Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-12 / 214. szám

MOblORI Vecsésiek Erdélyben (Hl.) XXXIII. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Fűben, fában orvosság A természet gyógyszerei Az utóbbi időben Mentié­től Ecserig sok idősebb emberrel találkoztam az utak mentén. Szedegettek valamit. Az ecseri bodza- virággyűjtő nénitől még jó ötleteket is kaptam, az­tán a minap a vecsési fel- söhalmi erdőnél csalánt, útilaput, zsályát gyűjtögetek láttán elgondolkodtam. A mai magas gyógyszerárak, a főként idős embereket, fiatalokat sújtó életszínvo­nal-csökkenés önmagában is elősegíti, hogy a termé­szet által ingyen kínált gyógyfüveket ismét egész­ségünk szolgálatába állít­suk. Ráadásul Isten patiká­ja antibiotikum, szervezet­károsító hatások nélkül biz­tosít kínálatot a gyógytea- kúrák megtartásához. Ha nem a régi füves-javas asz- szonyok módján manipu­lálnak a gyógyfüvekkel, hanem a ma már egyre több szakkönyv és orvosi tanács alapján hasznosítják őket, igazolódhat a régi mondás, miszerint fűben, fában van az orvosság, csak okosan kell hasznosí­tani. Váltottam szót a hal­mi erdőnél gyűjtögetőkkel. Tőlük tudom, mi mindenre jók a gyógyhatású füvek. A zsályát beteg májra, puf­fadás ellen, a máj, epe, bélműködés zavarai ellen, vérző ínyre, foglazulásra, fogínysorvadásra ajánlot­ták. Leveleit, virágait meg­szárítják, s forralás nélkül csak egyszerűen forró víz­ben áztatják a teánakvalót, mint általában minden teát, hogy a hatóanyagait ne veszítse el. Cukor nél­kül, melegen, lassan kor­tyolgatják, hogy a hatását így is elősegítsék. Soha nem gondoltam, mi­re jó az útilapu (útifű), csalán, a cickafark, és egye­bek. A gyűjtögetek el­mondták, május körül, ta­vasszal célszerű a gyűjtést végezni, de akkor nem ér­tek rá. Most pótolják. Az útilaput a légzőszervi be­tegségekre, köhögés, hurut ellen, tüdőasztmatikus bán- talmakra, kiütés, vérsze­génység, vesekő ellen és májbántalmaknál. A csa­lánt vértisztító, vércukor- szint-szabályozó, vízhajtó hatásai, gyomorműködést elősegítő szerepe miatt hasznosítják. Nagy vastar­Kézilabda Tavasz és a lánvok A kézilabda férfi NB II. Északnyugati csoportjában a gyömrői férfiak legutóbb 26-15-re legyőzték — hazai környezetben — a Kisbért. A mérkőzés színfoltja volt Tavasz Barna újbóli csata­sorba állása. A Vasas NB 1-es labdarúgó-csapatának szakosztályvezetője tíz gól­lal terhelte meg az ellenfél hálóját. A mérkőzés után sietnie kellett, mert este 7- kor kezdődött a Fáy utcá­ban a Vasas—Siófok (1-2) NB I-es találkozó. Ugyancsak jól védett Szabó István és Barabás Miklós is érett játékot pro­dukált, akárcsak Elekes Szilárd. A többiek? Nos ők a szokottnál gyengébbek voltak, de most ez is ele­gendőnek bizonyult a győ­zelemhez. ★ Kézilabda megyei női I. osztály: Mer-lend-Gyömrő SE— ÁFÉSZ SC Űri 11-17, Gyömrő, 100 néző. Vezette: Kecser Gy. (egyedül). Kissé meglepő módon Ke­cser György egyedül fújta a sípot ezen a rangadó mér­kőzésen ... A hazaiak görcsösen ját­szottak és nyolc(!) hétméte­rest elhibáztak. A vendég úri lányok hallatlan el­szántsággal küzdöttek, s megérdemelten győztek. Különösen Bakos Jolán, a kapus remekelt, a mezőny legjobbja pedig Misinszki Hajnalka volt. Ifi: 8-7. ÁFÉSZ SC Űri—Vecsés 19-6 (7-2). Űri. Vezette: Ádám I., Adám II. (jól). A hazaiak magabiztosan játszottak, s ilyen arányban is megérdemelten győztek. Góldobó: Misinszki (3), Tóth, Decjkner (4-4), Mészá­ros (3), Fedelesné, Szabó (1-1). Űri. Ifi: 16-10. Nagykáta—Mer-Iend­Gyömrő SE 23-13 (10-8), Tá­piiószele, tornacsarnok. Ve­zette: Öcsai, Pátkai. Mer-lend-Gyömrő SE: Földi — Lendvainá (1), Mi­kes K., Baginé (2), Galam­bos (13), Balázsné, Pappné. Csere; Taikácsné, Moha­ros M. Kemény mérkőzést vívott a két hölgygárda. A gyöm- rőiek nagy lelkesedéssel küzdöttek, de ez olykor-oly­kor figyelmetlenségbe csa­pott át. Sok volt az eladott labda, s emiatt következett be az újabb kellemetlen ve­reség. Jó: Takácsné, Lendvainé, Baginé (Mer-lend-Gyömrő SE). A gyömrőiek két vereség­gel kezdték az őszi idényt, s erre bizony senki sem számított. Ügy tűnik, a mércét mégis csak lejjebb kell állítanunk, mert ezt a hátrányt már nehéz lesz be­hozni. Megyei férfibajnokság: Maglód—Ceglédi Biokontakt H. 22-18 (9-11), Maglód. Vezette: Tóth T. (egyedül). Maglód: Sziklai — Ta­kács, Pék Z., Pék D., Pod- hajeczky, S. (3), Tusák, Rácz (5), Benedek (10). Csere: Gohér N. (4). Az első félidőben a Bio­kontakt II volt a jobb, de szünet után az óriási lelke­sedéssel játszó hazaiak for­dítottak. Jó: Sziklai, Benedek (a mezőny legjobbja), Rácz (Maglód). Megyei ifjúsági mérkőzés: Mer-lend-Gyömrő SE—Vc- csss 21-21 (11-11), Gyömrő. Vezette: Némcthné, Fiíyő. Szünet után kerekedtek felül a hazaiak. Legjobb dobó: Réti (3), Köteles (5), illetve Lauter (10), Jónás (ű). Jó: Réti, Köteles illetve Lauter. (G.) talma miatt a fáradtság el­len is hatásos lehet. Reg­gel éhgyomora célszerű egy csészényit meginni — mondta a nénike —, aztán napközben többször is, ha lehet. Sőt a csalán gyökeré­nek főzetét még korpás fej­bőrre is ajánlotta. Az egyébként haszontalan ku- korica-suskóteát pedig víz­haj tónak. Mint általában ilyenkor, most bennem is felmerült a kétely, s amikor haza­mentem, a gyógynövények­ről szóló kézikönyvben a gyerekekkel ellenőriztük a hallottakat. A néni tapasz­talt ember lehet, mert a könyvek őt igazolták, tehát másoknak is ajánlható. Mennyi gyógyszerre költött pénzt menthetünk így meg, mennyi bizonytalan uto- hatású antibiotikum fel- használását mérsékelhetjük, ha a pásztortáska, kakukk­fű, cickafarkfű, gyermek­láncfű, bodza, hárs, kamil­la, diófalevél és más, egyébként többnyire ha­szontalannak tartott gyógy­növény hatásait az orvos tanácsainak felhasználásá­val saját egészségünkre kamatoztatjuk. Még most, ősszel is pótolható a téli teakeverésekhez szükséges füvek gyűjtése, csak arra kell vigyázni, ne a poros országút mentén, autók füstgázaival terhelt tere­pen szedjük a természet patikája által kínált érté­keket. O. K. Magyarságot őrzött a nyelvi sziget Még alig ocsúdtam fel az egykori jegyzőkönyvekből, amikor az utcán szép sorokba rendeződött a szeld atya­fiak népviseletes serege. A parókiától a templomig való­ságos élő láncot alkottak, s énekeltek, amíg mi az idő­közben megérkezett Tőkés Lászlóval váltottunk néhány szót a parókián. Elismerően szólt a pápa debreceni gesztusáról, a gályarabok síremlékének megkoszorúzásá­ról. Valami hasonló, jelképes, utólagos engesztelési ér­demelnének a románságtól az erdélyi magyarok is. Sok időnk nem lévén, mint a hazai tv-híradó is bemutatta, Tőkés László Királyhágó melléki püspök, az őt kísérő széki és vecsési református lelkészek, valamint a jelen lévő két széki plébános az élő lánc között elindult a temp­lom felé, s közben zengett az éneit, s egy-egy kézfogás nyomán megeredtek a könnyek. Mint az erdélyi 260. zsol­tár (az erdélyi és a hazai református zsoltárok között számozásban és szövegezés­ben is nagy az ellentét!) so­rai mondják: „Az úr csodá­sán működik", valóban csak a csodának köszönhető, hogy a meghurcoltatás és a baleset után Tőkés László ismét egészségesen léphe­tett a széki gyülekezet tu­lipános szószékére. TOLMÁCS NÉLKÜL Nagy Mihály helyi tisz- teletes köszöntötte az egy­házi vezetőket, majd a ma­gyar és román mellett fran­cia és német nyelven a vendégeket is, tolmács nél­kül! Mint mondta, a temp­lom 241 éves történetében aligha voltak még ennyien e falak között, melynek oka a Birtalan-napi ünnep­ség mellett a szabadság szikrájaként, az emberi hit megtartásának méltó pél­dájaként jelen lévő Tőkés László püspök. G mondta, milyen érdekes, hogy las­san 250 éve a pusztulásra, a halálra emlékezve, éppen az emlékezés által hirdetik Széken az életet. Magyar­ságukban, hitükben meg­Gondolom, ismerik a tan­mesét a süllyedő hajóról s a rajta tanyázó patkányok­ról, akik elsőnek távoznak. No, valami ilyesmi jutott eszembe, amikor a helyi szabaddemokraták és a polgármester asszony kap­csolatát elemezgettem. Hogy miért? Nos, égy éve, amikor dr. Raáos Mária az SZDSZ és Fidesz polgármester-jelölt­je volt, majd néhány hó­napja is, amikor már a he­lyi hatalom csúcsán tevé­kenykedett, a szabadde­mokraták monori tagjai kritika nélkül mellette áll­tak. Nem tudott a „nagy­asszony” olyat mondani, vagy olyat tenni, ami el­lenkezést váltott volna ki a helyi szervezet tagjaiból. Igen, volt elrettentő példa: a két renitens, ágáló, kri­tizáló tagot keményen ki­utálta, kizárta a dr. Rados Mária vezette klikk. Mégis azt mondom, ha valaki szabadelvű, akkor nem lehet annyira gyáva, hogy ellenvéleményét ne mondja el. De a monori szabaddemokraták ilyet nem mondtak, talán nem is gondoltak. Az is lehet, hogy „dörgölőztek a hatalom­hoz”? Ahogyan Bárány Sándor írta, s amiért Kis János pártelnöknél felje­lentették. Nem tudom. De a következményeket ismerem: dr. Rados Mária saját embereitől nem ka­pott ellenvéleményt, a má­soktól kapott kritikákat pe­dig az ellenség áskálódásai- nak tekintette. Pedig hi­bázott, s jelenleg szinte ki­látás nélküli hélyzetben van. S erre mit tesznek elvbarátai? Ahelyett, hogy leülnének vele egy komoly beszélge­tésre. segítséget kérnének az SZDSZ-től (önkormány­zati irodától, képviselőktől, jogászoktól), kérnének egy vizsgálatot, s ezek ered­ményeként egy megtisztító képviselő-testületi ülésen bejelentenék a mindent megváltó változtatást — nos, minden hatásos támo­gatás helyett megtámad­ják, le akarják váltani, sa­ját emberei a félreállítása mellett voksolnak. Mária nem szent. De ezt eddig is mindenki tudta. Kedves szabad demok­raták! Önök miért csak akkor veszik ezt észre, ami­kor süllyed a hajó? Vörös Zsuzsanna Monor A kép teljessége érdekében nem hallgathatjuk el, amit talán rendszeres olvasóink közül sem mindenki tud: a levélben említett „két re­nitens, ágáló, kritizáló tag” Vörös Zsuzsa és férje, Bá­rány Sándor, akiket való­ban kizártak a helyi szer­vezet tagjai közül... erősödve, immár a második szabad Birtalan-napon is ezt szeretnék. INDULAT FÉSZKELT Anélkül, hogy lapunk ol­vasóit valamiféle rosszul értelmezett, kioktatásszerű vallásossággal untatnám,. érdemes Tőkés László pré­dikációjának néhány alap- gondolatára utalni, amelyet a mintegy 3 ezres gyüleke­zet példás fegyelemmel hallgatott végig. Prédikációjában Pál apos­tol Róma-beliekhez írott le­vele alapján a szerétéiről szóló tanítást hasonlította a Korinthosz-beliekhez írott levél ugyancsak szerétéiről szóló himnuszához, önkri­tikusan ecsetelte, hogy az elnyomás éveiben hány er­délyi magyar is szeretettel fordult az uralkodó nemzet tagjaihoz, s erre a hitbeli tettre sokan ráfizettek; ve­rés, megaláztatás lett osz­tályrészük. A megaláztatás közben hányán voltak, akik az ég felé emelt kézzel kér­dezték: hol a Te szereteted, Uram? Sokan meg is kér­dőjelezték a szeretet krisz­tusi lényegét, s szeretetlen- ségükben saját családjuk­tól, magyarságuktól, szülő­földjüktől, Erdélytől is el­fordultak. Szék város rom­lása idején is sokan kér­dezték, mint ahogy a XX. századi erdélyi magyarok is: hogyan történhetett mindez? Ma már nemcsak e mezőségi szórványban porlad a magyar reförmá- tusság, mint a szikla, mert az erdélyi 44. zsoltár szavai szerint a „szétszóratás, a gúny, a megvetés és ká­romlás üldözi’’ az erdélyi magyarságot. S nemcsak azokat. Nemcsak az Erdély­ben élő véreink jövőképe táviattalan, nemcsak ott uralkodik el a kicsinyhitű- ség, az aggodalom. Olykor az ember tragédiájának Madách által jövendölt be­teljesedése látszik bizonyos­nak, s Ady szavaival „a semmi ágán ül szívünk’’, a földi kereszt egyre nehe­zebbnek bizonyul. A széki piros-fekete gyásztól nap­jainkig lelkűnkön a kétség rágódik, s kívül harc, féle­lem lesz úrrá, de utunkat Krisztusban bízva kell vé­gigjárnunk — mondotta a Királyhágó melfléki püspök. Majd azzal folytatta, aki hitet nyer Istentől, az a nehézségeket is könnyeb­ben, megértéssel, türelem­mel viseli. Ezt Szék példá­ja is igazolja, az itt élők nyelvi szigetet képezve hi­tüket, népviseletüket, még táncukat, zenéjüket is meg­tartották, s megmaradtak magyarnak, embernek európainak. Mert minden­ben csalódhatunk, de végül egy bizonyos: a szeretet so­ha el nem fogy, s a szenve­dések, megpróbáltatásaink is általa a javunkra fordul­hatnak. Ebben a mai világ­ban mennyi szétszakító erő érvényesül, szinte alig tud­juk testi, belső énünket megőrizni. Mennyien va­gyunk, akik gyerekkoruk­ban még összetartó falusi közösségeket, telt templo­mokat láthattak, *s ma a pénz, a kapzsiság, a hitvesz­tés, az egymástól elfordu­lás szedi áldozatait. Erdély­ben már visszaadták a föl­det a parasztoknak, hála istennek, de nyomában mi­csoda marakodás, indulat fészkelt az eddig békés csa­ládokba. Mint valami újko­ri genocídium, szándékos lélekrontás lett úrrá a fal­vakban, amelyre az eddigi kelet-európai ideológia is janicsárelméletét alapozta, különösen itt, Erdélyben. Képviselőik arra építettek: akár véred, akár hited, akár anyanyelved feledted — egyre megy, elpusztulsz, „s mint oldott kéve, széthull nemzetünk”. j NEM ISMERHET Hála Istenek, megtört a jég, ha lassan is, nagyon lassan is, de araszolunk, mint egykor a pusztában bujdosó nép Mózes vezeté­sével. S egy támaszunk, egy szakítópróbánk lehet: ho­gyan álljuk meg hitünket. Ideje önvizsgálatot tartani a határon innen és túl élő ma­gyaroknak is: mit ér a ma­gyarságunk? Csák annyit, amennyit a hitünk, semmi­vel többet. Hát ezért ne magyarkodjunk, ne váljunk menthetetlen tékozló fiúk­ká. A szeretet nem ismer­het más hitű, más feleke­zetű, más nyelvű embertár­saink iránti gyűlöletet, in­dulatot. Ezt erősítette meg a II. magyar református vi­lágtalálkozó és a pápaláto­gatás is — mondta Tőkés László. Orosz Károly (Folytatjuk) j A temetőben Ravatalozó épül A hozzátartozóknak nem kis bosszúságot okoz immá­ron több mint két évtizede, hogy a gyömrői telepi te­metőben máig nincs rava­talozó. A halottakat a régi sírkertből viszik végső nyughelyükre, amely onnan több száz méterre fekszik. A gyömrői polgármesteri hivatal — a képviselő-tes­tület felhatalmazása alap­ján — a Beta Line Betéti Társaságot bízta meg az új ravatalozó építésével. A be­téti társaság munkásai né­hány héttel ezelőtt fogtak hozzá a munkához. Az ala­pokkal elkészültek, követ­kezik a falak felhúzása, amelyet már elkezdtek. Egyelőre csak a ravata­lozó épül meg, mert a mai igényeknek megfelelő, kor­szerű — hűtőkamrákkal felszerelt — halottasházra csak később lesz pénze az önkormányzatnak. Ez a mostani is kétmillió forint­jába kerül a községnek. (é) MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. • Postacím: Monor, Pf. Sí. 2201. Tele­fon: 157. 9 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ■ péntakig 8-tő4 11-ig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom