Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-17 / 193. szám
AHOL BORViZ BUG YOG AZ ÁROKBA Sóországi találkozások, barangolások Kerek kétszáz évig kézzel történik ebben a bányában a sókitermelés és a lójárgánnyal üzemeltetett emelőberendezést is csak 1951- ben váltja fel a villanymotoros technika — utolsóként Európában. Mindjárt az első nap kipróbáljuk a hidrotermál fürdőt. Van egy szabad «trand és egy fedett rész, ez utóbbi egy- és kétkádas fülkékkel. (Értsd: elhanyagolt, lepusztult zugoly.) Az 1600 méterről fakadó forrás felszíni hőmérséklete 43 Celsius-fokos, literenként 240 gramm sót tartalmaz, valamint ként, magnéziumot, vasat, jódot és bikar- bonátot. Radioaktivitása 0,001574 millimikron Curie. (A víz olyan tömény, hegy a könnyebb tárgyaié, például a szappan nem süly- lyed el.) Romániában — de még Európában is — ez a vízösszetétel, illetve a víz terápikus alkalmazása a legeredményesebb a hátgerincsérv, a hólyag és prosztata gyógyítására, valamint egy sor női bajt is elmulaszt. Kiváló eredményeket értek el a meddőség terén is az itteni orvosok. Sajnos, a fürdőtelep infrastruktúrája messzi elmarad attól, amit egy európai gondolkodású ember elvárna. Az asztma- és légúti terápiára a bánya középső galériáját alakították ki 90 méter mélyen a föld alatt. A szálló elől naponta három-öt busz indul, buszonként száz emberrel. A buszok 2500 métert tesznek meg egy szűk folyosón, a föld gyomrában, innen, egy központi csarnokból, 172 lépcsőfokon lehet lejutni a „kezelőterembe”. A terem méreteiről Ízelítőnek: három egymásba nyíló csarnokból áll az összgaléria, egy-egy csarnok 70x50x20 méter, vagyis 70 ezer köbméter a levegőtérfogat. A három csarnokba beleférne a világ öt legnagyobb operaháza. A napi előírt terápiapen- tum négy óra. A páciensek nagy része gyerek, de ültem együtt New York-i színész- szél, izraeli kereskedővel és egy ausztráliai íróval a kényelmesnek aligha mondható székeken. Egy elkerített sarokban nonstop mozi működik, de van video is gyermekfilmekkel. A vállalkozói szellem is begyűrűzött a bányába, két élelmes székely asszony büfét nyitott a föld alatt, egy pedig sportfelszereléseket ad ki kölcsön. Foci-, tenisz-, kézilabda-, sakk- és pingpongcsaták dúlnak a csillogó sókristály falak közt, hogy jobban teljen az idő. Szonáta. Parajától tíz kilométerre van. A környék sótartalékára jellemző ez a tíz kilométer — a föld alatt — egyetlen összefüggő sómező. Század eleji, harmincas évekbeli és a demokrácia negyven évében épült villák és szállodák kaval- kádja. Mindez félkörben fogja körül a Medve-tavat, mely úgy jött létre, hogy négy római kori bánya falai beomlottak, s az így keletkezett medence feltöltődött az Aranyos-patak vizével. Különös, sőt, egyedi jelenség: nagy sókoncentrá- tumú víz akkumulálja a napenergiát — heliotermá- lis —, s így a viz hőmérséklete mindenkor nyolc-tíz foklcal melegebb, mint a le4 ^xzMírlan Áprily Lajos egykori iskolája, a kaput 1957-ben újították fel, a költő hazalátogatása alkalmából régő. (A Medve-tó sótartalma eléri a 312 gr/litert is.) Szonátán nagyjából ugyanazokat a baioka-t kúrálják, mint Parajdon, csak korszerűbb körülményeik közt és némileg drágábban. Drágaság? Nézőpont és összehasonlítás kérdése. Egy háromórás strandbelépő 20 lej, ami kb. nyolc forint, s egy üveg pesti kóla is ugyanennyi — Pesttől 700 kilométerre, egy liter magyar barackpálinka pedig — átszámítva — 170 forint az élelmiszerüzletben. Korond is sóországhoz tartozik, de neon a sóból él, az itteni agyag minősége és a lakosok kézügyessége megteremtette az egyedülálló koronái fazekasságot. Majd minden portán ki van téve a firma, s a portéka is kint áll a ház előtt napestig. A gazda viszont nem áll mellette, bent dolgozik, aki venni akar, úgyis bekopog. Szebbnél szebb mázas tálak, szilkék, korsók, vázák, cserepek, edények. — Hogy ez a tálacska? — kérdi a nejem egy vénséges nénitől. — Az a kérdés, hogy mivel fizet. Dollárral, márkával, forinttal? A lejt, azt nem kérjük ... Néhány lépésre borvíz bugyog egy csőből az árokba. Hideg, kristálytiszta, teli természetes szénsavval és ki tudja, milyen gyógyanya- gokkal. Bugyog, elfolyik a Korond-patakba. A kút hozama 43 ezer liter víz naponta. Egy liter ásványvíz üveg nélkül nyolc lej. Ha van. De napszámra nincs az üzletben. Itt napi 384 ezer lej folyik el feleslegesen, ami jól tükrözi a román gazdaságpolitika szellemét. Parajdon letisztelegtem a református lelkésznél, a polgármesternél, az iskola- és kultúrház-igazgatónál. Az ortodox papot is kerestem, de ilyen nincs a községben. Csak a bizánci stílusban épült jókora templom, azt igazolandó, hogy sok román él itt Parajdon. A templom lépcsőin kinőtt a porcsin, araszos vadrepce virágzik. Hónapok óta nem járt itt senki, utoljára hús- vétkor celebrált misét egy vendég pap. A parajdi húsz románnak... A református templom háromszáz éves, a görogka- tolikus még ennél is vénebb, most készül összeom- lani. Sebaj, már épül az új. Hatmilliós költsóggel. Van múzeum is, többnyire a bányászmúlt emlékeivel. A nemzetiségi jelleget kilúgozta a múzeumokból a Ceausescu-éra. Viszont Áprily szellemét a legvadabb diktatúra sem tudta elűzni innen. Az iskola, ahol megtanult írni-olvasni. ma is áll, a költő nevét viseli. A ház, ahol felcseperedett, ahonnan elindult világgá, hogy a Hargita nyelvén, székely szóval hirdesse a nyelv és a nemzet megmaradását, már nem áll, lebontották. Viszont állnak a falai az Aprily-emlékház- nak, melyhez a község lakossága adta össze a pénzt, s a költőt idéző emléktárgyak is közadakozásból gyűltek össze. Utolsó este a kis faház teraszán ülünk, havasi cuj- kát iszogatunk a lámpafény mellett. Meghallgatok egy balladát és egy mondát: miként adta el a lelkét Rabsonné az ördögnek, és mitől Parajd a neve Parajának. Matula Gy. Oszkár — Vége — BEMONDOK HELYETT — FELIRAT Verseny a Tv 1-en Hírét vettük, hogy rövidesen megszűnik a Tv 1-en a bemondói státus. Hogy a műsorközlést feliratozással, kiírással helyettesítik. Megkérdeztük Bányai Gábort, a Tv I intendánsát, miért akarnak „megszabadulni” a bemondóktól? Az intendáns elmondta, hogy ősztől feláll a Tv 1 aktuális szerkesztősége. E szerkesztőség munkatársai kötik majd össze a műsorokat is, hiszen — mint azt az intendáns világosan kifejtette — „azt bemondani, hogy melyik műsor következik a másik után, nem önálló feladat. Akkor szólaljon csak meg valaki, ha valóban van mondandója. A nézőt tájékoztató információkat egyszerűen ki lehet írni. Természetesen ez az elhatározás nem egyes személyek ellen irányul. A műsorszerkezet követeli majd meg, hogy ki, mikor, hányszor jelenjen meg a képernyőn. Verseny jön létre ezáltal, amelyben találja meg mindenki a helyét — ha tudja." A versenyről, a lehetőségekről persze nem vélekedik mindenki azonosan. Baleczky Annamária, az ismert és népszerű bemóndó- nő álláspontja sok tekintetben eltérő. Találó hasonlattal úgy fogalmaz, hogy ha vendégségbe hívunk valakit, és azt mondjuk neki: menj a konyhába, és végy ki magadnak valamit a hűtőből, ez az első alkalommal még lehet humoros, meglepő. Ám akivel rendszeresen így tesznek, rövidesen bizonyára megsértődik. A vendég elvárja, hogy tálaljanak neki, megkínálják. Ezt a háziasszonyi, há zigazdai feladatot végzi a bemondó. Kínál, „étvágyat” csinál. A lehetőségek sokáig erősen korlátozottak voltak, a számára nyújtott eligazítás szinte kizárólag tiltásból állt. Most hirtelen önállóságot kérnek számon rajta. De ha valakit hosz- szú ideig a víz alá nyomtak, és ha végre felbukkan, szemrehányóan megkérdezik tőle: hol voltál mostanáig? — nem válaszolhat mást, csak azt, hogy a víz alatt! A megújulás — belülről nézve — egészen másképp fest. Pár ember összeállt, egymás ismeretségi, társasági, baráti köréből hívják a munkatársakat. Aki ebben nincs benne, kiesik, és jószerivel meg sem tudja, mit várnak tőle, mit kellene tennie. Ebben a „versenyben" csak azt látjuk SZÁJTÁTVA SENKINEK BanAnhcgyek. Augusztusban! Ki hitte volna? S azt ki bitte volna, hogy annyi lesz a hazai gyümölcs, amennyit most kérnek érte?! Annyit kérnek, hogy az ember lehajtja a fejét szégyenében. Mert tudja, egy Átlagkeresetű, két gyermeket nevelő családban nem sok gyümölcsöt esznek mostanában. Se dinnyét, se őszibarackot. . . , esetleg banánt? Miközben a piacökon iiyen árcédulákat látni, a nagy gyümölcstermelő gazdaságokban — a megye nem szűkölködik ilyenekben, az almának a hetven százalékát, a meggynek, az őszibaracknak a kétharmadát, a megyei össztermést nézve, a nagyüzemekben szüretelik le — szájtátva hallom a rémült sőliajt. Hajszál választja el ő'ket a csődtől. Bármelyik gyümölcsöt nézzük is, a jövedelmezőségnek a mértéke nem magasabb 3-4 százaléknál. Ez pedig semmire sem elég! Irdatlan gyorsasággal emelkedtek nek a költségek a termelőknél. Az üzemanyagtól a permetező- és növényvédő szerekig, a gép! művelés eszközeiig, bárhová tekintenek Is ezek a nagygazdaságok — amelyeknél a hatalmas táblák miatt a kiskertekben szokásos módszerek szóba sem jöhetnek —, mindenütt az emelkedő árak vigyorognak reájuk. Ezért joggal mondták azt az érintett helyeken a szakemberek, bogy a drága gyümölcsért ők filléreket látnak jövedelemként, ám valahol kell lennie meg nem szolgált jövedelemnek! Gyanítom, ott van ez a meg nem szolgált jövedelem (amelyet a vásárló fizet meg a drága árral), ahol költséggazdálkodás helyett korlátlanul nyálnak az áremeléshez . . . Senkinek nem jó helvzet ez, sem a termelőknek, sem a vásárlóknak. Vali-űk azonban nagvón Is nagy szüretet tartanak, kövérre híznak bankóköte- geik a mi drága gyümölcseinktől. MOTTO meg, ki az ügyesebb, gyorsabb, erőszakosabb, és sajnos nem azt, hogy ki a tehetségesebb. Amióta a tv-hez kerültem — folytatta —, hittem abban, ha valaki jól dolgozik, adottságai vannak, az előbb- utóbb kiderül. Ez máig sem történt meg. A nagyon várt változás ugyan eljött, de módszerei erősen hasonlítanak a régiekhez. A közvéleményt felizgató pénzügyek is sajnos azoknak ártottak, akik a legkevésbé érintettek benne. Mert azt ki hinné el, hogy egy bemondó fizetése — húszéves szakmai múlttal a háta mögött — alig haladja meg a 17 ezer forintot? A felelősségteljes munkát végző adásvezető takarítani jár, másként nem tudja eltartani a családját. Sztárfizetések mindenhol vannak — miért ne lennének nálunk is? De azzal már nem lehet egyetérteni, hogy az egyik ember százezreket vesz fel, a világosító pedig az éhenhalás ellen harcol. Az intézményen belül eluralkodó nézetkülönbség szinte már szakadéknyi szélességű. A legnépszerűbb információs csatorna, a televízió belső ügyei viszont nem kezelhetők egyszerű vállalati problémaként. Tevékenységének minőségé az egész országra kihat. Befolyásolhatja az emberek hangulatát, érzelmeit. Fontos volna tehát még a látszatát is elkerülni annak, hogy a falakon belül hangulatok, érzelmek, divatok válhatnak irányadóvá, átgondolt, szakmailag kiérlelt, minden értéket szem előtt tartó program helyett, Révay András Salvador Dali és Beatrix királyné „Az egyik könyvben egy zseni — Salvador Dali — álmai, víziói és gondolatai jelennek meg emberről, világról és istenről. A másik kiadvány egy igazi könyvcsoda, reneszánsz kódexfestők készítették remekbe Baetrix királyné számára”— hangzott el a Helikon Kiadó sajtótájékoztatóján, amelyen a sajtó képviselőinek két új Helikonkönyvet mutattak be. Az egyik, Salvador Dali kilenc akvarelljével illusztrált „Pater Noster”, amelyben a Miatyánk szerepel tíz nyelven — latinul, magyarul, angolul, franciául, görögül, lengyelül, németül, olaszul, oroszul és spanyolul. A nagyméretű, velúr- kötéses könyv II. János Pál pápa látogatásának tiszteletére jelent meg. A másik kiadvány „Beatrix királyné imádságoskönyve". Mátyás király feleségének imádságoskönyve feltehetően a XV. század második felében Nápolyban készült, és a királyné hozta magával Magyarországra. A bőrbe kötött, finom csattal és arany metszéssel díszített Corvinában gazdag aranybetűs felírások, színes iniciálék, tollrajzok és három lapon különlegesen szép kivitelezésű miniatúrák láthatók. A könyvet a Helikon hasonmás kiadásban je-, lentette mg. Színházi levél Alkalmi művek Nem kell elítélni azokat a művészeket, akik megrendelésre alkottak. A képzőművészet történetében voltak korok, amelyekben csaknem valamennyi l-énj7«- ges alkotás valamiféle megrendelésre született. Ne menjünk messzebb, mint a magyarok által is jól ismert Velence. Ami ott a dózsepalotától a Frari templomig, a Scuola di San Roc- cótól a Vendramin palotáig a falakon látható, bizony megrendelésre készült. Nagyon gazdag polgárok, patríciusok, főpapok, zsoldos- vezérek, maga a dózse voltak a megrendelők, és egy Tiepolo, egy Tiziano, egy Veronese, egy Bellini, egy Canaletto, egy Correggio és megszámlálhatatlanul sok kiváló művész társuk nem érezte lealázónak a megrendelést. Ebből éltek ugyanis. Hogy aztán a megrendelésre remekműveket alkottak, azon sem kell csodálkoznunk. Nem tellett tőlük kevesebb. A megrendelő ügyét is szolgálták, mert a megadott témát (ha megadták egyáltalán) is megfestették, de a maguk művészetét is, mert amit a témából „kihoztak", az már az ő dolguk volt. Tintorettótól megrendelték ugyan a dózsepa- lota nagytanácsának termébe a mennyezetfreskót Velence apoteözisáról — de hogy 'azt hogyan, milyen zseniális festői eszközökkel festette meg, az rajta múlott. Nevezhetők a velencei festők művei alkalmi aknák? A római Sixtusi kápolna Raffaello festette freskói alkalmi művek? Hát, ha nagyon akarjuk,' annak is nevezhetők. Da nem a megrendelés, a megrendelő személye vagy az alkalminak mondott feladat a legfontosabb, hanem az alkotó és az általa végzett művészi munka minősége. Ki emlékszik már arra, hogyan hívták azt a velencei ferences rendfőnököt, aki Tizianótól megrendelte a Frariba a Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet? A remekmű azonban ott pompázik, négyszáz- nyolcvan év elteltével is. Emlegetem pedig mindezeket azért, mert valaki gúnyos megjegyzésekkel kommentálta, hogy a Várszínház karmelita udvarában a pápa látogatása alkalmából — augusztus 19— 20—21-én — felújították a Csíksomlyói passiót. — Alkalmi darabot csináltak ebből is — mondotta az illető, Csák a gyengébb emléke- zetűek kedvéért: ez az előadás akkor született meg — 1981. november 15-én mutatták be a Várszínházban —, amikor állaim- és pártbácsi még egyáltalán nem szerette az ilyen témájú . műveket. Abban az értelemben volt „alkalmi" mű, hogy alkalmat adott egy ki- . irthatatlan szellemi, vallásos és kulturális örökség tudatosítására. Ez az „alkalmi" vonatkozása tíz év . óta él. Most egy véletlen . esemény (a pápa látogatása) nem alkalmivá, hanem aktuálissá tette. Vagy ha így jobban tetszik: visszamenőlegesen is igazolta művészi hitelét, igazságát és érvényességét. Takács István
