Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-30 / 177. szám

í. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1991. JÚLIUS 30., KEDD BuaAJ/|DÉK| BUDAÖRS • CHD • SZÁZHALOMBATTA • PILIS VÖRÖS VAR • BUDAKESZI • BIATOK- BAGS • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATV • ZSAMBÉK • SOLYMÁR • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ • PERBÁL • TÖK • TINNYE • ÜRÖM Összefogta a maszek panziósokat Utazási iroda Budakeszin Régi budakesziek a megmondhatói, hogy a falubeliek egykor a szobakiadásból származó bevételeikből egészí­tették ki a család jövedelmét. Fővárosi hivatalnokok fa­míliája nyaralt a jó levegőjű településen. Olyanok, akik nem tudták megfizetni a Balatont. Szinte minden ház­ban visszatérő vendégek töltöttek cl néhány hetet, sőt bevett szokás volt, hogy a családfő Budakesziről járt Pestre dolgozni. Az idegenforgalomnak tehát hagyomá­nyai vannak a faluban. Erre a tényre alapozva, no meg az adottságokat figyelembe véve alakult ki az a telepü­lésfejlesztési koncepció, ami Budakeszit ismét üdülő­centrummá kívánja tenni. A Budai Tájvédelmi Kör. zet határán, a szanatóriu­mok szomszédságában ké­zenfekvő e koncepció, s a vendéglátásra az utóbbi időben több család rendez­kedett be. Sőt tavaly má­jusban akadt arra is vállal­kozó, aki összefogta a ma­szek panziósokat, s rájuk is építve utazási irodát nvi- tott. Kóthyné He rezeg Má­ria azonban kissé borúlá­tóan nyilatkozik tapaszta­latairól. — Biztos vagyok benne, hogy életképes az az ötlet, amiben egyszerre többen is fantáziát láttunk, számítva arra, hogy Budakeszire minden évben sok-sok ki­telepített tér haza családos- ' túl. A falunak jó kapcso­latai vannak Németország több településével, sőt egy ausztriai falucskával is, de a reklám hatására eltöltői­tek már nálunk pár napot olaszok, hollandok is. Pil­lanatnyilag száz kétágyas szoba áll rendelkezésükre különböző magánpanziók­ban. Közülük csak egy-ket­tő épült kifejezetten e cél­lal, a többi vendégfogadó­hely menet közben alakult ki abból a megfontolásból, mint rég: kiegészíti a csa­lád jövedelmét. Az árak a középkategóriába tartoz­nak: személyenként 1000— 2000 forintba kerül a szál- lás éjszakánként reggelivel. Van a faluban ennél drá­gább lehetőség is. de az már hotel kategória, a hoz- ' zá tartozó nívós szolgálta­tással. — Man<3já.k, az id£n nem fo­rog az idegen, kevesebb a nyugati vendég. Budakeszin mi a tapasztalat? — A szobák telítettsége 50-60 százalékos, s való­ban kevesebb a német, egészen minimális számú a holland vendég, lényegesen megcsappant az Ausztriá­ból érkezők száma, de va­lamivel több emberrel ta­lálkozunk, akik a volt NDK-ból vagv a Cseh és Szlovák Köztársaságból jönnek. Az okokat boncol­gatva elsősorban a szolgál­tatás fogyatékosságához juthatunk. Budakeszin szin­te semmi szórakozási lehe­tőséget nem tudunk kínál­BLIDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. • Munkatársak: Fe­ltété Ildikó, Aszódi László Antal, virág Márton. • Fo­gadónap minden hőtfőn Il­ii óráig a szerkesztőségben. C,ímünk: Rp. vili., Somo­gyi B. it. 6. Pf.: 311. Ir. S7.: 1US. Telefon: 138-4761, 138­4067. 6 *#Map ni, leszámítva egy-egy er­dei sétát, a vadaspark vagy a makkosmáriai, il­letve a helyi templom meg­tekintését. Akad a faluban néhány szép, régi épület, védelemre méltó kapu, kút, kőkereszt, de az összes lát­nivaló egy-két óra alatt gyalogosan is megtekinthe­tő. Csakhogy sajnos olyan utakon lehet eljutni odáig, amivel nemigen dicsekszils az ember. És a németek észreveszik azt is. hogy bi­zony nem rendezettek a porták, s igen lepusztultak azok a házak, amiket mu­togatunk nekik. A vadas- parkban nincs egy olyan játszótér, ahol akár csak egy félórácskát elszórakoz- hatnának a gyerekek, s ki­töri az ember a bokáját, míg feljut a makkos) temp- pomhoz.... De mást mondok: énke- zik a busz a csoporttal. Vinném őket a Jókai utcá­ba, ahol mindjárt hatvan embert el lehetne helyez­ni, ám eső után képtelen a buszsofőr fölnavigálru a járművét; Ha a Fő utcán megáll a busz, zavarja a forgalmat. Ha a parkoló­ban marad, a személyautó­val érkezők szidják a ma­máját. Ha valamelyik mel­lékutcába igyekszünk, ugyancsak forgalmi dugót alakítunk ki. mert ezek az utcák nem képesek befo­gadni a nagy járműveket. Szóval a magánvállalkozók többé-kevésbé fölkészültek az idegen fogadására — van néhány vendéglő is. ahol megfelelő az ellátás —, de bizony az önkormány­zatnak, ha valóban idegen- forgalmi faluvá kívánja tenni Budakeszit, akad még tennivalója, s nem is biz­tos, hogy milliók kellenek hozzá — véli Kóthyné Herczeg Mária. — A mi utazási irodánkon kívül be­térhetnek információért a külföldiek például a könyv­tárba. Ha egyáltalán felfe­dezik, hogy ott segíthetnek rajtuk. Ha felkutyagolnak a művelődési ház harmadik emeletére. Ha éppen oít van az az ember, akivel tudnak kommunikálni. Más: az egész faluban nincs egyetlen térkép, amin tájékoztatnák az idegent, mit hol talál. Ha a külföldi bemegy a postára, nincs egy ember, akivel megér­tethetné, hogy képeslapot akar venni, mert a kártyák nincsenek kitéve. A faluról meg hiába is keresne... Ezek olyan apróságok, amik nem kerülnek sokba, amik csak odafigyelést igényel­nének. Mert azzal tisztában vagyok, hogy belátható időn belül útépítésre nem lesz pénz. — Megéri fenntartani az uta­zási irodát 7 — A panziósok 10-15 százalékot adnak a közve­títésért. de a visszatérő vendégek után már nincs hasznom, mert ők közvet­lenül a szobát kiadónak jel­zik érkezésüket. Ettől füg­getlenül: bízom benne, hogy új elképzeléseink nyomán egyre több vendéget köz­vetíthetek a budakeszi pan­ziósoknak is. — Mik ezek az új ötletek? — Szépségszalonokkal. gyógyfürdőkkel vettük fel a kapcsolatot.-Előfordulhat ugyanis,, hogy a fővárosban nem jut a vendégük szo­bához, vagy olcsóbb, de jó szállást keres. Számítunk továbbá — és a példák bi­zonyítják, nem is .alaptala­nul —. azokra . a szülőkre, akik mozgássérült gyerme­küké!. hozzák a Pető Inté­zetbe vagy ide Budakeszi­re, a rehabilitációs intézet­be, A kezelésük sokszor hónapokat vesz igénybe, s addig az édesanya is itt van. valamelyik panzióban lakik. A Budai Hegyvidék Szo­ba és Utazási Szolgálat (Ofner Bergland) természe­tesen nemcsak szobákat közvetít, hanem informál ciákat nyújt s programo­kat szervez az egész or­szágban. Az iroda közre­működésével. a budakeszi panziósok anyagi hozzájá­rulásával egy prospektust is megjelentettek, ami el­jutott Németország, illetve Ausztria különböző pont­jaira. Nevük tehát forog, csak az a kérdés, mikor fo­rog majd igazán jól az ide­gen is. Mert azt ma még kevés külföldi tudja, hogy az autópályáról letérve a jó levegőjű Budakeszi köze­lebb van Budapest belváro­sához, mint mondjuk a fő­város némely peremkerü­lete! F. E. Bizony jócskán odébb ballagott az idő azóta, hogy egy kámzsás barát töpreng­ve rótta pennájával egy­más rnögé a Solomar név betűit. Honnan is gondol­hatta volna, hogy majdan nagy szolgálatot tesz a történészeknek és a lelkes lokálpatriótáknak: ez lesz az első biztos fogódzó a fa­lu történetének feltárásá­hoz! Az akkor még királyi birtok — kiváltságaikra büszke solymászok telepe — később meglehetősen sok nagyút' birtoklistáján sze­repelt. A névsorban feltűn­nek a magyar történelem nagy nevei is — bírták Solymárt a Lacffiak, a Roz- gonyiak, majd a Garay fa­mília. Őket Hunyadi Má­tyás fia, Corvin János vál­totta fel, hogy aztán átadja helyét a Ráskai családnak, akiktől 1531-ben Budavár vette át a tulajdonjogot. A virágzás korának a tö­rök uralom vetett véget, pedig ekkorra már várral is büszkélkedhetett a köz­ség'— a Szarka'vár nevét a XV. század első évében említik az'oklevelek —, sőt Őrségben Ami drága, az az olcsó! A nyár közepén egyre több autós kel útra, de nem mindegyik éri el a célját. A rossz műszaki állapotban levő, többnyire egykori szocialista autók-járgányok, bi­zony nem kevés borsot törnek gazdáik orra alá. Ebben az alkatrészínséges időben pedig különösen kockázatos magára hagyni a kocsit, még rövid időre is. Érdemes átvenni azt a szemléletet, ami Európa nyugati részén honos: Ami drága, az az olcsó, és ami olcsó, az általá­ban drága! Felvételünk az Ml-es autópályán készült, ahol is Budaörsöt elhagyva kényszerült segítségért in­dulni a Wartburg gazdája (Virág Márton felvétele) Biatorbágyi tehetőség Helyben is megoldható A főváros környékének települései sok mindenben kötődnek Budapesthez. Munkahely, egy-egy na­gyobb bevásárlás, szórako­zási lehetőségek jelentenek az ott élők számára szoros kapcsolatokat. S ezzel még nem merítettük ki e kötő­dés összes szálait. Mert sok helyült, különböző kivizs­gálások kapcsán is utaznia kellett a betegnek. A fővá­rosi orvosi rendelők labo­ratóriumai alkalmasak csak ezék elvégzésére, a kisebb helységek egészségügy) intézményei nemigen. Bár, most már ezen a téren is elindult valamilyen válto­zás. Biatorbágyon ha vala­kinek olyan betegsége tá­mad, amely laborvizsgála­tokat igényelne, már nem kell kocsiba ülnie vagy autóbuszra szállnia. — Rendelőnkben hely­ben levesszük a szükséges vizsgálati anyagot — tájé­koztatott dr. Tálas Tamás. —. A hét meghatározott napjain kerül erre sor, összegyűjtjük ezeket, és felszállítjuk Budapestre, a Fehérvári úti szakrendelő­be. Ott elvégzik a szüksé­ges vizsgálatokat, majd visszaküldik hozzánk az eredményeket. Azt a sze­mélygépkocsit, amellyel megoldhatjuk a szállítást, az önkormányzat bocsátot­ta rendelkezésünkre. Ez a megoldás az utóbbi hónapokban már rendsze­ressé vált, úgy tűnik, min­denki megelégedésére, jól működik. A települést há­rom különálló körzetre osztottuk fel, s mindegyik­nek megvan a személyzete. Két körzet egy épületben látja el feladatát, a harma­dik más helyen fogadja a betegekét. — Az egészségügy, igaz, egyelőre csak tervezett vál­tozásait hogyan érzékelik? — Még nem tapasztalha­tó lényegi változás. De ad­dig, amíg a jogszabályi hát­tér nem adott, nem is igen képzelhető el semmi komo­lyabb éltérés az eddigi gya­korlattól. Ha kialakul az új finanszírozási rendszer, a szabad orvosválasztás, az új működési rend, akkor, azt hiszem, már láthatóvá válik az, milyen lesz a jö­vőben a munkánk. Most még a régi szisztémák sze­rint mennek a dolgok. Hiányoznak azok a fontos kerettörvények, például a társadalombiztosítás, az egészségügyi törvény mó­dosításai, kamarai törvény, amelyek meghozatala után elkezdődhetnek az át­alakulások. Nem tudom, de úgy is fogalmazhatnék, hogy mi. orvosok, nem tud­juk, hogyan fog kialakulni ez az egész. Elképzelések vannak, ezekről hallottunk, olvashattunk, a konkrétu­mok még hátravannak. Meglátjuk... J. Sz. I. A néhány éve egy marok­nyi táj védő által életre hí­vott Zsámbéki Medence Tájvédelmi Klub céljai kö­zé tűzíte ki Zsámbék, Tök, Perbál, Tinnye, Budajenő, Telki, Páty és Herceghalom falvak természetvédelmi, műemlékvédelmi és környe­zetvédelmi gondjainak fel­karolását. A klub 1989 őszén bejegyzett egyesületté alakult'át. és a Biatorbágyi Tájvédő Körrel történt fú­ziója révén területileg is jócskán megnőtt tevékeny­ségi köre. Az 1989 közepén a Tudó­sítások Kiadó által Leltár I. címmel kiadott kötetben mér a rendszerváltás új szervezetei között találj nlt a klubot a maga tájvédelmi célkitűzésével. A Fésű Jó­zsef népművelő vezette •klub 1988 őszétől 1990 má­jusáig negyedévenként Táj­védelmi Tájékoztatót adott ■ki, amely később melléklet­ként beolvadt e főiként Pest megyei régió új helyi lap­jába: a Nyakasba. A lap neve egy geológiai képződ­ményre uitial, de ki nem 'mondottam jó néhányan bet leértik a . kalcl-kus vagy éppen kálvinista „nyates*- ságot” is. Van miről. írni, hiszen nlnosan olyan ter­melőszövetkezet, amely ne követett volna el korábban ilyen-oly an formában vala­milyen környezetkárosítást. Például Biiaitorbágy szóién, a bici tavaikhoz közeli Al­sómajorban a Zsámbéki- medence Termelő szövetke­zet területén a HÉGÉP Kis­szövetkezet titökbain és sza­bálytalanul tárolt az elmúlt években közel 200 tonnányi ga-lvániszapot, festékiszapot, savhulladékot, ciániszapot, 3000 liter oldószert „balká­ni körülmények” között, A täte jszsnmyezés . még. csak hozzávetőljogesen becsülhető fel. A ciánügy eljutott a televízió Ablak című mű­sorába i«s, de sajnos, a meanyugiaitó megoldás így is késik. A térség települései egy részének még ma is megöl- datl’ian gondja a vezetékes ivóvízzel való ellátás hiá­nya. Szerencsére a vezeték- rendszer kiépítése mára fel­gyorsult, s a kutakból nyer­hető nltrátas víz remélhető­leg a jövőben csak kerti lo­csolásra kell. Ha a tájvédelemről van szó, érdemes megjegyezni, hogy Biatorbágyon tanfo­lyamszerű képzéssel már a niúit évben létrejött a ter- mészetvédclmi őrség. A táj­védelmi klubbal párhuza­mosain működik a Zsámbé­ki Műemlékbarát Egyesület, amelynek közel százfős tag­ságában számos ismert köz­életi személyiség van. D. A. Solymár műllja Számon tartott, megbecsült hozzá tartozott Nagykovácsi és Páty is. A fényességes nagyúr helytartói azonban már korántsem bizonyultak olyan jó gazdának, mint elődeik, így a település el­néptelenedett, területét új­ra magához ölelte a Pilis erdeje. Hosszú ideig csak a fák -susogtak a hajdanvolt dicsőséges napokról, míg az 1700-as évek elején szívós­szorgos telepesek érkeztek a bajor hegyek közül és a Fekete-erdő vidékéről. Jelenlétük mind a mai napig meghatározó e tájon. A régi parasztházak a miénktől elütő stílusban épülték, a temetőben első pillantásra kissé szokatlan alakúak az ódonabb sír­kövek (rajtuk gót betűs szö­veg), a boltokban és az utcákon a jellegzetes sváb idiómát hallani, a község- határt jelző táblák alatt ott ékeskedik a Schaumar szó is. Ugyancsak a német őshazáról vallanak a falu környéki dűlőnevek, mint például a Krautgarten vagy a Steinriegel. A falu számon tartja múltját, és meg is becsüli. Aki nem sajnál rá néhány órát, maga is meggyőződ­het erről. Felkúszhat a Szarka vár Valkó Arisztid feltárta romjaihoz, s miután elgyönyörködöít a meredek halomról nyíló panorámá­ban, megtekintheti a gyűj­teményben található, az ásatáskor napvilágra, került régészeti emlékeket. Útköz­ben kedves kis csermellyel találkozunk, amint buzgón — se helyütt még tisztán — siet az Aranyhegyi-pa­takkal egyesülve a távoli Duna felé. Innen macska- ugrásnyi a temető, :— ala­csony falai közt akad még néhány időrágta, múlt szá­zadbeli síremlék —, majd pár száz méternyi gyalog­lás után máris a Templom téren találjuk magunkat. Itt szabadon választhatunk, hogy a Pilis Völgye Hely­történeti Gyűjtemény, avagy a XVIII. század végi, barokk belső terű templom kapuján lépjünk be elő­ször. Legjobban akkor jár a látogatq, ha mindkettőt megnézi: emitt a gazdag ki­állítás, a plébániatemplom vörös márvány kapuja mö­gött pedig Bebó Károly re­mekmívű faragványai, to­vábbá Wolfgang Kopp és Falconer Ferenc festményei várnak rá. . A téren egy 1330-ból való Krisztus-szo­bor all (pontosabban ül), az idők során elpusztult elődje szívéből — a hagyo­mány szerint — a közeli, úgynevezett török kútról csöveken át idevezetett víz. folydogált. Deák Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom