Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-14 / 190. szám

Meg kell fogni minden forintot Hostel hotel igen jó haszonnal Eltűntek a nyáron lehú­zott rolók, a lelakatolt aj­tók a huszonhárom Pest megyei középiskolás kollé­giumban. A gazdasági ön­fenntartásra áttérés a kol­légiumokat is egyre inkább arra kényszerítette, mond­janak búcsút a nyári tetsz­halottállapotnak, és a szünidő három hónapjában idegenforgalmi célokra hasznosítsák az amúgy üre­sen tátongó kollégiumi épületet. A hostelek. vág)'is a nyári diákszállók növekvő fontosságát jelzi, hogy már az ez év februárjában ala­kult Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség el­ső ülésén is szó volt a nyá­ri hasznosítás szükségéről, lehetőségeiről valamint akadályairól. Az ország összes kollégiuma, azaz négyszáz közül ma már há­romszáz tagja ennek a szö­vetségnek, de Pest megye huszonegy középiskolai kol­légiumából sajnos csak tlégy csatlakozott. A kis szám jelzi, hogy a megye országos viszonylatban a nyári hasznosításban is meglehetősen hátul kullog. A kollégiumi szövetség egyik vezetőségi tagja, a váci városi Karacs Teréz Kollégium tanára, Fuchs- né Hattinger Zsuzsanna szerint ezen a nyáron a Pest megyei kollégiumok­nak jó, ha a harmada ad­ta ki hősiéiként az épüle­tét, ami az országos átlag­nál rosszabb hasznosítást mutat. A vonakodás oka nem kizárólag a vállakozói kedv hiánya, hanem az is, hogy « kollégiumok közül mind­össze kettő — köztük a már említett váci is — önálló gazdaságilag és jogilag. A többi ezzel szemben vala­mely iskola tulajdona. Ezért most elsősorban az Iskolai vezetőségekét kelle­ne megmozgatni, hogy gon­A Postamúzeumot és a Latinovics-emlékházat kö­vetően újabb emlékházat avattak Balatonszemesen. Reich Károly grafikus csa­ládja a múlt évben vissza­vásárolta a művész szülő­házát, s most felújítva, Vontatottan halad a Nemzetközi Pető András Alapítvány anyagi bázisá­nak gyűjtése. A magyar Pető Andrásról elnevezett nemzetközi hírű alapítvány, amelyet mozgássérült gye­rekek konduktív gyógyítá­sára hoztak létre, a kezdeti eufórikus időszak után egy­re kevesebb anyagi támoga­tást kap mind az intézmé­nyektől, mind a magánsze­mélyektől. Leálltak az ada­kozással a Pest megyeiek is, idén már kevésbé pénzesek, mint tavaly, az angol—ír alapítványi csatlakozás lel­kesítő időszakában. A Pető-alapítvány — bár az angolok és az írek a múlt évben csábítóan nagy összeget ajánlottak fel csat­lakozásuk gyanánt az elkö­vetkezendő négy évre — voltaképpen anyagi nehéz­ségekkel küszködik. Eddigi vagyonuk mindössze 70 millió forint, valamint az angol—ír hozzájárulás első 4 Márián doskodjanak jövőre saját kollégiumuk nyári szállo­dai hasznosításáról. A váci városi kollégiu­mot hat év óta minden nyáron diákszállóvá ala­kítják át. Többéves ta­pasztalatuk egyike, hogy a szünidei hasznosítás meg­lehetősen csekély anyagi hasznot hoz, de — s ez a másik fontos tapasztalat — egyre inkább még erről a csekélyke haszonról sem mondhatnak le. A kollé­giumoknak és az iskolák­nak még erre a pár fillér­re is szükségük van, mert ebből kell fedezniük a ta­tarozást, a felújítást, a bő­vítést és a berendezések pótlását. A hostelek egyik nagy vonzereje a kevés pénzű nyári diákturisták szemé­ben kétségkívül az, hogy szobaáraik és szolgáltatása­ik lényegesen olcsóbbak a szállodák és a panziók árainál. Viszont ami a di­ák számára anyagi előny, az a hostel számára ter­mészetszerűleg mínusz fo­rintokat jelent az árbevé­teli oldalon. Az árak or­szágos szóródására jellem­ző, hogy példáüi a főváro­si Marek József Kollégi­um napi 1240 és 1870 fo­rint között idén nyáron hiába kínálta a Duna- toursnak háromágyas, für­dőszobás kollégiumi szobá­it. Ez nagyjából a sokkal elegánsabb dobogókői Ho­tel Nimród árainak felel meg. Am például a váci városi kollégium ennek a tizedéért adja ki eredmé­nyesen a szobáit, amit a diákok még meg tudnak fizetni. Igaz, olcsó húsnak híg a leve, a váci kollégi­um elég szerény feltétele­ket kínál a vendégeknek, de a kiránduló diákcso­portok ezeket szemrebbe­nés nélkül elfogadják, míg az ennél drágább diákszál­lókét aligha. rendbehozva megnyitotta az érdeklődők előtt. Az em­lékházban a még megma­radt eredeti berendezési tárgyak mellett a művész számos alkotása is megte­kinthető. része, azaz 1 millió 250 ezer font, amely elég ugyan a Pető Intézet új épületének terveire, de már a vele kap­csolatos tereprendezés és alapozás költségeire kevés. Az angolok és az írek a következő pénzrészletet ak­kor folyósítják, ha az új Pető-épület már előrehala­dottabb szakaszában lesz. Sajnos egyelőre csak a ter­vezés fázisában tart az ügy, pedig 1993-ra el kellene ké­szülnie a két- vagy három- szintes háznak. Az új épület 16 ezer négyzetmétert hasít majd ki a főváros XII. kerületének zöldterületéből, ezért a he­lyi lakosok, az önkormány­zat engedélye ellenére, min­den eszközzel meg akarják torpedózni az építkezést. A Pető Intézet regi épületével A kollégiumok nyári ki­adásától azért is ódzkod­nak az iskolák, mert fél­nek a rongálástól, a kár­okozástól. Hogy ez nem alaptalan félelem, példa erre a már említett váci, átlói most nemrég vandál ifjú vendégek szálltak meg. A magas dunai víz­állás miatt a szomszédos szigetről hozzájuk telepí­tett vendégek — egy nemzet­közi néptánccsoport ma­gyar és külföldi tagjai — ágyakat, tükröket törtek össze, a mosdót pedig olyan állapotban hagyták maguk után, hogy a harcedzett takarítónő felmondással fenyegetőzött. A váci hostel, okulva a rongálás miatt ke'ietkezett vitákból — kifizesse a kárt —, most már óvatosabb. Házirendet állított össze, amelyet a vendég diákokkal előre ismertetett, kísérő nevelő tanárukkal pedig előre aláíratott. A házi­rend az anyagi felelősség­ről is rendelkezik. Az elő­zetes jogi jellegű megálla­podást egyre melegebben ajánljak az érintetteknek. A váciak nem kizárólag nyáron, hanem a szorgal­mi időben, alkalomadtán hétvégeken is kiadják üres szobáikat. Ez ugyan kissé kényesebb jogi hely­zetet teremt, mint a nyári hasznosítás, ugyanis na­gyobb a súrlódási lehető­ség az állandó lakók és a velük együtt lévő futóven­dégek között. Az alapelv ilyenkor, hogy a futóven­dégek ne zavarják az ál­landóan ott lakó diákokat. Egyéb tanulságok is le­szűrhetek a váci példából. Nevezetesen az, hogy mi­vel a városban nincs szál­loda, ezért különösen fon­tos, egyenesen nélkülözhe­tetlen a kollégiumok szün­idei fenntartása. Nemcsak helyi idegenforgalmi, ha­nem az országos és nem­zetközi idegenforgalom szempontjából is. A váci kollégium például ezen a nyáron örömmel adott he­lyet az országos gitárfesz­tivál és az országos zene­tanár-találkozó vendégei­nek. Nyelvi táborok diák­jai is jártak náluk, sőt a pápa'iátogatásra Csehszlo­vákiából oda érkező fiata­lok is bejelentkeztek szál­lásra. szemközt az utca másik ol­dalán álló épület terveit a Lakóterv most készíti, fi­gyelembe véve, hogy a ház szervesen illeszkedjék a környezetbe és ne károsít­sa a zöldterületet. A terve­zők sajátos szempontokat is figyelembe vesznek, mivel a mozgássérült gyerekek igényeire is gondolniuk keli. A régi épület mosó­konyhája, raktára, tanter­mei mára már szűkösek; ezért az új házat eleve tá­gasra tervezik. A Pető Intézet fejleszté­sének nem csupán anyagi éá lakossági akadályai van­nak. Aggasztó, hogy a kül­földi munkavállalás lehető­vé válása óta egyre több speciálisan képzett tanár, ,,konduktor” hagyja ott a Pető Intézetet, és meg)' kül­iiincs pardon! A Gödöllő—Budapest kö­zött oly sűrűn közlekedő HÉV vonalán teljesít szol­gálatot egy szorgalmas, pre­cíz kalauznő, akiről külön­féle „mendemondák” ke­ringenek. Hogy elejét ve­gyem az oktalan rágalmak­nak, magam is utánajár­tam a dolgoknak — nem is eredménytelenül. Megtud­tam, á kalauznő nem tűri a bliccelést, a rongálást. Nem fogad el „adományokat”, mint annyi más, s ő az, aki a legtöbb pénzzel számol el nagyon nehéz munkája után. Az is tény, hogy nála nincs pardon, mellébeszé­lés, egyszóval teszi a dolgát, ahogy az a „nagykönyvben” meg van írva. A hibák? Munkatársai és cinkotai felettesei tudják, hogy letépte a nevét csúfoló felirattal ellátott bőrülést, amiért nem dicsérték meg. De azt is tudják, hogy az utasok panaszai egyre in­kább őt veszik célba, mert nem képes alkalmazkodni a mai nehéz körülményekhez, és sokszor úgy beszél az utasokkal, mint kanász a disznókkal. Ha képes lesz erős aka­rattal magatartásán vál­toztatni, ha megérti, hogy a HÉV-kocsikban nemcsak jegy nélkül utazók, hanem dolgozó emberek, diákok is utaznak, akkor számottevő­en javulhat a helyzet. Eh­hez azonban az is kell: ne provokálja azokat is, akik vennének jegyet, ha fel tud­ná váltani az ezrest, vagy netán az ötezrest... Ha végre megértené, hogy nem érte vannak százezrek, ha­nem ezen a poszton ő van százezrekért, akkor bizo­nyára kiérdemelné a Ki­váló Dolgozó kitüntetést. Vagy ami ennél is többet ér: az utazók elismerését, rokonszenvét. Szívből kívá­nom, hogy így legyen. Sík István Gödöllő Verőcei önkéntesek Az egyre romló, s nehe­zebbé váló gazdasági hely­zet miatt szinte nincs olyan nap, vagy a napnak olyan órája, hogy ne történne va­lahol valamilyen fajta bűn­földre állásba. Főként az itthoninál sokkal kedvezőbb anyagi lehetőségek csábít­ják el őket. Bár a Pető konduktorai a magyar pe­dagógusokhoz képest jól fi­zetettnek számítanak, a külföld csábításával még talán a 40 ezer forintos itt-, honi fizetés se tudna verse­nyezni. Így most az a kel­lemetlen helyzet, hogy az idén szeptemberben kezdő­dő új tanévet egyelőre ti­zenöt főnyi tanárhiannyai kell kezdeniük, hacsak augusztusban nem találnak új konduktorokat. A Pest megyeiek számára a bajok ellenére az azért vigasztaló, hogy idén is lesz úgyneve­zett napközi otthonos foglal­kozási forma, amely a fő­várostól kis távolságra la­kók számára a legnépsze­rűbb és a legmegfelelőbb, hiszen a napi foglalkozások után mindenki hazamehet. Az ország távolabbi sarká­ban lakó mozgássérült gye­rekek viszont idén ősztől is nyilván a bentlakásos, az ambuláns és a szülök isko­lája megoldást választják majd. — kk — cselekmény. Betöréses lo­pás, fosztogatás. A rendőr­ség mai állománya képte­len hatásosan és eredmé­nyesen felvenni a harcot a bűnözők ellen. Különösen a kis községekben, ahol a kör­zeti vagy helyi rendőrség — a körzetesítés miatt meg­szűnt. Ebben a helyzetben csak üdvözölni, s dicsérni lehet azt a kezdeménye­zést, mely ezen a helyzeten változtat. A közelmúltban Verőce községben Jakus Tibor ny. alezredes és Kon­dor Csaba hivatásos BM hadnagy kezdeményezésére önkéntes alapon megala­kult a Verőcei Polgár- és Vagyonvédelmi Egyesület.’ Egyelőre harmincöt fővél, a két említett ember veze­tésével. A járőröző tagok szolgá­latukat éjjelenként 22 órá­tól reggel 4-ig látják el. A feladat, amit vállaltak, nem éppen veszélytelen. Éppen ezért remélhetőleg ez az „önkéntes együttes” úgy a polgármesteri hivataltól, mint a vállalkozóktól, s nem utolsósorban a község lakosságától is megkapja a szükséges erkölcsi és anya­gi támogatást. Persze ehhez az is kell, hogy mindenki felismerje az egyesület je­lentőségét, s hozzájáruljon munkájuk zavartalan bizto­sításához. Ennek jó példá­ja már akadt: A Folyóvöl­gye Kastélyszálló igazgató­ja, Cseke Károly CB-rádiót és bizonyos mennyiségű benzin vásárlásához a pénz­ügyi fedezetet megelőlegez­te. Id. Verőcei Béla Verőce Erre nem f uffia ? Elgondolkodtató, hogy az ötszáz gyermekszervezetet tömörítő Magyar Űttörők Szövetsége egy árva fillér állami támogatást sem kap. Megérteném, hogy ebben a pénzszűke világban erre nem futja — ha a többi szervezetet nem támogat­nák. Csakhogy az illetéke­sek még meg sem indokol­ták, miért vonták meg az úttörőktől a pénzügyi fi­nanszírozást. Először csak hitetlenkedtem a hír olvas­tán, később valami csendes megdöbbenés váltotta fel előbbi érzelmemet. Hat le­het gyerekeket is felhasz­nálni a politika eszköze­ként? Valamennyien tudjuk, hogy a pártok és a pártocs- kák nehéz milliókban mér­hető támogatást kapnak. Am közszereplésük és a ró­luk hallott hírek szerintem méltatlanná teszik őket azokra az összegekre. Va­lamennyi nem kívánt tet­tükről hangos volt a sajtó, elég csak a felpofozásokra, botrányokba fulladó gyűlé­sekre gondolni. Hát ezeket támogatja a kormány? Tudomásom szerint a je­lenlegi hatalom szereplői mondták ki: a gyerekszer­vezet ne legyen a politika színtere. Most igazán el­mondható, hogy nem az. Mindennek ellenére nem kap támogatást. Csak csen­desen merem megkérdezni: nem az úttörőmozgalom teljes elsorvasztása volt ez­zel a cél? Ügy gondolom, hogy azok, akik ezt teszik, nem látják, hogy ez a gye­rekszervezet már nem az a gyerekszervezet, önkéntes és igenis a fiatalok neve­lését, szellemi gyarapodá­sát szolgálja. Egy bűne van — ha ez egyáltalán bűn!(?j Éspedig az, hogy az „átkos negyven esztendő terméke”. Ügy vélem, hogyha egy olyan pártot finanszíroz a T. Ház, amely csak saját magával van elfoglalva, ak­kor egy igen hasznos és szükséges, 120 ezer gyere­ket tömörítő szervezetet is támogathat. A jövőnk érde­kében ez lenne a legfonto­sabb! Kulcsár István Örkény Legyen úfra A főváros és falum ha­tármezsgyéjén épült az első világháború alatt a József főherceg nevét viselő sza­natórium kilenc pavilonja és melléképületei. Kápolnát is építettek, toronnyal, gömbfából díszes haranglá­bat emeltek, ácsoltak össze a famunkások. A munkála­tokban a gyalogmunkások mellett a falu lófogatosai, s az időközben fogságba ke­rült orosz hadifoglyok is te­vékenykedtek. A kápolna jó szolgálatot tett, a Ta­nácsköztársaság bukása után munkásmozgalmi em­berek búvóhelyéül szolgált, a két háború között több íz­ben üldözöttek is a betegek közé bújtatva túlélték a ve­szélyhelyzeteket. A há­ború után, a személyi kultusz idején, a kápolnába könyvtárat létesítettek. A betegek a könyvtárat csak ritkán vették igénybe. A visszatérő betegek emléke­zetében élt Kalló esperes, Páter Szabó Pius tábori lel­kész és Debreceni Kálmán tábori esperes buzdítása, mely hitet adott a gyógyu­lásra. A főépület egyik ter­mében ma is van istentisz­telet, de ez nem az igazi. Helyes lenne az eredeti ál­lapotot visszaállítani. A ká­polna újra legyen kápolna, s az orvosi könyvtárat he­lyezzék át a főépületbe. Az intézmény az elkótyavetyélt harang helyett, amelyet ba­góért eladtak a MÉH-nek, szerezzenek be egy kisebb harangot. A szétbontott ha­ranglábat — melynek fa­szerkezetét építési célokra használt fel — pótolják új anyaggal. Padányi Lajos Budakeszi \ Tényleg csökken? Üjra tetszéssel olvasom a Pest Megyei Hírlapban a Na ne és egyéb, nyílt, őszin­te valóságot tükröző íráso­kat Mészáros Ottó tollából. Ebbe a nyíltságba tartozik bele, hogy csütörtökön a Híradóban bőven foglalkoz­tak a társadalombiztosítási járulék kérdéseivel, s az ehhez kapcsolódó visszaélé­sekkel. Péntek délben a Kossuth rádióban elhang­zott rendőrségi nyilatkozat­ból arról értesültem, a tár­sadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma csökkent. A két témát gon­dolatban összekapcsoltam. Szerintem az a vállalat, mely három-négy helyen vezet „egyszámlát” az csa­lást követ el, s ez akárhogy is szépítjük, társadalmi bűn­cselekmény. Hogy a válla­latok nevének nyilvános­ságra hozása, felszámolása esetleg fizetésre késztet? Ez nevetséges! Megoldásként javaslom: öt évre visszamenőleg vizs­gálják meg, mikor, mennyi­vel maradtak el befizetési kötelezettségüktől? Ugyan­akkor a vezetők mennyi prémiumot vettek fel? Ezt kellene visszafizettetni. Ha pénzben nem tudja, akkor vagyonát elkoboztatni. Ne a szegényembereket árve- reztcssék el. Koroknay Lajos Nagykőrös Reich Károly-emlékház Kocsis Klára A napközis Petőt jobban kedvelik' Szöknek a konduktorok?

Next

/
Oldalképek
Tartalom