Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

Magyar hősök emlékműve A lengyel szabadságért életüket adó magyar hősök­re emlékeztek szombaton Lengyelországban. A tarnobrzegi vajdaság Batorz községében a hősök sírhelyén nyugszik két ma­gyar katona, akik az 1863-as felkelésben a legendás Mar­cin Borelowski ezredes par­tizán alakulatában harcol­tak és estek el. Mintegy háromezren vet­tek részt a hat pap celebrál­ta szentmisén, s az ünnepé­lyes megemlékezésen, ame­lyen Engelmayer Ákos ma­gyar nagykövet mondott be­szédet. A sírokra felállították a magyar Honvédelmi Minisz­térium ajándékát, két kop­jafát, Törő György alezre­des alkotását. Az eseményen megjelent Janina Saga- towska tarnobrzegi vajda, Krzysztof Owczarek vezér­őrnagy, valamint a történel­mi zászlókkal az ünnepség­re érkezett magyar katonai küldöttség. Légiriadó Zágrábban Vijjegtaka szirénák Zágrábban vasárnap ké­ső délután megszólaltak a szirénák, légiriadó volt: elő­zőleg két MÍG-típusú harci repülőgép mélyrepülésben húzott el a város fölött — jelentették az APA, a Reuter és az AFP tudósí­tói. A lakosság az adását félbeszakító horvát televí­zió, illetve a rádió felszó­lítására — légitámadástól tartva — az óvóhelyekre vonult. Vasárnap délután a ju­goszláv légierő zágrábi fő­hadiszállását horvát mili- cisták szállták meg — je­lentette be a Tanjug. Több tisztet és katonát foglyul ejtettek. A horvát alaku­latok vasárnap délután automata fegyverekkel megtámadtak egy szövet­ségi laktanyát Zára (Zadar) központjában — jelentette az AFP a helyszínen tar­tózkodó tudósítójára hivat­kozva. A horvát fél elő­ször megadásra szólította Harcok Horvátországban A lakosság a pincékben A jugoszláv légierő veze­tése által a bácsi bombá­zás körülményeiről kiadott közlemény szerint a vizs­gálat megállapította, hogy tévedésből, a pilóta hibájá­ból történt az előző napi támadás. A b ácsi Agro- bácska és Metaloprer Ada vállalatnál hárman életü­ket vesztették, többen meg­sebesültek. A hadsereg együttérzéséről biztosította az áldozatok hozzátartozóit. Eszéken csaknem har­Hazatérés csak feltételekkel Alekszandr Szolzsenyicin szombaton bejelentette, csak akkor tér vissza a Szovjetunióba, ha a hatósá­gok elejtik az ellene felho­zott hazaárulás vádját. Az amerikai emigrációban élő Nobel-díjas írót 1974-ben a szibériai fogolytáborok­ban uralkodó állapotokról írt könyvei miatt utasítot­ták ki a Szovjetunióból. Az amerikai NBC televí- viós társaságnak adott nyi­latkozatában hírügynöksé­gi jelentések szerint Szol­zsenyicin elmondta, hogy nem lepték meg a szovjet­unióbeli események. Csak az következett be, amit én már negyedszázaddal ez­előtt megjósoltam — tette hozzá. A szabadpiacról úgy vélekedett, hogy tá­mogatja ugyan bevezetését a Szovjetunióban, de meg­jegyezte, ennek megvalósí­tása nehéz lesz. mine órán át tartottak a harcok, három ember éle­tét vesztette — jelentette Walkó B. György, az MTI tudósítója. Éjfél óta vi­szonylagos nyugalom van, de a lakosság továbbra is a pincékben van, mert az emberek félnek. Vukováron a hadsereg páncélos alaku­lata eljutott a helyi lakta­nyához. A város körül szerb fegyveresek és kato­nai alakulatok ostromgyű- rűt hoztak létre. Vukovárt a támadás során bombáz­ták is harci gépek, össze­csapások voltak Borovo és Borovofalu között. A harcok kiterjedtek a tengerparti Ploce városra is. Olasz jelzések szerint a kikötő felé tart egy hadi­tengerészeti kötelék is. Ma- karskával megszűnt a kap­csolat, itt is katonai táma­dástól tartanak. A spliti haditengerészeti körzet fel­szólította a helyieket, hogy akadályozzák meg azt, hogy a város újabb tűzfé­szekké váljon, s hogy el­pusztuljanak műemlékek, áldozatul essenek emberek. A zágrábi rádió jelentése szerint több katona átállt, illetve megadta magát a horvát hadügyminisztérium szombati felhívásának ha­tására. Ebben a katonákat és tiszteket arra szólították fel, hogy ne legyenek ré­szesei a horvát köztársaság elleni háborúnak. Zágráb­ban állítólag egy teljes lak­tanya átállt, Gospic város­nál heves harcok után megadta magát a helyőr­ség, a városra ezután a lé­gierő nyolc bombát dobott. Több épület kigyulladt. Walesa a király? Jelcin, a nagyherceg Lech Walesa lengyel el­nöknek nemesi rangot és jelképes királyi címet aján­lott meg az Oroszországi Monarchia Apostoli Taná­csa. A magát Oroszország ré­geméként feltüntető Alek- szej Brumel, a monarchis- ta politikai csoportosulás vezére vasárnap ismertette a hivatalos szovjet hírügy­nökséggel az apostoli ta­nács döntését. Brumel, aki a múlt héten nagyhercegi címet adományozott Borisz Jelcin oroszországi elnök­nek az augusztusi moszkvai puccs idején tanúsított bá­tor magatartásáért, nyilat­kozatában nem részletezte, hogy Lech Walesa mivel vívta ki az oroszországi monarchisták eme magas elismerését. Azt azonban elmondta, hogy amennyiben Walesa tíz napon belül nem vála­szol az ez ügyben hozzá in­tézett jegyzékre, akkor „a hallgatás a beleegyezés je­le” elvéből kiindulva úgy tekintik: a lengyel államfő elfogadta nemessé ütését és a jelképes királyi címet. A Párizsban élő Vlagyi­mir nagyherceg, az utolsó cári dinasztia, a Roma nö­vök feje, a nagyhercegi cím Jelcinnek adományozását durva tréfának minősítette. Egyúttal a leghatározottab­ban kijelentette: Alekszej Brumelnek semminemű kö­ze sincs a Romanov-család- hoz, s mint ilyen, jogtala­nul bitorolja az Oroszor- szág-rágense címet. fel a laktanyában lévő ka­tonaságot, majd amikor az ultimátum határideje lejárt, délután négykor megtá­madták az épületet. A 75 ezer lakosú tenger­parti turistaközpont és ki­kötőváros négy bevezető útja közül kettőt lezár­tak, s a másik kettőn is veszélyes közlekedni. A horvát erők feladták a Zárától húsz kilométerre, Maslennicánál lévő állá­saikat; a város így a szö­vetségi tüzérség 105 és 122 mm-es lövegeinek és a harckocsiágyúknak a ható­körébe került. Belgrádban a jugoszláv védelmi minisztérium cá­folta a horvát védelmi minisztériumnak azt a hí­rét, amely szerint a had­sereg mintegy négyszáz katonája és tisztje megadta magát a horvátoknak, s velük együtt több ezer ton­nányi hadfelszerelés is a horvátok kezére került. Montenegro köztársaság­ban két katonai egységet mozgósítottak, főképpen a horvátországi politikai és biztonsági helyzet hirtelen rosszabbodása folytán — jelentette a Tanjug. — Mozgósításokat rendeltek el Bosznia-Hercegovinában is. Borovo Selóban a va­sárnap hajnali harcokban kilenc személy — közöttük egy ápolónő — vesztette életét, 59-en pedig megse­besültek. A blokád alá vont laktanyák körül fo­lyó horvátországi harcok­ban 13 ember esett áldo­zatul. A szövetségi erők horvát jelentés szerint hat alkalommal támadták Ploce kikötőjét; ennek következ­ménye három halott és két sebesült. A Belgrád és Zágráb kö­zötti, stratégiai fontosságú útvonalon — Okucaninál — három szerb katona esett el az elmúlt huszon­négy órában, 6 pedig meg­sebesült. A horvátok 5 ha­lottat és 15 sebesültet vesz­tettek. ☆ A horvát fővárosban es­te 19.22 órakor lefújták a légiriadót. A .majdnem két órán át tartó légiriadót 17.30-kor az váltotta ki, hogy a jugoszláv légierő harci repülőgépei mélyre­pülésben elhúztak a város felett. MUNKA NÉLKÜLI FEGYENCEK A börtönőr bére Az Állami Számvevőszék tizenkét tagú csapata a kö­zelmúltban a büntetés­végrehajtás pénzügyi és gazdasági helyzetét vizs­gálva többek között arra a különös felfedezésre ju­tott, hogy Moldova György havi 30 ezer forintért foly­tatott két éven át „kuta­tásokat” a magyar börtön­viszonyokról, majd azok eredményeként a rend­őrökről szóló könyvének kéziratát adta át. A számvevőszéki vizsgá­lat megállapította, hogy az egyébként sikeres könyv kutatási eredményként nem fogható fel. Eső után kö­pönyeg ... Azon viszont valószínűleg lehet majd segíteni, hogy a börtönök biztonsági berendezéseinek gyártását eddig részben el­ítéltekre bízták. A jelen­tés szerint ugyanis „a ha­gyományos őrzés-védelmi berendezések gyártása, központi javítása, a BV híradástechnikai üzemében folyik, elitéit munkaerő közreműködésével. Ez a gyakorlat biztonsági szem­pontból kifogásolható..." Vajon leleményes börtön­lakók felhasználták-e már szökéshez az így szerzett tapasztalatokat? Feltehe­tően nem történt ilyen eset. A jelentés minden­esetre csak annyit állapít meg, hogy ilyen eset bár­mikor megtörténhet. Érdekes vizsgálati ered­mények a hazai börtönök lakóinak ellátottságáról: Magyarországon szinte ke­reken 18 ezer férőhely van a büntetés-végrehajtó in­tézményekben. Ez közel 8 ezerrel kevesebb a koráb­binál, mivel az egy főre jutó területi normákat meg­növelték. Szerencsére ezt a reformot közkegyelem előz­te meg, s így tavaly an­nak időpontjában o bör- tönlakosság létszáma csu­pán 11 567 fő volt. Azóta a foglalkoztatottak száma, különösen az előzetes le­tartóztatásban és vizsgála­ti fogságban lévők számá­ra fenntartott úgynevezett befogadó intézetekben, ro­hamosan emelkedni kez­dett. Ennek következtében Budapesten 722 férőhelyre 1025, Miskolcon 186 helyre 405, Nyíregyházán 250 hely­re 333, Pécsett 112 helyre 133, Veszprémben 82 hely­re 149 elítéltet zsúfoltak be az első negyedévben. Eközben Szombathelyen 72, Szekszárdon 42, Győrben 50, Zalaegerszegen 71 be­töltetlen hely volt a vizs­gálati fegyintézetekben, s az úgynevezett letöltő in­tézetek sem panaszkodhat­tak. Martonvásáron 497 férőhelyre csupán 74 el­ítélt jutott, s az ország há­rom legnagyobb büntetés- végrehajtó intézménye kö­zül a budapestiben 80 szá­zalékos, az állampusztai­ban 58 százalékos, a pál­halmaiban 68 százalékos volt a telítettség. A számvevőszék szerint nem megnyugtatóak a ma­gyar börtönök étkeztetési feltételei. Egy elítélt hon­fitársunk étkeztetésére az állam napi 80 forintot köl­tené az 1989-ben megálla­pított norma szerint, en­nek azonban nincs meg az anyagi fedezete. A fegyencek foglalkozta­tása általában a büntetés­végrehajtás saját vállala­tainál történik, de a gaz­dasági folyamatok a bör­tönvállalkozásokat sem ki­Ál 4 Á íríTT n>f foglalkoztatása 1991-ben mélypontra, 74 százalékra csökkent. A külvilág más vonat­kozásban is behatol a bör­tönfalak mögé. A számve­vőszék rendezetlen tulaj­donviszonyokról számol be például a Pálhalmai Bör­tön és Fogháznál, ahol megállapíthatatlan, melyik építmény van az intézet s melyik a fegyenceket fog­lalkoztató gazdaság tulaj­donában. A börtön gazdasá­gok Ilyen körülmények kö­zött is jól jövedelmeznek! ez évre 4,5 milliárdos net­tó árbevételt terveznek. Létszám- és bérgazdálko­dás tekintetében a bünte­tés-végrehajtás a fegyveres testületek szigorú előírá­sainak volt alárendelve, így a létszám nem válto­zott az elmúlt két évben. A vizsgálat idején a fő­foglalkozású börtönőrök és más büntetés-végrehajtó alkalmazottak száma 4993 volt. A hivatásos börtön­őrök átlagbére 1991. már­cius 31-én 22 ezer forint, közülük a tiszteké 32 ezer 500 forint volt, s ez mint­egy nyolcvan százalék emelkedés az 1989. évi ál­lapothoz képest. — allantik —• , A kockázat bejött A második legnagyobb Minden részvevő cég kö­tött üzletet a Szekszárdi Gemenc Expón, amely a BNV után a második leg­nagyobb nemzetközi vásár- központ lett Magyarorszá­gon. A vártnál is nagyobb sikerről a kiállítás záró- napján, vasárnap tájékoz­tatott Kanalovits 'László vállalkozó, a VOSZ Tolna megyei elnöke, aki „vásár- szervező és kereskedelmi" céget alapított, hogy ma­gántőkéjével és bankköl­csönnel létrehozza ezt a szokatlan, sokak szerint igen kockázatos vállalkozást. A Gemenc Expo a gyár­tók és kereskedők hosszú távú kapcsolatépítése ide­je alatt: a vállalkozás talán legfőbb tevékenysége lesz a következő években is a szá­mítógépes rendszerrel meg­valósított, naprakész infor­mációközvetítés az üzleti partnerek között, a szep­tember 7-től 15-ig tartott első kiállítás valamennyi részvevője folyamatosan igényli ezt a szolgáltatást. a NULLÁRÓL KE KEZDENE A Pest Lásztity Péter (1960), a Szerb Demokratikus Szö­vetség alelnöke. mint ahogy az alábbiakból kiderül, szinte predesztinálva lett arra, hogy demokratikus módon megválasszák a szö­vetség e fontos beosztásá­ba. Interjúnk fő témája a Pest megyei szerbek múlt­béli és jelenlegi helyzete, de megkértük, először be­szélgessünk a családjáról, és arról is, „honnan jött’, milyen célokat tűzött ki maga elé, mielőtt e fontos pozícióba került. — Régi szerb családból származom — kezdi a be­szélgetést Lásztity Péter —, nagyapám ortodox pra­voszláv lelkész volt, • több magyarországi szerb tele­pülésen teljesítette szép hi­vatását becsülettel és min­denki megelégedésére. Édes­apám Beremenden szüle­tett, én Budapesten. Róla röviden azt kell monda­nom, hogy okleveles ve­szerbek megyében gyászként tagja volt az 1945 februárjában meg­alakult Magyarországi Szlá­vok Antifasiszta Frontjá­nak. 1948 előtt pedig a Dél­szlávok Demokratikus Szö­vetségének ifjúsági titkára­ként is tevékenykedett a szervezet autonómiájának felszámolásáig — 1948 jú­niusáig. 1949 márciusában koholt vádak alapján le­tartóztatták és csak ötven­hat áprilisában szabadult. Annak a szövetségnek ti­zenkétezer bejegyzett tagja volt, alulról szerveződött. Nagy kár, hogy szétoszlat­ták. Édesapám aktív szer­vezője volt a magyarorszá­gi szerbek, horvátok és szlovének közéletének, egé­szen a haláláig. Az ő élete arra inspirált, hogy tevé­kenyen részt vegyek a dél­szláv szervezetek munká­jában. Nem kívánok arról nyilatkozni, hogy miért szűnt meg a délszláv szö­vetség, amely arra lett vol­na hivatott, hogy egyfor­mán és diverszifikáltan kép­viselje a hazai horvátok, szerbek és szlovénok érde­keit. Annyit szeretnék mon­dani, hogy a magyarorszá­gi horvátok előbb hoztak létre egy különálló szerve­zetet, mint mi, szerbek. Egyébként most is az a vé­leményem, hogy ha a közös szövetség demokratikus módon, alulról szerveződött volna, ma is életképes len­ne. • ön hol végezte isko­láit? — A budapesti szerb ál­talános iskolába és gim­náziumba jártam, majd 1985-ben fizikusdiplomát szereztem az ÉLTE Termé­szettudományi Karán és a Műegyetemen dolgozom. Annak ellenére, hogy a fi­zikusi pályát választottam, továbbra is élénken foglal­koztat a szerb nép, nemze­tiségem történelme, kultu­rális hagyományai. • Mikor telepedtek le a szerbek Pest megyében? — Több hullámban jöt­tünk. Először az 1200-as években hozott magával szerb jobbágyokat a Csepel- szigetre Vak Béla felesé­ge, aki szerb fejedelmi lány volt. Később jön a török veszedelem, 1440-ben szerb menekültek telepednek le Ráckevén. Negyvenhét év­vel később már áll a jelen­legi templom. Ar széni je Csárnojevity pátriárka ve­zetésével érkezik Magyar, országra 1690-ben a legna­gyobb számú szerb mene­kült. Szervezetten, fegyve­resen jönnek új hazájukba, tanítókkal és papokkal. A pátriárka kérte, az akkori hatóságokat, hogy a szer- bek, ugyanúgy, mint a tö­rök uralom alatt, kapjanak teljes autonómiát az egy­házuk, iskoláik, nyomdájuk stb. tekintetében. Mindezt megkapták, sőt, egyéb pri­vilégiumokat is, melyeket lényegében 1948-ig élveztek, Budán és Szentendrén ala­kultak meg a főbb egyházi és kulturális szerb centru­mok. O Ezek szerint eleinte a magyarországi szerbek szin­te úgy éltek, mint állam az államban? — Ez valóban így ran. Ezen túlmenően a magyar- országi szerbeken keresz­tül a szerbség újra bekap­csolódhatott az európai ci*

Next

/
Oldalképek
Tartalom