Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-12 / 188. szám
ffl$i9€S már szükség rikkancsokra Egykor sikk volt, ma megélhetés Az eladóit példányszámok mennyiséget tekintve szűkebb pátriánkban a legnépszerűbb politikai napilap a Pest Megyei Hírlap. Ez derül ki a Budapest Vidéki Postaigazgatóság júniusi adataiból. Az előfizetők száma tavasz óta kissé visszaesőiéiben van, de ez úgyszólván országos jelenség, így nem kivétel alóla a Postaigazgatósághoz tartozó négy megye, Pest, Nógrád, Komárom és Fejér se. Nyáron általában kevesebb újságot vásárolunk, de ez érthető — mondja Dobos Mária, a Budapest Vidéki Postaigazgatóság hírlaposztályának vezetője —, hiszen mindenki inkább a nyaralásra, mint az újságra költi a kevéske pénzét. A Pest megyei lapterjesztéssel is foglalkozó Budapest Vidéki Postaigazgatóságon az ősztől ugyancsak félnek egy kissé, mivel akkortól már a megemelt közüzemi díjakat fizeti mindenki, ezért az újság várhatóan még hátrább szorul majd a vásárlások fontossági sorrendjében, amit az előállítási költségek emelkedése csak súlyosbít. A fokozatos és várható visszaszorulás ellensúlyozására a Budapest Vidéki Postaigazgatóság — karöltve néhány lapkiadó vállalattal — júniustól négy hónapos akciót indított az új előfizetők megnyeréséért és a régiek megtartásáért. A négy érintett megye — közte Pest megye 180 postahivatala — lapterjesztéssel foglalkozó kézbesítői és árusai számára pénzjutalmat tűztek ki azoknak, akik a legtöbb előfizetőt toborozzák vagy a legtöbbet őrzik meg júniustól szeptemberig. Az akciót akért időzítették éppen ezekre a hónapokra, mert a nyaralási költségek és az ősztől induló megemelt közüzemi díjak miatt lehetséges, hogy ez időszakban a szokásosnál kevesebb újság fogy. A posta nyári szezonjához évek óta hagyományosan hozzátartozott a diákmunka. Idén itt is sok minden változott, mert egyre kevesebb helyen alkalmaznak nyárra újságárusi vagy terjesztői alkalmi munkára diákokat. A három legnagyobb Pest megyei hírlap- árusító egység vezetőit kérdeztük meg, hová tűntek a diákok. Szentendrén, a hírlapárusító üzemegységnél két-há- rom éve diákokat is alkalmaznak hírlapárusként, de csak egy hónapra, ök a főállásúak helyére állnak be a nyári szabadságok idején. Idén júliusban még három gimnazistát és egy főiskolást vettek föl, de augusztusra már csak kettőt, mivel többre nincs szükség. A diákok nyolcórás munkájukért — szombat is — Egyházi vagyon oda-vissza Lazarénusok a községházán Nehéz szülés volt, de végül is augusztus elején napvilágot látott az egyházi ingatlanok sorsát rendező törvény. A végrehajtási utasítást a napokban kapták meg az érintettek, többek között az államhatalmi szervezetek. A Pest megyei önkormányzat hivatalában Erdélyi László jegyző tájékoztatása szerint még nem kezdtek hozzá a leltárhoz •— annak fölméréséhez, hogy a megyei tulajdonú ingatlanok közül melyiket kérik és melyiket tudják visszaadni a különböző felekezeteknek. A dolog nem is olyan sürgős, hiszen az egyházak igényeikkel közvetlenül a kultuszminisztériumhoz fordulhatnak, ahol a íelekezetek képviselőiből, a minisztérium embereiből s az érintett terület gazdáiból alakult bizottság dönt minden egyes ingatlan sorsáról. A végső döntést pedig a Parlament mondja ki, amikor megalkotja a jövő évi költségvetési tervet: mennyi ingatlan visszaadására lesz az államkasszának pénze. A megyében egyébként nem sok a számba vehető ingatlan — azok jórészt a helyi önkormányzatok tulajdonában vagy kezelésében vannak. A településeken viszont érdekes ügyek várhatók. Például Pilisccsabán is, ahol Kasza Péter polgár- mester az előzetes igénybevételi lista ismeretében nem irigyli a döntéshozókat. Az angolkisasszonyok egyelőre mértéktartóak, ők a falu két általános iskolája közül a hajdan egyháziban egyelőre csak tanítani^ szeretnének, az épületre csak később tartanak igényt. Az irgalmas nővérek követelése nem a helybeli vagyont érinti, hiszen volt szanatóriumuk jelenleg a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Szakiskolájaként működik, az egyetem tulajdona. A lazarista rend viszont misz- sziós házát követeli vissza, amelyben jelenleg a községháza működik. Ameny- nyiben a bizottság úgy dönt, hogy vissza kell adni a rendi épületet, akkor viszont kiváltásképpen új községházát kell építeni Csereépület ugyanis nincs a faluban. Ez viszont megint pénzbe kerül s időbe telik. Persze mindenre van megoldás, bizonyára az ilyen kacifántos helyzetekre is. Mondjuk, a lazarénusok az épületért cserébe missziós föladataik teljesítése közben egyúttal elkor- mányozgatnálc a falut... — ja — a havi forgalmuktól függően 5—8 ezer forintot kapnak így havonta kézhez. A sorban állás már májusban megkezdődött még ezekért a kis pénzt hozó egy hónapos kisegítő munkákért is. Vác 21 városi elárusítóhelyén idén nem alkalmaznak diákokat kisegítő munkásként. Egyetlen mozgóárusuk is a saját dolgozójuk, aki egyúttal a helyi Földvári úti lakótelepen is tevékenykedik. Vácra azért nem kellenek diákok, mert a nagy pénzekkel dolgozó pavilonokban nem merik és nem akarják vállalni az esetleg tévedő, vétő, tapasztalatlan fiatalokat. Több százezres forgalomnál tévedni nem gyerekjáték, s ha a diák véletlenü elszámolná magát, talán a szüleik fizetnék ki helyettük a kárt? — vélik. Vácott ezért úgy oldják meg a nyári helyettesítéseket, hogy minden egyes elárusítónak van egy-egy megbízható, régi alkalmi tartalék embere, akit, ha kell, beállíthat maga helyett. Űjságkézbe- sítőként viszont felvettek hét diákot, bár itt is többen — tizenheten — jelentkeztek a szükségesnél. Vácott napi 4-6 órás munkával havi 5-9 ezer forinthoz juthatnak a dolgozó fiatalok. Ceglédnek sem kellenek idén nyáron a diák újságárusok. A hét saját hírlapkézbesítőjüket szükség esetén saját munkatársaik helyettesítik, a munkaerőgondokat belső átcsoportosítással oldják meg, holott májusban öt diák is jelentkezett nyári kézbesítői munkára. A ceglédi kilenc kisebb körzeti hivatal alkalomadtán ugyan vesz föl kisegítő kézbesítő diákokat, de csak ritkán. Hol vannak azok a régi szép idők, amikor a bölcsészhallgatók sikkből, és nem a mindennapi megélhetésért álltak be rikkancsnak ... — kk — Munkanélküliek munkáját ellenőrző irodák Hadüzenet a svarcolásnak Hamarosan a munkanélküli-járadékban részesülők is számíthatnak arra, ellenőrizni fogják, hogy a segély felvétele ellenére nem végeznek-e feketemunkát. Mint azt az Országos Munkaerőpiaci Központban megtudtuk, kísérletképpen először egy hónapig Békés, Bács-Kiskun megyékben, valamint a fővárosban dolgoznak majd az ellenőreik. Ezt követően azonban már ősszel Pest megyében is megszervezik az ellenőrzéssel foglalkozó irodát. A Pest Megyei Foglalkoztatási Központ igazgatója irányítása alatt dolgozik majd 4-5 ember, aki folyamatosan járja a megyét. Az OMK szakemberei is tudják, hogy a svarcolást a legtöbb esetben nehéz bizonyítani, de az ellenőrzést egyszer meg kell kezdeni, hogy érdemtelen kézbe ne kerülhessen munkanélküli- járadék. A munkanélküliség kezelésével nálunk több tapasztalattal rendelkező nyugat-európai országokban — Angliában, Németországban — is bevett szokás az effajta ellenőrzés. Ott munkaügyi rendőrségnek hívják a kontrolláló szervet, s nyomozói igyekeznek tetten érni az ügyeskedőket. Hogy a magyarországi ellenőrök milyen detektívek lesznek, azt nem tudni még, azonban valószínűnek látszik, hogy anyagilag is érdekeltek lesznek abban, hogy minél több munkafeketézőt leplezzenek le. Baráti szívesség A járadékot kapók ellenőrzésének gondolatával a megyei munkaerő-foglalkoztatási irodák munkatársai is egyetértenek, hiszen ők naponta látják, tapasztalják, mennyi a visszás eset. A budaörsi irodában Hetzl Tünde előadó elmondta, hogy hozzájuk is sok bejelentés érkezik a feketemunkát végzőkről. Mióta a munkavállalók és munkaadók is fizetnek a Szolidaritás Alapba, az emberek még kritikusab- bak lettek. Persze a lebuk- tatás sok esetben nehéz. Az előadó elmesélt egy esetet is. Egy fiatalember — munkanélküli-járadéka nem kevesebb, mint havi 16 ezer forint — segélyét igyekeztek megvonatni, mondván, az édesapja üzletében dolgozik. Az esetet azonban bizonyítani nem tudták, \ skanzennek aratnak hiszen az illető azzal bújt ki a felelősségre vonás alól, hogy éppen csak segített a családi boltban. Gyakori az is, hogy a munkanélküliek — bejelentés nélkül — könyvet, gyümölcsöt árusítanak, építkezésen dolgoznak, úgymond baráti szívességből. Az efféle szívességmunkát nehéz bizonyítani, hiszen az a munkaadónak — akinek így nem kell adóznia — is érdeke, hogy az ügylet homályban maradjon. Névtelen bejelentések Fazekas Istvánné, a gödöllői iroda vezetője is elmondta, hogy bár az OMK rendelkezését nem ismerték az ellenőri hálózat kiépítéséről, de ők maguk is javasolták a megyei foglalkoztatási központnak, hogy a gyanús eseteknek igyekezzenek utánajárni. Sok bejelentést kapnak — zömmel névtelenül, sokszor konkrétumok nélkül —, de a nagy ügyfélforgalom mellett ezeknek természetesen nem tudnak a nyö- mába eredni. A gyanú gyakran magukban az ügyintézőkben is felmerül, amikor látják, hogy valaki igencsak zokon veszi, ha munkahelyet ajánlanak neki. A vezetőnő hozzátette: Nyugaton azzal is megelőzik, a feketemunka-vállalást, hogy az irodák, ha alkalmas munkát találnak a delikvens számára, ózonnal behívják telefonon. A Lajtán túl azonban a telefon nem számít luxusnak, a lakás tartozéka, míg nálunk az infrastruktúra állapota ismert, s így a járadékosoknak csak havonta kétszer kell jelentkezniük a hivatalban. Nem bánják Szigetszentmiklóson Molnáráé Varga Ilona ügyintéző elmondta: ők is megfigyelték, hogy a burkolok, kőművesek a nyári csúcs- időszakban finoman szólva nem bánják, ha munka nélkül maradnak, hiszen tudják, hogy ilyentájt sok a fusilehetőség. Ezt úgy próbálják ellensúlyozni az iroda munkatársai, hogy igyekeznek gyorsan kiközvetíteni őket. Molnárné azonban hozzátette, az éremnek van egy másik oldala is: sokan vannak, akik valóban dolgozni szeretnének, de nem találnak maguknak munkát. Az ügyintéző szerint egyébként a hozzáértők sokszor már a személyes benyomásaikra alapoz- • va is meg tudják mondani, ki az, aki csak járadékot, s nem munkát akar. Ennek bizonyítása a jövőben már az ellenőrök dolga lesz. H. g. Speciális, úgynevezett alternáló kaszával aratják a rozst Pettcnd határában egy 5 hektáros területen. Az így aratott gabona szalmája nem törik össze, alkalmas a tájházak, skanzenek zsúptetőinek készítéséhez, javításához. Felvételünkön: kévékbe kötik a rozst. A csépié* után a szentendrei és a szennai skanzenbe is eljut az itt aratott rozs szalmája Vaklárma után a családoknál Vendégségben a kuvaiti árvák A hét végén már a vendégszerető Pest megyei családoknál volt az a 61 kuvaiti kis árva, aki a Vörös- kereszt meghívására egy hete érkezett hazánkba. A gyerekek az első hetet Budapesten, a Szabadság-hegyen egy szanatóriumban töltötték. Érkezésükkor Göncz Árpád fogadta őket. Azóta voltak az Állatkertben és a Parlamentben is. Szerencsésen elsimult az a híresztelés, amely megalapozatlanul úgy hangzott el, hogy a gyerekek kezdetben sírtak, zokogtak, mert erőszakkal orvosi vizsgálatra akarták őket vinni. Azóta kiderült, hogy erről szó sincs. A hét és fél órás repülőút és a ciprusi egyórás várakozás kifárasztotta őket, s ezért nyűgösebbek voltak az átlagosnál. A sdrdogálás másik oka az volt, tudtuk meg Lég- rády Észtertől, a Vörös- kereszt szóvivőjétől, hogy náluk, odahaza az árvaházban egy nevelőire tíz gyerek jut. Az otthon összeszokott gyerekek itt nem akartak különválni, amikor megérkezve más-más szobában akarták őket elszállásolni. A nyelvi nehézségek után a helyzet tisztázódott, azóta szent a béke a vendéglátók és a gyermekek között. A napokban vitték el a vendégeket otthonukba a Pest megyei szülők is. Ott a saját gyerekeikkel közösen, csaknem három hétig nyaralnak majd a messziről jött kis emberkék. A legtöbbjük árva, tízüknek pedig kétséges, hogy élnek-e vagy elpusztultak a szüleik az öbölháborúban. Az emberi melegség és segítőkészség nyilatkozott meg abban, hogy nem előre meghatározott magyar szülők kapták meg az előre kiszemelt arab gyerekeket, hanem meglátni és megszeretni alapon mindenki ahhoz ment, akihez az első pillantástól kezdve húzott a szíve. Legkorábban Somjai Tamásék vitték el Sziget- szentmiklósra a kicsit, de Pilisvörösvárról Tasnádi Tamásék is siettek a gyerekért Budapestre. Budaörsön dr. Kettingerékhez érkezett a kis vendég. Itt különösen jól megértik majd egymást, mert a vendéglátó asszony arab származású, de magyar férje van. Pátyról Kecskés G ézáné, Biator- bágyról Tófeji Józsefné, Tökölről Bátyi Zoltán vette magához a rászorulókat. Az apróságok trikóján felirat hirdeti, FREE KU- VAIT. A gyerekszemekben azonban ennek ellenére ott a soha neun múló szomorúság, amit szüleik elvesztése okozott nekik. Ezen talán még a gondos és szeretetteljes Pest megyei és a többi vendéglátó sem tud változtatni, legfeljebb enyhítik a bánatot. ■— kk —
