Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-23 / 223. szám

Területi ok Ui iá si rá nyitási központok Álliberális és demagóg nézetek SZÉCHENYI ISTVÁN SZÜLETÉSNAPJÁN Politikai Hamletként gyötrődött (Folytatás az 1. oldalról.) a Széchenyi család nevé­ben Széchenyi László szólt az ünneplő közönséghez, majd' számos intézmény, szervezet képviselői he­lyezték el koszorúikat Szé­chenyi szobra körül. Elő­ször a Magyar Köztársaság elnöke rótta le tiszteletét, majd az Országgyűlés ne­vében Dörnbach Alajos al- elnök, a Magyar Köztársa­ság kormánya nevében pe­dig Für Lajos honvédelmi miniszter koszorúzott. Az egész napos prog­ramban egyebek között fő­pásztori misére került sor, elhelyezték a megemléke­zés virágait Széchenyi Ist­ván sírjánál, és Göncz Ár­pád kitüntetéseket adott át több személynek a Széche- nyi-emlékév eseményeinek sikeres megvalósításáért kifejtett kiemelkedő tevé­kenységük elismeréseként. Az ünnepség este a sopro­ni Petőfi Színházban Né­meth László Széchenyi cí­mű drámájának bemutatá­sával zárult. Gróf Széchenyi István születésének 200. évforduló­ján, szombaton délelőtt megkoszorúzták a „legna­gyobb magyar” Budapes­ten, a Roosevelt téren álló szobrát. — Magyarország az elmúlt kát évszázad alatt Közép- Kelet-Európa olyan orszá­gává vált, amelynek meg­vannak a feltételei a to­vábbi fejlődéshez — mond­ta ünnepi megemlékezésé­ben Antall József minisz­terelnök. — Ebben a fo­lyamatban — Széchenyi István felismerésével -össz­hangban —. jelentős szere­pe volt és van a tulajdon­rendszer reformjának. A politikus a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a reformkor nagy egyénisé­gei között voltak ellentétek és feszültségek, de soha­sem voltak tisztességtele­nek egymással szemben. Jó lenne, ha e politikai örök­ségnek az alapján megkísé­relnénk megőrizni a poli­tikai tisztességet is — mondta a miniszterelnök, s kijelentette: meg kell őriz­ni a politikai morált akkor is, amikor a sajtó- és a szólásszabadságról, vala­mint mindazokról az is­mérvekről beszélünk, ame­lyek a modern parlamenti demokráciához tartoznak. Antall József utalt arra, hogy a reformkor a nem­zet közös öröksége, ebből nem lehet kizárni senkit sem. A kegyelet és a megem­lékezés koszorúit Antall József, Göncz Árpád sze­mélyes képviselője és Sza­bad György, az Országgyű­lés elnöke helyezte el Szé­chenyi István szobránál. Koszorúztak a család, a fő­város, a parlamenti pár­A legnagyobb magyar keze érintette valaha e tárgyakat Cím fölötti kép: Az emléknapra ezüst 500 forintost bo­csátott ki a Nemzeti Bank tok, a Széchenyi nevét vi­selő társadalmi szervezetek, valamint a tömegszerveze- te-k képviselői is. Széchenyi életének meg­határozó dilemmája volt: bele lehet-e úgy avatkozni az események sodrába, hogy biztosan tudjuk a következményeket. Politi­kai Hamletként hosszú év­tizedeken át gyötörte a di­lemma, mi a nagyobb fe­lelősség: tenni, noha nincs minden eszköz a kezünk­ben, hogy elképzeléseink realizálását biztosítottnak tekinthessük; vagy p asz- szívnak maradni, meghú­zódni, engedni sodortatni magunkat és a nemzetet anélkül, hogy megpróbál­nánk érvényesíteni azt, amit helyesnek tartunk — mondta Szabad György a Széchenyi István gróf és kora című kiállítás meg­nyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban szombaton. A kiállítás személyiség- központú. A kort csak annyiban fogja át, ameny- nyiben a gróf kérdésfelve­tései és tevékenysége, tár­sadalmi és társasági kap­csolatrendszere felöleli azt. A tárlat anyagából külön említést érdemel az a XVIII. század végéről szár­mazó „gyermskkarosszék”, amelyet valószínűleg a nagycenki családi kastély­ban használt Széchenyi István. Érdekes és Széche­nyi István politikai gondol­kodására utaló műtárgy az a szavazóurna, amelyet a gróf adományozott a Ma­gyar Tudományos Akadé­miának. A kiállításon lát­ható még többek között Széchenyi préselt bőrköté­sű naplója, illetve kabátja, amelyben öngyilkosságát elkövette Döblingben. Területi oktatásirányítási központokat alakítanak ki a köztársasági megbízottak hivatalai mellett. E köz­pontok a tervek szerint 10- 12 szakembert foglalkoztat­nak, s az állásokra heteken beiül kiírják a pályázato­kat — ezt jelentette be Kál­mán Attila művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár szombaton Veszprémben, az egyetem aulájában megtartott du­nántúli pedagógusfóru­mon. Rámutatott, hogy ez a szakmai szervezet Icözve- títi majd a minisztériumi elképzeléseket, s az iskolák visszajelzéseit. Részt vesz a szakmai. pályázatok elbí­rálásában és az. ellenőrzés­ben is. Álliberálisnak és de­magógnak nevezte azokat a nézeteket, amelyek' szerint nincs szükség az -iskolák el­lenőrzésére. Meggyőződése, hogy ennek hiánya előbb- Utóbb anarchiához vezetne. Gondoskodni kell arról is — megfelelő ellenőrzéssel —, hogy a nemzeti alaptan­terv követelményeinek mindenütt eleget tegyenek — hangoztatta. Tarthatat­lan ugyanis a mai helyzet, amikor a 8. osztályból ki­kerülők 25 százaléka funk­cionál is analfabéta. Szólt az államtitkár azokról az új jelenségeikről, amelyek ma sokat foglal­koztatják az oktatásügy dolgozóit. Ezek körében el­mondta, évekkel ezelőtt erőltetett és indokolatlan mértékben valósították meg a körzetesítést, az is­koláik százait zárták be. Most viszont minden új, Önálló közigazgatású tele­pülés ragaszkodik a saját iskolához. Legalább hatszaz új iskola indult az ősszel, illetve - bejelentette ebbéli szándékát. A minisztérium támogatja a kis falvak al­só tagozatos iskoláit, hiszen így nem kell a gyerekek­nek utazni, és értelmisé­gieket kap a falu, ugyan­akkor nem látja biztosít­hatónak ezeken a helyeken azt a szakembergárdát, amely a felsötagozatos is­kolák munkájához elenged­hetetlen lenne. A résztve­vők kérdéseire válaszolva elmondta: az egyetemek, főiskolák felvételi rendjé­ben figyelembe veszik, hogy mind több nyelvta­nárra van szükség, tény azonban, hogy a végzettek — különösen az angol sza­kosok — jeilentős része nem a katedrát választja. Sok Szó esett az orosz szakos ta­nárok átképzéséről, vala­mint az óvodák megszün­tetéséről. Ez utóbbit nem tartja jó lépésnek az állam­titkár, hiszen ha most csök­ken is az óvodás korúak száma, 1997-ben várhatóan újra nő, és akkor többe ke­rül az új óvodák építése, mint a jelenlegiek „átmen­tése”. JÖVŐKÉP ALAPÍTVÁNY Az elhelyezkedés tudománya Az előző tanévben 120 ezer fiatal került ki a kö­zépfokú iskolákból, négy­ötödük szakképzetlen. Ám közülük az őszi tanévkez­désig már 23 ezren regiszt­ráltatták magukat munka- nélküliként. A szakembe­rek becslései szerint. talán az iskolából kikerülő pá­lyakezdők fele is lehet mun­kanélküli, ami annyit tesz: egy év alatt G0 ezer fiatal kezdi életét az utcán. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a sorozatos átszerve­zések következtében jócs­kán szétzilálódott a pálya- választási tanácsadó szer­vezet, s hogy sok szó érhe­ti a ház elejét, mert a szakképzési rendszer is kor­szerűtlen, akkor mindjárt világossá válik, miért is hozott létre alapítványt a Struktúra Datacenter Kft. és a Szakszervezeti Ifjúsá­gi Szövetség (az alapítók 200-200 ezer forint tőkével szálltak be) Jövőkép-Szoli­daritás az Ifjúságért név­vel. Nem vitás, hogy ez év nyarán a Fővárosi Bírósá­gon nyilvántartásba vett alapítványra a munkanél­küliség által sújtott, vagy fenyegetett fiataloknak nagy szüksége lesz. A szak­képzéshez, a munkaválla­láshoz, az átképzéshez kí­vánnak ugyanis közvetlen és gyakorlati segítséget nyújtani az alapítók. Miként? Elsősorban a pá­lyaválasztáshoz, szakkép­zéshez adnak ki segédanya­gokat, kézikönyveket, „Is­kolakeresőt”, azután önme­nedzselő tanfolyamokat szerveznek pályakezdők­nek, munkanélkülieknek. A rászorulóknak kiközvetítik az állami és magán át­képző tanfolyamokat, a na­pi állásajánlatokat, adat­bankba gyűjtik a fiatal munkanélküliek névsorát, jogi, szociális tanácsadásra is vállalkoznak, s ugyan­csak összegyűjtik a diákok alkalmi és nyári munka­vállalási lehetőségeit. Ehhez vár állampolgári és társadalmi támogatást az új alapítvány, mely hit­vallásának tartja: meg kell tanítani a fiatalokat a sze­mélyes érdekeik eredmé­nyes munkaerőpiaci képvi­seletére, az elhelyezkedés tudományára. Amikor pápua ül Luca-széken A Nemzeti Múzeum tárlójában: érmek, bankók Széche­nyi arcmásával (Erdősi Agnes felvételei) . . Centenáriumi kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeum­ban Róheim Géza, a nem­zetközi hírű magyar folklo­rista, etnográfus és antro­pológiai kutató tiszteletére. A sokoldalú tudós életmű­vét bemutató kiállítást azoknak ajánljuk, akiket érdekelnek a magyar nép­hittel és népszokásokkal kapcsolatos ismeretek. Ró­heim Géza a halotti szoká­sok, a tavaszi rítusok és a hiedelemlények néprajztu­dósa. Több száz oldalas ta­nulmányt írt például arról, mi is az a Luca széke és hogyan készül. S Luca széke, mondják a néphit szerint az olyan emberre vagy dolog­ra, aki vagy ami a kelleté­nél lassabban készül. A magyar néphitről és nép- szolMSOkról írott összegző Jelentőségű művét pedig a folkloristák bibliájának tartják. Róheim 1928 és 1931 kö­zött hosszabb ideig Auszt­ráliában, Üj-Guineában és Közép-Amerikában élt, ahol mítoszokat, elbeszéléseket és a rítusok tárgyi emlékeit gyűjtötte, rendszerezte és értékelte. A kiállítás ebből a több száz darabos gyűj­teményből is ízelítőt ad. A magyar néprajzi válogatás mellett láthatjuk még azo­kat a fonográffal készült, világszerte egyedülálló rit­kaságokat, amelyeket a Normanby-szigeti szertartá­sokról 1930-ban rögzített. A bőséges anyagot a tudós szakkönyveiből összeállított gyűjtemény egészíti ki.- - - —. kk —•- „

Next

/
Oldalképek
Tartalom