Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-22 / 196. szám
Negyvenéves találkozó helyett oCevél oóztáíutáróaimlioz Kedves Barátaim! Negyvenéves találkozót legelőször 1951-ben láttam, amikor a mi érettségi búcsúestünket tartottuk. Elnéztem a kis kopaszodó, félénk fRiszteteket, akik a ballagódalban nem merték kiénekelni a filiszter szót, hanem helyette így hangzott a módosított szöveg: „Dolgozó leszek magam is.” Vajon a mi nemzedékünk — az ötvenegyesek — meg fogja-e élni a 40 éves találkozót? — gondoltam ekkor. Vannak az ember életében olyan események, amelyekre hónapokig, sőt évekig készül. Így készültem én is a 40 éves érettségi találkozóra, amely 1991-ben lett volna esedékes. Ma még nem tudom, hogy miért nem jött össze ez a nagyon várt találkozás. Lehet, hogy az általunk meghatalmazott szervezők hibájából! Ok voltak ugyanis a legjobb tanulók... És az életben sokszor csalatkozunk azokban, akiket az iskolában mindenki fölé emelnek! Most itt állok a Petöfi- szobor tövében és egymás után lepnek meg a kedves, olykor borzalmas emlékek, az aszódi gimnázium udvarán. A világ már lángban állt, amikor 1943-ban megkezdtük gimnáziumi tanulmányainkat. Mindössze tízévetek voltunk ekkor. Emlékszem, az első napon jóanyám elkísért Aszódra, és még ma is érzem biztató kézSzorílását, amely nélkül talán ott sem maradtam volna. Egy évvel később, néhány héttel a tanév megkezdése után Szolnok felől már hallani lehetett a közeledő háború szörnyű muzsikáját. Ez időben esetleges légitámadás idejére minket, bejárókat aszódi barátainkhoz osztottak be óvóhely- vendégi minőségben. Aztán a borzalmak hónapjai következtek. Megszakadt a tanulás és csak 1945 tavaszán a tanév folytatásakor találkoztunk ismét. De milyen találkozás volt az! Mintha valamennyien nagyon messziről jöttünk volna. Szemünkben könny csillogott, de a mosoly■ is ott bujkált -valahol az ajkunk körül, hiszen valamennyien megmaradtunk. Kühn tanár úr, az iskola evangélikus lelkésze köny- nyes szemekkel mondta előttünk az imát azokért, akik örökre eltávoztak közülünk. Emlékeztek arra a csatára, amit Rágyánszki tanár úrért vívtunk, amikor el akarták az iskolából távolítani? Milyen gyorsan gyűltek a tiltakozó aláírások, és Pali bácsi a miénk maradt, hogy tovább gyönyörködtessen bennünket a latin nyelv szépségeivel. Olvasóink fóruma A szülők fizették Augusztus 14-i számunk - ban írtunk Leilei nyár ’91 címmel a baőatonil'élilei városi és vonzáskörzeti gyermek táborról. Szinte posta- fordultával érkezett egy levél szerkesztőségünkbe a cikk nyomán Aszódról. A több kiskorú gyermeket nevelő szülő — nevét csak azért nem közöljük, mivel levélben kért választ arra hivatkozva, hogy nem előfizetője lapunknak — közügyben ragadott tollat. Mi azt írtuk, hogy a gyerekek 1550 forintot fizetnek a kilenc napra. Ennyiért sehol másutt nem tudnának nyaraim. Aszódi levélírónk szerint Balatonlellén sem! Az aszódi szülők ugyanis nem ezerötszázötven, hanem háromezer forintot fizettek, igaz, nem kilenc, hanem tíz napra. „Elég nehezen tudtuk összerakosgatni a nyaralásra a pénzt, ezért szeretném tudni, hogy minket, szülőket csaptak-e be, vagy magukat vezették félre?” — kérdezi. Ügy tűnik, hogy sem az egyik, sem a másik vélekedés nem fedi a valóságot. Mint a gödöllői polgármesteri hivatal egyik illetékesétől megtudtuk, minden körzeti önkormányzathoz levélben fordultak: igénylik-e a lellei tábort, és hoz- zój árulnak-e a költségeihez. Amennyiben igen, akkor lakosonként 10 forintot kértek. Az aszódi képviselő- testület nemmel válaszolt, így nem is járult hozzá a táborozás költségeihez. Azokat így a tábort igénybe vevő gyerekek szüleinek kellett teljes mértékben állniuk. Ezért fizettek az aszódiak bárom-háromezer fcr iratot. Az idei vakáció már a végéhez közeledik, de jövőre iis lesz nyár. T-alán nem lenne haszontalan dolog az újabb döntés, előtt megkérdezni például a pedagógusokat, szülőiket arról, hogy senkinek sem okoz gondot csemetéjük nyaral- tatása. B. G. Talán egyik legszigorúbb tanárunk volt Varga Ferenc, mégis milyen nagy szeretettel emlékszünk visz- sza óráira. Aki ezeken az órákon csak egyszer is részt vehetett, egész életére szolgáló élményhez juthatott. Egyszer, kémiaórán egy olyan ásvány következett a tananyagban, amely a háború miatt hiányossá vált szertárban nem volt megtalálható. A tanár úr azt mondta: sajnos nem tudom megmutatni, így ez az anyag kimarad. Kirándulásaink idején az út széléről felmarkoltunk pár szál füvet, és rohantunk a tanár úrhoz: — Tanár úr, mi ez? És a tanár úr mondta azonnal a latin nevét, a népies elnevezését és minden olyan adatot, amelyet tudni lehetett róla. De sokszor eszembe jut Dancsák tisztelendő úr is, a hitoktatónk! Valóságos vitafórumokká alakult át valamennyi hittanóra, amelyekről lassan elmaradoztunk. Pedig a tisztelendő úr mindent megtett azért, hogy odadobja a mentőövet valamennyiünknek, mielőtt végzetesen átcsapnak a fejünk fölött az új ideológiák hullámai. Lelkes hívei, támogatói, sőt később vezetői voltunk az új, demokratikus ifjúsági mozgalomnak. Közülünk kerültek ki a legjobb focisták, próbálkoztunk más sportágakkal is, de a kultúra különböző területeivel is. Együtt nőttünk fel Hu- szárik Zolival és Sára Sándorral, a két világhírű aszódi diákkal, de Paulá Lajos is bejárótársunk volt, néhány évfolyammal feljebb. ... De sok mindent kellett volna még megbeszélnünk arról ,az együtt töltött 8 évről! De jó lett volna találkozni veletek és a még élő két tanárunkkal! Zalán Frigyes és Rágyánszki Pál az utolsó mohikánok azok közül, akik Petőfi szellemében magyarnak, embernek próbáltak bennünket nevelni. ... Hogy ez mennyire sikerült, döntse el rólunk az utókori Takács Pál GODOLLOI K^tíwia XVIII. ÉVFOLYAM, 1%. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 22., CSÜ15RTÖK Mit tesz a Tesz-V.esz? Olcsóbban, mint Pesten Egy hete nyílt meg. s máris sokan ismerik és keresik fel a gödöllői Tesz-Vesz Közvetítő Irodát a volt járási hivatal első emeletén. Az újságokban is megjelent, szórólapok is hirdették az újfajta szolgáltatást, lehetőséget, amelyről Rácz Oőnesnc irodavezetővel beszélgettünk. — Állás- és albérletközvetítéssel, baby-sitter szolgálat szervezésével, s idős, gondozásra szoruló emberek részére szakképzett ápolónők közvetítésével foglalkozom elsősorban, a későbbiekben pedig hirdetési újságot is szeretnénk indítani — kezdte a vékony, fekete fiatalasszony, aki bölcsödéi gondozónőből lett „egyszemélyes”s, vállalkozó. — Mivel Gödöllőn ez idáig nem volt ilyen típusú tevékenység, korábbi munkahelyem pedig családi okok miatt — helyileg — nem volt számomra megfelelő, úgy határoztam, hogy belevágok. A segítő szándék vezetett, nem a meggazdagodás vágya. Olyan munkát akartam választani, amely érdekel, amelyet szívesen csinálok, s amely ugyanakkor biztosítja a megélhetésemet. — Nézzük az ügyintézés menetét. Hogyan történik például az állásközvetítés? — Indulás előtt felkerestem a városban és a környező településeken lévő cégeket, megbeszéltem velük, hogy folyamatosan értesítenek munkaerőigényeikről. Erről nyilvántartást vezetek. Amikor felkeres a munkát kereső személy, akkor ennek alapján közlöm vele a számára leg- .megfelelőbbnek látszó állást, s azt is, hogy mikor, hol, kit kell felkeresnie. Ezért az ügyfél közvetítési díjat fizet. Amennyiben nem tudok azonnal megfelelő lehetőséget kínálni, akkor a munkavállalót veszem nyilvántartásba, és egy hónapon keresztül konkrétan neki keresek állást. A nyilvántartásba vételért is fizetni kell, s amennyiben sikerül munkát találnom az illetőnek, akkor kiegészíti ezt az összeget az előbb említett közvetítési díjra. — A szomszédos helyiségben történik a „hivatalos” munkaerő-közvetítés. Ez nem rontja az ön esélyeit? — Ellenkezőleg! Ügy vettem észre, hogy aki már eljött a munkaügyi szolgáltató irodába, az ide is benéz. Tehát inikább kedvezően hat a forgalomra. — Albérlet-közvetítés. — Mint a munkaadókat, ugyanúgy az albérletet kínálókat is ingyen vesszük nyilvántartásba. Egy kitöltött lapon beadják a szükséges adatokat — köztük természetesen az árat is :—, s ennek alapján tudunk GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő. Szabadság tér lő. • A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. 0 Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. 0 Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-töl 13 óráig. • Hirdetésfelvétel: munkanapodon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. Nem mindennapi eseményt tud maga mögött a kerepest ar- csai lakosság és a sportszeretők nagy tábora. A hét elején ugyanis felavattak egy sportpályát a kistarcsai községrészen, végre, 12 év után, ott, ahol valamikor nagy Hagyományai voltak a futbuUnak, hiszen már nyolcvan évvel ezelőtt jól szereplő csapattal tudtak kiállni. A nagyközségben ugyan létezik egy egyesület a kercpesi részen, amely az egész falu csapata volt, de az igény, hogy önállóan tudjana't pályára lépni, évekre nyúlik vissza. Több vállalkozó összefogásával és az önkormányzat segítségével mára az álomból valóság lett. A pálya szinte hetek alatt elkészült, s augusztus 20-án adták át. Az ünneplésen a kistarcsai csapattal az országos ifjúsági válogatott játszott baráti mérkőzést a kistarcsai szurkolók nagy örömére. Tóth Gyula vállalkozó, a KSC elnöke volt a szervezőmunka összefogója, Pely- vás Dániel képviselő, egyben vállalkozó a szponzor, aki 100 ezer forinttal támogatta a megvalósítást és Gelencsér József, aki szintén képviselő, s valaha nagynevű játékos volt, a szakmai irányítás egyik felelősének nevezhető. — Itt a községben nagy hagyományai voltak a labdarúgásnak, mindig jó csapatunk volt, s úgy érezzük, elődeinkre való tekintettel kötelességünk ezt folytatni. Vannak jó játékosaink és lelkes támogatók. Csupán a pályát kellett megcsinálni, ami egyébként elég nagy Pályaavatás Kistarcsán A sportszeretők örömére feladat volt, így visszatekintve. Sokan megmozdultak, segítettek a földmunkák végzésében, a korlátok felállításában, a kapuk rendbehozatalában, a felfestésekben. A társadalmi munka értéke tízezrekben mérhető — mondta Tóth Gyula. — A fiataljaink már évek óta nem tudták hol rúgni a labdát, nem volt sporttelepünk. Most ezzel sok gond megoldódik, mivel itt a kistarcsai részen egy sport- centrumot fogunk kialakítani, ha továbbra is találunk lelkes támogatókat és önzetlenül segítőket. Hamarosan neve lesz ennek a csapatnak, továbbá lehetőségek nyílnak más sportok népszerűsítésére is, például tervezünk teniszpályát, s mód nyílik a jövőben az at- letizálásra is — vette át a szót az egykori sportember, Gelencsér József. ■— Jómagam is fociztam az NB I-ben, és onnan a sportszeretetem. Ma vállalkozó vagyok, így nagyobb összeget áldozhattam ilyen célra. Azt gondolom, egy település ma nem lehet meg effajta pálya nélkül. A sport egészséges embereket nevel és összetartja az itt élőket, valamint szórakoztat, kikapcsol. Ez nagyon kellett. Vettem a sportklubnak egy faházat, amely, igaz, még nincs felállítva, de a végleges épületek elkészültéig, remélem, jó szolgálatot tesz majd — vélekedett Pelyvás Dániel. A megnyitóra, a pálya avatási ünnepségére meghívták Dalnoki Jenőt, a többszörös magyar válogatottat, aki olimpiai bajnok és az .ifjúsági válogatott volt szövetségi kapitánya, ö a következőket mondta: — üröm ma egy ilyen megnyitó, hiszen az önkormányzatok minden területet eladnak, így a pályákat is, és gyakrabban hallani megszüntetésekről, mint újra- születésekről. Viszont az itt keményen dolgozók figyelmét fel kell hívni arra, hogy a neheze ezután jön. Szervezkedni, edzéseket tartani, mindennek flottul menni, ez továbbra is energiát és nem utolsósorban pénzt igényel. Bizakodni kell, megkapnak minden segítséget. Én, amiben tudok, segítem őket, hiszen Kistarcsán régi jó játékosok, régi barátok vannak, tehát kötődöm hozzájuk. Bállá Béla neve a sport- szeretők között nem ismeretlen, ő volt a híres FIFA- bíró. — Nem szabad azonosítani a sportot a futballal. Mindegy mit, de mindenkinek sportolnia kellene. A fiatalok tunyák, lusták és nem megfelelően fejlettek. A sport, a mozgás fontos fejlődésükhöz, egészségükhöz. Nem lehet sehol kifejezett cél csak a profik nevelése, s úgy vélem, itt sem az a fő cél, hanem mind testileg, mind szellemileg megmozgatni egy falut. Az eddigi tevékenységhez, a kitartáshoz csak gratulálni lehet annak a maroknyi embercsoportnak, akik ezt vállalták, és pé.daként lehet őket emlegetni. A pálya megnyitását követő barátságos mérkőzésért a kistarcsai csapat, igaz, kapott egy gólt az országos ifjúsági válogatottól, de az elnökük ennek ellenére bizakodó és reméli, hamarosan magasabb osztályba jut az újjáalakult régi jó csapat, s méltó utódként nevezi magát Kistarcsai Spo~‘ Clubnak. —árvái— címet ajánlani az albérletet keresőknek, akik e,gy- egy címért 230 forintot fizetnek. — Baby-sitter szolgálat és idősek gondozása. Kényes dolog, hiszen nem mindegy, kit enged valaki a családja körébe.- — A minimum, hogy erkölcsi bizonyítványt kérek az ilyen jellegű feladatra vállalkozóktól, de törekszem a személyes megismerésre is. Előny, hogy bölcsődei dolgozóként viszonylag jól ismerem a szociális területen dolgozókat. A biztonság okáért senkit sem szabadítunk egyből az ügyfél lakására, hanem előtte itt az irodában személyes találkozóra kerítünk sort, ahol kölcsönösen eldönthetik, szimpatikusak-e egymásnak. Ameny- nyiben nem .tetszik, akit mi ajánlottunk, akkor már ingyen mutatjuk be a következő személyt. A babysitter szolgálatnál egy 8-10 fős stabil gárdát szeretnénk kialakítani, akiket már ismerünk, és azt szeretnénk, hogy ismerősként engedjék lakásukba az igénylők is. — A díjtételeket hogyaÁ állapították meg? — Megérdeklődtüik a budapesti árakat, és azoknál olcsóbbak akartunk lenni. — Egy hét után nek a kilátások? milye— Van már forgalmunk, a reklám megtette hatását. Eredményiekről is beszámolhatok úgy az álláskeresés, mint alibérletszerzés terén. A pár napi bevételből arra következtetek, hogy menni fog a dolog. Az első hónapokban természetesen csak a költségráfordítások — hirdetések, bérleti díj, berendezés — megtérüléséről Iahet szó, de azzal is elégedett leszek. Célom a fennmaradás — és az emberek segítése. V. É. MA DÉLUTÁN Lakossági fórum Ma, csütörtökön este hat órai kezdettel képviselői beszámolót tartanak Kerepes- tarcsa kerepesi községrészén a Vörösmarty utcai általános iskolában. Az ígéretek szerint a lakosság tájékoztatást kap az eddig végzett munkáról, szó esik a csatornázások beindításáról, egy gyógyszertár megvalósításáról, építési telkek kialakításáról és a közterületekről. A képviselők minden kérdésre, amely a lakosságot, az ott élőket érdekli, feleletet kíván adni, s várják az ötléteket, javaslatokat. hírfái
