Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-14 / 190. szám

A pópa Lengyelországban Jugoszláviai helyzetkép Nincs fegyvemyugvds 11. János Pál pápa ked­den négynapos látogatásra Lengyelországba érkezett — jelentették a hírügynöksé­gek. Az Alitalia olasz légitár­saság különgépén érkezett egyházfőt Krakkó repülő­terén Lech Walesa lengyel állanafő és Jan Krzysztof Bielecki kormányfő fogad­ta. Jelen volt Józef Glemp bíboros, Lengyelország prí­mása, valamint az ország püspöki kara. A katolikus egyház veze­tője korábban 15 éven ke­resztül volt Krakkó érseke, mielőtt 1978-ban pápává választották volna. A szentatya néhány per­cet időzött a város temető­jében, ahol szülei és testvé­re sírját kereste fel. A ka­tolikus egyház feje ezután felavatott egy rendelőköz­pontot a krakkói gyermek- kórházban. Keddre virradóra elemi erővel újultak ki a harcok Horvátország vegyes lakos­ságú területein. A Tanjug összesítése szerint Baranya, Szlavónia és Nyugat-Sze- rémség számtalan telepü­lésén dörögtek a fegyverek, Borovo Szelő, Vukovar, Trpinje és Pélmonostor tér­ségében aknavetőket is be­vetettek a harcokban. Dár­dánál aláaknázták a vasúti síneket, ismét megszakadt a vasúti összeköttetés Eszék és Pélmonostor között. A zágrábi hadtest pa­rancsnoksága bejelentette, hogy a horvát belügymi­nisztérium alakulatai Glina térségében megtámadták a jugoszláv néphadsereg egyik járműoszlopát, két katonát megsebesítettek. A katonáik viszonozták a tüzet. Ebben a helyzetben szin­te kilátástalannak tűnik a jugoszláv szövetségi elnök­ség által felállított tűzszü- neti bizottságnak az az erőfeszítése, hogy augusztus 18-ig mindenütt engedjék szabadon a „hadifoglyokat”. A Tanjug hírügynökség jelentése szerint a legutób­bi 24 órában 1700-zal nőtt Szerbiában a Horvátország­ból elmenekültek száma. A szerb Vöröskereszt adatai szerint a köztársaságban már 50 ezerre emelkedett a menekültek száma. Zág­rábban viszont azt jelen­tették be, hogy eddig már csaknem 31 ezer menekült költözött Horvátország vál­ságövezeteiből a köztár­saság nyugalmasabb terü­leteire. Ellőtték a „puskaport" Scud-hiány Az iraki rakétafegyverek felszámolását ellenőrző egyik ENSZ-bizottság veze­tője hétfőn kijelentette: amennyire meg tudja álla­pítani, Iraknak nincs több Scud rakétája, s nem is tud majd ilyeneket gyártani. (Az AP amerikai hírügy­nökség szerint a bagdadi vezetés az öbölháború idején mintegy nyolcvan ilyen rakétát lövetett ki izraeli és szaúd-arábiai cél­pontokra, de ezek általában csak kisebb károkat okoz­tak.) Irakot az ENSZ BT tűz- szüneti határozata kötelezi a 150 kilométeresnél na­gyobb hatótávolságú raké­táinak elpusztítására, még június végén meg is sem­misítettek 62 ilyen hordozó- eszközt. A mostani ENSZ- bizottság csütörtökön érke­zett Irakba egyhetes hely­színi ellenőrzésre, s mint a testület vezetője, Wolfgang Buttler elmondta: a bagda­di vezetés részéről „nagyon jó együttműködést” tapasz­taltak. Ufólföldi események - I egy memlatbaii J .................................. . ..............»«nn»wiiim«w......................................................... M ihail Gorbacsov szovjet államfő elrendelte egy olyan privatizációs hivatal létrehozását, amelynek feladata a szovjet állami vállalatok magánkézbe adásának felügye­lete lesz. A Izrael szeptember első hetében hivatalosan benyújtja igényét egy tízmilliárd dolláros amerikai hi­telgaranciára. A Sztrájkkészültségbe léptek a szovjet pilóták, béremelési és munkaidő-csökkentési követelé­seik vannak munkáltatóikkal szemben. A Képtelen kö­vetelésnek nevezte a bolgár parlament elnöke Szerbiá­nak Bulgáriával szemben támasztott második világhá­borús kártérítési igényét. A Ausztriában augusztus vé­gével megszűnik a lengyel állampolgárok vízumkény­szere. A Világpiaci árakon számol el egymással 1992- től Oroszország és Moldávia egy hétfőn aláírt kétolda­lú gazdasági egyezmény értelmében. A Francesco Cos- siga olasz köztársasági elnök kedden váratlanul vil­lámlátogatást tett Tiranában, ahol Ramiz Alia albán államfővel is tárgyalt. A Jelentős gazdasági segítséget és egy Mongóliának szentelt nemzetközi segélykonfe­rencia megrendezését jelentette be tegnap Ulánbátor­ba érkezését követően Kaifu Tosiki japán miniszter- elnök. A Harminc évvel ezelőtt, 1961. augusztus 13-án zárta le az NDK a Nyugat-Berlint övező szektorhatáro­kat, s kezdte meg körbefalazni a városállamot — ebből az alkalomból tegnap kegyeletadással emlékeztek meg az életüket vesztett kétszáz áldozat emléke előtt a Fech- ter-emlékműnél. mJECYZETWBKamam RENGÉSHULLÁMOK A „VÉCÉKÉN" A „VÉGVARAK” három kontinensen terültek el. Albánia Európában, Kuba Közép-Amerikában és Mon­gólia Ázsiában fekszik. Kö­zös volt azonban sokáig po­litikájukban, hogy kitartot­tak a keményvonalas ál­lampárti vonalvezetés mel­lett, amelyhez a biztosíté­kot a titkosszolgálat és a reá épült félkatonai, az egész társadalmat keresz- tül-kasul behálózó gépezet biztosította. Persze voltak köztük különbségek. A legjobban Albánia zár­kózott el sokáig a fejlődés­től, s a sztálinizmus utol­só bástyájának számító Ti­ranából „revizionista áru­lóknak” neveztek minden­kit, aki megpróbált a refor­mok zászlaja alatt alkal­mazkodni a XX. század vé­gének realitásaihoz. Kuba egykor legendás hírű veze­tői, akiknek a korrupt Bat- tista-rendszer elleni felsza­badító harcai több, mint há­rom évtizede kivívták a vi­lág csodálatát, a külső fe­nyegetettségre hivatkozva, mind keményebbé változ­tatták a diktatórikus rend­szabályokat, s szinte min­den fogyasztási cikkre fo­kozatosan kiterjesztették a jegyrendszert, növelve ez­zel a belső elégedetlenséget és feszültséget. Mongóliában pedig, amelyet sokáig azzal reklámoztak, hogy a feuda­lizmusból sikerült átugra­nia a kapitalizmust és egye­2 **sJ£írlcm nesen a szocializmusba ke­rülhetett, ahol megkövesí- tett az alacsony színvona­lú életforma, csupán a párt­állam elitjének szovjet se­gítséggel való viszonylagos jólétével párosult. Miért mondjuk el éppen most mindezt? Azért, mert az elmúlt napok eseményei azt bizonyították, hogy az ezredfordulóhoz közeledő világunk változásainak ren­géshullámai e „végvárakat” is többé-kevésbé megrázták, hiszen ma már letűnőben van a diktatúrák kora egész földünkön. Kezdjük talán az albán történésekkel. Itt újabb menekülési hullám hívta fel a nemzetközi figyelmet er­re az országra. A világsaj­tó véleménye megoszlik ab­ban, hogy mi van ennek az újabb exodusnak a hátteré­ben. Vannak — s ez a leg­több nézet —, akik azt gon­dolják, hogy maga a tira­nai rendszer szervezte meg ezt a tömeges kivándorlási kísérletet, amelynek cél­pontja Olaszország volt. Amikor ugyanis az idei vá­lasztásokon győzelmet ara­tott állampárt, az ellenzéki politikusokat is bevonta az újjáalakított kormányba, azt remélte, hogy ez meg­indítja a nyugati segítséget, s az ideáramló dollármilli- árdok nemcsak a csődbeju­tott albán gazdaságot sza­nálják, hanem levezetik az elégedetlenséget is, s meg­szilárdítják a felemás rend­szert, amelyet a háttérből még mindig a titkosszolgá­lat irányít. A tiranai vezetőknek azonban csalódniuk kellett, s ezért szervezték meg — egyes kommentárok szerint — azt az új menekültára­datot, amelynek célja tulaj­donképpen nagyobb nyugati segély kikényszerítése. Egyesek szerint jól számí­tottak, hiszen Olaszország amely a világ ötödik legna­gyobb ipari állama, nem vállalhatta az újabb nem kívánatos bevándorlókat, s ezért kitoloncolni igyekezett valamennyiüket, s Itália külügyminisztere sürgősen Tiranába repült, s hogy megakadályozza a menekül­tek további invázióját Olaszországba. A diplomata azt ígérte, hogy három hó­nap alatt 100 millió dollár­nak megfelelő élelmiszerse­gélyt küld a szkipetárok földjére, ahogyan Albániát a helyiek nevezik. Az Euró­pai Közösség is élelmiszer-, valamint gyógyszersegélyt helyezett kilátásba. Súlyossá vált a „kubai végvár” urainak helyzete is. Miután vége szakad az „in­ternacionalista szovjet se­gélynek” és szigorúan üzle­ti bázisra helyezik a ko­rábbi kapcsolatokat, Fidel Castro heroikus áldozatvál­A kárpótlás és a külföldiek Nyitott kérdések sora Nem elképzelhetetlen, hogy a gyakorlati tapaszta­latok alapján rövidesen sor kerül a kárpótlási törvény végrehajtási rendeletének módosítására. Az sem ki­zárt, hogy magát a törvényt is a társadalom igényeihez kell igazítani — értesült a Magyar Távirati Iroda az Igazságügyi Minisztérium­ban. Különösen a külföldieket érintő jogszabályrészletek tisztázatlanok, és a végre­hajtási rendelet is több nyi­tott kérdést hagy e terüle­tén. A becslés szerint 1,5- 2 millió természetes sze­mélyt érint a kárpótlás, de közelítően sincs arra fel­mérés, hogy mennyien tar­tózkodnak közülük külföl­dön. Furcsa helyzetet teremt várhatóan az, hogy a kár­pótlásra jogosult devizakül­földi az őt megillető kár­pótlási jegyet privatizációs célra, tehát állami vagyon megvásárlására, illetőleg in­gatlan-, lakásvásárlásra de­vizahatósági engedély nél­kül használhatja fel. Ugyan­akkor, ha egy ingatlan ér­tékének egy részéig, akár 95 százalékig terjed ki a kár­pótlási igény, a maradék 5 százalék készpénzzel törté­nő vásárlásához mégis szükséges a devizahatósági engedély. sós lesz a kárpótlási jegyek másodlagos forgalmazása is, amennyiben külföldi is be­kapcsolódik az ügyletbe. El­vileg semmi akadálya sincs, hogy a szabadpiacon eset­leg olcsón, a névérték tört részéért megszerzett kár­pótlási jegyet a külföldi cég — amennyiben ma­gyarországi székhellyel működik — privatizációs célra: gyárak, üzemek megvásárlására fordítsa. Természetesen az senkinek sem érdeke, hogy a külföl­diek jóval olcsóbban jussa­nak különféle vagyontár­gyakhoz — fejtették ki a szaktárcánál. A visszás helyzet elkerülésére az ÁVÜ-nek több lehetősége is van, így például javaslatot tehet arra, hogy a kormány időlegesen függesszen fel egy-egy kárpótlási jegy-so­rozatot. Ezen kárpótlási je­gyek átmenetileg nem hasz­nálhatók vásárlásra. Lehe­tőség van arra is, hogy az ÁVÜ kikösse: csupán 10 százaléknyi kárpótlási je­gyet fogad el. Mindez egy más problémát is felvet. Nevezetesen: két vásárló közül kit kell előnyben ré­szesíteni abban az esetben, ha az egyik kárpótlási je­gyet használ fel a privati­zálandó vagyon megvásár­lására, a másik „csupán” készpénzt ígér. A jogsza­bály szerint ugyanis 10 szá­zalék erejéig el kell fogad­ni a kárpótlási jegyet. Ez úgy is értelmezhető, hogy a vásárlás során hátrányt szenved az, aki nem képes felmutatni minimálisan 10 százaléknyi kárpótlási je­gyet. Tervezik: a kárpótlási je­gyeket a tőzsdén forgalma­zott értékpapírokként lehet befektetni. Itt ugyancsak el­tér majd a jogi szabályo­zás és a gyakorlat. A bró­kercégnek, melyet a befek­tető megbíz az értékpapír hasznosításával, nem köte­lessége devizahatósági en­gedélyt kérni ügyfelétől, várhatóan ezt nem is te­szi, hiszen az ellentétes len­ne üzleti érdekével. Ugyan­akkor ilyen megbízást csak devizabelföldi tehet meg engedély nélkül. Éppen ezért a szakemberek között élénk vita folyik arról, hogy a kárpótlási jegy végül mi­ként viselkedik majd a tőzsdén — hangzik a szak­értői vélemény. Csökkent az állatállomány Nőttek az értékesítési nehézségek A termőföld megszerzését illetően a kárpótlásra jo­gosult devizakülföldi nincs hátrányban a devizabelföl­divel szemben — fejtette ki a tárca illetékese. A vi­lágon példa nélküli módon az árverés során nem az adott földterületre kell majd licitálni. A kárpótlási je­gyeket a föld aranykorona­értékének megváltására fordíthatják az érintettek, az aranykorona-értékre li­citálnak. Készpénz ez eset­ben nem használható. Az árverés után derül ki vég­legesen, hogy kinek, hol, mekkora földet sikerült megvásárolnia. Várhatóan ellentmondá­lalásra szóló felhívásai, hogy a szigetország nélkü­lözések árán is átvészelje azt, ami ma a demokráciá­ból és a piacgazdaság hiá­nyából keletkezik, mind kevesebb megértésre talál. A fenyegetettségre való hi­vatkozás is mind csekélyebb támogatást kelt. Hasonló­képpen hatástalannak lát­szik azt a propaganda, hogy a Havannában éppen most megrendezett páname­rikai játékokon elért kubai elsöprő sportsikerek az ot­tani társadalmi berendez­kedés magasabbrendűségét bizonyítanák. Valószínűleg ez a kiábrándulás okozhat­ta a Parlament elnökének azt a megnyilatkozását, hogy „hosszabb távon” nem elképzelhetetlen a többpárt­rendszer sem a szigetor­szágban, bár ehhez esetleg több generáció élete is szük­séges lesz... MONGÓLIÁBAN zajla­nak a „végvárak” közül a leggyorsabban a jelek sze­rint a változások. Itt Kaifu japán miniszterelnök 200 millió dolláros segítséget helyezett kilátásba mostani látogatása során. Nippon üzletemberei nagy fantáziát látnak ebben az országban, hiszen jelentős feltáratlan olaj- és ásványkincsei van­nak. Emellett a turistafor­galmat is növeli a mongó- liai életforma egzotikussá­ga. Ulánbátor iránt az Egyesült Államok is érdek­lődik. Ezt jól mutatja Ba­ker külügyminiszter közel­múltbeli mongóliai látoga­tása és segélyígérete, a fej­lődés meggyorsításához. Árkus István Az ország állatállománya az év első felében tovább csökkent, ennek ellenére ugyanakkor tovább növe­kedtek az értékesítési ne­hézségek — állapítható meg a Központi Statisztikai Hi­vatal mezőgazdasági főosz­tályának most elkészült összeállításából. Az adatok szerint az or­szágban június 30-án vala­mivel több mint 1,5 millió szarvasmarhát tartottak, 3,4 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az előző öt év júniusi át­lagához képest még na­gyobb, csaknem 10 százalé­kos az állománycsökkenés. A felmérésből az is kitű­nik, hogy míg a szövetke­zetek folyamatosan csök­kentették szarvasmarha-ál­lományukat, a kistermelők­nél az egy évvel korábbi­nál 26 ezerrel — 8,7 száza­lékkal — több, összesen 325 ezer szarvasmarhát tarta­nak. Sertésből is csaknem 10 százalékkal kevesebb van az országban, mint a múlt esztendő első felének vé­gén. A csökkenés a válla­latoknál és a gazdasági tár­saságoknál az átlagot vala­mivel meghaladta, a szövet­kezeteknél több mint 20 százalékos volt. A kisterme­lőknél az állomány csak 6,9 százalékkal csökkent. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint az év első felében gyors ütem­ben bővült a kisebb gaz­dálkodó szervezetek száma — a félév végén 42 400 mű­ködött —, teljesítményük nem tudta ellensúlyozni a nagyvállalatok termelésé­nek csökkenését. Így ösz- szességében a nemzeti össz­teljesítmény tovább csök­kent. A juhtenyésztők alkal­mazkodtak a piaci igények­hez: csaknem egyharmadá- val csökkentették az állo­mányt. Az egy évvel ko­rábbiaknál körülbelül 34 százalékkal kevesebb a gazdálkodó szervezetek ba­romfiállománya is. Különö­sen a szövetkezetek tarta­nak jóval kevesebb barom­fit, mint a múltban, egy év alatt csaknem felére csök­kent az állományuk. A felvásárlást vizsgálva megállapítható, hogy vágó­marhából az év első ne­gyedévében 19,8 százalék­kal többet, a második ne­gyedévében viszont 10,4 százalékkal kevesebbet vá­sároltak fel, mint a tava­lyi év hasonló időszakában. A féléves összehasonlítás­ból kitűnik, hogy az elmúlt év első félévéhez viszonyít­va az idén 3,1 százalékkal több vágómarhát vettek meg ugyan, de a vágásra került marhák súlya 4,4 százalékkal kevesebb volt. Egyértelmű a csökkenés — 16,5 százalékos — az előző év első feléhez képest a te­héntej felvásárlásában. Ja­nuártól június végéig mindössze 929 millió liter tejet vásároltak fel, ami a fogyasztás számottevő visz- szaesésére utal. Az év első felében az építőipari termelés 16 szá­zalékkal, az áruszállítás 34 százalékkal, a mezőgazda- sági termékértékesítés 17 százalékkal csökkent. Az első félévben az ipar bel­földi értékesítési árszínvo­nala 37,3 százalékkal, a fo­gyasztói árszínvonal 35,7 százalékkal haladta meg a tavaly január—júniusi szintet. Emelkedő árak Csökkenő termelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom