Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-23 / 223. szám
A káosznak nincs köze a piacgazdasághoz A köznyelv csak KGST-piacnak nevezi azokat a helyeket, ahol a külföldi csencselők, magyar nepperek árulják finoman szólva is kétes eredetű portékáikat. A zugkereskedelem nemcsak a fővárosban, hanem Pest megyében is virágzik, elég, ha csak a gyáli, érdi, ceglédi vagy dunaharaszti piacra gondolunk. Ezek léte vagy nemléte körül a viták időnként fellángolnak, azután minden marad a régiben. Sokan azzal érvelnek, hogy a hallgatólagos beletörődésnek az az oka, hogy a lakosság legalább ott, a zsibvásárokon olcsóbban tud vásárolni. Az ellenzők táborába tartozók viszont úgy gondolják, a KGST-piacok a bűnözés melegágyai, s az iparengedély- lyel rendelkező kereskedők is joggal háborognak az illegálisan működő konkurrencia láttán. A CSIBÉSZ HAMAR MEGADJA MAGÁT Szimatkatlanból a dobogóra Régen telt annyira zsúfolásig a margitszigeti úttörősporttelep lelátója, mint vasárnap. Igazi látványosság várta az érdeklődőket: itt tartották ugyanis a rendőr nyomozókutya-vezetők ez évi országos versenyének záró bemutatóját és eredményhirdetését. Volt itt minden: térzene és kisebbfajta díszszemle (az ebek is parádésan léptek), kölyökfarkaskutya-tombola és rövidre eresztett géppisztoly sorozatok, robbanóanyagkeresés és azonosítás, tűzből mentés, bátorságpróba, fegyelmező gyakorlat, s valódi kommandóakció, természetesen helikopterrel és kutyákkal. — Ezeken a piacokon már rég nemcsak a kispénzű turisták árulnak, akik ezt-azt próbálnának eladni, hogy az itt-tartóz- kodásuk olcsóbb legyen — mondja Oláh László, a Pest Megyei Kereskedők Szövetségének titkára. — Árusítanak ott kínaiak, cigányok, lengyelek. Akik hatszáz pár cipőt, több ezer karton cigarettát dobnak piacra, aligha nevezhetők turistának. Aki lefizeti az 50-150 forint helypénzt, azt csinál, amit akar. Nem véletlen, hogy a gázspray-től kezdve a száraztésztáig mindent lehet kapni. A zugárusok persze röhögnek a markukba, nem fizetnek adót, tb.-t, nem macerálja őket a Köjál, a tűzoltóság. Ami pedig az olcsó árakat illeti, a vásárlók azzal nem számolnak, hogy sokszor selejtet, silány minőségű árut vesznek, amire nincs garancia, a cigaretta szavatossági ideje lejárt vagy éppen a zokninak hiányzik a feje ... Arról nem beszélve, az áruk eredete is megkérdőjelezhető, hiszen elképzelhető, hogy csempészés vagy lopás húzódik Az információk szerint az Alkotmánybíróság hétfőn 14 órakor a meghívott közjogi méltóságok és a sajtó képviselőinek jelenlétében — nyilvánosan hirdeti ki a köztársasági elnök jogkörével kapcsolatos egyesített indítványok tárgyában hozott határozatát. Mint ismeretes, a közelmúltban az igazságügy- és a honvédelmi miniszter, valamint az Országgyűlés kulturális bizottsága egymástól függetlenül, különböző indítványokkal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az igazságügyminiszter kérdése arra irányul, hogy a köztársasági elnök sérthetetlenségére vonatkozó alkotmányi rendelkezés csak az elnök életének, testi épségének védelmét jelenti-e, vagy ennél tá- gabban értelmezhető, azaz kiterjeszthető az államfő becsületének és méltóságának fokozott büntetőjogi védelmére is. A honvédelmi miniszter indítványában azt tudakolja: milyen hatáskör illeti meg az államelnököt, az Országgyűlést, a kormányt és a honvédelmi tárca vezetőjét a hadsereg irányításával kapcsolatosan? Kulin Ferenc, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke — a bizottság nevében — pedig a rádió és a televízió elnökhelyetteseinek kinevezése körüli jogi problémákkal kapcsolatban kért alkotmányértelmezést a bírói testülettől. Az alkotmánybírók két alkalommal tárgyaltak az alkotmányértelmezési kérdésekről. A megbeszélések meg a háttérben. S azt se mondja nekem senki, hogy ez a szociálpolitika; azért hagyjuk létezni az illegális kereskedést, mert ott olcsóbb a zokni. S azzal se érveljenek egyesek, hogy ez a piacgazdaság, mert ennek a káosznak ahhoz semmi köze. A minap beszéltem a Pest Megyei önkormányzati Hivatal kereskedelmi és piacfelügyelőségének munkatársával, aki elmondta, arra van jogosítványuk, hogy a KGST-pia- cokon is ellenőrizzenek, de arra nincs — egy joghézag miatt —, hogy eljárást is kezdeményezzenek, ugyanis ezt csak azokkal szemben tehetik meg, akiknek működési engedélyük van. Sajnos itt tartunk, s az illegális kereskedelem pedig terjeszkedik. Az adóellenőrök is csak azt tudják utolérni, akinek adószáma van. Ha elmegy akármelyik vásárba, Ceglédre, Abony- ba, Monorra vagy éppen Sülysápra, láthatja, hogy ott is szinte kivétel nélkül mindenki engedély nélkül árusít, s nemcsak tartós foalapján arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mivel a köztársasági elnök jogkörével kapcsolatos indítványok között szoros összefüggés van, ezért indokolt azokat együttesen tárgyalni, s az indítványokra egy határozatban válaszolni. gyasztási cikket, hanem ételt-italt is. Azt sem ellenőrzik, hogy a vállalkozói engedélyt kiváltók a bejelentett tevékenységüket folytatják-e. Népszerű mostanában a palackozott italok árusítása, de tisztelet a kivételnek, ezeknek zöme egyszerű bögrecsárdaként működik. A múltkoriban elkísértem Zsám- békra a kereskedelmi és piacfelügyelőség két munkatársát. Megálltunk egy ilyen boltnál, a tulaj helyben kinyitotta a sörösüvegeket, a polcokon sorakoztak a poharak, a pulton ott állt a bontott, félliteres unicumosüveg. Igaz, a kiszolgáló hölgy arra hivatkozott, fáj a gyomra, azért tartja készenlétben a gyomorkeserűt... Kapott tízezer forint helyszíni bírságot, de mit mondjak, ha van két jó napja, máris behozza a büntetést. Budaörsön, Gödöllőn az önkormányzatok mellett működik egy ellenőrzőcsoport, s most hallottuk, hogy Maglódon is alakulóban van. Mi ennek örülünk, hiszen a becsületes kereskedőknek nem kell tartaniuk a revíziótól, jövőre ugyanis általánosan kötelező lesz a nyugtaadás, pontosan kontrollálni lehet, hogy kinek mennyi a befolyt bevétele. — Az önök szövetsége vállalta, hogy a kereskedők érdekvédelmét ellátja. A zugkereskedőkkel szemben mit tehetnek? — Szorgalmazzuk, hogy helyben alakuljanak meg a kereskedőtestületek. Szentendrén, lsaszegen már létrehoztak ilyen szervezeteket, alakulóban van a pi- lisvörösvári testület is. Szeretnénk, ha ők az önkormányzati képviselő-testületi üléseken is elmondanák ezzel kapcsolatban a véleményüket. Az Országos Szövetségünk elnöke, Kári János pedig sorban felkeresi a parlamenti pártok képviselőit, elmondja problémáikat, s reméljük, hogy az illegális kereskedelem megszüntetéséhez szükséges jogszabályok megalkotásával az Ország- gyűlés rövidesen foglalkozni fog. H. É. Az eseményen megjelent, s az országos verseny díjait is átadta az új országos rendőrkapitány, dr. Pintér Sándor. így most már tudathatjuk: hazánk legjobb rendőrkutya és vezető párosa: Keppler Attila rendőr őrmester, a BRFK nyomozókutya-vezetője, aki 31 éves, 94 kilós és boldog vándorkupa-tulajdonos, valamint Dénár hívónévre hallgató, 32 kilót nyomó Lefelé a lejtőn (Erdpsi Ágnes felvételei) juhászkutyatársa, az első helyezettnek járó dísznyak- Örv birtokosa. De miből állt a verseny? Ezt tudakoltuk Koskovics István rendőr őrnagytól, a versenybizottság elnökétől, aki egyébiránt az Országos Rendőr-főkapitányság kutyavezető-képző iskolája kynológiai (ebtani) tanszékének vezetője. — Dunakeszin, az iskola területén rendeztük a kétévente esedékes versenyt, szeptember 13-tól 21-ig. A megyei szemlék legjobbjai vettek részt rajta, húszán. Felmértük a kutyák fegyelmezettségét, ügyességét, az őrző-védő munkában való jártasságukat, s a nyomkövetéssel kapcsolatos képességüket. Erdős, bokros területen, s mostohább körülmények között, száraz, poros tarlóhántáson kellett megtalálniuk a „szimatkatlanból” indulva, több kilométeres utakat rnegté- ve az elrejtett tárgyakat, s a célba jutniuk. A feladatok embert, s állatot próbálók voltak, de az évtized legjobb eredménye született: 80 százaléknál többet szerzett meg a győztes páros az elérhető 500 pontból. Míg tartott a bemutató, az egyik résztvevőt, a verseny hatodik helyezettjét, Hegedűs Pétert, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság őrmesterét, Doki kutya vezetőjét faggattuk: © Igaz-e, hogy hároméves, 36 kilós „társa” is visel rendfokozatot? — Ugyan már, ez csak szóbeszéd. A rendőrkutyáknak nincs rangjuk, csak minősítésük. Dokié most épp kiváló. ® S az igaz-e, hogy a A közönségdíjas nyomozókutya öl is, ha kell? — Elvileg képes rá, ragadozó állat. De igazából nem tudom, mert áz intézkedéskor rendszerint hamarabb lezárul az ügy, a „csibész” már az eb első rohamára megadja magát. A szolgálati kutyákat arra képezik ki, hogy karon ragadják az illetőt. Ez okozhat sebet, de nem halálosat. Arról pedig, hogy a gazdáját védő négylábú ölt volna, én még nem hallottam. • Valóság-e, hogy nemcsak szavakkal, kézmozdulatokkal is irányítható a nyomozókutya? — így van. Doki hallgat az „ülj!”, „feküdj!”, „állj” „lábhoz!”, „szökik, fogd!” parancsszavakra, de mindegyiknek van megfelelő karjele is, ezekre éppúgy dolgozik. Az egyetlen kivétel az őrző-védő munka; Itt a szituációtól függően viselkedik, azaz improvizál az eb. De csak parancsra, jelre fogja meg a csibészt, s csak parancsra engedi el. Kivéve, ha az illető engedelmeskedik a kutyavezető utasításának. Akkor a kutya magától is elereszti a karját. © Igaz-e, hogy a kábítószer-kutató kutyák „nar- kósak’? — Nem. A zsákmányszerző ösztön alapján keresik. S a zsákmány lehet egy eldobott labda, egy jó falat kolbász, vagy a kedvenc játékuk. A dolog úgy megy: megismertetik a kutyát a kábítószer szagával (az ízével nem!) és ha ezt a szagot jelzi, jutalmat kap, labdát, kolbászt. © Félelmetes-e a rendőrkutya? — A jót szolgálja. Csaik annak félelmetes, akinek baja van a törvénnyel. Tehát a törvénytől függ, meg az emberektől. © Van otthon kutyája? — Több is. Snaucere- ket tenyésztek, őrző-védő fajtát. A rendőrségnél is van ilyen, nem csak német juhász, akad rottweiler, s kábítószer-keresőknek pedig a spaniel, tacskó, labrador a legalkalmasabb. A verseny győztese, Keppler Attila a díj átvétele után csak annyit mond: megyünk vissza az iskolába, ott lesz a díszebéd. Jutáimat kaptunk, egy hétig otthon leszek Budaörsön, azután viszem haza Dénárt is. © Harapta már meg kutya? — Dénár nem. De egyébként többször megesett. Kiképzés közben előfordul... V. G. P. ...FÜR ALLE? T étova mozdulatokkal keressük gazdaságunk holnapi talpköveit. Az új, az ismeretlen bizonytalanságot kelt, a bizonytalanság köny- nyes fészke a félelemnek. Az utolsók között bár, de a megyét is elérte a munkanélküliség járványszerű növekedése, a bérből és fizetésből élők reálkeresetének folyamatos csökkenése múr-már az időtlen múltba plántálta át azt a közeli tegnapunkban felröppent óhajt, ami szerint szociális piacgazdaság épüljön. Az óhaj, nemzetközi mértékkel nézve, nem új. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején kelt szárnyra a Wohlstand für alle, a Mindenkinek jólétet jelszava. A fejlett ipari országok gyakorlatában erről a jelszóról bebizonyosodott az, amit a szakemberek korábban is tudtak: fából vaskarika. Ha ugyanis szociális, akkor nem piacgazdaság, ha pedig piacgazdaság, akkor nem szociális... Az önálló formációként megvalósíthatatlan idea átalakult: a piacgazdaság kiegészült egyre lényegesebb szociális elemekkel. Amelyeket kemény küzdelmekben vívtak ki például a szakszervezetek, s bonyolult érdekegyeztetési mechanizmussal tartanak fenn ma is. Nagytól a kicsihez visszalépve: a megyében a községekben élő nyugdíjasoknak (kétszemélyes háztartás esetében) 5874 forint volt júniusban az egy főre vetített létminimuma. Ha a nyugdíjas egyedül élt, akkor ez az összeg 6918 forintot tett ki. A községi önkormányzatok tapasztalatai szerint viszont — amit a segélyezésre jelentkezők éppúgy bővítenék, mint az idősek körében folytatott ösz- szeírások — o nyugdíjasoknak a kétötöde alatta marad ennek a határnak... A megyében lényeges szerepet játszó tartósító iparban az év első felében a foglalkoztatottak bruttó havi átlagbére 13 048 forintra jött ki. A nettóként kézhez kapott összeg is veszélybe kerülhet azonban a jövőben, mert fogy a munka, gyarapodik a fölös munkaerő. A valóság szövedékéből kihúzott két szálacska arra figyelmeztet, mekkora a veszedelme a naiv hiteknek, annak a hitnek például, hogy a piacgazdaság (és még inkább a szociális piacgazdaság) csakis nyerőket ismer, veszteseket nem. A Kádár-rendszer irtózott bizonyos közgazdasági törvények gyakorlati hatásának elismerésétől. Nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy ismét „felülbíráljuk” azt, ami nem szándékainknak, hanem objektív gazdasági helyzetünknek a függvénye? A für alle, a mindenkinek megjelölés ugyan politikailag tetszetősen hangzik, gazdaságilag azonban — a fejlett országok adják a példát rá — sok évtizedes kemény és keserves küzdelem árán érhető el, s persze, még akkor is lesznek jelentős társadalmi csoportok, amelyekre érvényessége nem terjed ki. K emény és keserves küzdelmekről tettem említést. Tévedés azt hinni, hogy ezek már a hátunk mögött vannak! a politikára túlságosan sok, a gazdaságra meghökkentően kevés figyelmet fordító országban semmi sem olyan veszedelmes, mint az illúziókeltés, avagy annak a fordítottja, a mindennel szembeni apátia. A társadalom bölcsességét mutatja, hogy a végleteknek szegődött a hívéül. Sem a hurráoptimizmusnak, sem a totálpesszimizmusnak nem állt a zászlaja alá, amit a megyében a pártrendezvények látogatottságának alakulása éppúgy kifejez, mint a különböző munkabeszüntetések, tiltakozások légköre. A terhet tűrő társadalmat megbecsülni; ez a politika első kötelessége. Ez lenne. A politikai lármafák azonban amatőrök, azt hiszik, a tűrő társadalom az ő oldalukon áll. A minden oldalú hangoskodás mit kíván fedni, feledtetni ? Csak nem azt, hogy ... korántsem für alle?! Mészáros Ottó Ma délután határozathirdetés
