Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-04 / 155. szám

I. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM 1991. JULIUS 4., CSÜTÖRTÖK Az állampolgárok kényeiméért IgazoEványcsere helyben E Szokatlan ajánlattal ke­reste meg levélben a Bu­daörsi Rendőrkapitányságot néhány hónapja Budajenő Polgármesteri Hivatala. Ennek lényege az vodt, hogy a településen vállal­nák a személyi igazolvá­nyok cseréjének lebonyolí­tását, tehermentesítve ez­zel egyfelől a kapitánysá­got. másfelől a lakosságot. A budajenői állampolgá­rok ugyanis igen körülmé­nyesen, kerülő úton tudnak csak eljutni a városba. Azóta a település veze­tői tárgyaltak az ügyben a A látszat néha csal A buszon utazva hallot­tam a hírt, hogy mégis építi a Bavária Kft. azt a panziót, amelyre az ürömi önkormányzat nem adta áldását. Pontosabban még az április 9-én megtartott testületi ülésen úgy dön­tött az önkormányzat, hogy nem kötnek szerződést a Baváriával, s nem járulnak hozzá, hogy befejezzék a megkezdett építkezést. Ennek ellenére gépeket láttak dolgozni a helybé­liek a félben maradt épít­kezés területén. Ezt ma­gam Is láttam a helyszínen a hét elején. Azonban ta­núsíthatom, hogy a rém­hírnek nincs (legalábbis akisor nem volt!) alapja. Az igaz, hogy dolgozott ott egy traktor. Ez azon­ban a földet termelte ki a leendő panzió még még sem épült kazánházát el­látó olajtartály körül Előzőleg kiszivattyúzták egy tankautóba az ott tá­rolt gázolajat, majd em­ber és gép hozzálátott a föld alatti tároló kiásásá­hoz azért, hogy azt elszál­lítsák onnan, s a kft. egy másik vállalkozásánál hasz­nálják fel. Hát egyelőre csak ennyi igaz a híresztelésből, hogy a letiltott építési te­rületen valóban dolgoz­nak, de nem építkeznek, hanem bontanak a Bavá­ria emberei. A. L. A. megyei rendőr-főkapitány- nyal, a budaörsi kapi­tányság vezetőjével és a Belügyminisztérium mun­katársaival. Tőlük azt a felvilágosítást kapták, hogy elviekben nincs akadálya az igazgatásrendészeti fel­adat ilyetén megvalósításá­nak, amennyiben Budaje- nön biztosítani tudják a feltételeket. És bár e meg­oldáshoz a jogszabályok nem adnak eligazítást, mégis van már rá példa Heves megyében. A személyi igazolványok Budajenőm történő cseré­jéhez elsősorban az szük­ségeltetik, hogy a falu és a budaörsi kapitányság kö­zött létrejöjjön a számí­tógépes kapcsolat, és ren­delkezésre álljon egy prog­ram. Mint azt Erdei Tamástól, Budajenő jegyzőjétől meg­tudtuk, a polgármesteri hivatalnak van alkalmas számítógépe, s a szóban forgó igazgatásrendészeti témától függetlenül is tár­gyalásokat folytatnak • a TÁKISZ-szal egy helyi né­pesség-nyilvántartó rend­szer megvásárlásáról. A -jegyző azt is elmondta, hogy az új szolgáltatás nemcsak a budajenőieknek, hanem Telki, Perbál, Zsámbék, Páty és Tinnye polgárai­nak is könnyebbséget je­lentene. Ma még bizonytalan, hogy egyáltalán lesz-é, s mikorra valóság a gondo­latból. Mindenesetre Buda­jenön örömmel vették tu­domásul, hogy a rendőrség nem zárkózott el az ötlet esetleges megvalósításától. —s. —r. Zsámbéki sakkvizsga Két ujjával V betűt, győzelmet mutat a gombai Bal­ia Péter, aki az első három akadályt győzelemmel vet­te, végifi 5 ponttal a 11. lett (Reitter László felvétele) majd Zink Imre polgár- mester, Horváth Zoltán, a tanítóképző főiskola meg­bízott főigazgató-helyette­se, Solymosi László, a me­gyei sakkszövetség elnö­ke és Verőd Béla vezető versenybíró szólt a ver­senyzőkhöz. Első alkalommal rendez­ték Pest megyében, pon­tosabban Zsámbékon a sakk diákolimpia országos döntőjét. A négynapos via­dal ünnepélyes megnyitó­ját a művelődési házban tartották. Dudás Ágnes zsámbéki sakkozó mon­dotta el az olimpiai esküt, BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. • Munkatársak : Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. O Fo­gadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 188-4761, 138­4067. hírlap A főiskola kis tornater­me sakkteremmé alakult át ezekre a napokra, s a rendezésben a perbáli sakk­szakosztály vezetői is segéd­keztek. Hatvan asztalon játszott a 127 általános is­kolás versenyző. A Pest megyeiek közül a fiúknál Mincsovics Miklós (Szent­endre) szerepelt a legjob­ban, harmadik lett. Á II. korcsoportban játszó zsám­béki Dudás Ágnes 5 pont­tal a 9. helyen végzett. A legtöbb döntetlent ő érte el. BUDAÖRS • ÉRD 9 SZAZHALOMBATTA • PILIS VÖRÖS VAR • BUDAKESZI 9 BAG Y • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA 0 PATT O ZSAMBÉK • SOLYMÁR • • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENŐ 0 PERBÁL • TÖK • TINNYE • ÜRÖM B1ATOR­TARNOK Biatorbágyi tervek Nem csak a pénzen múlik Eltelt az első fél esztendő az idei évből. Ilyenkor haj­lamos az ember gyors számvetésre, mit is tett meg ez idáig, mit szeretett vagy tervezett volna, s mi az, ami megvalósult? Nemcsak egyének végeznek ilyen mérlege­lést, intézmények, szervezetek is. Biatorbágyon Mak- ranezi László jegyző elmondotta, lezárult egy időszak a képviselő-testület életében is. — Amolyan átvilágítást készítettünk, mindenre ki­terjedően — részletezte a jegyző. — Számba vettük, mit örököltünk, mit tet­tünk eddig. Azt mondha­tom, a hivatal beállt, mű­ködik. Nagy eredménynek könyvelhettük el, hogy Her­ceghalommal könnyen meg­oldódott a szétválásunk, mindkét település megelé­gedésére. Jó volt' az, hogy a képviselő-testületek néni bonyolódtak bele vagyon­nyilvántartásba. Meggyor­sította a folyamatot. Az in­tézmények működőképessé­ge biztosított, erre na­gyobb hangsúlyt is fektet­tünk. Az egészségügyi, ok­Igy lenne természetes Szokás és tisztelet Hegyvidéki és hideg ég­hajlatú országokról szóló útikönyvekben olvastam olyan történeteket, amelyek mindig megdobogtatták a szívemet. Magyar megfele­lőire azonban egyszer sem bukkantam évek, évtizedek távlatában. A menedékhe­lyekre gondolok, ahol írat­lan törvény volt, hogy a távozó nem ment útjára anélkül, hogy ne hagyott volna hátra az utána érke­ző, bajba jutottnak száraz tűzifát, kovakövet, később gyufát, szárított húst, vagy más nem romló élelmiszert. Századokkal ezelőtti törté­netek voltak ezek, de Euró­pában az alpesi hegyek, vagy a vad és hideg skan­dináv tájak menedékhe­lyeit ma ugyanígy nem szabad készületlenül hagy­ni. Akaratlanul is ezeknek a régi, olykor szent helyként tisztelt és óvott menedé­keknek a szelleme legyin­tett meg, amikor a napok­ban valami hasonlót fedez­tem fel Tinnyén a katoli­kus temetőben. Egy tizen­hét éves fiú locsolta el­hunyt rokonai sírján a vi­rágokat. Aztán mikor befe­jezte a munkáját, ahelyett, hogy dolga végeztével ha­zasietett volna, megállt a temetőkapunál. Odament a kerekes kúthoz. Felhúzott egy vödör vizet, majd ki­akasztotta a kút kerekét, s ezután indult hazafelé. A víz ott maradt a drótköté­len himbálódzó vödörben! Akkor még nem tudtam, nem sejtettem, hogy mi ér­telme volt ennek a látszó­lag fölösleges cselekedet­nek. Csak akkor jöttem rá a lényegre, amikor a hely­béli idős Paus Józsefné odament a kúthoz, s kanná­jába töltötte a vizet, mint­ha csak neki készítették volna oda. S valóban, neki, azaz nekik, a megfáradt, idős embereknek hagyják hátra a távozók azt az egy vödör vizet. Hiszen van, aki koránál fogva már annyira gyenge, hogy jó ha egy konzervdoboznyi vizet ké­pes kimerni a vödörből, nemhogy azt felhúzni a kútból! — Nevelés kérdése — mondta az idős asszony, s szeretettel gondolt arra, aki helyette felhúzta a vizet. Ott a tinnyei katolikus te­metőben ez mindig is így volt szokásban. Tisztelet ez a javából a megfáradtak, az ismeretlen emberek előtt. Kár, hogy az ilyen és eh­hez hasonló emberi meg­nyilvánulásokkal olyan ritkán találkozunk az élet más területein! Pedig meny­nyivel szebb, könnyebb volna akkor valamennyiünk élete. Nem igaz? (Kép és szöveg: Aszódi) tatási intézményeknél 30-40 százalékos bérfejlesztést tudtunk biztosítani, vala­mint a szükséges tárgyi fel­tételeket. Az idei év legnagyobb eredménye a vízhálózat fej­lesztése, illetve az, hogy a munkálatok befejezését egy évvel előbbre hoztuk, Az utak helyreállításával kap­csolatos teendők áthúzód­nak ugyan a következő esz­tendőre, de a lényeg az, hogy víz már idén lesz. Megállapodást kötöttünk a Dél-Buda Térségi Víz- és ' Csatornamű Vállalattal, va­lamint,. a Pást M'egyei Víz­mű Vállalattal, arra vonat­kozóan, hogy az önkor­mányzat eleget tesz fizetési kötelezettségének. Azonnal kifizetjük a vízhálózat fej­lesztésére a 20 millió forin­tot, ha a munkálatokat szeptember 20-ig befejezik. Már évekkel ezelőtt elkez­dődtek az építések, akkor kötött árakkal született meg a szerződés. Bevallom, nekünk kényelmesebb lett volna kivárni azt, hogy a beruházó PVCSV fejezze be a megkezdett munkát, de a lakosság érdekében úgy véltük, jobb, ha fel­gyorsítjuk annak ütemét. A megállapodásunk egyéb­ként azt is tartalmazza, hogy bármelyik lakos je­lentkezik azzal a szándék­kal, hogy hozzá is kössék be a vizet, a vállalat köte­les ezeket a munkákat el­végezni, a jelenlegi árszin­ten. — Ügy tudom, egy mű­velődési ház kialakítása fontos lenne a településen, s már ötlet született arra vonatkozóan, melyik épület lenne alkalmas erre a cél­ra. Hogyan alakul jelenleg az elképzelés megvalósítá­sa? — Valóban, sok kulturá­lis csoport működik ná­lunk, ének-zenekar, báb- együttes, de nincs a műkö­désükhöz megfelelő helyi­ség. A régi vasútállomás épületét megfelelőnek ta­láltuk, már tervek is ké­szültek az átalakításra, ezt augusztusban javaslatként terjesztjük a képviselők elé. A döntésbe, gondolom, belejátszik majd a munká­latok költségvonzata, ami nem kevés, közel — _ vagy talán valamivel több —tíz- millió forint lenne. Az el­képzelések egyébként azt tartalmazzák, hogy ebben az épületben kapna helyet az időskorúak klubja, a programokat pedig úgy ala­kítanák, hogy a kihasz­náltság egész napos legyen. Ezekben a kérdésekben már megszületett a döntés, akkor konkretizálódik, ha ' párhuzamba állítjuk a rá­fordítások összegevei. Ha a testület jóváhagyja — a fedezet már megvan — ak­kor legkésőbb jövő tavasz­ra elkészül az épület, bir­tokba vehetik a helybéliek. Mindez a fejlesztés első üteme; további tervünk egy 200-250 személyes színház­terem kialakítása. Ehhez a szükséges tervek most ké­szülnek. Remélem, olyan döntés születik ezzel kap­csolatban, amely támogat­ja ennek megvalósítását. Eddig csak vágyként be­szélhettünk a csatornázás­ról. Most már ez is reali­tás, legalábbis a lehetősé­gét tekintve. A szennyvíz- tisztító telep jövőre elké­szül, s hozzá jó pár kilo­méter csatornahálózat. En­nek a beruházásnak a költ­ségvetési javaslata ugyan­csak augusztusban kerül a képviselők elé. Ha fejlesz­teni kívánjuk a települést, az elképzelhetetlen megfe­lelő közműhálózat nélkül. Ezért, remélem, a testület jóváhagyja ezt a beruhá­zást, bár a költségek — csaknem 100 millió forint — igen magasak. Minden-, esetre, majd meglátjuk. J. Szabó Irén * * ■ i Nincs olyan Pest megyei lakos, aki ne panaszkodna óikkal az útjainkra. Van, aki havonta, sőt hetente — kü­lönösen télvíz idején — be­lekerül egy nagy kátyúba, és alig kerülheti el a ten- gslytörést. De nézzük csak, hajdan milyen útjaink vol­tak? „Közönséges a panasz a magyarországi utak rossza­ságáról, s az idegenek örömmel gyalázzáik ezeket, holott véleményem szerint azon inkább csodálkozhat­nánk, miképp lehet csak annyi jó út is hazánkban, hol gyakran 20-30 mérföld- nyi csinált útért nemcsak a nemes, de még az idegen és a pór sem fizet egy krajcárt sem” — kesereg Fényes Elek Magyarország Statisz­tikája című, 1842-ben ki­adott művében. Tudjuk, ekkorra már Európában vi­szonylag sűrű és jó útháló­zat épült ki. Tényleg voltak jobb mi­nőségű útjaink Bécs, Kas­sa, Brassó, Fiume felé, és még néhány más irányba, de a többséget télvíz idején nehezen lehetett járni. Az útépítés metodikája; „Ássa­nak egymástól 5-6 ölre két árkot, földet középre men­nél magasabban hányják, vélvén, hogy két oldalról an­nál könnyebben lefolyhat.” Egyáltalán nem volt ve­szélytelen ezeket az utakat használni. isi6. január 29-én és 30-án több mint 200 utas esett áldozatul a fergeteg- nek. Ellentétben a vasúttal, az úthálózat fejlesztésére a század 70-es, 80-as éveiben sem fordítottak túl sok energiát. 1883-ben összesen 192 km-nyi tégla és kőbur­kolatú út voJU. az ország te­rületén. A 80-as években összesen 568 km hosszú tör­vényhatósági út épült 10 év alatt. D. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom