Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-14 / 190. szám

Alapítvány és hétköznapi segítség Hűség egymáshoz, meg a faluhoz HÚSVÁSÁRSZTORNÓ A RÜDA KÖRNYÉKI ÁFÉSZNÁL Árut várnak a sámlin ülők Rendhagyó ünnepség színhelye lesz ma délután ötkor Majosháza reformá­tus temploma. A holland Hoggeveen há­zaspár: Hans John és Ja­nette itt, az ógyülekezetük­ben tartja házasságkötésé­nek negyedszázados jubi­leumát. A messziről jövők nem idegenként érkeznek a kis faluba. Az elszármazot­tak rendszeres adománya­ikkal hozzájárultak nem­csak a 100 éves templom felújításához, hanem ko­moly anyagi támaszt je­lentenek úgy a magyar szegényeknek, minit az er­délyi rászorulóknak. Még a nemrég elhunyt Szabó Sándor református tiszte- letes közbenjárásával elér­ték, hogy a Hollandiából ideszállított tolókocsikat, a helyi lelkész hármasával átvigye Trabantjának cso­magtartóján az ErdélyDQ messzire szakadt mozgássé­rülteknek. Még Maller Mihály re­formátus lelkész szorgal­mazta a kisközség templom­építését. Akkoriban, ponto­san 100 évvel ezelőtt, el is készültek a munkálatokkal, s a főként reformátusokból álló település büszkeségét ünnepélyes ceremóniák kö­zött átadták a majosháziak- nak. Sajnos az idő vasfoga — mint minden egyebet — a kis templomot is jócskán kikezdte. A budapesti Kál­vin téri szakasztott mása­ként — persze, jóval kisebb méretekben — megépített Isten háza, bizony tatarozás­ra szorult. A lassan elodáz­hatatlan feladatra azonban egyként vállakozott a falu lakossága. Annak ellenére, hogy manapság nehéz olyan indítékot találni, amellyel mozgósíthatjuk az embere­ket. BANGUI KIJELENTET­TE: a szövetség úgy hatá­rozott, hogy európai tudó­sítók csak az arablakta északi vidékekre utazzanak, s ez meghívott újságíró­csoportunkban azonnal he­ves ellenállást szült. A koordinátor ingerülten reagált erre: „Mit tudnak maguk, európaiak, a mi vi­szonyainkról? Tudják-e ott maguknál, hogy például a déli Dzsubában a tejet el­lenségeik vérével keverve isszák időnként? S hogy ezt azért teszik, mert úgy vélik, hogy erejük így meghatvá­nyozódik? Egyáltalán tud­ják-e, hogy mennyi ellen­vetés volt nálunk amiatt, hogy szélesre nyissuk ka­puinkat az európai újság­írók előtt, első szabad vá­lasztásunk tudósítására? Egyesek azt mondták, hogy önök gúnyt űznek majd választópolgáraink tudat­lanságából és elmaradott­ságából, hiszen bennünket csak teherhordóknak tarta­nak alkalmasnak szafa- riaikhoz. Egyáltalán mit tudnak önök Szudán tör­ténelméről?” „Nekem — folytatta Ban­gui — megadatott, hogy Oxfordban tanulhattam, s így megismerhettem az ókori görögök, rómaiak, a normannok s a középkori és újkori Angia történel­mét. De mit tudnak önök például az időszámítás előtti 12. századbeli Szudán életéről? Van egyáltalán bármi ismeretük arról, hogy akkor már itt, ezen a földön, egy független ki­rályság volt Napata néven, s olyan építményeket al­kotott, amelyek korukban Csak a horribilis felújí­tási költségekhez kellett ko­moly támogatás, erre ugyanis semmiképpen sem futotta a szerény pénzük­ből. Azután a testvérgyüle­kezetek, az egyházkerületek és sok-sok egyéni kül- és belföldi adományából végre igazi, régi szép pompájá­ban, azaz puritán valójában állhat ismét templomuk. Mint ahogy Thuróczy Ist­ván református lelkésztől megtudtuk, szeretettel vár­nak mindenkit, aki kíváncsi büszkeségükre, az új ruhá­ba öltözött százéves temp­lomra. A házaspár évek alatt megszámlálhatatlan és fel­becsülhetetlen segítséget je­lentett Majosháza csöppet sem tehetős reformátusai­nak. Családtagként érkez­nek hozzájuk ezúttal is. úgy érzik, a legszebb ünne­püket azok körében töltik majd el, akik nagyon kö­zel állnak a szívükhöz. Kucsera Benő majosházai polgármester szerény aján­dékot ad a házaspárnak, egy népművészeti munkát, me­lyen fába vésve-faragva a falu kis temploma látható. A bőkezű holland házas­pár azonban nem jön kísé­ret nélkül, mintegy 150 meghívottal egyetemben érkeznek, s a falu népének és az összeseregletteknek füle hallatára erősírik még újra a majosházi templomban azt a házas­sági esküt, amely ott, oly régen, 25 éve hangzott ei. Ez alkalomból meghirdetők az Ebenhaezer-alapítványt, melynek induló összegével hozzájárulnak a kisközség általános iskolájának fenn­tartásához. A mostani, nagy összegű támogatásu­kat azzal a szándékkal is adományozzák a kisdiákok­nak, hogy közülük a tanul­ni vágyók, a tehetségesek elérhessék céljukat. Majd felsőbb iskolák elvégzése után, tapasztalatokkal és tu­dással gazdagodva, vissza­térjenek a Legszűkebb pát­riájukba, a kis faluba, ahonnan elindultak. fi Mostanában a kevésbé szerencsés vevők nem a hússal, hanem az arról szó­ló cikkekkel lakhatnak jól. A kedvezményes akció vi­szontagságairól szóló törté­neteket azonban nem az újságírók találják ki, s senki sem örül annak, Utánunk az özönvíz A pap-szigeti kemping­ben 1 méter hatvan centi- méteres víz állt, amely visszahúzódása után sár­tengert hagyott maga mö­gött. A takarításban a tel­jes személyzet részt vesz, de mert ez augusztus 20-ig eltart, idén nem nyitnak ki. A tényleges árvízi káruk jelentéktelen, ámde a ki­esett -forgalom miatt mint­egy félmillió forint a vesz­teségük. Mentik a mentőcsónakot a surányi gátszakadás hely­színén. A vízügyi tulajdonú nagy teherbírású csónak a víz visszahúzódása után ke­rült partra, amelyet csak daruval lehetett teherautó­ra tenni. (Vimola Károly felvételei) A KORABELI TUDÓSÍTÓ JEGYZETEIBŐL (2.) Technikai csodák ai ókorban technikai csodák voltak? Tudnak-e egyáltalán arról, hogy ki volt a szudáni Piankhi, az akkori idők egyik nagy uralkodója, aki Dzsebel Barkáiban 500 láb hosszú templomot és Kuru városában piramist épít­tetett? Hallottak-e egyálta­lán ott, Európában Meroe államról, amely területün­kön több mint hatszáz éven át állt fenn, és volt olyan vízvezetékrendszere, amely ma is meglepetést okoz a szakértőknek, bár csak ma­radványaiban csodálhat­ják?” „Vajon mi mindent közölhetnek elődeink az utókorral, ha egyszer majd ma még ismeretlen írásu­kat meg lehet fejteni? Van-e tudomásuk arról, hogy az iszlám kultúrának milyen virágzó központjává vált Omdurman, az angol hódítás előtti szudáni fővá­ros? Mit jelentett világtör­ténelmi méretekben is, mi­kor Libéria, az Egyesült Államokból visszavándo­rolt fekete bőrűek országa mellett csak egyetlen másik afrikai terület volt, amely kivívta önálló létét, 1881 márciusában, s ez Mohamed Ahmed Abdullah Szudánja volt? Ö, aki mahdinak (messiásnak) nyilvánítot­ta önmagát, csapatai élén vereséget mért az akkori angol expedíciós haderők­re. London csupán halála után tudta helyreállítani Kitchener tábornok vezeté­sével gyarmati uralmát. Egyébként Kitchener szob­rának most már csak a ta­lapzatát láthatták, mert ezt az emlékművet független­ségünk helyreállításakor eltávolítottuk. Mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy Bangui nemzeti büszkeségét megsértsem, bár arra gondoltam, hogy ez a szenvedélyesség túl­zott, s mint annyiszor ta­pasztaltuk, könnyen át­csaphat vak nacionalizmus­ba, amely erőszakos, meg­gondolatlan cselekménye­ket idéz elő. Hallgatásom talán hatással volt reá, mert karon ragadott, s láthatóan már lecsillapultan a Nílus partjára invitált, ahol az egykori oly híres omdur- mani csata lezajlott a XIX. században. „Két ilyen ütkö­zet is volt — mondotta. — Az egyik a dicsőségé, ami­kor az angolokat kiűzték hazánkból a mahdx fővezér­letével. A másik a gyászé: amidőn a széthúzó és demo­ralizált mahdista harcosok felett Kitchener tábornok létszámban és haditechniká­ban túlsúlyban levő csapa­tai győzelmet arattak. A megtorlás szörnyű volt: a gyarmati rend ellen láza­dókat statáriális bíróságok ítélék halálra, és a kivégző osztagok a Nílus partján végezték bosszúálló mun­kájukat, s így még csak tömegsírokról sem kellett gondoskodni, hiszen az ál­dozatokat tovasodorták a folyó hullámai. Az elkövetkező napok még annyi év távlatából is egyetlen szakadatlan ro­hanásnak tűnnek. Több tucat jelöltet ismerhettem meg a választási iroda jó­voltából. Nemzetközi meg­figyelőkkel találkozhat­tam, s ők arról számoltak be, miként kívánják bizto­sítani a szavazás szabadsá­gának ellenőrzését. Afrika első, valóban szabad vá­lasztásán — mondották —, amely a nemzetközi közös­ség ellenőrzése alatt zajlik le — nem történhetnek csalások, hamisítások, s ők ezért érkeztek ide. KÖZBEN AZONBAN za­varos hírek keringtek az országban. Elterjedt, hogy a hadsereg főtisztjeinek külföldi orientációjú cso­portja, a csupán nekik en­gedelmeskedő csapatokat tart készenlétben, ha nem az UMMA párt nyerné a választást. Ez a párt azért volt kénytelen a szabad választások erőpróbáján való megmérettetésre, mert bár egyszínű kormányzata a hatalmat monopoliszti- kusan gyakorolta, az ez el­len kibontakozott ellenzéki polgári engedetlenségi megmozdulások válságot teremtettek. A Nemzeti Demokratikus Szövetség nem hitt katonai puccs rea­litásában. Mint mondották, a középtisztek nem hagy­nák, hogy megsemmisítsék erőszakkal a demokratikus választás eredményeit. Árkus István (Következik: 3. Ablakok csak udvar felé) hogy a húsügy — ami ho­vatovább már politikai kérdéssé lett — napról nap­ra újabb és újabb negatív érdekességekkel szolgál. Tegnap^ délután jelentke­zett a szerkesztőségünkben Saltzer Kornél, a Buda Kör­nyéki ÁFÉSZ kereskedelmi igazgatója, aki elmondta, hogy negyven üzletüket érinti a kedvezményes vá­sár, de tapasztalatuk sze­rint nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is lehetet­len helyzetbe kerültek a kereskedőik. Az ellátás e héten sem jobb, jelenleg se rendes, se leszállított áron nem tudnak húst adni a vevőiknek. Az érdi Ritmus Áruház előtt például sám­lin ülnek a vásárlók, s vár­ják a szállítmányt, ami nem is csoda, hiszen a tv- ben, rádióban az FM ille­tékesei naponta erősítik meg a hírt, miszerint az akció 17-ig tart, s hús lesz a boltokban. Az igazgató hozzátette, nem tudja azt sem, honnan szerezzenek árut, hiszen a Budapesti Húsipari Válla­lat már bejelentette, hogy leáll. Igaz, az egyes szállí­tások alkalmával eddig is csak minimális mennyisé­get kaptak, s a feldühödött vevők haragja végül is a kereskedőkön csattan. A boltokban lekommunistáz- zák az eladóikat, s a válo­gatott szóbeli sértések mel­lett a panaszkönyvek is megteltek. A Buda Környéki ÁFÉSZ vezetői úgy érik, dolgozóik elérkeztek a tűrőképességük határához, s ezért a keres­kedelmi igazgató úgy dön­tött, maguk részéről a hét közepén befejezettnek nyil­vánítják az akciót. Szeret­nék, ha legalább a hét vé­gére normalizálódna bolt­jaik ellátása. Saltzer Kor­nél úgy fogalmazott, a ked­vezményes vásár elindítása előtt őket sem kereste meg az FM-ből senki, hogy fel­mérje az igényeiket, így a befejezést jogukban áll maguk akaratából előre­hozni. H. É. Elengedett hiteltartozás Adózni kell-e jövőre? Lehet, hogy a jövő esz­tendőben már adót kell fi­zetni az olyan kedvezmény után, mint a hiteltartozás egy részének elengedése. Az MTI értesülése szerint ez a lehetőség felmerült az adórendszer átalakításával kapcsolatos előkészítő mun­ka során. Az egyik vitára bocsátott anyagban a szak­értők fel is vetik ezt a kér­dést: „A jövedelem fogal­mánál rendezni kell a hi­teltartozás elengedéséből származó közvetett vagyoni érték helyzetét, amire je­lenleg nincs tételes rendel­kezés.” Mindez várhatóan érzé­kenyen érintheti azokat, akik jelentős bankkölcsönt vettek fel a korábbi évek­ben lakásépítésre. A ked­vezményes kamatozású, la­Ő mondta Mostanában Az egyik nap a Heti Világgazdaságban, a kö­vetkező napon a Re­formban (91/32.) ... aho­gyan mondani szokták: megszaladt a szekér Hack Péterrel, a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselő­jével, egyre többet sze­replő prominensével. Az interjúban a többi kö­zött azt mondta H. P., hogy „mostanában ... túl sokan fedezik fel a saját kereszténységüket. A közéletben a hívőség már-már megbízhatósá­gi mutatónak számít, mint hajdan a párttag­ság’’. Tökéletesen egyetér­tünk a képviselő úrral, ami ezt a mostanábant illeti. Valóban ... sokan vannak a kurzuslova­gok, s ha most más a nyerő, mint volt koráb­ban, akkor „kiderítik’’ magukról, hogy ők tu­lajdonképpen már ré­gen, már akkor is ... A lelkek vására elszomo­rító, főként akkor, ha káscélú OTP-hitelek ügyét már rendezték az év ele­jén, s a biztosított kedvez­mények az idei évre érvé­nyes adótörvények hatálya alá esnek. Az adótörvénye­ket pedig a Parlament visz- szamenőleg nem módosít­hatja. A bankkölcsönöknél azon­ban más a helyzet. Ez év elején az adósok már nyi­latkoztak arról, hogy a bankkölcsön-törlesztés mó­dosított változatai közül melyiket választják. Am az új változatok csak 1992 ja­nuárjában lépnek életbe. Azoknak, akik vállalták a piaci kamat fizetését, az ál­lam elengedi a tőketartozás egyharmadát. Erre pedig már vonatkozhat a most készülő 1992. évi adótör­vény. tegnapi túlteljesítőket látunk tolongani a mai túlteljesítők seregének élén. Ami meggyőződé­sünk szerint, éppen az igazi hívőknek a legvisz- szataszítóbb, vagy lega­lábbis viszolyogtató. Csakhogy! Kik az igazi hívők? Nem mi derítettük ki, hanem a Reform mun­katársa tette fel a kér­dést H. P.-nek, igaz-e, hogy „materialistább volt Kádár Jánosnál is”? H. P. becsületére válik, nem köntörfalaz, nem beszél mellé, nem ma­gyarázkodik, hanem azt feleli, „... az voltam." Azután találkozott a Hit Gyülekezettel és ... hívő lett. Amit természetesen a legszemélyesebb ma­gánügynek tartunk és nem hoznánk szóba, ha ... Ha ugye nem mon­dotta volna H. P., hogy mostanában ... Persze, persze, tudjuk, s az in­terjúban is elhangzik, hogy „1987 óta tartozom a közösséghez, s ez na­gyon fontos fordulat volt az életemben”. Tehát 1987. Négy esztendő. Va­lóban nem mostanában volt. KILENS

Next

/
Oldalképek
Tartalom