Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

L ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT BUDA-VIDEKI Mindenki a maga lovát dicséri Perben és harséban BUDAÖRS • ÉRD • SZAZI1ALOMBATTA • PILIS VÖRÖS VAR • BUDAKESZI © BIAIUS- BAGY • TÖRÖKBÁLINT © PILISCSABA • PATY © ZSAMBEK • SOLYMÁR © TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ © PERBAL • TOK © TINNYE © ÜRÖM Nem kell sasszem ahhoz, hogy a lapunk tegnapi számá­ban közölt budaörsi probléma mögött az ember meglássa az összefüggést, s felfedezze: enyhén szólva nem felhőt­len a viszony a polgármester és egyes képviselők között. Szerettem volna megszólaltatni Wittinghoíf Tamást, aki aszal hárított el, hogy nem akarja tovább mérgesíteni a helyzetet. Tarján Ernő szintén nem volt hajlandó kötél­nek állni. Selmeczi Gabriella képviselőtől sikerült meg­tudnom, hogy Tarján Ernő még a választásokat megelő­zően karolta fel a telefoníejlesztés ügyét, s elsősorban neki köszönhető, hogy sokan befizették már az ezer fo­rintokat. Ezekből a pénzekből jött össze az a bizonyos 2,5 millió, amit elkülönített számlán tartanak. A képvi­selőnő azt is elmondta, hogy az önkormányzat Tarján úron kívül őt, illetve Tari Miklóst, valamint Pénzcsné Végvári Ágnest bízta meg, képviseljék a várost ebben az ügyben. Ám e négyes között sincs összhang, hiszen Tari úr a MATÁV dolgozója, s egész más elgondolás alapján közelít az ügyhöz, mint Tarján Ernő. Selmeczi Gabriella sem értett egyet azzal, hogy a kft. által be­nyújtott szerződéstervezetet aláírja, de mint mondta, megtette ezt Pénzesné képviselőtársa. Ügy tűnik, Tarján úr elő­re megtervezett koreográfia szerint akarta bizonyítani, hogy a polgármester súlyos mulasztást követett el. Sze­mében feltehetőleg akkor lett szálka Wittinghoff Ta­más, amikor a frissen meg­választott polgármester azt nyilatkozta lapunknak, hogy a képviselő (most már ki­mondjuk, Tarján Ernő) — aki egyben a testület által támogatott bevásárlóköz­pontra létrejött kft. ügyve­zető igazgatója —, ellen fel­merült etikai kifogásnak van némi alapja, így ezt a kérdést záros határidőn be­lül meg kell vizsgálnia az etikai bizottságnak. Nem tudom, mire jutot­tak a vizsgálódásban. De tény, hogy többen hangoz­tattak ez ügyben etikai ki­fogásokat, ennek nyomán a testület fel is kérte az érin­tettet, hogy mondjon le a kft.-ben viselt tisztéről. Sze­rettem volna bizottsági ta­goktól informálódni, így a városháza ügyfélszolgálati Irodáján tudakoltam meg: kik is a tagjai e fórumnak. Az ügyintéző néhány perc múlva elém tette a név­sort. Döbbenten tapasztal­tam, hogy senki sem viseli a doktori címet, s a hölgy aggályomat végképp meg­alapozta, mert kijelentette: valóban nincs jogász a bi­zottságban. Sőt az egész testületben nincs — tette még hozzá bátortalanul. Gondoltam, nyilván külső tagjai is vannak e bizott­ságnak, de személyiek kilé­téről nem tudtak felvilágo­sítást adni. Kikértem hát az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát, hátha okosabb leszek. Hát tényleg okosabb lettem egy szomorú tapasztalattal: eb­be a bizottságba külső tag nem delegálható — így a passzus. Furcsa. Vajon mi­ként lesz képes dönteni e bizottság jogi kérdésekben a törvények ismerete nél­kül? Nézem a tagság névsorát, első helyen az elnök, Gá­dor István neve szerépei. Gódor urat ritkán látom a testületi üléseken, bár én sem ülök mindig ott. Nyil­ván általában elkerüljük egymást. Legutóbb épp ak­kor hiányzott a képviselő úr, amikor a napirend sze­rint az ő előterjesztése is szerepelt volna az „étla­pon”. Mint elhangzott: nem először fordul elő, hogy pont az ilyen alkalmakkor nem jelenik meg. Megjele­nik viszont gyakorta a vá­rosban, magam is láttam már trikókat árulni az ABC mellett. A dolog nem tilos, de mindenképp etikai buk­fenc az ő posztján ... Arról is beszámoltunk már lapunkban, hogy Bu daörsön többszöri nekifu­tásra sem sikerült alpolgár­mestert választani. (E poszt a mai napig nincs betöltve.) Akkor a polgármester azt nyilatkozta: úgy tűnik, nincs a testületben olyan ember, aki képes lenne megszerezni a 19 Voksból minimum tízet, s az önjelölt képviselők személyével se ért mindenki egyet. El­mondta azt is, hogy ő a népjóléti, oktatási ügyekben járatos, felsőfokú végzett­ségű emberrel tudná elkép­zelni a partneri együttmű­ködést. Nos, Romsits Sándor ne­ve is forog alpolgármester- jelöltként, ám rá nem ille­nek a Wittinghoff Tamás által elmondott kívánalmak. És most éppen Romsits úr mondta: Wittinghoff Tamás bizalmatlan a testülettel. Ugyanakkor tény, hogy a polgármester munkáltatója az önkormányzat. Ha a szimatom nem csal, Budaörsön bizony puccs ké­szült a legutóbbi testületi ülésen. Fazekas Eszter öt kilométeren belül há­rom bevásárlóközpont épí­tésére adta áldását három különböző település önkor­mányzata. Budaörsön a Shopping City, Biatorbá- gyon a Buda Park, Török­bálinton viszont a Bevásár­lóközpont Budapest megva­lósításán fáradoznak. Az egyszerű halandó nem is akar hinni a fülének, s a tudathasadásos állapot el­len úgy védekezik, hogy azonossági jelet húz a há­rom beruházás között. Mert bizony csak hihetetlen, hogy mindazért, amiért ed­dig a Lajtán túlra utaz­tunk, az kis hazánkban is megvásárolható lesz. Ró - adásul, ha netalántán még­sem kapnánk meg a to­ronyórát lánccal, hát akkor átruccanhatunk érte a szomszédos faluba. Bizony mondom, ez már Amerika! Itt, Kelet-Európa kellős közepén. És ha nem is lesz pénzünk a közeljö­vőben toronyórára, sőt még egy nyavalyás láncra sem, amivel odakötözhetnénk magunkat az íróasztalunk­hoz, a munkapadunkhoz, BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. © Munkatársak: Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, virág Márton. © Fo­gadónap minden hétfon 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. G. PL: 311. ír. sz.: «46. Telefon: 138-4761, 138- 4067. Két évig nem nézett oda? fi fi Szemérmetes Erzsók A helység kalapácsában még a Petőfi korabeli — kicsjt kikapós — női ideált testesí­tette meg. Azóta már elfogytak az Erzsókok, valahogy a szemérem is affele felesleggé vált. Mert hiszen a huszadik század vége felé poroszkálunk. S manapság már csak megjátszás, ha valaki az RTL tévén a pre­mier plánban mutatott férfi „fegyverzetétől” csuklást kap. Mert ebben a látványban volt része július 30-án este a feműsoridöben annak, aki odakapcsolt. Miért is ne? Hiszen egészségügyi felvilágosítás szerepelt a prog­ramban. Akinek nem tetszik kapcsol, átkapcsol. Viszont nem kapcsolhatnak át azok a tizenévesek más hullám­hosszra, kik a szegénység, az ivászat teremtette nyomor miatt akként tengetik életüket, hogy tizenegyen hú­zódnak meg egy szobában. Tizenegy fekhely össze­zsúfolva — köt felnőtt, s kilenc gyerek. A legki­sebb kilenc hónapos. A legtöbb atrocitásnak, a szemérem elleni erőszak­nak kitett kislány tizen­négy éves. Mert az apa S. J., ha iszik, kivetkőzik önmagából. Talán ezért volt már büntetve testi sértésért, erőszakos cselek­ményekért, lopásért, orgaz­daságért. Pedig a munka­helyén elégedettek vele — teherbírása legendás. En­nek a legendának viszont nem használt, hogy leg­utóbb felesége, gyerekei­nek anyja tett ellene fel­jelentést az Érdi Rendőr- kapitányságon. Mert, hogy a tizennégy éves gyerek- i lányt ittas állapotban — i hogy enyhén fejezzem ki magam — „testi szerelmé­vel” üldözi. Immár két éve. Két éve? S csak most szólt? Az utóbbi két kér­dést az üggyel foglalkozó Szeitz Erzsébet rendőr al­hadnagynak tettem fel. Mint kiderült, ő is vala­mi hasonlót kérdezett. Csakhogy a félelemre hi­vatkozott- az anya, mély visszatartotta attól, hogy gyerekei apját feljelentse. Pedig nemegyszer jelen volt a szobában, amikor S. J. a kislányt arra kény­szerítette, feküdjön le ve­le. Nem tegnap óta — két éve! De az eseménye­ket most valami felgyor­sította. Remélhetőleg a ké­sőn felébredt lelkiisméret, a későn jött felelősségtu­dat, s az eddig szunnyadó anyai aggódás vitte a rend­őrségre S. J.-nét. Bízom benne, hogy elszántságá­nak, melyhez két év ki­tartás, erőgyűjtés kellett, nem valamiféle más oka van... Az anya vádol, s válik. Az apa — ha a kislány nem tiltakozik eme meg­nevezés ellen ma vagy majd egykoron! — előzetes letartóztatásban van. Tet­tét tagadja! S talán ebben a helyzetben sem jut eszé­be, hogy erkölcsi gátlásta­lansága, tettének gazsága egy életet tönkretehetett. A huszadik század vége felé poroszkálunk. A mo­dern technika századában élünk itt Magyarországon is, miközben az erkölcsi, a szellemi sötétség körülöt­tünk szinte áthághatatlan. S csak akkor döbbenünk minderre, amikor rendőr­ségi feljelentések, jegyző­könyvek, esetek kapcsán szembesülünk a sötétség­gel. Azokkal a kegyetlen körülményekkel, melyet olykor kitaszítottságukban, elesettségükben a kiszol­gáltatottak legkiszolgálta­tottabb ja, a gyerek kény­telen zokszó nélkül elvi­selni. Mert nincs szószóló­ja, pártfogója, családja, mely óvná, féltené! Varga Edit akkor abban bízhatunk — legalábbis az e vidéken élők —, hogy zsebkendőnyi telken álló, parányi házunk értéke az egekig szökken. Természetesen mindenki a maga lovát dicséri. Tö­rökbálint és Budaörs máris perben-haragban áll Biator- bággyal, amiért az ottani polgármesteri hivatal tilta­kozásuk ellenére kiadta a Buda Parknak az építési engedélyt. A törökbálintiak környezetvédelmi kifogáso­kat emeltek, településük ivóvízellátásának veszélyez­tetésére apelláltak, a buda­örsiek meg a szennyvízel­helyezést kifogásolták, mondván, könnyű szeretni a szomszéd feleségét, ha nem kell eltartani. Mért Biatorbágy „elszerette” Bu­daörstől a Buda Parkot, ám sokáig úgy tűnt, hogy a be­vásárlóközpont szennyvizét a városnak kell fogadnia. Végül megszületett a sala­moni döntés: az építési en­gedély jogerős, s Biatorbá- gyon megépül a szennyvíz- tisztító, természetesen az ott jelentkezett beruházók anyagi támogatásával. Törökbálint változatlanul nem nézi jó szemmel a Bu­da Parkot, mert a létesít­mény a tervezett MO-s autópálya gyűrűjén belül, Törökbálint bejáratánál va­lósulna meg. Támogatják viszont a Bevásárlóközpont Budapestet, amely az előbb említett autópályán túli te­rületen épül majd. Budaörsön — amíg egy­szerre két bevásárlóközpont beruházói bombázták aján­latukkal az önkormányza­tot — sokat dilemmáztak a képviselők: megárul-e a két vállalkozás egy gyékényen? Aztán, amikor az egyik el­pártolt, és átköltözött Bia- torbágyra, megoldódott a probléma, aminek kockáza­tát elsősorban amúgy sem a városnak kellett volna viselnie. Mindhárom érintett tele­pülésen úgy érzik, ők kötöt­ték meg az évszázad bomba­üzletét. A törökbálinti vál­lalkozás főszervezői — a Tö­rökbálinti Állami Gazdaság, a Pénzügykutató Rt. és az TBC Management und Beratungs Gesellschaft m. b. H Wien az Ml—M7— M0 autópályák találkozásá­nál, 45 hektáros területen kezdik meg az építkezést. A bevásárlóközpont a ter­vek szerint három szinten, összesen 93 ezer négyzet- méteren kínál majd élelmi­szereket, tartós fogyasztási cikkeket, ruházati terméke­ket, pipere-, játék- és sportárukat, irodaszereket, ajándéktárgyakat, de a ter­vezők számolnak egy külön építkezők áruháza, autós­centrum, szerviz- és üzem- anyagtöltő-állomás, kerté­szeti áruház, illetve gyors­büfé megvalósításával, va­lamint 6200 parkolóhely megépítésével is. „Bevásárlás saját hon­ban” — így a szlogen, amit akár shopping shopping há­tán mottóra is változtat­hatnánk. És beállhatunk bár magunk is dicsérni akár mindhárom „lovat”, a realitás azt mondatja: csak egy lesz közülük befutó. F. E. Nincs mit helyreigazítani it cáfol? Július 18-i lapszámunkban a Buda Vidéki Hírlapban Ajtónyitás után fejjel a fainak? feleimmel, Olcsó húsnak híg a leve? főcímmel megjelent írás helyreigazítását kö­vetelte az Érd Városgazdálkodási és Építőipari Kft. ügy­vezető igazgatója, Berecziky Egon. (Nem akarok senkit sem félrevezetni: ekkor már betegsége miatt az ügyek vitelére, mint ahogy ma is, Molnár Gyula volt hivatott.) A cikkben közölt adatokat teljes egészében cáfolta Be* reczky Egon. „Az újságírónő álláspontom szerint nem járt el körültekintően a dokumentumok gyűjtésében, ugyanis akár az Érdi önkormányzat Polgármesteri Hiva­talában, akár a kft.-nél eljárva a tárgyra vonatkozó hiteles dokumentumokat megtekinthette volna, ezek bir­tokában más tartalmú cikk megírására kerülhetett volna sor.” Idézet a nagyon hosszú helyreigazítást követelő levél­ből, mely terjedelmét tekintve háromszorosa az eredeti cikknek. Viszont ami az ügy szempontjából lényeges: „jelenleg is a kft. az önkormányzat egyszemélyes kft.-je (bár még nem jegyezték be a cégbíróságon. Szerk.), és már az önkormányzattal kötött szerződések alapján végzett beruházások is nyereségtartalom nélkül kerülnek kivite­lezésre. Ily módon a nyereségtartalom feláldozása a vá­ros oltárán jelenleg is gyakorlat.” Ennek megítélése nem a szerkesztőség dolga. Az ilyen nagyfokú önzetlenség becsülendő. Viszont egy alapvétő kétséget kénytelenek vagyunk eloszlatni. Azt, hogy az újságíró nem járt el körültekintően N a dokumentumok' összegyűjtésében. Az ÉVÁÉP-pel összefüggő adatokat, a tényanyagot a kft. alapítója, a pólgármesteri hivatal bo­csátotta a cikkíró rendelkezésére. Olyannyira, hogy „az elmondottakat ma is vállalja” Harmat Béla polgármes­ter, Kocsner János, a műszaki iroda megbízott vezetője, beosztottja, Benedek Mihály. Hiszen a tényanyagot több­órás munkával az iratok alánján gyűjtötték össze. S az fel sem merülhet az újságíróban, hogy a másolattal ké­szült iratok tartalma más legyen a kft.-ncl, mint a pol­gármesteri hivatalban lévőké. ^ Aki szelet vet, vihart arat (II.) Csak pukkant a bamba...

Next

/
Oldalképek
Tartalom