Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-03 / 181. szám
L ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT BUDA-VIDEKI Mindenki a maga lovát dicséri Perben és harséban BUDAÖRS • ÉRD • SZAZI1ALOMBATTA • PILIS VÖRÖS VAR • BUDAKESZI © BIAIUS- BAGY • TÖRÖKBÁLINT © PILISCSABA • PATY © ZSAMBEK • SOLYMÁR © TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ © PERBAL • TOK © TINNYE © ÜRÖM Nem kell sasszem ahhoz, hogy a lapunk tegnapi számában közölt budaörsi probléma mögött az ember meglássa az összefüggést, s felfedezze: enyhén szólva nem felhőtlen a viszony a polgármester és egyes képviselők között. Szerettem volna megszólaltatni Wittinghoíf Tamást, aki aszal hárított el, hogy nem akarja tovább mérgesíteni a helyzetet. Tarján Ernő szintén nem volt hajlandó kötélnek állni. Selmeczi Gabriella képviselőtől sikerült megtudnom, hogy Tarján Ernő még a választásokat megelőzően karolta fel a telefoníejlesztés ügyét, s elsősorban neki köszönhető, hogy sokan befizették már az ezer forintokat. Ezekből a pénzekből jött össze az a bizonyos 2,5 millió, amit elkülönített számlán tartanak. A képviselőnő azt is elmondta, hogy az önkormányzat Tarján úron kívül őt, illetve Tari Miklóst, valamint Pénzcsné Végvári Ágnest bízta meg, képviseljék a várost ebben az ügyben. Ám e négyes között sincs összhang, hiszen Tari úr a MATÁV dolgozója, s egész más elgondolás alapján közelít az ügyhöz, mint Tarján Ernő. Selmeczi Gabriella sem értett egyet azzal, hogy a kft. által benyújtott szerződéstervezetet aláírja, de mint mondta, megtette ezt Pénzesné képviselőtársa. Ügy tűnik, Tarján úr előre megtervezett koreográfia szerint akarta bizonyítani, hogy a polgármester súlyos mulasztást követett el. Szemében feltehetőleg akkor lett szálka Wittinghoff Tamás, amikor a frissen megválasztott polgármester azt nyilatkozta lapunknak, hogy a képviselő (most már kimondjuk, Tarján Ernő) — aki egyben a testület által támogatott bevásárlóközpontra létrejött kft. ügyvezető igazgatója —, ellen felmerült etikai kifogásnak van némi alapja, így ezt a kérdést záros határidőn belül meg kell vizsgálnia az etikai bizottságnak. Nem tudom, mire jutottak a vizsgálódásban. De tény, hogy többen hangoztattak ez ügyben etikai kifogásokat, ennek nyomán a testület fel is kérte az érintettet, hogy mondjon le a kft.-ben viselt tisztéről. Szerettem volna bizottsági tagoktól informálódni, így a városháza ügyfélszolgálati Irodáján tudakoltam meg: kik is a tagjai e fórumnak. Az ügyintéző néhány perc múlva elém tette a névsort. Döbbenten tapasztaltam, hogy senki sem viseli a doktori címet, s a hölgy aggályomat végképp megalapozta, mert kijelentette: valóban nincs jogász a bizottságban. Sőt az egész testületben nincs — tette még hozzá bátortalanul. Gondoltam, nyilván külső tagjai is vannak e bizottságnak, de személyiek kilétéről nem tudtak felvilágosítást adni. Kikértem hát az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát, hátha okosabb leszek. Hát tényleg okosabb lettem egy szomorú tapasztalattal: ebbe a bizottságba külső tag nem delegálható — így a passzus. Furcsa. Vajon miként lesz képes dönteni e bizottság jogi kérdésekben a törvények ismerete nélkül? Nézem a tagság névsorát, első helyen az elnök, Gádor István neve szerépei. Gódor urat ritkán látom a testületi üléseken, bár én sem ülök mindig ott. Nyilván általában elkerüljük egymást. Legutóbb épp akkor hiányzott a képviselő úr, amikor a napirend szerint az ő előterjesztése is szerepelt volna az „étlapon”. Mint elhangzott: nem először fordul elő, hogy pont az ilyen alkalmakkor nem jelenik meg. Megjelenik viszont gyakorta a városban, magam is láttam már trikókat árulni az ABC mellett. A dolog nem tilos, de mindenképp etikai bukfenc az ő posztján ... Arról is beszámoltunk már lapunkban, hogy Bu daörsön többszöri nekifutásra sem sikerült alpolgármestert választani. (E poszt a mai napig nincs betöltve.) Akkor a polgármester azt nyilatkozta: úgy tűnik, nincs a testületben olyan ember, aki képes lenne megszerezni a 19 Voksból minimum tízet, s az önjelölt képviselők személyével se ért mindenki egyet. Elmondta azt is, hogy ő a népjóléti, oktatási ügyekben járatos, felsőfokú végzettségű emberrel tudná elképzelni a partneri együttműködést. Nos, Romsits Sándor neve is forog alpolgármester- jelöltként, ám rá nem illenek a Wittinghoff Tamás által elmondott kívánalmak. És most éppen Romsits úr mondta: Wittinghoff Tamás bizalmatlan a testülettel. Ugyanakkor tény, hogy a polgármester munkáltatója az önkormányzat. Ha a szimatom nem csal, Budaörsön bizony puccs készült a legutóbbi testületi ülésen. Fazekas Eszter öt kilométeren belül három bevásárlóközpont építésére adta áldását három különböző település önkormányzata. Budaörsön a Shopping City, Biatorbá- gyon a Buda Park, Törökbálinton viszont a Bevásárlóközpont Budapest megvalósításán fáradoznak. Az egyszerű halandó nem is akar hinni a fülének, s a tudathasadásos állapot ellen úgy védekezik, hogy azonossági jelet húz a három beruházás között. Mert bizony csak hihetetlen, hogy mindazért, amiért eddig a Lajtán túlra utaztunk, az kis hazánkban is megvásárolható lesz. Ró - adásul, ha netalántán mégsem kapnánk meg a toronyórát lánccal, hát akkor átruccanhatunk érte a szomszédos faluba. Bizony mondom, ez már Amerika! Itt, Kelet-Európa kellős közepén. És ha nem is lesz pénzünk a közeljövőben toronyórára, sőt még egy nyavalyás láncra sem, amivel odakötözhetnénk magunkat az íróasztalunkhoz, a munkapadunkhoz, BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. © Munkatársak: Fekete Ildikó, Aszódi László Antal, virág Márton. © Fogadónap minden hétfon 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. G. PL: 311. ír. sz.: «46. Telefon: 138-4761, 138- 4067. Két évig nem nézett oda? fi fi Szemérmetes Erzsók A helység kalapácsában még a Petőfi korabeli — kicsjt kikapós — női ideált testesítette meg. Azóta már elfogytak az Erzsókok, valahogy a szemérem is affele felesleggé vált. Mert hiszen a huszadik század vége felé poroszkálunk. S manapság már csak megjátszás, ha valaki az RTL tévén a premier plánban mutatott férfi „fegyverzetétől” csuklást kap. Mert ebben a látványban volt része július 30-án este a feműsoridöben annak, aki odakapcsolt. Miért is ne? Hiszen egészségügyi felvilágosítás szerepelt a programban. Akinek nem tetszik kapcsol, átkapcsol. Viszont nem kapcsolhatnak át azok a tizenévesek más hullámhosszra, kik a szegénység, az ivászat teremtette nyomor miatt akként tengetik életüket, hogy tizenegyen húzódnak meg egy szobában. Tizenegy fekhely összezsúfolva — köt felnőtt, s kilenc gyerek. A legkisebb kilenc hónapos. A legtöbb atrocitásnak, a szemérem elleni erőszaknak kitett kislány tizennégy éves. Mert az apa S. J., ha iszik, kivetkőzik önmagából. Talán ezért volt már büntetve testi sértésért, erőszakos cselekményekért, lopásért, orgazdaságért. Pedig a munkahelyén elégedettek vele — teherbírása legendás. Ennek a legendának viszont nem használt, hogy legutóbb felesége, gyerekeinek anyja tett ellene feljelentést az Érdi Rendőr- kapitányságon. Mert, hogy a tizennégy éves gyerek- i lányt ittas állapotban — i hogy enyhén fejezzem ki magam — „testi szerelmével” üldözi. Immár két éve. Két éve? S csak most szólt? Az utóbbi két kérdést az üggyel foglalkozó Szeitz Erzsébet rendőr alhadnagynak tettem fel. Mint kiderült, ő is valami hasonlót kérdezett. Csakhogy a félelemre hivatkozott- az anya, mély visszatartotta attól, hogy gyerekei apját feljelentse. Pedig nemegyszer jelen volt a szobában, amikor S. J. a kislányt arra kényszerítette, feküdjön le vele. Nem tegnap óta — két éve! De az eseményeket most valami felgyorsította. Remélhetőleg a későn felébredt lelkiisméret, a későn jött felelősségtudat, s az eddig szunnyadó anyai aggódás vitte a rendőrségre S. J.-nét. Bízom benne, hogy elszántságának, melyhez két év kitartás, erőgyűjtés kellett, nem valamiféle más oka van... Az anya vádol, s válik. Az apa — ha a kislány nem tiltakozik eme megnevezés ellen ma vagy majd egykoron! — előzetes letartóztatásban van. Tettét tagadja! S talán ebben a helyzetben sem jut eszébe, hogy erkölcsi gátlástalansága, tettének gazsága egy életet tönkretehetett. A huszadik század vége felé poroszkálunk. A modern technika századában élünk itt Magyarországon is, miközben az erkölcsi, a szellemi sötétség körülöttünk szinte áthághatatlan. S csak akkor döbbenünk minderre, amikor rendőrségi feljelentések, jegyzőkönyvek, esetek kapcsán szembesülünk a sötétséggel. Azokkal a kegyetlen körülményekkel, melyet olykor kitaszítottságukban, elesettségükben a kiszolgáltatottak legkiszolgáltatottabb ja, a gyerek kénytelen zokszó nélkül elviselni. Mert nincs szószólója, pártfogója, családja, mely óvná, féltené! Varga Edit akkor abban bízhatunk — legalábbis az e vidéken élők —, hogy zsebkendőnyi telken álló, parányi házunk értéke az egekig szökken. Természetesen mindenki a maga lovát dicséri. Törökbálint és Budaörs máris perben-haragban áll Biator- bággyal, amiért az ottani polgármesteri hivatal tiltakozásuk ellenére kiadta a Buda Parknak az építési engedélyt. A törökbálintiak környezetvédelmi kifogásokat emeltek, településük ivóvízellátásának veszélyeztetésére apelláltak, a budaörsiek meg a szennyvízelhelyezést kifogásolták, mondván, könnyű szeretni a szomszéd feleségét, ha nem kell eltartani. Mért Biatorbágy „elszerette” Budaörstől a Buda Parkot, ám sokáig úgy tűnt, hogy a bevásárlóközpont szennyvizét a városnak kell fogadnia. Végül megszületett a salamoni döntés: az építési engedély jogerős, s Biatorbá- gyon megépül a szennyvíz- tisztító, természetesen az ott jelentkezett beruházók anyagi támogatásával. Törökbálint változatlanul nem nézi jó szemmel a Buda Parkot, mert a létesítmény a tervezett MO-s autópálya gyűrűjén belül, Törökbálint bejáratánál valósulna meg. Támogatják viszont a Bevásárlóközpont Budapestet, amely az előbb említett autópályán túli területen épül majd. Budaörsön — amíg egyszerre két bevásárlóközpont beruházói bombázták ajánlatukkal az önkormányzatot — sokat dilemmáztak a képviselők: megárul-e a két vállalkozás egy gyékényen? Aztán, amikor az egyik elpártolt, és átköltözött Bia- torbágyra, megoldódott a probléma, aminek kockázatát elsősorban amúgy sem a városnak kellett volna viselnie. Mindhárom érintett településen úgy érzik, ők kötötték meg az évszázad bombaüzletét. A törökbálinti vállalkozás főszervezői — a Törökbálinti Állami Gazdaság, a Pénzügykutató Rt. és az TBC Management und Beratungs Gesellschaft m. b. H Wien az Ml—M7— M0 autópályák találkozásánál, 45 hektáros területen kezdik meg az építkezést. A bevásárlóközpont a tervek szerint három szinten, összesen 93 ezer négyzet- méteren kínál majd élelmiszereket, tartós fogyasztási cikkeket, ruházati termékeket, pipere-, játék- és sportárukat, irodaszereket, ajándéktárgyakat, de a tervezők számolnak egy külön építkezők áruháza, autóscentrum, szerviz- és üzem- anyagtöltő-állomás, kertészeti áruház, illetve gyorsbüfé megvalósításával, valamint 6200 parkolóhely megépítésével is. „Bevásárlás saját honban” — így a szlogen, amit akár shopping shopping hátán mottóra is változtathatnánk. És beállhatunk bár magunk is dicsérni akár mindhárom „lovat”, a realitás azt mondatja: csak egy lesz közülük befutó. F. E. Nincs mit helyreigazítani it cáfol? Július 18-i lapszámunkban a Buda Vidéki Hírlapban Ajtónyitás után fejjel a fainak? feleimmel, Olcsó húsnak híg a leve? főcímmel megjelent írás helyreigazítását követelte az Érd Városgazdálkodási és Építőipari Kft. ügyvezető igazgatója, Berecziky Egon. (Nem akarok senkit sem félrevezetni: ekkor már betegsége miatt az ügyek vitelére, mint ahogy ma is, Molnár Gyula volt hivatott.) A cikkben közölt adatokat teljes egészében cáfolta Be* reczky Egon. „Az újságírónő álláspontom szerint nem járt el körültekintően a dokumentumok gyűjtésében, ugyanis akár az Érdi önkormányzat Polgármesteri Hivatalában, akár a kft.-nél eljárva a tárgyra vonatkozó hiteles dokumentumokat megtekinthette volna, ezek birtokában más tartalmú cikk megírására kerülhetett volna sor.” Idézet a nagyon hosszú helyreigazítást követelő levélből, mely terjedelmét tekintve háromszorosa az eredeti cikknek. Viszont ami az ügy szempontjából lényeges: „jelenleg is a kft. az önkormányzat egyszemélyes kft.-je (bár még nem jegyezték be a cégbíróságon. Szerk.), és már az önkormányzattal kötött szerződések alapján végzett beruházások is nyereségtartalom nélkül kerülnek kivitelezésre. Ily módon a nyereségtartalom feláldozása a város oltárán jelenleg is gyakorlat.” Ennek megítélése nem a szerkesztőség dolga. Az ilyen nagyfokú önzetlenség becsülendő. Viszont egy alapvétő kétséget kénytelenek vagyunk eloszlatni. Azt, hogy az újságíró nem járt el körültekintően N a dokumentumok' összegyűjtésében. Az ÉVÁÉP-pel összefüggő adatokat, a tényanyagot a kft. alapítója, a pólgármesteri hivatal bocsátotta a cikkíró rendelkezésére. Olyannyira, hogy „az elmondottakat ma is vállalja” Harmat Béla polgármester, Kocsner János, a műszaki iroda megbízott vezetője, beosztottja, Benedek Mihály. Hiszen a tényanyagot többórás munkával az iratok alánján gyűjtötték össze. S az fel sem merülhet az újságíróban, hogy a másolattal készült iratok tartalma más legyen a kft.-ncl, mint a polgármesteri hivatalban lévőké. ^ Aki szelet vet, vihart arat (II.) Csak pukkant a bamba...
