Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-27 / 200. szám

VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 27., KEDD Egyházközségi kapcsolat TanuShassastak magyarul Csángó magyar, csángó magyar / Mivé lettél, csángó magyar? / Ágrólszakadt madár vagy te / Elvet-cdve, el­feledve ... énekelték székely csángó gyermekek a him­nuszukat azon a találkozón, amelyet augusztus 24-én tartottak Nagymaroson, a római katolikus plébánia kert­jében. A találkozón adományok gyűjtésére is sor került a csángó magyar gyerekek taníttatási költségeire. A műsort délután 5 órára hirdették, ám csak fél órá­val később kezdődött, mert a vendégek csoportjának csak egyik fele érkezett meg Zebegényböl, a töb­bieket Tihanybái várták, de valamilyen oknál fogva nem jöttek meg. Ám a vá­rakozás ideje alatt sem unatkoztak a jelenlévők, mert a fűbe telepedve éne­keltek a gyerekek, felhang­zott a székely himnusz, melyet nálunk már kevesen ismernek, de ezen segített, hogy sokszorosított szöve­gét szétosztották a közön­ség között. A térvek szerint György- deák Lajos, Székelyföldről érkezett plébános köszön­tötte volna a jelenlévőket, mivel ő sem jött meg Ti- hanyból, helyette dr. Ren­dessy Annamária vette át szerepét, s felvázo'ta azt, hogy a nagymarosi találko­zóra miként került sor. Megtudtuk, hogy Lajos atya már többször járt a községben, abból a célból is. hogy köszönetét mond­jon a romániai forradalom idején küldött segítségért. Az élelmiszer-szállítmány nemcsak Nagymarosról, ha­nem Zebegényböl is elin­Felkészítés a munkára felkészítőre Egy hét Kemencén A Vöröskereszt városi ve-' zetősége szervezésében Ke­mencén táborozott huszon­nyolc gyerek — a váci Széchenyi Utcai Általános Iskola volt vagy jelenlegi tanulói. A gyerekek között volt 12 éves és volt aki már betöltötte a 18. életévét is. A tábor, a nyaral tatás tu­lajdonképpeni célja a gye­rekek — és a pedagógusok „összeszoktatása” volt... Talán emlékeznek rá ol­vasóink. hogy meglehetősen nagy vihart kavart a kise­gítő iskola sorsáról keringő pletyka; június közepén foglalkozott lapunk az is­kola sorsával és az iskola vezetőinek terveivel. Akkor mondta el dr. Somorjai Gá- borné igazgatóhelyettes, hogy két csoportot kíván­nak létrehozni: az egyik egy munkára felkészítő ta­gozat lenne, a másik a kö­zépsúlyos értelmi fogyaté­kosok foglalkoztató cso­portja. Akkor azt tervezték, hogy a két leendő csoport tagjai, valamint a 18 éven felüli leendő napközi ott­honosok ebben a táborban találkoznak — egymással és majdani pedagógusaik­kal. Az augusztus 18. és 25. között lezajlott táboroztatá­son vöröskeresztesek és kórháziak is segítettek a pedagógusoknak a program lebonyolításában. Minden napnak neve volt — s en­nek feleltek meg a foglal­kozások is: zenenap, sport­nap, természetnap, családi nap... — Ez utóbbin a szülők is részt vehettek, ám a kirándulásokon, Szécsény- ben, Bánkon, Nagybör­zsönyben már „maguk kö­zött” voltak a gyerekek. A táborban pedig gyurmáztak, agyagoztak is, fejlesztették kézügyességüket. Persze, talán a legna­gyobb élményt a kirándulá­sok jelentették — hogy ez létrejött, köszönhető a Neo Tours utazási irodának, amely nemcsak Kemencére és vissza szállította ingyen a gyerekeket, hanem még a kirándulásokra is elvitte őket. B. J. Könyvben állítanak emléket Gyűjtik a II. világháború áldozatainak adatait Csaknem másfél éve hív­ta életre a Magyar Hon­védség Hadtörténeti Intézet és Múzeum azt az emlék- bizottságot, amely a II. vi­lágháború katona és pol­gári áldozatainak adatait van hivatva összegyűjteni. Mint Bank László nyugal­mazott honvéd alezredes­től — akit a megyei felada­tok koordinálásával bíztak meg — megtudtuk, eddig 83 megyei településről si­került a szükséges adatokat összegyűjteni, ebben azon­ban nincs benne Vác. Lapunkban több vissza­emlékezést és a II. világhá­ború áldozataival foglalko­zó írást közöltünk. Bank László szeretné felvenni a kapcsolatot a témával fog­lalkozó amatőr kutatókkal, de várja minden érintett család értesítését is. A hadtörténeti intézet egy adatlapot is kibocsá­tott az áldozatok összeírá­sára. Ezen a személyi ada­tok mellett szerepeltetik a legutolsó lakhely címét, a katonaáldozatoknál a csa­pattest számát, az elesett rendfokozatát, tábori pos­taszámát, a halál helyét, idejét, körülményeit. Az országos felmérés be­fejezése után a Magyar Honvédség Hadtörtén'''! In­tézet és Múzeum könyv­ben kíván emléket állíta­ni a katona és polgári ál­dozatoknak. dúlt annak idején, s ami­kor Lajos atya őket is meg­látogatta, elhatározták, hogy Zebegény és Csíkme- naság baráti kapcsolatot alakít ki. Ennek első lépé­se volt, hogy a zebegényiek fogadtak székely és moldvai csángó gyerekeket. Dr. Rendessy Annamária elmondta, Romániában a csángók — akik eredetileg magyarok — elszigetelten einen a magyarlakta terü­letektől, nenez a sorsuk, nincs magyar iskolájuk. Az Erdély belsejében élő ma­gyarok úgy próbálnak meg rajtuk segíteni, hogy a gye­rekeket oehozzák Székely­föld középé oe, és ott tanít­tatják okét. Györgydeák Lajos így jelenleg tizenhét csángó gyermeket taníttat Csíkmenaságon, illetve Csíkszeredán. Nos, külön­böző caritas szervezetek se­gítik e nemes cél megvaló­sítását, s erre gyűjtenek adományokat. A zebegényi testvérkap­csolat alakulásáról kérdez­tük a műsor végén Liebe Pált, a zebegényi egyház- község világi elnökét. A romániai forradalom idején a zebegényiek szállítmánya Csíkmenaságra került, s utána vetődött fel a kap­csolattartás — tudtuk meg Liebe Páltól. Csíkmenaság helyét tekintve Csíkszereda és Tusnád között terül el, kis hegyi falu. A testvér- kapcsolat tulajdonképpen a két egyházközség között alakult ki. Húsz gyerek jött Csíkmenaságlból, de keve­sebben vannak ebből a fa­luból, mert ők is meghívtak Moldvából csángókat, akik Csíkszeredán tanulnak. Húsz gyerek nyaralt két hétig Zebegényben. A gye­rekeknek nagy élményt je­lentett a fürdés, kirándulás, S az, hogy Esztergomban közvetlen közelről láthatták a pápát. Halász Erzsébet VERŐCE Falunap Kellemes emlékük lehet a verőceieknek a tavalyi falunapról, amikor azzal a szándékkal kezdtek a szervezéshez, hogy megho­nosítják ezt a fajta együtt- létet. A hagyományterem­tés úgy tűnik sikerült, mert idén, augusztus 31-én, szom­baton ismét egész napos mulatság lesz. Ízelítőül a tervezett prog­ramból kiemelünk néhá­nyat, amire akár a szom­széd településekről is ér­demes lesz átrucanni Ve­rőcére. Ott van mindjárt a reg­gel hatkor kezdődő hor­gászverseny, ami tulajdon­képpen csak bemelegítés a másnapi komolyabb hajrá előtt. A triatlonozó sport­társaknak nem kell ilyen korán kelni, mert az ő versenyük a sportpályáról csak 10 órakor indul. Amíg a gyerekek játsza­nak, már el kell kezdeni a főzés előkészületeit, délben ugyanis a közösen elkészí­tett vaddisznópörkölt és bográcsban főtt halászlé várja a megéhezetteket. Csak kanalat és tányért kell vinni, az étek ingyen lesz! A Dunán vízisí-bemutatót is tartanak, lehet rajzolni az aszfaltra és természet­gyógyászt is várnak, vala­mint reumatológus szakor­vost. Lesz, aki kibírja es­tig, de bizonyára olyan is akad, aki csak a batyúsbál- ra kíváncsi. A tál süte­mény, vagy az üveg itat itt a belépőjegyet helyettesíti. A művelődési házban akár hajnalig is tarthat a tánc. A V&röskereszt a ií Lapunk tegnapi számá­ban jelent meg a Ma­gyar Máltai Szeretet­szolgálat felhívása a horvátországi menekül­tek megsegítésére. Ha­sonló akciót kezdett a Vöröskereszt is: a mai naptól a Vöröskereszt Vác városi vezetősége szintén gyűjti az adomá­nyokat. A városi vezetőség ké­ri, hogy a jugoszláviai menekülteken — taka­rókkal, ruhaneműkkel — segíteni szándékozók reggel 8 óra és délután fél 5 között juttassák el az adományaikat a Csá- nyi körút 45. II. eme­letén lévő irodába. Utcai zaklatások Kéregető gazdagok? Bosszantó, s az emberek életét zavaró jelenségre fi­gyeltem fel a minap. Szom­szédom kérdezte: nem járt-e nálunk egy román gyerek? Ugyanis hozzá be­csengetett, mondta, az ál­lomáson vannak, de nem tudnak hazautazni, mert nincs pénzük jegyre. Persze szomszédom megsajnálta, s adott valamennyi pénzt ne­ki. Talán el is felejtettem volna az egészet, ha egy másik ismerősömnek, aki a városiban lakik, nem me­sélem el a történetet. S lám, ő is hasonló módon járt, az utcán szólította meg egy tizenéves gyerek, s kért tőle pénzt, ugyanazzal az indokkal. — Kór, hogy nem tudok románul, mert akkor ellenőrizhettem volna, iga­zat mond-e a fiú! — hallot­tam beszélgetőtársamtól. Szívesen segítek, ha meg­szólítanak az utcán, ám kellemetlenül érzem ma­gam, ha forintokért könyö­rögnek. Megvallom őszintén, az egyik nap már szinte menekültem a város főte­réről — pedig szívesen sé­tálgattam volna még ott —, amikor egy cigányasszony kisgyermekkel a karján kezdett könyörögni pénzért. Végigmérve a helyzetet, nem látszott egyikükön sem a szegénység jele, ám nagyon szívhez szólóan tu­dott szólni az asszony. S talán meg is sajnáltam volna, ha nem látom, hogy még hárman, talán az asz- szonyihoz tartozó gyerekek, ugyanezt tették egy mit sem sejtő, a pádon pihenő nővel. Kínos helyzetemből az mentett meg, hogy az út túloldalán megpillantottam kedves ismerősömet, s hoz­zá igyekeztem. Am nem sokáig tartott nyugalmam, mert a piac környékén szintén megállásra akartak bírni,' ám, mint aki nem hallott semmit, siettem úti célom felé. Lehet, hogy az előbb le­írtakból irigynek nevez­nek. Ám a segítésnek kü­lönféle módja van, s ha te­hetem, akkor ádök. De, hogy kihasználjanak ben­nünket, állampolgárokat, s örökösen zaklassanak az utcán, azt nem szeretem. Lehet ez egy trükk, leshet, hogy ha előveszem pénz­tárcám, az egészet kisze­dik a kezeimből. Lehet, hogy nem, de gyanakvó va­gyok, hiszen egyre több rossz hírt hall az ember arról, hogy néhány forin­tért képesek idős embere­ket is megölni. H. E. A természetgyógyász új könyve Schirilla és a kopaszok Schirilla Györgyöt nem kell különösebben bemu­tatni olvasóinknak. Sokan a jeges Duna átúszójának is­merik őt. No és persze is­mert vegetáriánus köny­veiről is. Arról is híres, hogy mindig történik vele valami érdekesség. Most például az, hogy perbe ke­veredett. — Kit jelentett fel? — Végh Antalt pereltem be. Persze engem is perel­nek. — Miért? — Több százezer forinttal tartozik nekem. Könyvei­met adta el, aztán nem fi­zetett. — Művei által kapcsolat­ba került a Pest megyei ol­vasókkal? — Igen. Több művelődé­si házban beszéltem mű­veimről. Nagyon szeretek Vácott, Nagykőrösön, Ceg­léden előadásokat tartani a természetgyógyászatról. — Üj könyve? — Október 4-én jelenik meg, és természetesen min­den megyei városban kap­ható lesz. A címe: Hogyan szüntessük meg a hajhul­lást? lesz. A kopaszokról írok benne. — Hová hívják mostaná­ban előadásokat tartani? — Sokfelé. A télen Pest megyei körutat szeretnék tenni. — A Pest megyei futó­klubnak még tagja? — Már nem. Bár, ha fel­kérnének valamire, szíve­sen elvállalnám. — Még sportol? — Igen. Minden reggel úszom a Dunában, futok,, és készülök egy veteránver­senyre. — Veterán Pest megyei futást vállalna? — Ezen még nem gondol­kodtam. De szeretek nosz­talgiázni. N. P. J. Fejér Ferenc rajza KÖZLEMÉNY A Váci Tejüzem felvételre ke­res C, E kategóriás jogosít­vánnyal rendelkező gépkocsi- vezetőket. Jelentkezés: Tej­üzem, Váe, Deákvári fasor 10. (69 952/3K) Eladó Vác-Deákváron 2,5 szo­bás, összkomfortos, kertes, ga- rázsos társasházi lakás két pincével és műhellyel. Érdek­lődni: Vác, Länderer út 2., Szőllősi. (70 660/2K) Deákvári főúton kétszobás, bútorozott lakás kiadó. Érdek­lődni: 13-818-as telefonszámon. (70 661/2K) VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. Q A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. Q Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. Q Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. ® Hirdetésfelvétel á szerkesztösegben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden déhitán 14-től 17 óráig. hírlap Szobor a váci Duna-parton

Next

/
Oldalképek
Tartalom