Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT NEM IVÓVÍZ! Ki a szennyező? Elképzelni is rossz, mi lenne, ha a lourdes-i forrás vizéről kiderülne, nitrátos, ezért nem fogyasztható... A váci Hétkápolnánál csor­dogáló forrásnál nem látta senki megjelenni Szűz Má­riát, csupán a szobra díszí­ti. Ezért az arra járók nem is csodatevő ereje miatt, hanem csupán szomjuk o!- fására hajolnak le a hűs ita­lért. Pedig — és ezt sokan nem tudtuk — a megenge­dettnél nagyobb a nitrát-, a szulfit-, a klorid- és a mag­néziumtartalma és a ke­ménysége is túl nagy. Ezért fogyasztásra nem alkalmas. A fölfedezés nem új ke­letű, idestova harmadik éve így van. Még a Köjál álla­pította meg 1989-ben, ami­kor annak rendje és módja szerint félkérte a kommu­nális költségvetési üzemet, helyezzenek el egy „Nem ivóvíz!” feliratú táblácskát a forráson. Hogy ezt senki nem vette észre? Persze, mert röviddel a tábla fölté­tele után illetéktelen kezek eltávolították. Most, hogy újra kinn a tiltó felirat, sokan keresték meg a város környezetvé­delmi felelősét, Bíró Györ­gyöt, adjon magyarázatot. Ráadásul hamarosan itt a váci búcsú ideje, amikor ez­rek fordulnak meg a liget­ben, akik többsége számít a Inni nem ajánlatos, csak kezet mosni (A szerző felvétele) hűsítő kortyokra. Ali lesz most? Bíró György csak meg­erősíteni tudja a kérést, ne fogyasszanak a forrás vizé­ből. Még felnőtteknél is okozhat gyomorpanaszokat, s a gyerekeknél egészen ti­zenéves korig fejlődési rendellenességekhez is ve­zethet. Elsősorban a nitrát­tartalom, ami figyelmeztető lehet. A többi káros anya­got ugyanis képes a szerve­zet kiüríteni, s azok hánya­r - * Uj várostérkép Ä számok zavara Megörültünk a nagyalakú, színes, Vác ’91 feliratú, városcímerrel díszített tér­képnek. Valóban, a hiány­cikkek közé tartozott. A Dunatours 1978-as, sze­rényebb külsejű kiadvá­nyán tizenhárom év alatt átlépett az idő. Az újdonságot szemlélve azután rájöttünk, hogy nemcsak az emberek szá­mára okoz gondot nap­jaink történelme, a nyom­dai termékek is nehezen tartanak lépést a változá­sokkal. Félszáz hirdetés öleli körül a térképmezőt, de ezek szövege és az utcajegyzék nincs mindig szinkronban. P. R. ★ Igen megörültünk az új várostérkép „recenziójá­nak”' — természetesen nem a benne szóvátett hibák­nak —mert ez jó alkalom VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányí László krt. 15. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. # Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. 3 Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn él kedden délután 14-től 17 óráig. arra, hogy közreadjuk az utcaelnevezésekkel kapcso­latos, szerkesztőségünk ál­tal összegyűjtött észrevéte­leket. (Ha téves megjegy­zéseket is találnak bennük az illetékesek, a figyelem felkeltésére mindenesetre alkalmasak...) Egy, a körkérdést ma­gánszorgalomból feltevő olvasó mondja, hogy húsz ember közül egy sem tud­ta, melyik a Zöldfa utca. (A budai vendéglő utcájá­ra tippelt valaki.) Nem is tudhatják, hiszen olvasónk sem talált ilyen utcanév- táblát. A számozás zavarára is felhívták figyelmünket. A (volt) Erdős Bernét utca a 4-es után 26-tal folytató­dik a közben lévő zsákut­ca miatt, amelyet most Is­tenmalmi utcának keresz­teltek. Tehát végleg eltűn­nek a számok 4 és 26 kö­zött a most -már Zöldfa utcában? És ha eltűnnek, mit csináljon az ott lakó sok száz ember? A volt Haraszti Ernő ut­ca a Nagymező nevet kap­ta. A táblák itt is hiányoz­nak ... Felvetődött az is, \ hogy volt „valami’* ’döntés a dr. Csányi László körút ügyé­ben, mégpedig az, hogy a továbbiakban Csányi kőr­útként használandó. A kér­dést felvető ehhez kapcso­lódva még egy kérdést tett fel: vajon miért körút? da nem is közelíti a nitrá­tét. Kéz- és arcmosásra ter­mészetesen ezután is hasz­nálhatják) A búcsú idejére azonban intézkedni kell, hogy lajtos kocsik szállítsa­nak ivóvizet a területre. — Tudnak-e, sejtenek-e valamit a szennyezés oká­ról? — kérdeztük. — Közvetett módon több helyen is sérült a forrás vízgyűjtő rétege és a föld alatti vonala fölötti agyag­réteg. S mivel a lehetséges szennyező üzemek, mint a Chinoin vagy a Taurus is, lejjebb vannak, így nem jö­hetnek szóba. Sokkal in­kább felmerül a mezőgaz­dasági eredét — válaszolta a környezetvédelmi szak­ember. — A Köjál feltéte­lezése szerint a Kossuth Termelőszövetkezet állattar­tó telepe éppen a. forrás vízgyűjtő területe fölött volt, s a beszivárgott trá­gyáié juthatott el a vízig. De ez még csak feltételezés. A táblák eltűnése azon­ban tény. A három év alatt •többször is eltűnt, így nem is került a köztudatba, mi­lyen veszélyes lehet a fo­gyasztása. Igaz, arról nem tudnak, hogy valaki az ott­honi ivóvizét is innen sze­rezte volna be, nagy mar- monkannákkal szállítva el. Végül a táblagyűjtőknek szól egy rövidke üzenet Lefeszegetés nélkül is hoz-. zájuthatnak, bővíthetik gyűjteményüket, ha Bíró Györgyöt megkeresik. O ugyanis megígérte, ha a forráson hagyják, tőle kap­hatnak másikat. Dudás Zoltán JEGYZET Téves m Az újságírásnál alap­vető követelmény a pon­tos tájékoztatás, termé­szetesen mégis előfor­dulhat, hogy az újságíró téved. Vagy egyszerűen félreért valamit, esetleg nem ellenőriz minden adatot, nem tájékozódik elég széles körben. A korrekt zsurnalisztika ezekben az esetekben — anélkül is, hogy bárki követelné — kiigazítja a téves állítását. Az újságot azonban nem kizárólag a hivatá­sos hírlapírók sorai töl­tik meg, helyet kapnak benne az olvasók levelei. Vannak, akik rendszere­sen írnak lapunknak és lapunkban. Ók tulajdon­képpen „természetes ki­választódással” lettek a hírlap külső tudósítói: közérdekű témákról szól­nak, ismeretet terjeszte­nek. (Például megismer­tetik a város múltját a ma itt élőkkel — s nincs olyan lokálpatrióta, aki ezt ne akarta-követelte volna már régen ...) Persze ahogy egy hi­vatásos újságíró téved­het, tévedhetnek a. levél­írók is. Nemegyszer for­dult elő, hogy lapunk hasábjain vitatkoztak egy-egy téma értői — felsorakoztatva érveiket és ellenérveiket... Ol­vasóink levelei termé­szetesen szubjektivek is. Mint ahogy szubjektiven nyilatkozik egy-egy in­ter jtíalanyunk,'de saját szempontjai vezérlik egy intézmény, vállalat kép­viselőjét is, amikor ki­fejti véleményét. Amed­dig nézetek, vélemények „csapnak össze”, és a vita kulturált marad, nagyon is rendben van a dolog. A baj akkor kezdődik, amikor nem vélemé­nyekkel száll valaki vi­tába, amikor névvel vagy név nélkül, telefo­non vagy levélben a vé­leményt mondót pocs­kondiázza. Ügy tűnik, hogy ez újra divatba jött, s megint — vagy még mindig? — a leg­nagyobb „ütőkártya" az illető múltja... A vá­dakból a szerkesztőség­nek is jut, szerintünk igaztalanül. Ugyanis, nem tartjuk nyilván, és nem is óhajtjuk meg­tudni, hogy a nekünk levelet írók milyen párt­állásnak vagy milyenek voltak. Továbbra is csak a le­velek tartalmával kívá­nunk foglalkozni, s ha úgy ítéljük meg, hogy azok közérdeklődésre tartanak számot, akkor közöljük. Ezzel szemben nem óhajtjuk közölni azokat az írásokat, ame­lyek személyeskedésen kívül mást nem tartal­maznak. Mert vélemé­nyünk szerint, ha vala­kit tolvajnak tartanak, vagy a régi rend vissza­állításáért mesterkedö- ■ nek vélnek, akkor nem hozzánk kell fordulniuk, hanem a rendőrség­hez ... B. J. Merénylet? Költözik a Pest Megyei Munkaügyi Központ váci kirendeltsége. Ám ahhoz, hogy működéséhez megfe­lelőek legyenek a feltételek, némi átalakítást kell végre­hajtani az oktatási központ második emeletén. Többek között, két párt — a KDNP és a Kisgazdapárt — váci szervezetének irodáit át kell költöztetni két másik helyiségbe, amelyeket eddig az MSZP városi szervezete használt. Folyik az átalakítás. Az MSZP már kiköltözött, a KDNP és az FKGP még nem költözött be. Az üre­sen álló egyik szobába egy kavics csapódott be. Jókora darab — akkora, hogy akár az MSZP, akár a KDNP, akár az FKGP aktivistáját leteríthette volna. Mellesleg két ablaktáblát ütött át... Mivel sérülés nem tört- tént, csupán egy megoldan­dó rejtély maradt: elké­sett-e a „merénylő”, vagy elhamarkodottan hajította el a követ? — nos. Csalidban, békességben Száz év Szép kor, mondjuk, ha valaki már betöltötte a kilencvenedik évét, s nem tudom, hogy érzé­seink között ilyenkor mi az uralkodó. Talán az irigység, hogy nekünk ez már nem adatik meg? Talán a remény, hogy mi is megérhetjük ezt a szép kort? Hogy Anna néni, Ró­zsa Sándorné, mennyire találja szépnek századik születésnapját, arra nem kaptunk választ. Ült ka- rosszékében, hallgatta Bartos Ferenc polgár- mester köszöntő szavait, nézte, az ajándékba ka­pott virágcsokrot, gyü­mölcskosarat, forgatta Göncz Árpád köztársa­sági elnök levelét. Lát­hatóan tetszett neki, hogy körülötte forog minden, hogy ott van mellette a család, s né- ■ hány idegen is, aki szin­tén csak vele foglalko­zik. Nyugodt, bölcsen békés arcából élénk. szempár figyelte a szo­katlan mozgást... A július 30-i köszön­tést megelőzte a családi összejövetel a Báthori utcai lakásban. Anna néni nagy családdal di­csekedhet: négy unoká­ja, tíz dédunokája és há­rom ükunokája van. Az egyik unokájától tudtam meg, hogy Rózsa Sán­dorné, a nagymama, fér­jével együtt Pencen élt, földműveléssel foglal­koztak. Tizennyolc éve, hogy elvesztette férjét, s amikor egyedül ma­radt, lánya és annak há­zastársa vette magához. Azóta lakik itt, a Bátho­ri utcában. És szerencsé­re, a közelben lakik két unoka is... Hogy mennyire szép kor a századik év, nem tudom. De hogy szere- tetben és békességben élte meg egy évszázados születésnapját Vác leg­idősebb polgára, az egé­szen biztos.,, (b.) Kórusz József képeiről Értéke a mértéke A szobi Börzsöny Múze­umban a festőművész ön­álló tárlata szeptember 30- ig tekinthető meg. A Dunakanyar monumen­talitása Zebegénynél meg­hitté válik, a' tájvarázsnak ezt a fenségét ragadta meg művészetében Szőnyi Ist­ván. Felejthetetlenül, a re­mekművek színvonalán. Ezt a mértéket, ezt az irányt kapta örökségbe Kórusz Jó­zsef. Ö Veszprémben szüle­tett 1927-ben, a Képzőmű­vészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. A Mester búcsúzása pillana­tában, 1960-ban érkezett Zebegénybe, kisebb-na- gyobb megszakításokkal az­óta is itt dolgozik, ez a vi­dék jelenti műveinek gaz­dag, kimeríthetetlen forrás­vidékűt, motívumainak gyűlhelyét. Mélyen megala­pozott rajztudását ez a lel­kűiét, ez a táj adományoz­ta, e táj biztosította bensőség kormányozza. Ö is megta­lálta festői otthonát a Bör­zsöny hegytömbjének dom­bokká szelídült térségében. 1968-tól a zebegényi sza­badiskola egyik tanára, ala­pító tagja a Rézkarcoló Al­kotóművészek. Közösségé­nek, számtalan fiatal festőt és grafikust segített pályá­jára. Tudásával, Szőnyitől tanult, átvett és folytatott mély humanitással, mely­nek fokmérője az emberi jó szándék és a minőség. Mesteréhez hasonlóan Kó­rusz is kifejezi azt a színes békét, mely e táj pompája. Tegnap is, ma is. Csak mestere távozott, a termé­szet végtelen ünnepe itt ma­radt végérvényesen. Azzal gazdálkodik űgv, hogy kép­zelete a Pilis nyúlványaitól az Ipoly partjáig terjed, a folyótól elszakadó dombok 1 belső rétegeit is feltárja az évszakok színeinek hallat­lan bőségében. Elmélyültsé- ge révén a tónusokban visz- szaadja a táj végtelen me­legségét, báját, áramló har­móniáját. Föltárja a részle­tek rejtett csöndjében a lét áradó gazdagságát. Egy fa, szigetcsúcs, felhőjárás, er­dőbe vezető ösvény, fenn­sík elegendő ahhoz, hogy festőileg értelmezze a koz­mosz Zebegényre is rátele­pedő karakterét. Mindez portréiban is gyökeret ver, a táj mindenségből köl­csönzött szépséges nagyvo­nalúsága az arc formáiban is fénylik a tört színek fes­tői pontosságában. Kórusz József művészete méltó a Dunakanyar esztétikumá­hoz, Szőnyi István mérté*ké- hez és önmagához. Losonci Miklós A Duna Menti Regionális Vízművek Duna-balparti üzemigazgatósága értesíti fogyasztóit, hogy a víz- és csatornád íj ­számlázással kapcsolatos Ügyfélfogadási rendjét a következők szerint szabályozza: hétfőn és szerdán 7-től 12 óráig, csütörtökön 7-től 14.30 óráig áll a fogyasztók rendelkezésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom