Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-12 / 188. szám
A két Faustina császárné Villa vallatás Jászfaluban Jászfalut a honismeretben járatlanok valahol a Lehel vezér hagyományát őrző tájon keresnék. Pedig szinte Budával határos. Az egykori Klotildliget ma Piliscsaba önkormányzati „tartozéka”. A pilisi táj nyugalma — ki hinné, hogy az is lehet?! — történelmi alapozású. Az egykori Római Birodalom keleti határvonalától, a limestől védve, Ulcisia Castra (Szentendre) és Cirpi (Duna- bogdány), valamint Solva (Esztergom) katonai táborok oltalmában a Kenyérmező-patak völgyében békés — mondhatni polgári — élet folyt egykoron. Bizonyíték erre az a római korból származó villa, mely éppen napjainkban mutatja meg arányait a szentendrei Ferenczy Múzeum régésze; dr. Maróti fiva által irányított ásatáson. Ez már a második évadja kutatásainak itt: Pilis- csa b a—Jász] alun. Megálljt mondott 1939 tavaszán a Pilishegyi Állami Gazdaság dolgozói a mélyszántás során faragott köveket, régi tetőtéglákat (imbrexeket és te- gulákat), edénytöredékeket találtak. A mindenre figyelő történelemtanár, Ocskay Miklós értesítette a területileg illetékes szentendrei múzeumot. S attól fogva „sínre került” az ügy. A lelőhely nem volt ismeretlen a „szakma” előtt. Az 198G-ban megjelent Régészeti topográfia előmunkálatai során a szentendrei járást bejáró régészek a terepen számos olyan nyomra bukkantak, melyek egy egykor volt villa létére engedtek következtetni. A feltárásra a végső lökést mégiscsak az állami gazdaság haszonmunkálatai adták meg. Dr. Bódis József nevét azért kell megjegyeznünk, mert az országos — technokrata szemléletű — gyakorlattal szemben, ő „megálljt!” rendelt el a földmunkálatok végzésében. S az érdemi feltárásig biztosította annak érintetlenségét. 1690-ben lelkes diákok közreműködésével kezdte meg a feltáró munkálatokat Maróti Éva. Mintegy 10X10 m-es szelvényben eljutottak az úgynevezett terraz- zo-padlóig. A padlószint alatt fűtőrendszer húzódott. A kövekkel kibélelt, téglákkal fedett csatornák, néhol üreges fűtőtéglákkal („tu- bi”) működő hőháztartás CAéírltm plasztikusan kirajzolódott. Az épület — az előkerült apró leletanyag: terra sigil- laták, besimított edénytöredékek, házikerámiák tanúsága szerint — Kr. u. II—III. századi lehetett. A felszíni nyomok alapján az épület több részre tagolódott. A főépületet díszítő faragott oszlopfő pedig a ház urának ízléséről is árulkodott. Számos nagyméretű edény töredéke és két, kő- faragású mozsár került még elő. Az ókor porcelánja * II. 1991 augusztusában is folytatódik a villavallatás. További kutatóárkok megnyitásával kiderült az épület hossza: mintegy 25 méternyi. Szaporodtak a tárgyi leletek. Az „ókor porcelánján”, a terra sigillatákon kívül házikerámia-töredé- kek — s két római érem. Ez utóbbiak jelentősége az épület kormeghatározása szempontjából jelentős. Az egyiken Faustina császárné portréja látható. Kr. u. a II. században készült. A másik IV. századi. Kopottsága miatt kevésbé hasznosítható. Ám Faustina császárné több is van. Pontosabban kettő. Anya és leánya. Antonius Pius és Marcus Aurélius oldalán éltek. Földi pályafutásuk a kor mércéjével sem mondható erkölcsösnek. Annia Galéria Faustina — a senior — Kr. u. 105— 141 között élvén, már hétévesen Antonius Pius felesége lett. Leánya: Annia Faustina — iunior — Kr. u. 130—175 közötti életét 146- tól Marcus Auréliushoz, a sztoikus bölcselőhöz és császárhoz kötötte. A Kr. u. 175-ben bekövetkezett halála Halala faluban, valahol a taurusi hegyek között (a mai Törökországban) érte. S miként az a nagylelkű — magnanimus — férjektől kitelik, a néhai kedves emlékére várost, templomot s nevelőintézetet alapított, építtetett. Marcus Auréüus felesége Kr. u. 147-től már viselhette az „augusta” címet, istennői kultuszára — „díva”-ságára — azonban haláláig várnia kellett. Ilyen Faustina-képmású érem Gorsiumban, a mai Tác község határában is előkerült.' A másik "pénzle- let érdekessége átfúrtsága. Azaz .elvesztésekor nem fizetőeszközként, hanem ékszer gyanánt használta már tulajdonosa. Beszédes kövek S mivel egyre „beszédesebb” lett a limestől védett jászfalui villa, annak további feltárását tervezi a szentendrei múzeum. A szándékhoz a táj kultúrájáért felelős erők: az ön- kormányzat, a tudományos hátteret biztosító múzeum és a pátriájukat szerető helybéliek összefogása eike r,Hihetetlen. Ugyanúgy, ahogy idáig tették. Rászlai Tibor Kifogástalanul sminkelve ültek az aszfalton A tápéi dübögő Cannes-ban Tíznapos franciaországi turnén vett részt a kcrcpes- tarcsai néptánccsoport. Csorba Éva vezetésével. A gyermektáncosokat elkísérte a nagyközség polgármestere, Rapavi József és felesége, akik a cannes-i pólgármejter külön meghívására utaztak, s ott tolt még nyolc profi táncos Is, mintegy kisegítve a kerepcsi kislányokat. A fellépések több francia városban voltak, a legkülönbözőbb helyszíneken. A gyerekek átélhették azt, milyen nagy dolog a magyarok képviselete külföldön. Érezték, hogy mindig és minden körülmények között helyt kell állniok. Sokszor éjszakába nyúlóan, éjfélekig táncoltak, zokszó nélküi. A csoportot a hosszú és fárasztó út után első állomáshelyén, Cannes-ban szállásolták el, ahol már másnap délelőtt fellépések és menettáncok sora várta. A gyerekek repertoárján szerepeltek dunántúli táncok, az ugrós és a karikázó, valamint a dudari menyasz- szonytánc, s jártak üveges leánytáncot is. A profik mindezt kiegészítették a palóc tánccal, a dél-alföldi pásztor botolóval, valamint a ma már elhunyt Molnár István koreográfiájában készült hatrészes „Magyar képeskönyv” néhány táncával, a pusztafalusival, a harcsaival, a tápéi dübögő- vel, és a szatmári fergetegessel, melyet idehaza úgy tanultak be, hogy a gyerekekkel együtt tudják eljárni. Az út maga csodálatos volt. A francia Riviéra, a pálmafák, a szikrázó homok, a tenger, minden, ami ilyenkor dukál. A kislányok, akik kemény munka árán jutottak el a sokuk számára ismeretlen vidékre, ámulattal nézték a termő datolyapálmákat és banánfákat, no meg a hatalmas földközi-tengeri hullámokat. Bár akadtak gondok is, a francia vendéglátók igencsak kitettek magukért. Fogadás fogadást követett, közben tánc az utcán, a bevásárlócentrumok és a szponzorok előtt. Az első csúcselőadás Cannes főterén volt, ahol az utca járókelőiből verbuválódott össze a közönség és több százan tapsoltak a iáA szerb templom javára énekelnek Tomkinsékat Ráckevére húzza a szívük Két jótékonysági hangversenyt ad Ráckevén a népszerű Tomkins ének- együttes augusztus 28-án. Az egyiket délelőtt fél tízkor a szerb görögkeleti templomban, ahol Rahma- ninov Aranyszájú Szent János liturgiáját szólaltatják meg a hívek és a zeneszeretők előtt. A búcsúval egybekötött eserhénysoro- zat este folytatódik, 19 órakor a kastélyban mutatkozik be a tizenegy éve alakult rangos kórus. Kastélybeli műsorukon egyebek között reneszánsz táncdalok, orosz, héber liturgikus kórusművek és néger spirituálék szerepelnek. A hangversenyek bevételét a Tomkins együttes a ráckevei szerb templom restaurálására ajánlotta fel. Ezt a Magyarországon egyedülállóan csodálatos, több évszázados építményt egy éve kezdték renoválni. A munkák mielőbbi befejezéséhez a hangversenyek bevétele jelentős hozzájárulás lesz. Dobra János, a kórus karnagya elmondta, hogy a Tomkins együtttest két év óta bensőséges viszony fűzi Ráckevéhez. Ugyanis akkor az ottani szerb görögkeleti templomban huszonöt perces filmet forgatott a kórus Olasz Ferenc fotóművész közreműködésével. A művet a televízió azóta bemutatta, a hangfelvételből pedig a Radioton hanglemezt adott ki. A Kocsis Zoltán előszavával megjelent lemez borítóján a ráckevei felvétel színhelye, a templom látható. Tom- kinsék e két év óta tartó baráti kapcsolat miatt örömmel fogadták el az egyház idén augusztus 28- ára szóló meghívását is az újbóli fellépésekre. A templom elég kicsi, ezért kevés zenerajongó fér csak be. Éppen a kívülrekedők számára tartják a második, esti hangversenyt. Úgy látszik, Tomkinsék és Ráckeve végleg egymásra találtak. — kk — nyoknak, de akadtak olyanok is„ akik a pálmafák tövében próbálgatták a kacifántos lépéseket. A hazaiak számára meglepő volt, hogy jól öltözött és kifogástalanul sminkelt anyák ültek le gyermekükkel az aszfaltra, hogy megismerkedjenek a magyar folklórral. Ezt a jól sikerült főtéri előadást követte az ismerkedési est, ahol a hazánktól elszakadt magyarok mellett, a város vezetői is köszöntötték a csoportot. Az ünnepi vacsorán belekóstolhattunk a francia konyha számunkra idegen ízeibe. A sok salátát a gyere- kek idegenkedve fogadták. A vörösborban érlelt marhahús azonban hazai ízeket idézett. Amíg velünk ünnepelték a megérkezésünket, dolgozott a francia alvilág is, ugyanis buszunkat, amely a fogadásra kijelölt hely kerítése mellett állt, felíörték. Iratok, kabátok, és a busz magnetofonja tűnt el. A rendőrségi hercehurca éjfél utánig húzódott. A következő napon a csoport Motiacóba látogatott, a pazar gazdagság vaiameny- nyiünket, kicsiket és nagyokat egyaránt ámulatba ejtett. A hercegi palota, az előtte mozdulatlanul álló őr, a környező park felejthetetlen élményt adott. Végignéztük az őrségváltás ceremóniáját, majd vendéglátóink jóvoltából megtekinthettük a világhírű Cousteau-múzeumot. A maxii/. Lajos korabeli erőd falai között sétálva tudtuk meg, hogy Cannes-hoz két sziget tartozik, az általunk látogatotton kívül, még a Szent llonore szigete, amelyen még ma is szerzetesek élnek, és olyan gyógyító italokat készítenek, amelyek receptúrája titkos. A szigeteket egyébként számtalan legenda lebegi körül. Bevásárlásra és a francia kínálat megtekintésére szintén két pattogós tánc között jutott csak idő. A bevásárló központok 10 ezer négyzetméteres csarnokaiban bizony vigyázni kellett, nehogy elkeveredjen valaki. A gyerekek megszámolták, egy-egy ilyen központban 38-féle porszívót kínálnak, a sajtokról csak százas nagyságrendék- ben tudtak nyilatkozni és 63 pénztárnál lehetett fizetni. Utunk során azonban láttunk nyomortelepeket is, megnéztük, hogyan mosnak a patak vizében a szegények, és bizony voltak be- deszkázott ablakú lakóházak is. A turnézó táncosok kezdők. Csorba Éva alig egy esztendeje kezdett foglalkozni velük, ám a siker fergeteges volt. Néhol — talán szervezési hiba, vagy a francia hagyományok miatt — a vártnál kevesebben gyönyörködtek a legkülönbözőbb népviseletekben, s táncaikban, de ez lelkesedésüknek nem ártott-. A cannes-i búcsúesten táncosaink órás műsort adtak, a város vezetőinek és az odaérkezett kerületi képviselőknek, majd tovább utaztak Digne-be, A p,roíi táncosok közönséget. szatmári fergetegessel szédítették a Kéjünkön a kicsik tanára, Csorba Éva és Tóth Gergely (A szerző felvétele) gyár gyerekek úgy igazán elképzelni sem tudták, mi minden van a tenger mélyén, a csigák, halak, ko- railok, tengeri szörnyek látványa elbűvölte őket. Megismerhették, miként fejlődik ki az igazgyöngy és láthatták a különféle tengeri állatok csontvázát, valamint azt, mire ihlette a művészeket a tenger, illetve annak kincsei. A napi három-négy fellépés próbára tett táncost és kísérőt egyaránt. A hajókirándulás Szent Margit szigetére felüdülés volt. A ahol magyarok először vettek részt egy nagy hagyományokra visszatekintő fesztiválon, amelyet a franciák kenyér ünnepe alkalmából tartanak, de tulajdonképpen a levendula aratásának záróünnepe ez. Több ország táncosai, zenészei léptek fel, az utcákon vonulva táncoltak, a hangulat karneváli volt. A dánok, az írek, az olaszok és a franciák mellett nem vallott szégyent hazánk sem, de erről majd kedden számolunk be. — árvái —
