Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-13 / 215. szám

I. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 13., PÉNTEK DAM^SI MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Mivel f ütsünk as idén ? Mázsáját ezerért Polgármesteri tanácskozás Külterületi üzlet A közelmúltban Örkény adott otthont a körzeti pol­gármesterek tanácskozásá­nak. Többek között a tele­fonellátás javítását célzó tervekről váltottak szót. Eszerint a körzet települé­sei és a Műszertechnika Vállalat részvénytársasá­got alapít, amely 1992 vé­gére kielégítené a körzet ■telefonigényeit. Az induló tőke 10 millió forint. A la­kosságarányos tőkerész Ör­kényben 463 ezer forint, melyre a fedezet a költség­vetésben rendelkezésre Alig jön egy-két ember tüzelőt vásárolni, és sokan visz- szamondják előjegyzésüket is — panaszolja Berecz úr. a Tüzép vezetője (Vimola Károly felvétele) Bár a mosolygó kora ősz még nyáridéző napokkal ragyog, az ajándékul kapott meleg és fény nem tarthat örökké. És jön a tél! Még­pedig csúnya, nagy hideget jósolnak az öregebbek, s aki már felnőtt a kisgye­rekkorból, a nagy-nagy hónak, fagynak, jégnek nemigen tud szívrepesve örülni. Akkor bizony fűt- hetünk. Ki fával, csöppet sem olcsó villanyárammal, gázzal és olajjal — s aki képes, leleménnyel. Meg persze szénnel. Utóbbiból az inárcsihoz hasonló he­gyeket e sorók írója még sose látott. — Hát, ez csakugyan nagy kupac szén — mutat a tojásbrikettdombokra Be­recz István, a Zeolit Gmk. vezetője. — Néhány éve még AFÉSZ-tulajdonban volt a Tüzép-tedep. Meny­nyit változott azóta a vi­lág! Csakhogy ez a fordu­lat a mi zsebünkre megy. Alig viszik — Miért panaszkodik, hiszen van mit eladnia. Jól emlékszem, amikor falun laktam, a cserépkályhánk üresen tátongott. Nehéz volt jó minőségű szénhez jutni. — Hát igen, ez már a múlté. Nézze ezeket a való­ságos erődítményeket! Ez tojásbrikett, ez meg a nép­szerű német brikett, de van dorogi darabos is. Elég nagy baj, hogy itt vannak, és nem az inárcsiak kam­rájában. Nem veszik, alig viszik. Drága nagyon. Ta­valy ilyenkor már min­denki bespájzolt, előren­delt, volt itt élet, nyüzs­gés, nem is hiszi. Most meg? Higgye el, megfizet­hetetlen lett a szén. A telepen rajtunk kívül egy Lada népe nézelődik, gipszet vesznek két zsák­kal, fizetnek. Mások sehol. Az őrkutya tőlünk, betola­kodóktól szemernyit sem ideges, a szemét sem reb­benti ránk. — Május végéig voltak érvényben a régi tüzelő­utalványok, azóta a három­szorosára emelt árakkal dolgozunk. Még volt egy közbülső ár, előfordult, hogy délelőtt tizenegy óra felé 8 iritm idetelefonáltak, kettőre lenne szén, mázsája 630-ért, kell-e, kihozzák-e, rende­lek-e. Hát akkor hová is mentem volna, kihez az akkor még jutányos árú brikettet eladni? Aztán megkaptuk az új árlistá­kat, hát ki is van írva elöl, az irodánál, jól látható he­lyen. Itt, nálunk döbben­tek rá az emberek, hohó, hát ezek az árak rettenete­sek, hiába közölte sajtó, rá­dió. Talicskával jönnek Berecz Istvánná is ott­hagyja megfigyelőhelyét, hátrajön a szénhez elmon­dani : — Olyan szomorú az egész. Hosszú évek tapasz­talata alapján edd: g elő- jegyeztetéssel dolgoztunk. Nem volt elegendő a szén, s a vitákat is el szerettük volna kerülni. Szóval nőm" rég történt: az előrendelt tüzelőt leszállítottuk a meg­adott címre, ahonnan a fe­lét visszaküldték, azt üzen­ve, majd később kéri, öt-tíz mázsákat vesznek, van, aki talicskával jön érle. A né­met brikett ára 980 forint, plusz a fuvar, kijön az ezernegyvenre. Most ka­punk majd az Urálból jött darabos szenet, az csak 640 forintos, de a többi fajta ára is ezek körül mo­zog. Tíz mázsa szén legke­vesebb hétezerbe kerül. Egy télre elegendő meny- nyiség kész vagyon. Csak attól félek, mi lesz idén azokkal a nyugdíjasaink­kal, akik a tüzelőutalvá­nyukból 2-3 mázsányit tud­nak ezután venni. Vevőféle közelít, a veze­tő felesége elsiet, mi ma­radunk. A szén poros, le­gyek döngik táncukat a porkupacok legtetején. — A port nézi? Az bi­zony sok. Emiatt is szót szeretnénk emelni, írtunk már a VOSZ-nak, nincs ez rendjén. Amikor még álla­mi vállalatként üzemel­tünk, 6-6 százalékot min­den tételnél automatikusan leszámítottak, pornak és törmeléknek. Ez volt az előírás. Most pedig? Egy rakományt — ahol elindít­ják — állítólag lemérnek, ha például 26 tonnás a ko­csi, a fuvart is annyinak mondják. Amikor viszont ideérnek vele, valahogy mindig jóval kevesebb. Szeretnénk elérni, hogy itt nálunk az átvételnél mér­hessük meg. így jócskán ráfizetünk mindenre. A szén — legalábbis a belföl­di — nem szabadáras. Nem adhatjuk annyiért, ameny- nyit gondolunk. Ügy tűnik, még sincs üz­let, a telepvezető felesége gyorsan visszatér. — Szórólapokat sokszo­rosítottunk, kiküldözgettük a házakhoz. Most gondol­jon a télre ... kezdtük az embereket agitálni. — A fa mégiscsak ol­csóbb — teszem hozzá bá­tortalanul, mert jókora rönkök kínálkoznak az akácból. Lassan növekszik — Ennek magas a fűtő­értéke, olcsó is, 280 forint mázsája. Valamikor a cse­répkályhákat úgy tervezték és építették, hogy azokban kizárólag fa égett. Illatot, meleget adott, alig volt kis hamu. Csak attól félek — fejezi be a beszélgetést Be­recz István, a Zeolit veze­tője —, hogy ha rászaba­dulunk az erdőkre, neki­esünk, pár év alatt kiirtjuk mindet. A jó minőségű fa csemetéje lassan növek­szik. És ha ma fölégetjük mind egy szálig, mi lesz később, tarián akkor 'már egy gyufaszál fájára sem telik. Csődben vannak a szénbányák — hallom min­denhonnan. Nincs elég er­dő, ez meg a másik. Hát ki látja a megoldást? De ha valakinek Van ötlete, gyorsan mondja, mert a tél, az nem vár .,. F. I. Meddig hiányzik? A tankönyv Több dabasi iskolában a tanévnyitó után még miie­dig sok tankönyv nem ér-; kezeit meg. Érdeklődésünk­re Dürr Béla, a Tankönyv­kiadó Vállalat általános igazgatóhelyettese elmond­ta: több iskolában szerzett személyes tapasztalata azt bizonyítja, hogy még olyan könyveknél is előfordult késés, amelyekkel pedig már a nyár elején vagy derekán elkészültek a nyomdák. A csúszás oka nagy valószínűséggel a ter­jesztők késlekedése. Szá­mukra is van azonban mentség — vélte a tan- könyvkiadó illetékesé hiszen a módosult tan- könyvárakról csak augusz­tus közepe táján értesülte.*. Az Állami Könyvterjesz­tő Vállalatnál a fentieket megerősítve elmondták: többféle tankönyvet nem sikerült időben eljuttatniuk rendeltetési helyére. Ennek oka részben qz, hogy az egyes könyvféleségek szállí­tásához vállalatuk csak akkor kezd hozzá, ha abból a teljes készletet megkap­ja a nyomdától. Reméljük a tankönyv- hiány már nem sokáig tart. Megjegyzésünk a témához csak annyi: ez minden év­ben ismétlődik .., —d— A Ferrovill Kft. Öcsa külterületén egy éve megnyitott vas- és villamossági szaküzlete lassan ismert lesz. a tele­pülésen. A villamos hősugárzótól a kerti traktorig min­dent igyekeznek kínálni, ami a profilba illik (Vimola Károly felvétele) Csapdába került tolvajok Mint egy fantom Megint okultam, szeren­csére ez egyszer a más ká­rán. Mert magam is lehet- tein volna a károsult, én sem szoktam kulcsra zárni a kocsit, ha mellette bok- lászok. Szőke Sándor bugyi la­kos is ezt tette, miközben kapáit. Földje a Dabas— Bugyi országút mellett hú­zódik, s mint máskor is, most is kocsival érkezett, a Zastavát az útpadkán hagyta. Ráadásul az indító­kulcsot a műszerfalon, a zakót az ülésen, 4000 fo­rinttal és a forgalmi enge­déllyel a zsebéljen. El tu­dom képzelni a megdöbbe­nését, amikor a motor fel­búgott, s a kocsi, mint egy fantom, elszáguldott a hely­színről. Olyan gyorsan tör­tént minden, hogy még ká­romkodni sem maradt ide­in. A Dabason kiadott körö­Ma szívesen fogadnák A megyében a lakásépítkezések összetétele mindig jelentősen eltért az országos át­lagtól. Az elmúlt öt esztendőben elkészült közel negyvenezer lakás több mint ki­lencven százaléka magánerőből épült meg. Ugyanakkor számos lakás épült lakóte­lepi formában, mint például Dabason is. Tény, hogy még mini lakótelepnek is alig nevezhető ez a pár sorház, de jól illeszkedik, és meghatározza Dabas kertvárosi ré­szének hangulatát. Amíg a megépítése idején sokan berzenkedtek, addig ma szíve­sen fogadnának az ilyen házakból, akár több tucatot is (Deák Attila felvétele) zés alapján a Pakonyi Fa­luvédő Egyesület tagjai fi­gyeltek fel a kocsira, rá­dión riasztották a közelben járőröző gyűli rendőröket, majd öt gépkocsival körbe­zárták a Zastavát: A ma­nőver sikerült, igaz, akkor már nem volt senki a lo­pott kocsiban, a tolvajok el- szeieltek. Ám pechjükre Simon Gyula felismerte az egyik menekülőt, s rádiójá­val úgy irányította a haj­tást, hogy végül is a két vad nem tudta Pakonyt elhagy­ni. Fomaliázi István és Koté Ottó — mindketten gyáli lakosok — jól ismert fazo­nok majd minden rendőr- kapitányságon. . Foglalko­zásukat illetően „szabad­úszók”, amit esetünkben úgy kell érteni, hogy min­denre kapható, de kisstílű bűnözők. Az igazi nagy bal­hé nem az ő műfajuk. Kihallgatásuk során az is kiderült, hogy nem csupán a Zastavát lopták el azok­ban a napokban, a bűn­lajstromon egy Trabant is szerepel. Ami viszont le volt zárva az elkötés ide­jén, ám Koténak nem gond egy zárat feltörni. Sajnos I.ehoczki Péter budapesti lakosnak kevesebb szeren­cséje volt, mint Szőkének, az ő Trabantját totállkáro- san hagyta a két jómadár egy árokban, egy balul vég­ződött rali után. A számonkérésnél az a kérdés is elhangzott, hogy mit csinált a Zastavából elemeit 4000 forinttal. —• Abból tankoltunk — vallot­ta Pomaházi és Koté egy­behangzóan. — Az a gyanúnk, hogy a Zastava tulajdonosának ez­zel volt szerencséje. Hogy Kotééknak volt miből tan­kolni. Az utóbbi időben ugyanis egyre több olyan eset történik, amikor a ki­ürült tankű lopott kocsikat felgyújtják a tolvajok. Ezzel persze nem azt akarjuk sugallni, hogy min­denki hágj'jón néhány ezer forintot a kesztyűtartóban, ha őrizetlenül hagyja a ko­csiját, A pénzen inkább riasztóberendezést vegyünk, de mindenekelőtt zár julk be mindig a kocsinkat. (—gye—) DABASI HÍRLAP VfCretü munkatárs: Mat u la Gy. Oszkár. • Munkatárs: Fekete Ildikó. • Fogadónap minden hétfőn 14-ttől 17 óráig a szerkesztősében. Cí­münk : Bp. VIII. kei*., Somo­gyi B. u. 6. sz. Ff.: 311, ír. sz. 144«. Telefon : 138-2399/3*3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom