Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-09 / 211. szám

I. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM D A BAS I 1991. SZEPTEMBER 9.. HÉTFŐ MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN. SZERDÁN. PÉNTEKEN, SZOMBATON Jó szemmel nézik eket Virágos kert a mi falunk ■liilj&i mt © k * •é £ i d K'iB mTJt íT*T^Í^TfiT% íP'^íkÍÍÍ % jp?* w \ 9 111* ág* «L 1 t ~ • 1 1 h / • fK?|8 Pincébe invitáltak, igaz, nem borospincébe, hanem a Gyáli Polgármesteri Hi­vatal pinceklubjába. Itt tartja összejöveteleit a gyáli kertbarátkor, hol kéthetente, hol meg ha­vonként. Ősztől tavaszig többször, jó időben viszont a szabadban tevékenyked­nek, a település parkjait, köztereit, utcáit gondoz­zák. Amiért is „igen jó szemmel nézi őket” az ön- kormányzat, elsősorban a polgármester. — Száznegyven tagunk van — mondja a kör elnö­ke, Ambrus Miklós. — Amit itt lát, az csak a tö­redék — int körül a he­lyiségben. — Betakarítási idő van, a tagság nagyré­sze maga is termelő, ubor­kát, paprikát, paradicso­mot visznek a piacra. S ennek most van az ideje. Néhány mondat az idén elvégzett munkákról: rend­be tették, majd folyama­tosan gondozták a polgár- mesteri hivatal ^előtti és környéki zöldövezetei, a kör tagjainak keze munká­ját dicsérik a Templom té­ren nyíló virágok és sö­vények. — Nem is felejtkezett meg rólunk a polgármester úr, pont a napokban utalt át 33 ezer forintot az el­végzett munkáért. A fenti bejelentést kö­vetően Ambrus Miklós mindjárt közli a soron kö­vetkező munkát. Szeptem­ber végén megkezdődik, az új piac parkosítása, — Egy egész hónapunk lesz az ültetésekre, 120 fa­csemetét és ugyanannyi ró­zsatövet kell kiültétni, mindenekelőtt a gödröket kiásni. A tagság többsége túl van a ... szóval hagyjuk az éveket. Tény, a gödör­ásáshoz erő kell, amiért is Bugyi Tájékoztató A Pest Megyei Kárpótlá­si Hivatal szakértői tarta­nak ma, szeptember 9-én tájékoztatót Bugyiban a kárpótlásról. Délután há­rom órakor a polgármeste­ri hivatalban az apparátus szerezhet alaposabb isme­reteket, 17 órától pedig, a művelődési házban, a la­kosság. DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Fekete Ildikó. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráiig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon: 138-2399/283 8 " rr^íríaD a kisebbségben levő fér­finépre marad a munka nagyobbik része. — Ki fogjuk bírni. Meg­éri — biztat az elnök. — A polgármesterünk újabb át­utalást helyezett kilátásba. Nyilván felvetődik a kér­dés, mire kell a pénz a kertbarátoknak. Kirucca­násokra, utazásra. A ta­vasszal voltak Pécsen, a napokban Törökországban, s ha túl lesznek a piac parkosításán, mennek Me­zőkövesdre fürödni. Az ottani termálvíz jó gyógyí­Az áttelepülők hulláma a dabasi régiót is elérte, egy­re többen kopogtatnak be a helyi rendőrőrsön és köz­ségi megbízottaknál a lete­lepedéssel kapcsolatos problémáikkal. Az érdekel­tek tájékoztatásául közöl­jük, hogy a szükséges for­maságok lebonyolítását már nem a pesti Aradi utcában intézik, de nem is a lete'e­Az erőszakolt frigy rit­kán eredményez jó házas­ságot, vagy a férj nyüstöl, vagy a feleség, de az is gyakori, ha mindkét fél elégedetlen. Valahogy így volt ez az Inárcs—Kakucs- féle társközségi viszony­ban is, kivált a kakucsiak tartották úgy, hogy háttér­be szorultak. A vita lezá­rult, békésen szétváltak, de azért még ma is halla­ni községfejlesztéssel kap­csolatban ilyesmit: ha ak­kor nem erőltetik ránk a közösködést, ma már nem itt tartanánk. A sok ha közt a tornate­rem is benne van, a ka- kucsiaknak régi vágya- pálma volt egy olyan sport- komplexum, mely egyaránt alkalmas az iskolai testne­velésre, másrészt méltó ke­retet és környezetet nyújt a község sportolóinak. Az önkormányzat — ha nem is elsőként, de elsők kö­tő ír a reumára, meg a gödörásás okozta fáradtság­ra. Hogy utána mi követke­zik, ha beáll az őszi rossz idő? Tartalmas előadások, diavetítések. Virág- és zöldségtermesztésről. — A virág nagyon fon­tos — mondta az egyik hölgy. — A dal is úgy az igazibb: virágos kert a mi falunk. Hát bizony az jó volna, elfér még a virág a gyáli utcákon. (—gyé—) pedésre kiszemelt helység­ben. A Dabas vonzáskörze­tébe tartozó 14 község ilyen jellegű ügyeit a Dabasi Rendőrkapitányságon inté­zik el, az érdekeltnek itt kell személyesen megjelen­nie a befogadóval, aki hi­vatalos nyilatkozatot tesz, hogy az áttelepülőt eltartja. Mindehhez szükséges egy külföldi bejelentőlap és az áttelepülő útlevele is. zött — foglalkozott az óhaj­jal, s a jelek szerint jövő tavasszal valóság lesz a ré­gi álomból. — Ifjúsági és Sport-ház néven szeretnénk működ­tetni, a sport mellett he­lyet kap majd benne a kultúra és közművelődés is, illetve alkalmas lesz ilyen jellegű rendezvé­nyekre is — tájékoztat As- senbrenner György pol­gármester. — Ügy tűnik, jó lóra tettünk, nagyon jó kivitelezőre találtunk a pesti Technoép Építőipari Szolgáltató Kft.-ben, szak­emberei a tervnek meg­felelően haladnak a mun­kálatokkal. A beruházás megoszlik, az 1991-es és 1992-es költ­ségvetésben egyaránt sze­repel. Saját erejükön kí­vül az államtól is kaptak 4,6 millió forint támoga­tást, az ez évben felhasz­nálandó pénzösszeg 12,4 millió forint lesz. Nem tudom hogyan néz­hetett ki ez a ház, amikor még Dörner-majornak hív­ták, s az egykori háziasz- szony a tömzsi oszlopos ámbítuson fogadta a Csé- zán érkező vendéget. Most olyan mint a fris­sen kiadjusztált, felújí­tott kúriák legtöbbje. Túl szép, túl élénk rajta a fes­tés, nemcsak az ablako­kon kilibbenő Chopin-ma- zurkák akkordjai szálltak el végleg, de maga a han­gulat is, mely oly jellem­ző volt e kúriákra. Azt persze el kell is­merjem, a ház mostani rendeltetése jóvalta előnyö­sebb a hernádiaknak, mint a Dörnerék idejében. Ma öregek napközi otthona, 24 idős ember élvezi itt a nyugalmat, a munka nél­küli és mégis tartalmas semmittevést, melyben aligha volt részük az ak­tív években. A többség a földből élt, a föld rabja volt, hajnaltól éjfélig dol­gozott. Van köztük olyan is, aki betöltötte a negye­dik X-et, amikor először ült autóba. Ma autóbusz áll meg minden reggel a háza előtt, az viszi, hozza a napközi otthonba. — A kivitelező azt ígér­te, hogy a rossz idő beáll­ta előtt végeznek a tető- szerkezettel, be is borítják, s a nyílászárók is a helyük­re kerülnek. Vagyis nem kell attól tartani, hogy az eső és hó kárt tesz a már elkészült munkákban. Az űj létesítmény szá­mos paramétere közül né­hány: az alapterülete 700 négyzetméter lesz, két hosszanti és egy oldallelá­tó teszi majd lehetővé, hogy minél többen — elő­reláthatóan 400 személy — szurkolhassa végig a kü­lönböző teremtorna jellegű sportmérkőzéseket, vagy részesei lehessenek egy- egy kultúrrendezvénynek, koncertnek, színházi esté­nek. Amire netán az inár- csiakat is meghívjak. Miért is ne? Ha már nem is házasok, de azért szom­szédok. (—gyé—) Nem a legjobbkor érke­zem, rendelőnap van. Csendben, megilletődve ül­nek a társalgó székein az öregek, mint ahogy a falu­si váróban. A nénék zseb­kendőt gyürkéinek, az urak krákognak. És ma­gukban újra és újra el­motyogják a választ, mit is mondanak majd bent, ha elhangzik a kérdés: nos, hogy’s mint az egészség? Panasz mindig van. Ha nincs, keresnek. Vérnyo­más, nátha, köhögés, mi­egymás. Olyan jó eltré- cselni néhány percig a fő­orvos úrral, aki nemcsak meghallgat mindenkit, de receptet is ír, nem kell kü­lön elslattyogni érte a köz­ségi rendelőbe. — Dr. Drappa László he­ti rendelése amolyan tár­sadalmi esemény — mond­ja Rácz Jánosné gazdál­kodási előadó, aki hivatal­ból felügyeli az otthont. — Ennél mar csak annak örülnek jobban, ha Endre atya jön ki hozzájuk a plébániáról. Dél felé jár, amikor dr. Drappa és Kovács István­ná asszisztens elbúcsúzik, s Deák Ferencné gondozó­nő bejelent mint .a sajtó szerény képviselőjét. Mér­sékelt érdeklődéssel íixi- roznak, valahogy úgy, mint amikor két szupersztár kö­zé a rendező becsempész egy névtelen kezdőt. —• Hölgyektől nem illik a korukat kérdezni, mégis szeretném tudni, ki a leg­idősebb önök közül. A rögtönzés bejön, fel­figyelnek. — A Mocsánné. A Mari néni — mondják többen is, s mutatják a tisztes feke­tében szerénykedő nénit a sarokban. Mellé ülök, han­gosan beszélek. — Nem va­gyok süket, és szemüveg nélkül olvasok — közli a 89 éves Mocsán Jánosné, akinek három gyereke, nyolc unokája és tizenegy dédunokája van és egy szép saját háza. — Csak azért mondom, mert egye­sek azt híresztelik a falu­ban, hogy aki idejár, áz amolyan kódis. Se háza, se kutyája, nincs senkije. Ne­kem van mindenem, volna aki a gondomat viselje. De utálom napközben a négy falat nézni egyedül. Itt tö­rődnek velem, gondoznak, finom ebédet kapok, s még a szennyes ruhát is kimos­sák, ha behozom. Fejes Sándorné a másik véglet, ő a legfiatalabb a csoportból. ötvennyolc éves. Kezdődik az ócsai gáz­program megvalósítása. A napokban kerül sor az első kapavágásra és remélhető­leg október közepéig már — Rászolgáltam az ülés­re, pihenésre, hosszú éve­kig rohangáltam a postás­táskával. Igaza van Mari néninek, ilyen urasan ta­lán még egyikünk sem élt az életben. Nekem is van házam, rendes kis nyug­díjam, de ha magam vol­nék, én bizony nem koty­vasztanék minden napra friss ételt. Itt megkapom, helyembe hozzák. És nem unatkozom egyedül, trécse- lünk, kézimunkázunk, új­ságot olvasunk vagy tévé­zünk. Sokszor úgy elröpül a délelőtt, hogy nem is észleljük. — Mari néni is szereti a tévét? — fordulok újra Mocsánnéhez. — Már hogyne szeret­ném?! — akad ki az okta­lan kérdésen. — Látott már maga olyan öregasz- szonyt aki ne szeretné? — És mit szeret nézni? — A régi jó magyar fil­meket, a szerelmeseket. Az olyat, mint a Meseautó, a Mágnás Miska meg a Lí- liomfi. —• És mi a kedvenc nó­tája? — Nincs. Merthogy én minden nótát egyformán szeretek. A cigánymuzsi­kát, a táncdalt, az olyan- féléket, amit a Kovács Er­zsi énekel. — Aíibe kerül az otthon fenntartása az önkormány­zatnak? — kérdezem ké­sőbb a polgármester asz- szonytól, Zsadányi László­nktól. — Évi 700 ezer forint­ba, amiből 150 ezer térül vissza az idősek által be­fizetett hozzájárulásból. Meglehetősen sokat visz el a busz bérleti díja meg az ebédszállítás. Egy helyi vállalkozó hordja a kosztot az óvoda konyhájából. Az ebéden kívül persze kap­nak reggelit és uzsonnát is. Napi 40 forintért... Szóval Hernádon még nem lyukadt ki a szociá­lis háló, erős a szál ami­ből kötötték. Ráadásul nemcsak fedelet és ételt, de szeretetet is kapnak az öregek a napi negyven fo­rintért. Nem állítom, hogy olyan ázsióm lett, mint van dr. Drappának vagy a plébá­nos úrnak, de azért jól összebarátkoztunk az öre­gekkel, kivált a hölgyek­kel. Mari nénit még meg is nevettettem egy pajzán kérdéssel, remélem nem gyónja majd meg Endre atyának. 290 család otthonába visí kényelmet, meleget a nagy központi gázvezeték első kiépített szakasza. Egyre többen kopogtatnak Áttelepülők figyelmébe Sport és kultúra egy helyen Időben tető alá kerül Matula Gy. Oszkár Ócsai gázprogram Az első kapavágás

Next

/
Oldalképek
Tartalom