technológiai feltételei, nem reked-e meg a mozgás azon, hogy nincsenek, vagy kellő számban nincsenek képzett, a fejlett technikát hiba nélkül használó, a technológiát értően alkalmazó emberek! El ne feledjük: ez a gond már ma is jelen van a nemzetgazdaságban! A megyében külföldi részvagy teljes tulajdonnal létrejött vállalatoknál a legnagyobb feladatnak a kellő képzettségű szakembergárda toborzása bizonyult ... A megye országosan a legjelentősebb helyek közé tartozik a szakmunkás- képzésben. Ami egyben arra is fényt vet, az itteni gondok korántsem maradnak meg a megyehatáron belül, hiszen a megye és például a főváros között ilyen értelemben is sok évtizedes volt az együttműködés, ami most szintén kérdőjelekké olvad. Nem feledhető: a „tanult ökör” is kezdte valahol, valamikor... Mészáros Ottó Eddig eltűrték, most már nem is fogadják a tanulókat Az új oktatási idény a mezőgazdasági szakiskolákban sem kezdődött gondtalanul. Hogyan hatnak az utóbbi hónapok változásai a szakoktatásban résztvevőkre? — erről kérdezte a Falutévé riportere dr. Borda Istvánt, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrároktatási Intézetének címzetes egyetemi tanárát. • Milyen helyzetben van most a mezőgazdasági szakoktatás? Hiszen a magyar mezőgazdaság jövőjéről most kevés biztosat mondhatunk. a tanév viszont elkezdődött 42 ezer diák számára az ország ISO iskolájában . .. — Az előző években szeptemberre mar mindenki tudta, hogy milyen feladatok várnak rá egész évben. Most viszont, az átalakulás időszakában a mezőgazdaság jövőjéhez kell nekünk is igazodni. A mezőgazdaság várható igényét kellene felmérni. Ezt azonban sajnos ma nem jósolhatjuk meg, legföljebb körvonalazhatjuk. — válaszolta dr. Borda István. • Mit tehet ilyenkor az oktatás? — A túlságosan szakosított képzés helyett az úgynevezett integráltabb képzést kell szorgalmazni, ezt kellene ajánlani. • Ebbe a kiszélesedni lát* szó oktatási folyamatba bekapcsolódik a gazdaképzés, Illetve a gazdaasszony-képzés. Milyen tematikával? — Ez egy integrált képzési forma, ahol a kisüzemi gazdálkodáshoz szükséges valamennyi ismeretet oktatják. Így állattenyésztési ismereteket, növény- termesztést, kertészeti- és műszaki ismereteket. • Am nemcsak az a kérdés. hogy mit tanulnak idén a diákok, hanem az is: miből? Először nem az anyagiakat kérdezem — a tankönyvekről van szó ... — A 42 ezer tanulónak több mint a fele csak részben kapja meg a szükséges könyveket. Ugyanis a szűkös költségvetési források miatt kevesebb tankönyvet lehetett utánnyom- tatni. De ez csak az egyik gond. Nagyobb baj az, hogy ma már új tankönyvek kellenének, hiszen az új tartalmú képzéshez új tananyagot kell adni! • Ehhez is pénzre volna szükség. Igaz, hogy sohasem volt üzlet a nagyüzemek számára, hogy a diákok náluk végezték gyakorlati munkájukat? — A gyakorlati oktatásnak ezt a szakaszát sohasem látták szívesen az üzemek, de eltűrték. Most azonban olyan érdekeltség működik, hogy egyáltalán nem akarják fogadni az első-másodéves tanulókat. Ezért az iskoláknak ki kell alakítaniuk saját tangazdaságaikat. Ez nagyon nehéz feladat lesz, hiszen ma még azt sem lehet tudni, hol lesz olyan szabad földterület, amely az iskolához közel tangazdasággá formálható. Nem is beszélve arról, hogy milyen sokba kerül ez.
