Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-05 / 156. szám
A MBSglMÁLBÉRMEZ TOYOTA JÁR Miért bag, hogy adót csaiunk ? Az APEH sajtótájékoztatóján a közelmúltban elmondták, hogy a magyar állampolgárok tavaly becslések szerint mintegy 100- 150 milliárd forint jövedelmet rejtettek el az adóhatóság elől. Ez a költség- vetést mintegy ötvenmil- liárd forint bevételtől fosztotta meg. Mielőtt az olvasó saját anyagi gondjai ismeretében legyintene a költség- vetés vesztesége hallatán, érdemes egy kicsit alaposabban megismerkedni az adatokkal; hiszen nem egyformán tudunk e honban adót csalni. A tavaly befizetett 117 milliárd szja több mint kilencven százaléka az alkalmazottaktól származik, akik — ha hinni lehetne e számoknak — a legjobban kereső réteghez tartoznak. Hangsúlyozom, a számok szerint, hiszen kevesen hisszük el, hogy a valóságban is ez a helyzet. Szinte hihetetlen például az az adat. amely úgy szól, hogy tavaly kevesebben adóztak borravaló és hálapénz után, mint egy évvel ezelőtt. Elgondolkodtató az is. hogy a nyugdíjasok — akiknek járadéka elvben adómentes — több szjat fizettek be, mint az egyéni vállalkozók. A furcsa adatok mögött az a mindannyiunk által ismert gyakorlat húzódik meg, hogy az „állami” munkahelyeken szinte kizárt az adócsalás — legalábbis a dolgozó szja-kötelezettségé- nek eltitkolása —, a privát szférában és az árnyékgazdaságban viszont a legtermészetesebb dolog. Amikor a szerelő azt kérdezi, hogy számlával vagy anélkül, szinte habozás nélkül „anélkült” mondunk. Csakhogy ez sokkal hamarabb visszaüt ránk, mintsem gondolnánk. A költségvetés ugyanis minden évben betervezi az szjaból származó bevételeit. A jövő évi számot — 165 milliárd — már lehet is tudni. Ezt az összeget biztosan meg akarják kapni, ezért az adótáblák kialakításakor eleve számolnak a mai eszközökkel ellenőrizhetetlen jövedelmek eltitkolásával. És minél többet nem vallanak be azok, akik megtehetik ezt, annál többet vetnek ki azokra, akik bérből és fizetésből élnek. Békétlenség a biztosítók között A Providencia protestál A Providencia Rt. nem tartja korrektnek a többi biztosító eljárását a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások kötésében — mondotta csütörtöki sajtótájékoztatóján Filvig István, a cég vezérigazgató-helyettese. Állítása szerint ugyanis a többiek nem tartották be annak a megállapodásnak több pontját, amely rögzítette egyebek között az ügynökök jutalékát és a reklámozás módszereit. In- korrektnek tartja például, hogy az Állami Biztosító 300 forintot visszaad a díjból azoknak az autósoknak, akik irodáiba bemennek, és ott kötik meg a szerződést. Tudomása szerint a Hungária ügynökei pedig jóval korábban kezdték meg az autótulajdonosok megnyeréséért indított rohamot, mint a hivatalosan engedélyezett május 15—i időpont. Ismeretes azonban, hogy a Providenciának is voltak — igaz ugyan, hogy az ügyfelekre nézve kedvező — meglepő húzásai. Náluk a múlt hét csütörtöké óta nem negyedévi, mindössze 1 havi díjat kell előre befizetni. Filvig István szerint a Providenciát az indította erre a lépésre, hogy a múlt csütörtökig tudomásuk szerint az autósok 50 százaléka nem volt biztosítva, vélhetően azért, mert nem tellett a negyedévi díjra. Nem titkolják azonban, hogy ebbe — mint mondotta — „a szociális szempontok” mellett az is közrejátszott, hogy néhány autóssal a Providencia ügynöke önhatalmúan egy hónapra szóló szerződést kötött, s ezzel precedenst teremtett. Mindenesetre a Providenciánál ma már havi díjat lehet fizetni, s akik az első negyedévet kifizették, három hónap múlva azok is átállhatnak a havi díjfizetésre. A céget ebben segíti a Magyar Posta, amely 15 százalékban részvényese a Providenciának, s felveszi a havi díjakról szóló csekkeket is. Hiszen ez utóbbiak minden felvett forintja nyomon követhető. Az utóbbi egy évben különösen meglódult az adócsalók fantáziája. A munkabéreket, de legalábbis azok egy részét az szja és a társadalombiztosítási járulék miatt költségtérítésbe, ruhapénzbe, életbiztosításba, gépkocsihasználatba, szociális segélybe „menekítik”. Olyan munkahelyeken kapnak hivatalos minimálbért — tehát napjainkban alig hétezer forintos munkabért — a dolgozók, ahol ennek még legalább a kétszeresét kiutalják nekik adó- és tb-mentes csatornákon, például drága nyugati gépkocsi használatában. Szakemberek körében manapság vita van azon, hogy talán nem is az szjá- val, hanem a forgalmi adóval kellene a láthatatlan jövedelmeket megfogni. Ez azt jelenti, hogy nem a jövedelem megszerzésekor adóztatnák a polgárt — hiszen ez a jelek szerint igen gyakran láthatatlan esemény —, hanem a jövedelem elköltésekor, a vásárláskor. Vásárolni ugyanis az is vásárol, aki jövedelméből nem adózott. Így vagy úgy, mindenképpen igazságot kellene tenni adóügyben. Az állami vállalatok szétmorzsolódá- sával ugyanis a jövedelem- titkolás méretei még sokkal nagyobbak lesznek. Arra pedig hiába is számítunk, hogy eljön a Kánaán, amikor „tisztán”, azaz adómentesen kapjuk járandóságunk egészét. Lehet ugyanis a költségvetést nem szeretni, akkor is fenn kell tartani. Márpedig ma ezt egyre kevesebb állampolgár egyre nagy ob arányban kénytelen megtenni. Ami ugye nem igazán demokratikus megoldás. P. É. Tűzkereszt vagy amit akartok Pénz helyett dicsőség jár a kitüntetéssel Nem aratott tetszést Dénes János független képviselő, aki az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának csütörtöki, ötödik munkanapján napirend előtt, rendkívüli ügyben kért és kapott szót. Szerinte az „ideiglenes parlament és ideiglenes kormány” működésének elmúlt éve a „Kommunisták Magyarországi Pártjának” éve volt. A honatya szerint ebből le kell vonni a konzekvenciát, hiszen még a Németh-kor- mány is képes volt lemondani. A tárgysorozat megállapítása után a Ház megkezdte a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitáját. Bár formailag részletes vita következett, a szenvedélyektől sem mentes hozzászólások, szócsaták jobbára általános vitába illő koncepcionális kérdések körül csúcsosodtak ki. Világossá vált: a már hosz- szabb ideje folyó viták ellenére olyan alapkérdések maradtak nyitva, mint például az állam és az egyház szétválasztásának mibenléte, formája, az egyházak működéséhez szükséges létalapok forrása, a történelmi egyházak, valamint az „új” egyházak, felekezetek egyenjogúsága, illetve eltérő kezelése, az egyházak költségvetési függőségének mértéke, módja. A nyitott kérdések viszonylag nagy száma és koncepcionális jellege arra enged következtetni, hogy e törvénytervezet kapcsán ismét a magyar társadalom alapszerkezetével és jövendő fejlődésével kapcsolatos eltérő felfogások ütköznek. A törvényjavaslat ügyében a jövő héten hoz határozatot az Országgyűlés. A plénum az ebédszünet után az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslatot vette górcső alá. Több MDF-es képviselő is szorgalmazta a törvény mielőbbi elfogadását, mert véleményük szerint az önTorgyán támad Oláh Sándor kisgazda- párti képviselő tudomása szerint Torgyán József ma- gánvádas keresete szolgáltatta az alapot althoz, liog.v az Országgyűlés Mentelmi és összeférhetetlenségi Bizottsága szerdán foglalkozott személyével. A Független Kisgazdapárt újdonsült elnöke frakciótársa régebbi megnyilatkozásai ürügyén fordult bírósághoz, a vádat Oláh Sándor nem ismeri. Sajátossága az ügynek, hogy Oláh Sándor a Mentelmi Bizottság elnöke, így ez alkalommal természetesen nem ö vezette az ülést. A másik érintett, Ómolnár Miklós (FKgP) sem ismeri Torgyán József magánvádas keresetének konkrét indokát. Az MTI munkatársának elmondta: ö is kérni fogja a Parlamenttől mentelmi jogának felfüggesztését, hogy tisztázhassa magát. Omolnár Miklós elmondta azt is, hogy leköszönt a Heti Kis Üjság felelős szerkesztői posztjáról. kormányzatok azt nagyon várják mint gazdasági legitimitásuk alapját. A képviselők ezt követően vita nélkül emelték törvényerőre azt a javaslatot, amely a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodott szovjet csapatok által okozott állampolgári károk megtérítésére nyújt lehetőséget bírósági úton. Kártérítési igény érvényesítésére korábban is volt lehetőség egy 1957-es törvényerejű rendelet alapján, a kérelmeket azonban N álunk még az is megtörténhet, hogy a kormánypárt buktatja meg a kormányt. Sőt ha jól belegondolunk, a kormányváltásra ez az egyetlen reális esély. Mégpedig azért, mert ez a legképtelenebb megoldás. És nálunk a dolgok mindig a lehető legképtelenebb módon intéződnek. Az csak a kisgazdashow következő fölvonása lesz, amikor Torgyán doktor pártjának miniszterei helyett Antall Józsefet hívja vissza a kormányból, s manapság már az is csak derültséget kelt, amikor az MDF-disszidens Dénes János lemondásra kéri föl a hivatalában lévő minisztereket. Az viszont edzett választónak is meglepetést' okoz majd, amikor vagy negyven-ötven MDF-es képviselő rendre leszavazza a kormányt. Szalonképes megoldás, nem is olyan látványos, mintha ők félszá- zan átülnének valamely, más parlamenti szekcióba. Bár a látvány megérne egy misét, az MDF belső ellenzéke ragaszkodik a pártjához. Hogy miért, azt csak ők tudják. Pláne, hogy ez a, párt, már nem az a párt. Egyre több kormánypárti képviselő mondja, hogy nem jól mennek a dolgok a pártban. Sőt, egyre rosz- szabbul. Sőt, most már veszélyes irányban. Hogy reggelente kitűzik a faliújságra, kit kell aznap lejáratni. Ha lehet, kizáratni. Hogy mindig van közöttük ügyePMBEMMENTI JEGYZET Erős párt — kis testi hibával letes ellenség. Akivel sakkban lehet tartani, meg ’e- het ijeszteni a magasabb politikai összefüggésekhez föl nem érő vidéki honatyákat. Hogy az ingadozóknak picike, ám sürgős pártmunkát kell adni, lássa, érezze a hathúszassal magasabb körökbe befutó is, hogy számít rá a párt. A munkájára persze, no meg a szavazatára. Hogy az ellenség köztük van, hogy az ellenséget likvidálni kell, hogy az ördög sosem alszik, hogy aki mást akar, az ellenség. És belülről bomlasztja a pártot. A legnagyobbat. A győztest. Amelyet bírálni sem szabad, pláne nem nyilvánosan. E gyre több MDF-es képviselő fordul a nyilvánossághoz. Napilapokban üzengetnek egymásnak. Az egyik azt írja, hogy joga van a saját véleményéhez, a másik meg azt, hogy az ötvenkettekről tilos többet írni, mert ilyen nincs. Ilyen, mármint hogy belső ellenzék, nem létezhet egy nagy és győztes pártban. Tudniillik egységben az erő. Ezt gondolják az ötven- kettek is, bár még nem tudják, mi lehetne az egység alapja. Nem is biztos, hogy ötvenketten vannak, s az sem biztos, hogy az elégedetlenek akkori és egyszeri elégedetlensége óta nem cserélődött ki közül ük jó néhány. Egy biztos, vannak másképp gondolkodók az MDF-ben, s a közös föllépés mikéntjén gondolkodnak. Mert már nemcsak a frakció munkájával elégedetlenek, a kormánnyal is, hovatovább azt mondják, mondogatják, hogy legkisebb bajuk legyen, ha legközelebb nem nyernek választást. Nagyobb baj, hogy KGB Izabellák vannak közöttük, hogy a pártot ez oszd meg és uralkodj elv alapján irányítják, és hogy nagyon rossz lesz, mindenkinek nagyon rossz lesz, ha ez a nagy és győztes és erős párt az egyetlen lesz. Mert ide tartanak a dolgok. Ahogy Pozsgay Imre nyilatkozta nemrégiben valahol: a régi rendszer bosszúja az újon, hogy mechanizmusát örökíti át. És egyre több MDF-es képviselő gondolja úgy: ez nagyon igaz. És azt is gondolják, hogy ha valakinek, hát nekik kellene most tenniük. Valamit. Mert az, hogy összekacsintanak a folyosókon, hogy időnként kiáltványokat tesznek közzé, kiderült, kevés. Esetleg összefoghatnának. Esetleg megszervezhetnék. Esetleg ellenszavazataikkal megbuktathatnák a kormányt. Vagy ha nem is, de állandó és fegyelmezett jelenléttel és percre pontosan ösz- szehangolt szavazással életbe léptethetnék a kisebbségi kormányzást. Példátlan, de egészséges megoldás lenne szerintük: a kormánypárt egy része megvonná bizalmát a kormánytól. B izonyára vannak más módszerek is a párt párttá alakítására, és gondjai megoldására. Az egyik ilyen a nyári szabadság. Ami több okból praktikus. Először is, kormánypárt, belső és külső ellenzék, a bolsevikok és egyéb ellenségek kipihenhetik magukat, s majdan újult erővel eshetnek egymásnak. Másrészt, hátha valakinek eszébe jut valami a strandon. Valami konstrutív. Harmadrészt, hátha őszig megoldódnak a dolgok. Az üres Parlamentben, amikor a honatyák végre nem lesznek láb alatt, és nem állnak folyton a dolgok rendes menetének útjába. —jakubovits— egy szovjet—magyar vegyes bizottság bírálta el. A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló törvényjavaslat általános vitájában felszólaló ellenzéki képviselők elsősorban azt kifogásolták, hogy e témánál vannak sokkal sürgetőbbek is, a Parlamentnek inkább a köztisztviselők jogállásáról szóló javaslattal, a munka törvénykönyve módosításával, a társadalombiztosítási, a szövetkezeti, illetve a banktörvény megalkotásával kellene foglalkoznia. Katona Tamás államtitkár időszerűnek nevezte „az előző időszakból származó, többnyire igen csúnya, ízléstelenül pénzes borítékkal is párosított, sem a magyar hagyományoknak, sem a nemzetközi szokásoknak meg nem felelő kitüntetések” megszüntetését. A magyar kormány indokoltnak tartja, hogy ■nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án már az új kitüntetésben részesüljenek az arra érdemesek. A kormány azt szeretné, hogy az új kitüntetések rangot jelentsenek, ezért a törvényjavaslat maximálni óhajtja a kiadható kitüntetések számát. Katona Tamás szólt arról is, hogy általában nem óhajtják korlátozni a korábban adományozott kitüntető jelek viselési jogát. Az ez alóli kivételek: a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem, amelyet az 1956-os forradalom leveréséért osztogattak; az 1957-ben újra adományozott Magyar Szabadság Érdemrend. Az előterjesztés szerint továbbra sem viselhető az 1945-ös, illetve 1946-os miniszterelnöki rendelettel megtiltott Felvidéki, Erdélyi és Délvidéki Emlékérem, a területgyarapítás kitüntetései, illetve a Tűzkereszt. Ez utóbbi viselésének engedélyezése az Országgyűlés döntésétől függ — mondta az államtitkár. A képviselők az ülésnap végén határoztak a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásából elkülönített tartalékalap elosztásáról. A honatyák hétfőn bizottsági üléseken folytatják a munkát ★ A szakszervezetek vagyoni és működési feltételeinek szabályozását célzó képviselői önálló indítványt, amelyet a csütörtöki ülés kezdetén sürgősséggel tűzött napirendjére a Tisztelt Ház, az MSZP súlyosan alkotmánysértőnek tartja. Ezzel szemben az MDF, a Fidesz és az SZDSZ szerint a javaslat lehetőséget ad arra, hogy feloldja a szak- szervezetek körül kialakult patthelyzetet, és megteremtse a kemény szakszervezetek anyagi hátterét. Ez a két vélemény fogalmazódott meg a parlamenti ebédszünetben tartott két sa j tótájékoztatón. Kósáné Kovács Magda (MSZP) szerint a tervezet a szakszervezetek „ellehetetlenítésének” a törvény- tervezete, és biztosítja, hogy sztrájkra soha ne kerülhessen sor, mivel a szakszervezetek minden zsebét kiforgatja, és ezzel a sztrájkalap titkossága is megszűnik.
