Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-04 / 155. szám
A telefcnkönyvről Rövid volt Jól sejtettük, amit sejtettünk „A számok talán jók” című cikkünkben, kritizálva a Nívó Bt, — egyébként remek — ötletének megvalósulását. Mint ismeretes, a Nívó Bt. vállalkozott arra, hogy kiadja a gödöllői- telefonkönyvet, ami tartalmazza a környék településein érvényes teleíonszá- niok.it is. A megvalósítás során nem várt akadályokba ütköztek. Bár érvényes szerződésük volt a telefoncéggel, csak nagy nehézséggel sikerült megszerezniük az adatokat, melyek — fi- ' noman fogalmazva — nem voltak naprakészek. Ezután viszont már csak pár hetük maradt — kevesebb, mint egy hónap — a kivitelezésre, mivel a szerződésnek azon pontja kötötte, amely szerint a könyvvel június elsejéig el kell készülniük. Amit tudtak, megcsináltak, közölte a Nívó Bt. egyik tagja szerkesztőségünkben járva. Azt is megtudtuk, hogy nagyobb közületi telefontulajdonosnak és a polgármesteri hivatalnak elküldték ajánlottan egy levelet, melyben arra kérték a címzetteket, pontosítsák az adatokat. Sajnos a cégeknek csak a töredéke válaszolt. Kétségtelen tény, hogy ez sem könnyítette a vállalkozók dolgát. A telefonkönyvet — mely több ezer példányban készült — persze így is sokán keresik. Nem kevesen éppen a postán. A szerkesztőségtől is sokan érdeklődtek a beszerzés mikéntjéről. Á válasz: a telefon- könyv egyelőre a Nívó Bt. irodájában, Gödöllőn a Mihály Dénes köz 3. szám alatt vásárolható meg, telefonos rendelés esetén házHarangok még egyszer a határidő hoz szállítanak. ( Telefonszámuk 20-349). Pár napon belül vidékre is elviszik a kötetet. Maradjunk tehát annyiban, hogy aki nem csinál semmit, csak az nem követ el hibát. Jobb ezt a könyvet fellapozni, mint a tudakozót hívni. A Nívó Bt. tovább keresi helyét a piacon. Újabb szolgáltatásuk a nyomdai Full Service, aminek az a tartalma, hogy a hozzájuk fordulókat úgy szolgálják ki nyomdai termékekkel, hogy az ügyfélnek el sem kell mozdulnia otthonról, illetve munkahelyéről. A helyszínre mennek, és a helyszínre viszik a kész terméket. Terveznek, kiviteleznek, szállítanak. B. G. Vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepi szentmise keretében kerül sor a felújított máriabesnyői kapucinus kegytemplom megáldásá- ra, és az Olaszországból ajándékba kapott . három nagyharang felszentelésére. Az ünnepi szertartást dr. Bánk József nyugalmazott váci érsek püspök atya celebrálja Szociális ügyek Május elsejével alakult meg a gödöllői önkormányzat Forrás Szociális Segítő Szolgálata. Június elsejétől ezen intézményhez kerültek a polgármesteri hivataltól és a rendelőintézettől a rendszeres és rendkívüli nevelési (gyámügyi) segélyekkel és a szociális étkeztetéssel, a rendszeres és rendkívüli szociális segélyekkel, ápolási díjakkal, a mozgáskorlátozottak üzemanyag-hozzájárulásával, valamint a közgyógyellátással és az átmeneti szállással kapcsolatos feladatok, pénzügyi kifizetések. Felvilágosítást ilyen ügyekben az intézmény vezetője, Six Edit vagy Nagy Lászlóné gazdasági vezető ad az alábbi címen : 2100, Gödöllő, Szabadság út 25. Telefon: 20-791. Véletlen egybeesés Piaci változások Mint ismeretes, július elsejétől kizárólag élelmiszerpiacként működik Gödöllőn a városi piac. Minden egyéb árust a GSC-pályán találhatnak meg a vásárlók. Hogy ugyanekkor a népszerű tejárusítás is megszűnt, csupán véletlen egybeesés, átmeneti állapot. A folyamatos ellenőrzés során ugyanis olyan baktériumot találtak a tejben, amely miatt az jelenleg forgalmazásra alkalmatlan. Az állategészségügyi hatóság a lakosság védelme érdekében csak akkor engedélyezi újra a tej árusítását, ha az állatállomány szűrése során megtalálják azt a beteg tehenet, amelytől a kórokozó baktériumok származnak. ARBORÉTUMBAN Arvisuni- előadás 9 Shakespeare: Szentiván- éji álom című művét mutatja be Gödöllőin az ÉRTI Arborétumában az Arvisu- ra Színházi Társaság július 7-én, vasárnap 21 órakor. A belépődíj 150 forint. GÖDÖLLŐI XVIII. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1991. JÚLIUS 4., CSÜTÖRTÖK Kartali Petőfi Tsz A válásra szavaztak a közgyűlés résztvevői Nem tudnám hirtelen összeszámolni, hogy az elmúlt években hány termelőszövetkezeti közgyűlésen vettem részt, de azt hiszem, a Kartali Petőfi Termelőszövetkezet vezetősége által a bagi művelődési házba hétfőre összehívott rendkívül közgyűlés minden eddigitől különbözött. Már a külsőségek is eltértek a megszokottól. Sehol egy üdvözlő felirat, sehol egy jelszó. A színpadon elhelyezett székén egy zöld iskolai táblára megrajzolták a szavazólapét a felirattal: A tsz szétválásával egyetértek, nem ériek egyet. Ott a két négyzet is, ki-ki — lelikiis- merete szerint — bejelölheti a döntését. Autóbuszok hozták Ragra Hévízgyörk, Kartal, Versag termelőszövetkezeti tagjait. Az emberek — nyugdíjasok és aktív, tagok — komolyak, talán komorak is, de elsősorban ünnepélyesek. Döntés előtt állnak. Tizenhét év közösiködés, közös munka után kell válaszolniuk a feltett kérdésre. Kovács László szövetkezeti elnök az egyesülés hangulatát idézi, amikor a felsőbb szervek utasítására, sokan az egzisztenciájukat, biztonságukat féltve megszavazták négy falu határának az összevonását. Lehet vitatkozni az akkori döntés helyességén, de senki nem kérdőjelezheti meg a szövetkezet dolgozóinak a szorgalmát, akaratát, tisztességgel végzett munkáját, a választott vezetők emberi helytállását, a., szakmai irányítók szakértelmét. Egy biztos: ez a szövetkezet a szanálástól jutott el a kiváló címig. Ez a szövetkezet évről évre többet adott a tagjainak. A szayazás előtt józan, megfontolásra, a jövőért érzett felelősségre kérte munkatársait Kovács László, majd hangsúlyozta, hogy á szövetkezet közigazgatási határok szerinti működése — vagyis négy új szövetkezet kialakítása — csak akkor lehet jó, ha így többet, jobbat képes nyújtani tagjainak és nyugdíjasainak, ugyanakkor képes a piacot is ellátni. A szavazás rendjét dr. Szőke Pál ügyvéd — aki négy évig jogtanácsosa volt a szövetkezetnek — ismertette, s elmondta, hogy a döntéshez kétharmados szótöbbség szükséges. Megválasztották a szavazatszedő bizottságot. Újdonságként hatott, hogy a bizottságba minden községből került egy-egy tag. Már a jegyzőkönyv hitelesítésére is így választottak kettő helyett négy személyt. A hozzászólások arról tanúskodtak, hogy a szövetkezet tagjai — leendő gazdái — a szétválást tartják hasznosnak. Hrkaj Pál Versegről jelentkezett szólásra. :— Eb nöke voltam a vérségi szövetkezetnek. Két egyesítést Néhány évtizeddel ezelőtt még a Galga-vidéken is minden második ház vályogból készült. A falvaknak megvolt a vályogvető területe, ahol alkalmi mun' kások elkészítették a lakóház megépítéséhez szükséges mennyiséget. Teljesen érthető, hogy ez volt a kedvenc építőanyag, hiszen az emberek mindig és mindenhol a világon olyan matériából készítették, építették hajlékaikat, amelyekből a legtöbb volt, s amit a közelbe’n találtak. Vidékünkön sem nagyobb erdők, sem kőfejtési lehetőségek nem voltak, ezek az építési anyagok — kő, fa — a lakásépítés szempontjából alig, vagy csak részben jöhettek számításba, viszont ott volt kiváló építőanyagként a tiszta, sárga agyag. Néhány esztendeje életrajzi interjút készítettem a domonyi Faslca Pállal, s akkor beszélgettünk a Gal- ga mentének ötven-hatvan évvel ezelőtti építési módjairól, köztük a sárfalra- kásról. Embert kerestem, aki ismeri a régi módszert vagy azért, mert látta, vagy azért, mert részt vett egy ilyen építkezésben. Szerencsém Van-e még a sárfelrakásnak mestere ? Lovakkal gyúratták volt. Kaluzsa Tibor építész, akinek már az apja is építőmesterként, vállalkozóként kereste a mindennapit, szívesen felidézte emlékeit. Mint mondta — gyerekfejjel inkább csodálta, mint csinálta ezt a munkát, amelyhez nem kellett diploma, de még mesterlevél sem, csak a minden parasztban ott lakozó ezermesterség csodálatos képessége. — Az agyagot kitermelték, s aztán a falrakó mesterek számítása szerint any- nyit szállítottak belőle a helyszínre, ami az úgynevezett első rakodáshoz kellett. A leendő ház köré fuvarozott anyagot kapával elegyengették, 15-20 centi vastagon elteritették, majd vizet öntöttek hozzá, sárrá dagasztották. A sarat sok helyen lovakkal gyúratták. A jól megdagasztott sárba bőven búza- vagy rozsszalmát szórtak, amit a lovakkal belegyúrattak a sárba. Az így elkészített sár egy éjszakát pihent. A falazást mindig másnap hajnalban kezdték. Attól függően, hogy hány mester dolgozott, nyolc-tíz ember — rendszerint kalákában — kellett a munkához. A szalmával összegyúrt sarat csáklyákkal felvágták, meglocsolták és vasvillákkal adogatták a falrakó mesterek elé, akik először a fal két szélét emelték, majd berakták a közepét is. és alakították a vastagságát. A sárból épült ház fala három rakodásra készült el. Az első rakodás volt a legmagasabb, ez elérte a 130-140 centimétert, a második rakodás 80 centi lehetett, a harmadik pedig úgy alakult, ahogyan az egész fal magassága megkívánta. Az egyes rakodások között általában egy-egy hét telt el, amire azért volt szükség, hogy az előző rakás megszilárduljon, s elbírja a következő rakodás súlyát. Amikor egy-egy rakodás elkészült, a következő napon a mesterek lesimították az egyenetlenségeket. A falban lévő szalmaszálak, akár a sündisznó tüskéi, elborították az egész falfelületet. A jó mesterek vigyáztak, hogy a tüskék lejeié álljanak, mert akkor az esők, zivatarok nem tettek kárt a falban. Kaluzsa Tibor eltöpreng: — Emlékezetem szerint egy nyáron elkészült a ház. Nagyon nehéz, fárasztó munkával járt az építkezés, s bizony, csak éppen akkora volt, amekkorára a család összekucorodhatott. Az épületek általában három helyiségből álltak, aprócska ablakuk pislogva nézett az utcára, mintha örökké hunyorgott volna, amiért olyan picire sikeredett, vagy kitiltotta volna a világot a benne élők nyomorúságából. A felépült sárfalra nádtető került. Van-e még mestere ennek a munkának? Vidékünkön aligha — mert itt más a módi —, a Balatonnál biztosan akadnak, akik értik a módját, hiszen hivalkodó villák sokaságát konytyolják fel egykori sárba ragadt vityil- lók nádkalapjával. F. M. szenvedtem végig — mondta. — Az év elejétől sürgettem a szétválást, nem azért, mintha a jelenlegi szövetkezet rosszul gazdálkodna, hanem azért, mert a jelenlegi üzemszerű termelésben elvész az ember, pedig a jövőben — a munkanélküliek növekvő száma miatj —. ismét vissza kellene térni a munkaigényes zöldségfélék családi rendszerben való műveléséhez. A kartali Kovács József faluja szövetkezeti tagjainak kérését (vagy inkább követelését?) tolmácsolta: — 1991. december 31-én a szövetkezet váljon szét. A mamutgazdaságban óriásiak az üzemeltetés, a szállítás és utaztatás költségei. Ha kisebbek lesznek a távolságok. máris takarékoskodunk. Sürgette a termelőszövetkezet és a tangazdaság közötti erőszakos földcserék rendezését, visszacsinálását. Paulin István, a szövetkezet növénytermesztési főágazatának vezetője szintén a szétválás mellett voksolt, mert amint mondta, a vérségi terület nem illeszkedik a szövetkezet egészébe, s a központtól is nagyon messze van. Katona Mihály műszaki főágazatvezető a hévízgyör- kiek döntésével ismertette meg a közgyűlést. — A megtartott tanácskozáson — hallották a részvevők — 69 fő vett részt, akik igénylik az önálló szövetkezetei, s ha a lehetőség adott, önállóan kívánnak dolgozni. Szarvas Frigyes a bagiak ‘megbízásából szólalt fel. — Sajnos, az agrárágazatban elszabadultak az indulatok. Mi figyelmeztettük a vezetőséget, hogy az egyes községek mozgolódnak, de a vezetés béna maradt. Így kerülj sor a bagi tagok ösz- szejövetelére, ahol ők is a válás mellett döntöttek. I Megtörtént a döntés. A 315 leadott szavazatból 313 volt érvényes, és ebből 297 tag szavazott a válás mellett. Varga Mihályné — aki közel ült hozzám — csak eny- nyit mondott, amikor az eredményt megismerte: — A kapát nem viszik el a kezemből sem Kartalra, sem máshová. Nekünk mindig dolgozni kellett, ezután is így lesz. Fercsik Mihály GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. & A. szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. @ Munkatárs: Pillér Éva. ® Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. @ Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. ® Hirdetésfelvétel: munkanapodon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. 1Ö\
