Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-04 / 155. szám

Egy karcolás és ámen! Meg kellett skalpolni, hogy életben maradjon A történet tragikus, bár banálisán kezdődött, és el­árulom, szerencsésen végző­dött. Egy nyitva felejtett szek- rényajtó mindennek az oka. A 49 éves férfi, akit Litkei La­josnak hívnak, miután mun­kahelyén alaposan beverte a fejét, nem is sejtette, milyen közel kerül saját halálához. Nem a klinikai halál állapotá­ból visszajött ember beszá­molója következik, de nem is egy akkora fejsérülésről szóló, ami egyáltalán említésre mél­tó lehetne . r. A könnyű baleset után vérző fejét a legközelebbi szakorvosi rendelőbe vitte — Budapesten történt —, és átadta magát az orvos­nak. Varrni kellett. Meg is volt hamar, s elengedték. A sérült természetesen ha­zament fóti lakására, ahol ahelyett, hogy jobban lett volna, napokon belül duz­zadni kezdett a seb körül. Hamarosan úgy bedagadt a feje, hogy ki se látott a szemén. Orvost hívtak, aki mentővel bevitette a fej­sérülésekre specializálódott országos intézetbe. Szükség is volt a men­tőkre, mert Litkei Lajos tmk-művezető elvesztette eszméletét. Hogy milyen látványt mutatott? Nehéz leírni, de talán ilyen lett volna egy vadméhcsalád támadása után. Orvosilag ellátták, és javaslattal más­nap továbbították a lakó­helye szerint illetékes váci városi kórház sebészeti osz­tályára, mivel Fót ide tar­tozik. Vele küldték a fris­siben elkészített röntgen- felvételt, amit aztán a vi­déki közkórházban is meg­ismételtek. A képlet egyszerűnek látszott., fertőzés keletke­zett, amit csak kezelni kell. A Budapestről ho­zott papíron is ez állt, nincs szükség operációra. A beteg végül az eszmé­letvesztés határát is több­ször átlépve került a váci traumatológiára, ahol ha­mar megállapították a köz­vetlen életveszélyt. Mivel órákon múlhatott a művezető élete, csak a legszükségesebb vizsgála­tokat végezték el. Az ope­rációt az éppen ügyeletes dr. Kozlovszky Miklós vé­gezte. Hosszú vágásokkal nyitotta meg a fejbőrt és távolította el a tályogrend­szert. A nedves üszők miatt százból ötven ember meg­hal, a legjobb kezelés mel­lett is. Litkei Lajos más­nap magához tért. Három­hetes lábadozás után el­hagyhatta a kórházat. A műtét nyomait örökké vi­seli, haja alig maradt, ki se nő már, a toxikus anyag, amit a baktérium termeit, szétmarta a haj­hagymákat. De él, és ezt nem győzi újra és újra föl­fedezni. Hálálkodik, kö­szön és köszön, de tudja, elégszer nem mondhatja. Az orvos nevét ismételgeti, aki nem állhatott le en­nél a sikernél, újabb és újabb betegei vannak, lesznek. — Mi hozott anyagból dolgozunk — mondta dr. Kozlovszky Miklós, amikor a fejsérülések veszélyeiről kérdeztük. — Nem válogat­hatunk, de nincs is időnk rá itt, a traumatológián. Azonnal kell dönteni és cselekedni. — Beszéltem Litkei La­jossal, aki azt mondta, csak néhány órája lett volna hátra, ha nem ope­rálják. Igaz lehet ez ilyen fertőzött esetekben? — Sajnos igen. De sze­retném még elmondani, sok-sok feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy visszahozzunk valakit. Ezért nyugodtan mondha­tom, a véletlennek volt a legnagyobb szerepe. Semmi sem garantálta, hogy vala­melyik agyközpontot meg­támadva, ne maradjon tel­jesen béna, vak vagy né­ma. A legkörültekintőbb beavatkozás ellenére is ... Új nyugdíjas Az egykori kórházigazgató Jólesett a kollégák bará­ti kézszorítása, a II. számú sebészeti osztályon utolsó betegeinek hálás pillantá­sa. Megkönnyítette, de meg is nehezítette élete új idő­szakának a kezdetét. 1991. július elseje: dr. Kollár La­jos szerint már igazgatói tisztségének megszűnése­kor többen megelőlegezték neki a nyugdíjas címet, de a valóságban csak e hét első napjától jogos ez a ki­fejezés. Huszonkét év Vácott a gyógyítás szolgálatában. Tudott az egykori Burgun­dia szükségkórházról, a fő­téri elődintézmény zsúfolt kórtermeiről. 1970: a vas­úton túli kórház 476 ággyal megkezdte a működését. Mozi Dunagyöngye filmszínház (Dr. Csányi László krt. 58.): július 4-én, csütörtökön es­te fél 7 és fél 9 órakor a Rendörakadémia című ame­rikai vígjáték hatodik ré­szét vetítik. Rendezte: Pe­ter Bonerz. Főszereplője: Búbba Smith. — Témája: A Willson Heights-banda rettegésben tartja a várost. Harris kapitány, a helyi rendőrség parancsnoka te­hetetlen, de szerencsére megérkeznek a szeleburdi rendőrújoncok... — Litkei úr dicsérte az ápolószemélyzet odaadó munkáját is __ — Igen. ez is egy szük­séges feltétel volt, ahogyan az is, hogy legyen a szer­vezetének tartaléka, amely átsegíti a krízisen. Egyéb­ként azt is tudni kell. mennyibe került ez az élet... Látja itt a kórla­pot? Minden rajta van. Ha összeadnánk, rég túl len­ne a millió forinton! — mondta. Később hozzátette, köny- nyen kerülhetünk mind­annyian hasonló bajba. Ezért nem szabad patta­nást kinyomni a fejünkön a száj és a fül vonalán fe­lül, mert az abban lévő baktériumok a vérárammal szintén az agyba juthatnak, és ott, a melegben, oxi­géntől elzárva, a vér köze­gében kiválóan érzik ma­gukat. A fejsérülések, le­gyen az a legkisebb, szin­tén vezethetnek ide. Egy példa szerint, nem is mesz- sze Váctól, egy falusi asz- szony beütötte a fejét, ami vérezni kezdett. A kútnál lemosta, a víz persze szeny- nyezett volt ilyen bakté­riummal, így még mielőtt orvoshoz kerülhetett vol­na, néhány nap múlva meghalt. Nem különlegesen veszé­lyes, ismeretlen baktérium­ról van szó, akár a körülöt­tünk lévő levegőben is le­het. Ráadásul nem minden­ki reagál egyformán rá, és szervezetünkbe is csak a nem kellően fertőtlenített seben keresztül juthat. Dudás Zoltán VÁCI tjuiiap XXXV. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1991. JÜLIUS 4., CSÜTÖRTÖK Nagy B. István Greco-tanulmányai Expanzió a hét végén Most igazán nem panasz­kodhatnak a váciak a kul­túra jelenlétének hiányára. Nemrég ért véget a magyar zeneiskolák I. kongresz- szusa, az Interdia Show '91 rendezvényei, s folynak a Váci fotográfiai napok eseményei. Ez utóbbit a vá­ros polgármestere nyitotta meg, mégpedig Zsuzsa Cros, azaz Kárpáti Zsuzsa franciaországi fotóművész tárlatával — amely egyéb­ként július 15-ig megtekint­hető a művelődési központ­ban. Sajnos, egy másik je­lentős kiállítást, Tamás Pál rézdomborításaiból, tusraj­zaiból készült összeállítást már valószínűleg nem lát­hatják azok, akik elmulasz­tották a zeneiskolák kong­resszusának ideje alatt megtekinteni (a váci zene­iskola előcsarnokában). Szerdától viszont látható a Pest megyei és Fejér me­gyei népi hímzésekből ren­dezett kiállítás. A munkák a Csatlós Istvánné által vezetett dunaújvárosi Bar­tók Népi Hímző Kör tagja­itól származnak. Nyitva tart még egy ki­állítás, amelynek jelentő­ségét — a látogatók számát tekintve — nem igazán ís­Felújítás a Konstantin téren Lezárják az utat Útfelújítási munkák lesz­nek július 8. és 14. között Vácon, a Konstantin téren, s a munkálatok szükséges­sé teszik, hogy a hét vé­gén — 13-án, szombaton és 14-én, vasárnap — a gép­járműforgalom élöl is le­zárják a teret. (Rossz idő esetén erre a következő hét végén, 20-21-én kerül sor.) A forgalom szünetelése­kor, természetesen, az autó­buszok sem közlekedhetnek ezen a szakaszon. A 3-as számú helyi járat útvona­la azon a két napon a kö­vetkezők szerint módosul: Deákvárról a pályaudvar irányában a járat nem érin­ti a Konstantin és a Már­cius 15. teret, a kórház, il­letve Deákvá: irányában pedig a Konstantin teret. Ma ezernél több az ágyak száma. Minek az emlékét viszi szívesen magával? A tudo­mányos ülések és konferen­ciák parázsló hangulatát? Az átadott új osztályokat, épületrészeket? Az Auszt­ráliából, Indiából, Lengyel- országból érkezett szakem­berek elismerését? Azt a 10 percet, amikor a 900 éves Vácról készült tv- filmben az egész országgal megismertethette munká­jukat? Akitől nem tudott sze­mélyesen elbúcsúzni, annak írásban köszönte meg segít­ségét, támogatását a nehéz időkben. S a levelek végén jó egészséget kívánt a cím­zetteknek. , Papp Rezső Fincsi B. néni egy régi új­ságból kivágott cetlit őriz a tárcájában. Nem tudom, mióta — de egy biztos: mostanában gyakrabban előveszi. A rövid írás Fifiről, egy „vacak kis tacskóról” szól; gazdája állított emléket az el nem fe­lejthető barátnak. B. néni mostanában valószínűleg többször el­olvasta. Talán vigaszul, talán mert segít elő­csalni a megkönnyebbü­lést hozó könnyeket. Ö Fincsit veszítette el. Nézze az arcomat — mondja —, öt évet öre­gedtem, ennyit vett el az életemből a gyász. Van, aki kinevet, én mégis gyászolom ... Pedig B. néninek akad vigasza. Egy „öregúr”, egy másik be­fogadott tacskó van mellette. „Aki” legfel­jebb annyi időre hagyja magara, amennyi egy kis utcai levegőzéshez kell. B. néni számára nem ismeretlen a gyász, ám Fincsivel tragédia tör­tént — és ez számára családi tragédia. Ügy érzi, hogy ezen soha nem fogja tudni túlten­ni magát. Nem ismertem Fin­csit, nem idézhetem fel bizonyára kedves kis pofáját. Még a B. néni gyászán nevetőket sem tudom meggyőzni, hogy Fincsi — és a többi négylábú — nem csak egy kutya ... Hogy miért született meg akkor ez a néhány sor? Nem is tudom — hiszen gazdája e nélkül sem felejtené el Fincsit. Talán azért, hogy ez is odakerülhessen B. néni tárcájába. Hogy Fincsi se múljon el nyomtala­nul ... (—nos.) merte fel a váci közönség. Valószínűleg nem sok vidé­ki város dicsekedhet olyan kaliberű festőművésszel, mint Nagy B. István. Ter­mészetesen lehet szeretni vagy nem szeretni korábbi ironikus képeit, világát, mint ahogy lehet szeretni vagy nem szeretni a most kiállított Greco-tanulmá- nyokat vagy parafráziso­kat. El lehet tűnődni azon, hogy heroikus tájképei összhangban vannak-e a gobelinszerű megoldással, a festményfelületté tett ke­rettel, vagy hogy helyén való-e a tulajdonképpen szakrális témák meglehetős „elprofanizálása”... Egyet viszont: nem lehet: kétségbe vonni a képek kvalitását. Az, aki belép a művelődési központ Ma- dách-galériájába, már nem léphet ki ugyanazon em­berként — ha legcseké­lyebb érzéke is van a mű­alkotásokhoz, a formákhoz, színekhez. A hétvége nagy látvá­nyosságának ígérkezik a kortárs művészeti fesztivál, az Expanzió III. Ezúttal harmadszor kerül megren­dezésre a kortárs művésze­ti médiumok bemutatója a görög templom kiállítóter­mében. A háromnapos rendez­vénysorozat első napján, július 5-én, pénteken 18 órakor kortárs költők mu­tatkoznak be: a hazaköltö­zött párizsi Magyar Műhely szerzői, a most induló és Váchoz kötődő Katedrális, valamint az Üj Hölgyfutár szerzőgárdája. Az est kon­certjét Kamondy Ágnes és barátai mutatják be. Szombaton, 19 órakor képzőművészeti és zenei akciókra kerül sor, talán szakszerűbben fogalmazva: az expanziós szobrászat kortárs zenével érintkező áramlatából kapnak ízelítőt az érdeklődők. Akik be­mutatkoznak: Ladyk Kata­lin, Szemző Tibor, Kovács István, Szántó Éva, Bán­földi Zoltán, Deli Agnes, Juhász R. József, Mészáros Ottó, valamint litván és szlovák vendégművészek. A vasárnap este az alter­natív — kísérleti, nem hi­vatásos színházaké. A 18 órakor kezdődő program­ban Olescher Tamás és a Multimédia Színház, a Bál­vány Színház (Pozsony), Szkárosi Endre és a kana­dai performerek, valamint Gazdag Márta és társulata látható. Közben megtekinthetők kiállítások is: Hortoványi Tamás és Deli Agnes a gö­rög templomban állít ki, Bíró József, a Hincz-galéri- ában. A Pantenon csoport — Elekes Károly, Krizbai Sándor, Nagy Árpád — ki­állítása a művelődési köz­pont udvarán látható. Az Expenzió ’91 rendezvény- sorozat a Madách Imre Művelődési Központ és a Tragor Ignác Múzeum kö­zös programja. Hírek és álhírek Málnahelyzet Rádon Ügy tűnik, hogy ha mál­naháború vagy ládaháború nem is lesz, sajtóháború azért fenyeget... Lapunk pénteki, június 28-i számá­ban három rádi felvásárló nyilatkozott, s hétfőn már meg is jelent a cáfolat. Most pedig többen is cá­folták a cáfolót... Legelőször is, tudtunkra adták, hogy Sztruhár Gyula penci lakos információja félrevezető volt: ugyanis akadt, aki látta a kartont, amelyen a neve szerepelt, tehát kapott ládát málnája számára ... További tájé­koztatást kaptunk arról is, hogy a pencieknek nem kell Rádra menniük, mivel Pen- cen négy felvásárlótelep működik. Volt, aki a fóti Vörös­marty Termelőszövetkezet „becsületéért” szállt síkra, rágalmazásnak nevezve azt, amit Sztruhár Gyula állí­tott: a szövetkezet rádi fel­vásárlója szombaton kezd­te meg a ládák kiadását, és megkülönböztetés nélkül mindenki kaphatott belőle. (A magtár épületén egyéb­ként plakát hirdette, mi­kortól vehetők át a reke­szek.) Félreértésre adhatott okot, hogy a rádi telepen ma­gánfelvásárló is működik, ő nem a szövetkezet részé­re veszi át a málnát. — Aztán, állítják, akadnak, akik szándékosan zavarják össze a dolgokat, hogy az­tán a zavarosban halász­hassanak: valaki elterjesz­tette Rádon, hogy a téesz nem fog átvenni málnát. Mint megtudtuk, a fóti termelőszövetkezet erre az évre nem kötött szerződést a málnatermelőkkel — a tavalyi tapasztalatokból okulva —, viszont minden­kitől felvásárolja a málnát Egészen addig, amíg a fel­dolgozóüzemek is átve­szik ... Körülbelül ennyi, amit tehetünk: közreadjuk a málnafrontról érkező híre­ket. (b.) VÁCI hírlap Vác, Dr. Csányi László krt. 15. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. % Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. & Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-től ll-ig, vala­mint a váci hirdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom