Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám

xxxv. Évfolyam. 22s. szäm 1991. szeptember 28., szombat Igyekszenek menedzselni Ne a gazdák legyenek a vesztesei... kép - IRAS Hömpölygő folyam a tör- ténelem. Kis ladikokat, könnyű vitorlásokat, büsz­ke jachtokat, fáradt uszá­lyokat — sorsokat sodor. S közben hullámai hordaléko­kat vetnek partra. E mozgó mindenség ha­lad-e? „Ment-e... a világ elébb?” (Vörösmarty) A költő fájdalommal tépi ki magából a felismerő vá­laszt: „Ment, hogy minél di­csőbbek népei, / Salakjok annál borzasztóbb legyen.” Ellentét feszül tehát az emberi tettekben. A fel­emelő jó mellett mindig ott van a lehúzó rossz. Ezek úgy tartoznak össze, úgy működnek együtt, mint a szétnyíló olló szárai. S hogy mi a tetsző, mi a bántó? Mi az érték, mi a hulladék? Az idő mondja meg. Mert ^Változik a vi­lág: gyengül, ami erős, / És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.” (Arany János) Ezért éljük a nagy vég­letek korát. A polgári örömet őrző garázs, a társadalmi rnesz- szire jutás akaratával tele­tankolt autó csak fél képe a mának. Mellettük halom­ba gyűlnek együttélésünk ledobott göncei, elszakadt hiteink, romlott eszmetáp­lálékaink, az igazat ígérő jó szó száraz kenyérdarab­jai. S olykor már ide kény­szerül, itt keres értékmara­dékot a gyakran gazdátlan­ná hagyott, kóborló eb: a hű emberség. Az önzetlen, a hasznot nem hozó, az egy ideológiát sem szolgáló, az őstermészet-tisztaságú. Míg hurokba nem fogja egy újabb kor közalkalma­zottja: a sintér. Apáti-Tóth Sándor — Költői Ádám Emlékezés; kiállítás Az iskolateremtő Abonyi Lajos Emlékek cí­mű könyvéneit egyik mon­data szerint: „A mi nagy, öreg szerettünk, Kazinczy Ferencz, gyakran szívesen látott vendége volt az szép asszonyka (mármint Beöthy Viktóriának, Kazinczy Vil­mos, a nyelvújító testvére felesége) házának.” Nos, ennek a rokoni kap­csolatnak, s egyben az író ebből eredő abonyi viszo­nyának derék pártolója lett annak idején Abonyi La­jos, az utóbbi évtizedekben pedig a nagyközségbeli helytörténészcsoport, illet­ve a falumúzeum. Az idén emlegetett fák lombjai alatt és 1973-ban Darvas József író által avatott Marcsay- mellszobor köré vagy há­rom-négy tucatnyi ember jött össze a minap, hogy Kazinczy Ferenc halálának 160. évfordulója alkalmá­ból — kicsit megkésve — tisztelettel megemlékez- . zen az író, nyelvújító mun­kásságáról. Az itteni rövid méltató szavak, s szavalat — amit Makai Béláné pe­dagogue- mondott —, vala­mint koszorúzás után az egybegyűltek a falumú­zeumba vonultak. A nyelv­újító munkásságával, abo­nyi tartózkodásával össze­függő, részben eredeti, rész­ben dokumentummásola­tokból álló kiállítás nyílt. Megnyitóbeszédet Győré Istvánná, a Somogyi Imre Általános Iskola igazgató- helyettese mondott. Előadá­sából többi között kiderült, hogy a ICazinczyról való megemlékezésnek a múlt századra visszanyúló ha­gyományai vannak a nagy­községben. Kazinczy Ferencre a 19— 20. század írói úgy tekin­tették, mint a modern ma­gyar irodalom megteremtő­jére. Tizenöt esztendős ko­rában írja első munkáját, később a világirodalom re­mekeit próbálja magyarra átültetni. Pártolja a ma­gyar színészetet, mindig újabb és újabb írókat fedez fel. 1734-ben lesz Kassán aljegyző, majd 86-tól a nemzeti iskolák felügyelő­je. Működésének 6 eszten­deje alatt több mint 200 is­kolát létesített. Fogsága idején érlelődik meg ben­ne az a gondolat, hogy iro­dalmunk fejlesztésének leg­főbb feltétele a nyelv ki­művelése, a nyelvújítás. Ez utóbbi eredményeként kö­rülbelül 10 ezer új szó és kifejezés született. Ma már természetes, hogy zongorán játszunk, és nem zengő tamburán, az iskolai órára nem tanítást árasztó, ha­nem tanár megy be, és az ereszünk alatt fészkelő fec&kepár nern csőrorrából, hanem csőréből eteti kicsi­nyeit. És lehetne sorolni. Kazinczy művei nem tar­toznak gyakoribb olvasmá­nyaink közé, de intézmé­nyek, utcák viselik nevét. Nemcsak az írók adó­sak Kazinczy Ferencnek, mi is azok vagyunk, akik megújított anyanyelvűn­kön beszélünk. Ide kapcso­lódik Kölcsey intésnek fel­fogható mondata: „Tiszteld, tanuld más népek nyelvét is, de soha ne feledd: ide­gen nyelvet tanulni szép, a hazait művelni pedig köte­lesség.” Gy. F. A közelmúltban végre megoldódott a sertéstartók érté­kesítési gondja. Most a szőlőtermelők küszködnek ne­hézségekkel. A szovjet piac összeomlása alaposan hoz­zájárult az ágazat válságához. Országszerte jelenleg kö­rülbelül hárommillió hektoliter van a pincékben: ami az elkövetkező hónapokban elérheti, sőt, meghaladhatja a hétmilliót. Kíváncsiak voltunk, a környéken miféle kép alakult ki. Ennek apropóján beszélgettünk Keresztúri Józseffel, a Kecskeméti Borgazdaság Ut. termelési igaz­gatójával. — önök mekkora meny- nyiséget tárolnak a pin­céikben? — Nem túl nagyok a készleteink, annak ellenére, hogy jelentős mennyiségű borunk van. Inkább az a probléma, hogy száz-száz- ötvenezer hektoliter meg­maradt, amit tavaly azért vásároltunk, hogy kiszállít­suk a Szovjetunióba. A pia­ci lehetőségeink korláto­zódtak. A készleteket bank­hitelekkel finanszírozzuk, amelyek komoly pénzügyi terheket jelentenek. Az el­maradt exportok pedig ala­pos árbevétel-kiesést okoz­tak. — Felmérték-e, hogy Cegléden és környékén mi­lyen termés várható? — Közepes termésre szá­mítunk. A közelmúltban a fagy egyes helyeken ko­moly pusztítást végzett. — A sors furcsa fintora, két-három éve a gazdák amiatt bosszankodtak, hogy keveset kaptak a szőlőért. Most pedig az a hír járja, hogy meg sem vásárolják tőlük a termést, felbontják a szerződéseket. Mi igaz ebből? — Szerződések felbontá­sát nem kezdeményeztük. Viszont elsősorban piaci és Labdarúgás Továbbra sem... Az NB III legutóbbi já­téknapján sem sikerült első győzelmét megszereznie a Ceglédi Kossuth-Honvéd labdarúgócsapatának. Sor­ban ez már a harmadik olyan találkozó, amikor az ellenfél hálója érintetlen maradt Az első játékrészben még sikerült néhány helyzetet kialakítani. így először Ma­yer lépett ki ügyesen a vé­dők közül, de lövésébe si­került belelépniük a ven­dégvédőknek. Később Kor- pácsi távoli, erős szabadrú­gása pattant az egyik játé­kosról az alapvonalon túl­ra, majd Kosznovszki ve­szélyeztetett távolról. Szünet után a Kossuth- Honvéd valamivel többet birtokolta a labdát, de kö­rülményes támadásaikkal a kaput ekkor már szinte egyáltalán nem veszélyez­tették. Az egyetlen kivételt Farkas A. 88. percben lá­tott lövése jelentette. A hátvéd mintegy harminc méterről szúrta rá a labdát, ami alig került a felső léc fölé. Az orosháziaknak könnyű dolguk volt. Köny- nyedén verték vissza a vér­szegény próbálkozásokat, gyors ellenakcióik pedig rendre veszélyt jelentettek. A helyzetek alapján köze­lebb álltak a győzelemhez. Nem sikerült tehát a ceglé­dieknek beiratkozniuk a győztesek közé, a jelenlegi bajnokságban először meg­szerezni mindkét bajnoki pontot. A látottak szerint viszont inkább örülni, mint bosszankodni kell a szer­zett (vesztett) pont miatt, mert ebben a produkcióban annál több nem is volt. — Mi 02 immár hetek óta tartó sikertelenség oka? — kérdeztem az edző Földvári Csabától. — Sajnos, nincs igazi ve­zéregyénisége a csapatnak. Nincs olyan, aki ebben a rendkívül fiatal együttes­ben magával tudná ragad­ni a többieket. Ezenkí­vül nagyon hiányzik a si­ker. A fiúk egyre inkább elvesztik még maradék ön­bizalmukat is. Véleményem szerint ezt igazolja az is, hogy hétközben biztosan, 3-0-ra vertük az NB Il-es KSC-t, amikor jó teljesít­ményeket jegyezhettem fel. Ekkor nem volt tét, s így a görcsös akarás.. Amikor a bajnoki pontokért ját­szunk, akkor szembetűnő a kapkodás, az idegesség és a bátortalanság. Ezen kell(ene) mihamarabb vál­toztatni. Ezektől függetle­nül, amikor összeáll az új összetételű csapat, remélem, javítunk eddigi gyenge mérlegünkön, s feljebb tor­násszuk magunkat a baj­noki táblázaton. Ceglédi Kossuth-Hon­véd—Orosháza 0-0. Cegléd: Rézsó — Korpá- csi, Palla, Farkas A., Vá- nyi, Vágó,. Kiss, Ofella, Kosznovszki, Farkas J. (Burat), Mayer. Jók: Rézsó, Farkas A. Ifjúsági eredmény: Ceg­léd—Orosháza 2-1 (1-0). Cegléd: Szegner — Sár­közi, Máté, Kecskeméti, Török I., Pálfi, Tarkó, Ma­kai, Bakonyi, Simon (Török P.), Tóth. A vezetést egyéni akció végén Sárközi szerezte meg, majd már szünet után Pálfi szerzett meg egy lepatta­nó labdát, kicselezte a ka­pust is, s a kapuba gurí­tott. A vendégek 2-0 után szöglet utáni szép fejes gól­lal szépítettek. A ceglédiek elhibázott helyzeteik miatt önmaguknak tették nehéz­zé a mérkőzést, amit végül is megérdemelten nyertek meg. Jók: Sárközi, Bakonyi, Pálfi, Máté. V. L. gazdasági okok miatt a szüreti átvételeknek akadá­lyai vannak. De vállaljuk azt, hogy a partnereinknek megoldjuk a termés elhe­lyezését. Ügy látszik, hogy az intervenciós kasszából lesz alkalom a bérfeldolgo­zás finanszírozására is. Bár ezt feltételekhez kötik: az illető magántermelő legyen, aki nem rendelkezik feldol­gozóval; minimum egy ton­na szőlőt kell leadni, a cu­korfok alsó határa 16,1. — Az embereknek aligha vigasz, hogy bérfeldolgozást és tárolást tudnak ajánlani számukra. Nem tartanak-e attól, hogy lincshangulat lesz? — Én bizom benne, hogy nem alakul ki lincshangu­lat. Majd a termelőkkel, feldolgozókkal, kereskedők­kel közösen megpróbáljuk ezt a gondot úgy megolda­ni, hogy idővel a termelő is pénzéhez jusson. Tehát en­nek a gazdasági helyzetnek ne Cegléd és környéke gaz­dái legyenek a vesztesei. Igyekszünk valahogy ezt a válságot menedzselni. — Ebben a válságban miféle szerepe van a kor­mány taktikázásának? — Én nem fordítanám meg így a dolgot, hogy a kormány taktikázik. Utóbbi is nehéz helyzetben van. Ha üres az intervenciós kassza, akkor nemigen tud mit csinálni. Egy export­piac -y ami a honi termés harminc százalékát vásá­rolta fel — az elmúlt évek­ben visszafejlődött. Az oda szánt áru máshol nehezen értékesíthető. Nem a minő­ség miatt. Nyugat-Európá- ban is túltermelés van. Az amerikai, japán vagy skan­dináv piac telített. Azon­kívül Kanadában, Svédor­szágban állami ellenőrzés mellett valósul meg a for­galmazás. Létezik egyfajta korlátozás. — A készletek apasztásá- ra a borpárlat készítése a megoldás, vagy...? — Én ebben nem bizako­dom. Több lehetőséget lá­tok abban, ha a szőlőt gyü­mölcslé készítéséhez hasz­náljuk fel. Ez persze ko­moly technikai, technoló- j giai fejlesztésekkel jár együtt. Ugyanakkor nem szabad feladnunk a volt Szovjetunió piacait sem. Meg kell találni a vállala­tok közötti megállapodás csatornáit. Barterkereske- delemmel vagy direkt el­adással meg lehet könnyí­teni a készletek csökkenté­sét, mobilizálását. — A bérfeldolgozás és tárolás meghozhatja-e az eredményt? — Az illetékes kormány­zati szervek is kifejtették: j a rossz, kevésbé termékeny, I elhanyagolt ültetvények fenntartása a továbbiakban nem célszerű. S olyan faj­tákat kell termelni, ame­lyek minősége megfelel a nyugat- és kelet-európai, valamint a honi igények­nek. Következésképpen va­lószínű, hogy hosszú távon visszaszorul a szőlőtermesz­tés. S a gyümölcslé készí­tésére és étkezésre szánt mennyiség növelésével a bor árualap arra a szintre áll be, ami egyensúlyban lesz a kereslettel. — Az elmúlt években a termelők elkeseredésükben mondták már, hogy kivág­ják a tőkéket. Napjainkban is hallani efféle kijelenté­seket. Önök nem aggódnak emiatt? — Az az ember, akinek szép az ültetvénye, szereti a növényt és ápolja azt, nem fogja kivágni. Sokan éppen a privatizációs lehe­tőségekre gondolnak. Előre­tört a kannás bor értékesí­tése. Kis cégek, termelők palackozókat létesítenek. Ez is megoldás. Ám a jövőben a meglevő borászati verti­kumokhoz kapcsolódó egy­fajta termelői szerveződé­seknek kell kialakulni majd. S ezek együttműkö­déséből egy olyan konglo­merátumnak, ami a piacon meghatározó, a termelésben hatékony. (Simon Ernőtől, a ceglédi gyáregység igazgatójától még megtudtuk, hogy a nyársapáti feldolgozóban, illetve pincében felkészül­tek a szőlő fogadására. Bér- feldolgozásra és tárolásra vállalkoznak.) F. F„ Kordáék dedikálnak Éljen a mama! címmel könnyűzenei bemutatót rendeznek szeptember 30- án (hétfőn) este 19 órától Cegléden, a Kossuth Műve­lődési Központ kamarater­mében. Korda György és Balázs Klári dedikációval egybekötött nagylemez-be­mutatóját máris élénk ér­deklődés kíséri. A két ne­ves énekes mellett közre­működik: Szikora Jenő, Blum József, Kangyal Fe­renc és Baráth V':lrr’a. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. # A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munka­társak : Tamasi Tamás és Rozgonyi István. # Posta­cím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Te­lefax és telefon: (20) 11-400. * Telex: 22-6353. • Hirde­tésfelvétel : Hírlapkiadó Vál­lalat Közönség szolgálata, Cegléd, Teleki u, 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763.

Next

/
Oldalképek
Tartalom