Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28 / 228. szám
MONORI Maszek módi a vásáron XXXIII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 28., SZOMBAT Nyáregyházai indulatok Kitették a szűrüket Az utcára kerültek a nyáregyházi kisgazdák. Legalábbis erről számolt be a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt nyáregyházi szervezetének két első számú vezetője: Leány falvi István elnök és Hadas Sándor titkár. Már az országos vezetőségnek is jelezték gondjaikat, de elbeszélésükből sok másra is fény derült. Leányfalvi István több- *zör járt már szerkesztőségünkben. Sohasem rejtette véka alá véleményét. Most sem. Beszédéből nem csak a saját gondjaik, hanem nyáregyháza általános problémái is megelevenednek. Más kérdés, hogy a községben vajon hányán állnak az ő pártjukon. — Kérem szépen, minket kitettek az utcára. Méghozzá a polgármester, Le- hoczky Pál, aki — akárcsak régebben — most is a kommunisták szekerét tolja. Eddig a tűzoltószertárban tartottuk összejöveteleinket, nem volt semmi probléma. Gyakran összejöttünk, különösen az utóbbi hetekben volt nagy forgalmunk, hiszen kárpótlási ügyekben sokan megkerestek bennünket. Az egyik nap aztán nem tudtunk bemenni az irodánkba, mert Lehoczky úr levetette a régi zárat, s újat szereltetett fel. A régi pártházban működik a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Szocialista Párt helyi szervezete. Azt mondták, menjünk mi is oda. De mi nem megyünk, jó nekünk a tűzoltószertár, ebből nem engedünk. Nem értjük, hogyan lehet egy huszonnyolc tagú szervezettel így kitolni. Illetve én értem, mert a polgármesterünkről amúgy is megvan a véleményem, ö mozgatja a háttérből az ügyeket. Betelepítették a Gazdakört a helyünkre, akik a polgár- mester úr elvbarátai. Naná, hogy őket részesíti előnyben. De mi visszaköveteljük a helyiségünket. Elnyomás alatt Hadas Sándor nem kevésbé indulatos. Azt mondja, az eltelt egy esztendőben alig történt valami a községben. Még mindig nincs elintézve az, hogy a nyáregyházai földterületeket visszacsatolják Pilistől. Pedig a házasság már rég felbomlott, különben is annak idején erőszakkal köttetett meg. A nyáregyházaink húzták a rövideb- bet, mindig elnyomás alatt álltak. —- A Kisgazdapárt a legerősebb szervezet községünkben. Joggal tartunk igényt külön helyiségre a tüzoltószertárban, ahonnan most kizártak bennünket. De nem nyugszunk bele a döntésbe. MONORI HÍRLAP Monor. Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszkl János. • Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. • Postacím: Monor, Pf. SÍ. 2201. Telefon: 1S7. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig «-tói u-lg. Ismét Leányfalvi István veszi át a szót. — A polgármester munkájával nem vagyunk megelégedve, ezért — az országos vezetőség felhívása nyomán — kezdeményezni fogjuk lemondását. A napokban aláírásgyűjtést kezdünk a faluban. Más polgármestert akarunk magunknak! Különcködnek Telefonon hívjuk Lehoczky Pált, a nyáregyházaink polgármesterét. Amikor elmondjuk neki, miért jött a szerkesztőségbe a két kisgazdavezető, mindjárt mondja a véleményét. — Az igaz, hogy az önkéntes tűzoltóegyesület jelenleg csak papíron működik, de szeretnénk ezen változtatni. Tehát a tűzoltóknak szükségük van a szertárra és az irodahelyiségre. A három másik párt jól megfér egymással a régi pártházban. Nem értem a kisgazdákat, miért különcködnek. örülünk a gazdakör megalakulásának, hiszen napi ügyeleti szolgálatot kívánnak bevezetni a közeljövőben, így nekik is kell a helyiség. De én nem kívánom akadályozni a kisgazdák működését. Ezért a napokban összehívjuk ismét a helyi pártok vezetőségeit, s megbeszéljük a gondokat. Ha a Gazdakörnek és Kisgazdapártnak sikerül megegyeznie egymással, akkor visszakerülhetnek régi helyükre Leányfalvi Istvánék és Hadas Sándorék. A felemelkedésért Közösen kell munkálkodnunk falunk felemelkedéséért, nem engedhetjük meg magunknak, hogy civakodjunk egymással. Mondja csak meg a két kisgazdavezetőnek, hogy a jövő héten összehívjuk a pártokat, s újból megbeszéljük a helyiséggondokat. Továbbítottam az üzenetet, ahogy letettem a telefont. Ügy láttam, a két panaszos elégedetten lépett ki a szerkesztőség ajtaján ... De vajon elégedettek lesznek-e a beígért megbeszélés után is? G. J. Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron örömmel fedeztük fel az egyik standon Via- dár Lajosné monori kiskereskedő termékeit. A pavilonban a legújabb női divat látható. Képünkön balról jobbra: Vladár Lajosné, Darázsi Erzsébet és Zala I’étcrné, a Vállalkozó Nők Országos Egyesületének reklámfőnöke, illetve elnökhelyettese láthatóan elégedetten szemlélik a kiállított ruhadarabokat (Erdősi Ágnes felvétele) Meghívó Vecsésen szeptember 29-én, vasárnap este 5 órakor az Ö-Plébánia templomában az egykori hadifoglyokra és az elhurcoltakra emlékeznek. Szeretettel várjuk a szomorú idők még élő tanúit és mindazokat, akiknek szülei, hozzátartozói a fogságot elszenvedték. Ó-Plébánia Egyházközsége Vecsés Pénteken Közmeghallgatás Október 4-én, pénteken 18 órakor a monori művelődési központ nagytermében tart közmeghallgatást a város képvisciő-testülete. A közmeghallgatás tárgya a város pénzügyi helyzetéről szóló tájékoztató, valamint közérdekű kérdések, javaslatok megtárgyalása. A képviselő-testület tisztelettel várja Monor és Monori-erdő érdeklődő állampolgárait. Rendőrségi krónika Rablás az erdőben Viszonylag nyugodt hét volt Monoron és környékén —- legalábbis bűnügyi szempontból. Azért a „szokványos” betörések nem maradtak el, s egy rablás is „színesítette” a krónikát. Szeptember 16-án Pilisen a Katona József utcában a nappali órákban látogattak meg a betörők egy családi házat. Mivel nem tartózkodott odahaza senki sem, a hívatlan látogatók zavartalanul végezhették „munkájukat”. A ház tulajdonosa este nyolc órakor jelentette a betörést a rendőrségen. Az eddigi vizsgálatok szerint valószínűleg profi — utazó — bűnözők követték el a betörést. Zsákmányuk arany ékszerek és készpénz, összesen 350 ezer forint értékben. A nyomozás folyamatban van. Az elmúlt szombaton és vasárnap több hétvégiház8 'T'alán nem is kell külön ■* mondanom, hogy a címet Móricz Zsigmondtól plagizáltam. A téma örök. Ez a téma egyébként most magától jött el hozzám. Egy kisgyereket hozott kézen fogva, csendes volt és szelíd, bár azt mondta, a dolog sürgős, úgyhogy mielőbb meg kellene ismernem az elejétől a végéig, mert akkor nem lenne szégyenben az egész megye előtt. Mert most szégyenben van, s ennek én is oka vagyok, leírtam ugyanis, amit a minap egy kilakol- tatási kísérlet során a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének egyik helyi vezetője mondott: annak a hatgyerekes apának nem kellett volna lakást adni, hanem inkább állami gondozásba venni a gyerekeit, mert elissza még a családi pótlékot is. Ö az a hatgyerekes özvegyember — mondta a téma, és még csak föl sem emelte a hangját, amikor a lel- kemre kötötte: menjek el hozzá, győződjek meg róla a saját szememmel, hogy igen'is méltóak ők arra a bérlakásra, s majd látni fogom, hogyan csinált a szarból várat. Mentem. Tudtam, hová megyek, nem először járok abban a monori bérházban, ahol mindig az az érzésem, ez itt az élet legszéle, ahol vagy a véletlen, vagy valami hihetetlen erőfeszítéssel -őrzött, utolsó emberi tartalék segít, hogy az emberek le ne billenjenek a peremről, ahol egyensúlyoznak. Valaki mostanában mégis lebillent. Egy öregasszony. Hadd ne részletezzem, hogyan. Amit a lakásban maga után hagyott, utolsó éveinek hordalékát, azt most konténerekbe gyűjtve hordják a szeméttelepre. Zsákszám a párjuk nélküli cipőket, koszlott rongymaradékokat. Az üres lakás szoba, konyha, előszoba. A padló és a fal között rothadó hasadéaz ilyen rokonnal nem tartja kapcsolatot. Szóval, lényegében egyedül van. 1989-ben halt meg a felesége, október I7-én. Az orvos tíz percen belül kérte a mentőt, oxigénpalackkal, a mentő másnap éjjel jött, az asszony meghalt légzési zavarok, szívelégtelenség miatt. Harminckét évesen. Az apósnál maradt a férfi hat gyerekkel egy 4L oícloej em t emoer kok. A mennyezeten stukkódísz: kék és piros karikával körbefestve. Festék és mész illata próbálja felvenni a harcot a doh és az enyészet szagával. Ez itt a harmincnyolc éves, hatgyerekes özvegyember „vára”. Hányán irigylik érte! ö meg boldog. Még nem egészen, még nem igazán — mondja —, van itt még munka. De majd, ha befejezi, ha visszamegy dolgozni a tsz-be, és apránként megveheti a bútorokat is, akkor ő már tényleg boldog ember lesz. Dorogi születésű, bányászcsaládból származik. De félt a föld alá meni. A nagyapja élt Monoron, meghalt szegény, nincs itt több rokona, csak egy nagynénje, de ő olyan ... úrinő. Orvos a lánya, hát szobában. 1975-ben adta be a tanácshoz a lakásigénylését. Amikor kitöltötte a papírt, akkor gondolt először arra: ha legalább ez sikerül. másképp alakulhatna az életük. Nem sikerült. Csak most. hogy már megvan a „vár”. Két évig gyeden volt a legkisebbel, márciusig meg gyesen van. Sose itta el a családi pótlékot, mondja, őt még senki nem látta részegen, mindig rendben ellátta a gyerekeit. Már a körülményekhez képest. Kérdezzem meg akár a gyámhatóságot, akár a védőnőket. • Most meg már jobb lesz. Élettársat talált, aki segít neki. Megvan a lakás is. Fürdőszoba nincs, de nem baj, lavór van. vizet meg melegíteni lehet. Igaz, egyelőre kályha sincs, csak a rezsó, amin főznek, de akad majd kályha is. Bútorok is. Megoldja. Kérni nem kér, amíg két keze van, megteremti a szükségeset, ha lassan is. A helyiség, ahol beszélgetünk, nagynak látszik. Egy asztal áll középen a két székkel, a sarokban egymás tetején ruhák — egyelőre ennyi a berendezés. De a szobában már minden falra felszögeztek egy-egy színes szentképet. Az új szomszédok ajándéka. Szűz Mária kék palástban néz le a fal mintái közül a földi emberre, aki azt mondja: eddig még nem volt vallásos, nemigen hitt, de most, hogy kezdenek jobbra fordulni a dolgok, úgy érzi, hinnie kell... Végszóra toppan be egy szomszédasszony, kér: nehogy .már kitegyem az újságba az udvart. Ne szé- gyenítsem meg őket. Rendes emberek élnek itt. Ez a fiatalember is, hogy rendbehozta azt a borza- dályt, ami ebben a lakásban volt! Mennyi pénzébe, mennyi munkájába került! Csak jót tud mondani róla. IV incs más hátra, mint el- köszönni. A nevét ne írjam meg, kéri a fiatalember, karján a legkisebbel. Úgyis mindenki tudni fogja, mint előszörre is, kiről van szó. A neve egyébként hajszálra ugyanaz — mo- solygunk rajta —, mint az egyik városi képviselőé. De hát attól nem kell azért tartani, hogy bárki is ösz- szetévesztené őket... K. Zs. betörést észleltek Monor i- erdőn, Sülysápon és Pilisen. Sajnos ezeket a betöréseket a legkönnyebb elkövetni, hiszen a víkend- ház-tulajdonosok nem mindig tartózkodnak telkükön. Betörtek az ecseri 2. számú óvodába is, méghozzá szeptember 17-ére virradóra. A betörők ablakbefeszí- tés útján jutottak a belső helyiségekbe. Ellopták a gyermekintézmények videóját, számítógépét és filmvetítőjét is. Az anyagi kár 180 ezer forint. Ecseren egy lopott személygépkocsival árokba hajtott egy férfi. JVIint kiderült, a főváros XVII. kerületéből lopta a kocsit — amint az elszámoltatás során kiderült. Ez az eset szeptember 21-én történt. Egy nappal később egy Wartburg Touristot loptak el utcáról. Monori-erdön a Kétes csárda elől pedig egy majd másfél millió forintot érő fehér Mercedest „lovasítottak” meg. Szeptember 22-én, vasárnap rablás is történt Mo- nori-erdőn. Sz. J. monori- erdei nyugdíjas az Autóscsárdában szórakozott. Amint kihallgatása során elmondta, amikor kilépett a csárda kapuján, mellészegődött egy férfi azzal a szándékkal, hogy hazakíséri őt távoli lakására. Mo- nori-erdő külterületén egy erdős részen az idegen férfi megverte a jámbor nyugdíjast, majd levetkőztette. Ezt kiabálta: — Tudom, hogy ma kaptál nyugdíjat (ez tényleg igaz volt, de vajon honnan tudta?), add ide a pénzt! Elvette tőle a pénztárcáját, továbbá két karóráját és személyi iratait. Az okozott kár 1 ezer 500 forint. A rendőrség a bejelentés után két órával később elfogta a rablás tettesét, B. S. 47 éves foglalkozás- nélküli, többszörösen büntetett monori-erdei férfit, s előzetes letartóztatás mellett megindította az eljárást ellene. B. S. nem akármilyen veszélyes bűnöző, hiszen legutóbbi börtönbüntetéséből alig egy hónapja szabadult ... ■(OÁ
