Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám

I. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK D U KAJÁJ KjrCíwla SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE # SZIGETSZENT­MIKLÓS • FÓT • GOD A K0SSUTH0S0K FOLYTATTÁK A HAGYOMÁNYT A főhadnagy fogadalma Hagyomány már, hogy a Kossuth téri tisztavatásból a szentendrei Kossuth Ka­tonai Főiskola nevéhez méltó részt vállal. Évtized­nél több ideje mindig a fő­iskola parancsnoka volt itt a vezénylőtiszt (talán egy kivétellel, amikor megbete­gedett), s most is Szabó Jár nos mérnök vezérőrnagy szájából hangzottak el a parancsszavak. 1969-től 82-ig hét ízben, 1983 óta viszont minden esztendőben a főiskolán végzett tisztek voltak a fo­gadalom szövegének elő- mondói. Ó Gábor, Piósze- ghy János, Horváth László, Huszti András, Üveges László, Fükő László, Hor­váth Sándor, Matyi Ar­mand, Szabó András, Res- perger István, Figura Lász­ló, Magyar Tibor, Garas László, Szilágyi Tibor, és Piros Attila után most Si­mon Attila csapatfelderítő következett a sorban, fo­gadva, hogy a hazát, a Ma­gyar Köztársaságot a fegy­veres erők hivatásos állo­mányú tagjához méltóan, a katonai eskühöz híven szol­gálja, népünkhöz és alkot­mányához mindenkor hű lesz, tudását, szolgálati jog­körét békében és háború­ban egyaránt a hon védel­mének szolgálatába állít­ja... — Simon Attila főhad­nagy, kérjük mutatkozzon be a Pest Megyei Hírlap olvasóinak. — Szolnokon 1965 no­vemberében születtem, négy évvel vagyok öregebb most végző társaimnál. Ez úgy esett, hogy orvos sze­rettem volna lenni, három­szor is próbálkoztam — hiába — a felvételivel a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, miközben mű­Mö-s bonyodalmak Melyik változat valósul meg? Ráckeve, Szigetszentmik- lós lakói ismét háborog- nak: ők azok, akik úgy ér­zik, az MO-s körgyűrű kapcsán csak hátrányt szen­vedhetnek. Már megszokhattuk a fő­városi körgyűrűről zajló vi­tákat. Az eddig megépült déli szakasz és a követke­zőkben elkészülő, a 6-os utat az Ml-essel összekötő részek után a közlekedési tárca 1994-től arccal kelet ;felé fordul: az M5-ös és az M3-as autópályákat szán­dékoznak összekötni. Ám az illetékes minisztérium már most jelezte, hogy be­ruházását nem valósítja meg, ha a lakosság és az érintett kerületi önkor­mányzatok ezt ellenzik. A tervekről - az ott élőket la­kossági fórumokon és szó­rólapokon tájékoztatták. Tény, hogy volt bizonyos ellenkezés. Az útnak három funkciót kellene ellátnia: a perem- kerületek közötti forgalmat; a Pest megyei agglomerá­Törődjön egészségével! Dunaharasztiban, a Viking motelban (Bajcsy-Zsilinszky u. 266.) SZOVJET TERMÉSZETGYÓGYÁSZ RENDEL mindennap 9 és 15 óra között. Korszerű, bioenergetikai gyógymód. Ha semmi nem segített, próbálja ki! Vizsgásat telefonegyeztetés a a óján: (261-70-491. Szükség esetén szállás. Keresse fe! bizalommal Igort! 8 ■hírlap ciós terület összeköttetését és az autópályák közötti kapcsolat megteremtését. Elutasítás esetén, ha az út a városon kívül vezetne, akkor csak a harmadik funkció működne, így az Öcsa—Üllő—Gödöllő . tér­ségű utakból álló külső gyű­rűt kellene korszerűsíteni, jóval kevesebb pénzért. Ha nincs beleegyezés, így fog­nak tenni, ám ez nem ol­dana meg lényeges belső közlekedési problémákat. A tárca elképzelései olyan elő­nyökkel járnának, hogy hiba lenne azokat elvetni. Jó lenne, ha a külső kerüle­tek közti forgalom nem a fő­városra hárulna. A tárca szeretné, ha a vi­ta a jövő év közepéig el­dőlne és kiderülne, melyik változat valósul meg. A fővárosi önkormányzat közlekedési osztálya véle­ménye szerint a miniszté­rium terve közlekedési ol­dalról jó, hisz nem célszerű kivinni az utat a városból. Azonban a közlekedés szempontjai mellett a terv környezetvédelmi és egyéb vonatkozásai külön mérle­gelést igényelnek. Testületi döntés még nincs, de az alpolgármester szerint alapjaiban el tud­nák fogadni a minisztéri­umi tervet, a többi közt a várható gazdasági előnyök miatt. Gondot okozott, hogy egy- egy elejtett tervezési ötlet hamar vészterhes vízióvá és pletykává válik a nyu­galmukért aggódó emberek körében. Idő persze még van, a vétső döntést bizo- v 'ra sok egvezkedés és vila előzi még meg. D. A. tőssegédkedtem a szolnoki megyei kórházban. Azután behívtak sorkatonának, egy rádiótechnikai alakulathoz kerültem. Szerencsém volt a feletteseimmel, megked­veltem ezt a pályát. Ezért jelentkeztem — repülősnek. Csakhogy... — Ez sem sikerült? — Nem bizony. Túl nagyra nőttem, a 192 cen­timmel nem fértem volna be a MIG-be. Átirányítot­tak a Kossuth Katonai Fő­iskolára. így végeztem most itt kiváló eredménnyel csa­pa tf elder! tőként. — A magánéletéről is be­szélne? — Egyke vagyok, a szü­leimmel élek. Ök is itt van­nak az avatáson, akárcsak a barátnőm, s biztos va­gyok, legalább olyan büsz­kék, mint én . . . Hobbim is van, a sport. Kosaraztam, azután a főiskolán katonai önvédelemmel foglalkoz­tam, egyébiránt pedig sze­retek horgászni. — Hogyan tovább? ' — Tanulni fogok. Tíz hó­napos intenzív nyelvtanfo­lyamon veszek részt Debre­cenben, azután irány Győr, ahol a Kinizsi Pál önálló felderítő zászlóaljnál leszek századparancsnok. — A közelmúltban az iraki háború is bebizonyí­totta: a felderítők élete na­gyobb veszélyben forog, mint a többi katonáé ... — Tény, hogy a háború­ban kockázatos munka ez. De nem féltem az életemet. És szerencsére most Ma­gyarországon nincs is mitől félteni... Megyénk hátrányos hely­zetét ma már senki sem vitatja. Sokan vallják, a legnagyobb gondot az okozza, hogy évekkel, évti­zedekkel ezelőtt nem gon­doltak arra, hogy a mun­kaerőt tervezni is lehet. So­káig e téren rablógazdál­kodás folyt. Tervezhető-e egyáltalán a munkaerő? A társadalom képzettsé­géről, s e képzettség vár­ható alakulásáról azonban csak akkor alkothatunk valós képet, ha kísérletet teszünk arra is, hogy a szükségletet felvázoljuk. És itt számtalan problémával kell szembenéznünk. Azt senki sem kérdőjelezi meg, hogy a termelőszféra jövője és benne az emberi tényező alakulása döntően befolyá­solja a művelődés holnap­ját is. Viszont annál több vita folyt és folyik arról, hogyan alakulnak a szük­ségletek, és ennek alapján milyen mértékben lehet — elvontabban vagy konkré­tabban — tervezni o kép­zettség szerkezetét. Az egyik álláspont sze­rint a munkaerő-szükséglet várható alakulása alapjá­ban meghatározza a társa­dalom jövendő képzettsé­gét. — első haP-sT-a — m^”á1'él érte*"'15 r’-’"«. A ’lövendő jniirí'-ágón glr rr\óqz«í-e''r*n elsősorban p zt k°ll tudnia, olyan ismere­A követelményekből nem engednek Régi óhajuk volt Kihalt folyosók, üres osztálytermek — és csönd az épületekben. A gyerekek még vakációznak. Számukra még nyár van, többségük tüntetőén nem gondol az isko­lára. Az idő azonban kíméletlenül sarkukban van, ha­marosan szeptember másodika lesz, az évnyitók napja. Dunaharaszti I. Számú Hunyadi János Általános Iskolájában finiséhez kö­zeledik az intézmény ta­tarozása, de láthatóan még sok van hátra. Az ablakok leszedve, a tantermek ki­pakolva, s jóllehet a falak ragyognak, egyelőre távoli­nak tűnik a rend. — Elég nagy izgalmak közepette várjuk a tanév­kezdetet — mondja Lőrincz János igazgató —, hiszen két héten belül rendnek kell lenni mindenütt. Óriá­si munka volt a huszon­négy tanterem felújítása, lévén az épület már nyolc­van-száz éves, s utoljára huszonnégy éve volt tata­rozva. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez idő alatt semmiféle változás nem történt: az egyiik épület­rész tetőcseréjét tavaly el­végezték, s folyamatosan, a szülőkkel közösen mi is megtettük, amit lehetett: festettünk, meszeltünk. E nagyméretű felújítás azon­ban már régi óhajunk volt, s ezzel remélhetőleg jó időre elejét vesszük minden to­vábbi gondunknak. A ta­tarozás közel hárommillió forintba kerül, s ebben nincs benne a tornaterem rendbetétele, amelyre szep­tember-októberben — te­hát szorgalmi időben, de amikor a tornaórák lebo­nyolíthatók még a szabad­ban vagy a sportpályán — kerül majd sor. Tudomá­som szerint a munkára most írt ki pályázatot az önkormányzat. Bár sok tennivaló van még hátra, Lőrincz János szerint — igaz, a hivatalse­gédek mellett takarító vál­tekkel és készségekkel kell rendelkeznie, amit a terme­lés területén hasznosítani tud. Ez természetesen meg­határozza azt is, hogy mit tanítsunk neki és milyen szervezeti keretek között képezzük ki a munkást. Más szóval, a társadalom képzettségének, a bekövet­kező változásoknak egybe kell vágniuk a munkaerő­szükséglet várható alakulá­sával. Ez az egybeesés persze nem lehet mechanikus. Idő­ről időre megtörténik, hogy a munkás magasabb szintű technológiával kerül szem­be, mint amilyenre felké­szült. Ilyenkor a több tu­dást igénylő technológia húzóerővé válik, amely a képzettség szintjének eme­lésére sarkall. Megtörténhet természetesen az is, hogy a munkás képzettsége maga­sabb színvonalú, mint ami­lyen munkatevékenységet éppen végeznie kell. Ez a meg nem felelés — ha nem túlságosan nagy — szintén húzóerő amelv pr-v­ppVnK fpll ÁA tocpj 1 "la jj.Árt-r—nr'M f ?*■(♦"» r\T T A révén). lalkozók alkalmazásával — sikerül szeptember máso­dikára eltüntetni a nyomo­kat, s megújult, megszépült iskolában fogadhatják a tanulókat. Ez azonban csak az egyik feltétel. Az igaz­gatónak még sok minden egyébre is gondolnia kell, — Jelen pillanatban úgy értékelhetem helyzetünket — folytatja —, hogy adot­tak ugyan az oktatás sze­mélyi feltételei, de német szakos kollégákat még tud­nánk fogadni. Három el­ső osztályunk indul, ebből kettő nemzetiségi — egy pedig hagyományos óraterv szerint. Az előbbi azt je­lenti, hogy elsőben heti há­rom órában tanulnak a gyerekek németet, de már harmadiktól négy órában, s negyedik osztálytól — ek­kor már az orosz helyett is német van — heti hat órá­ban. Pillanatnyilag a né­metet hárman oktatják: egy tanári doplomával ren­delkező kolléga, egy közép­fokú nyelvvizsgát tett ta­nító s egy felsőfokú nyelv­vizsgával rendelkező óra­adó. Egyelőre nem jelent­keztek a meghirdetett állá­sokra, s ennek valószínűsít­hető oka az, hogy sem la­kást, de még albérleti hoz­zájárulást sem igen tudunk biztosítani számukra. A Taksony Vezér Általá­nos Iskola a német nyelv oktatásában Pest megye bázisiskolája, ugyanakkor harmadik éve — kísérlet­képpen — a kétnyelvű ok­tatás színhelye. S mert Taksony nemzetiségi tele­pülés, e kísérleti oktatás iránt egyre nagyobb az igény. De vajon sikerül-e to­vábbképezni, mintegy fel­zárkóztatni a munkást az új technológiához, ha nincs megfelelő alapképzettsége? Nyilvánvalóan nem. Egyes vélemények szerint a munkaerő-szükséglet vár­ható változásai önmaguk­ban semmiképp sem hatá­rozhatják meg a társada­lom jövendő képzettségé­nek szintjét és szerkezetét, mivel — 'függetlenül a munkaerő-szükséglet vár­ható változásától — egyre nagyobb fontossága lesz az alapműveltségnek. Emellett lehetséges, hogy a szakmai többletképzésnek is fontos szerep jut a termelőszféra változásának előkészítésé­ben. Várható, hogy a mező- gazdaságban foglalkozta­tottak létszáma tovább csökken. Ez az előrejelzés bizonytalan ugyan, mert a mezőgazdasági foglalkoz­tatási viszonyok jelenlegi átrendeződése következté­ben akár létszámemelke­dést is várhatnánk. Való­színűsíti viszont a prognó­zist, hogy a mezőgazdasági termelőszervezetekben nö­vekszik a kisegítő gazdasá­— A helybeliek mellett a környező településekről is járnak hozzánk gyerekek — mondja Török István igazgató —, s érthetően a kétnyelvű oktatás vonzza őket. Ebben a formában ugyanis a matematika és a magyar kivételével a töb­bi tárgyat németül is tanít­juk, ami azzal jár, hogy nyolcadikra komoly nyelv- ismeret birtokába jutnak a diákok. Tulajdonképpen azt a célt tűztük ki, hogy a gyerekek tizennégy éves korukra bátran beszélje­nek, minden helyzetben ké­pesek legyenek á megszóla­lásra — s ezt sikerül elérni. Ugyanakkor mér óvodás­korban megkezdődik az előképzés: egyik kollégánk nyelvi szakkört vezet a be­iratkozás előtt álló óvodás gyermekeknek. A taksonyi iskolában minden tantárgyat szakta­nár tanít, a képesítés nél­küli munkatársakat sike­rült képzett kollégákkal helyettesíteni. Többen má­soddiplomát szereztek, vál­lalták, hogy megtartják ä gyesen lévők óráit is — csak ne ' kelljen képesítés nélküli óraadót alkalmazni. Az igazgató szerint mind­ezen körülmények megha­tározó feltételei a korsze­rű, jó színvonalú képzés­nek, s szándékuk szerint a követelményekből nem en­gednek. Ami az épület megújítá­sát illeti, elvégezték a szükséges teendőket is: fes­tettek, de csak ott, ahol fel­tétlen kellett. Most a nagy munkára készülnek, a na­pokban vonul fel az Álba Régia Építőipari Vállalat, amely hozzákezd a 33,6 millió forintos beruházás­hoz: a tornaterem felépí­téséhez. A tervek szerint jövőre készül el — óriási űrt pótolva a gyerekek spor tnevel és ében. Va. É. gi tevékenység, amely jó­részt ipari-építőipari jelle­gű. Mindenesetre várható, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben a komplex gépesítés tör előre, s a munkaigényes háztáji és egyéb termelésben ugyan­csak jelentősen növekszik a gépesítés. Bizonyosra vehető a ter­cier szektor (szolgáltatás) jelentős fejlődése az ezred­fordulóig. Ennek oka, hogy növekszenek a személyi szolgáltatás iránti lakossági igények; emellett várható a kereskedelmi hálózat bő­vülése, a hírközlés növeke­dése és a javítás-karban­tartás iránti szükségletek jobb kielégítése. Ha a szo­ciális, egészségügyi és mű­velődési tevékenységet is ide számítjuk, ezek terve­zett bővítése, műszerezett­sége, technikai fejlesztése bizonyára ugyancsak a szakmunkások létszámának növekedésével fog együtt járni. D. A. DUNATÄJ hírlap Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. © Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 Óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. P?.: 311. ír. m.: 1*46. Te­lefon: 138-4761, 138-4067. Munkaerő nélkül?

Next

/
Oldalképek
Tartalom