Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-30 / 177. szám

Egyszer van, masker nincs? Következetesség Valamikor májusban úgy döntött az önkor­mányzat, hogy a jövőben minden téren a pályáz­tatás útját választják, le­gyen szó akár vezetői állás betöltéséről, terü­letek odaítéléséről vagy megbízások elnyeréséről. Tartottók is magukat ehhez a képviselők, né­ha talán túl szigorúan is. Az ART kidolgozásá­ról tárgyalt a testület. Egyebek mellett elhang­zott, hogy a terv kidol­gozására három olyan tervezővállalattól kért ajánlatot a főépítészi iro­da, amelyeknek már gyakorlatuk van az ilyen munkákban, s szakmai­lag is a legelismerteb­bek. Logikus. Ám jött a kérdés: „Nem arról volt szó, hogy mindent meg­pályáztatunk ?” — Ez is pályázat, úgy­nevezett meghívásos pá­lyázat, amelybe nem szükséges mindenkit be­vonni — felelte a főépí­tész. — Szélesítsük ki a kört,' legyen teljesen nyílt a pályázat! — ja­vasolta erre az előbbi felszólaló. — Lehet — mondta a főépítész —, ám az időt igényel. Akkor számolni kell azzal, hogy csúszni fog a megvalósítás. A testület az eredeti elképzelést fogadta ak­kor el, így a következő ülésre egy szakértői bi­zottság már ki is vá­laszthatta a három aján­lattevő közül a legmeg­felelőbbet. Ám akkor újra elhangzott a javas­lat: bővítsék ki a kört ezzel meg ezzel a tervező­céggel, kapják meg ők is a lehetőséget. — Lehet — sóhajtott a főépítész —, de tudni kell, hogy ez újabb idő- veszteség. Folyt hót a vita, hogy legyen, mint legyen, még a következő ülésen is visszatértek Tá. Végül aztán elfogadták a főépí­tész — mint a témát mégiscsak legjobban is­merő szakember — véle­ményét. Ez az eset jutott eszembe a képviselő-tes­tület legutóbbi ülésén, amikor a rendelőintézet két helyiségének gyógy­szertár céljára történő bérbeadásáról volt szó. Mint kiderült, a bérbe­vételt egy Caritas Cor­poris nevű left, kérte. A testületnek nem is volt ez ellen kifogása, csupán egyetlen képviselő nyúj­totta fel a kezét: — Arról volt szó, hogy mindent verse­nyeztetünk! Tudtommal többen is szeretnék meg­pályázni ezt a lehetősé­get! — Ezúttal tekintsünk el ettől, mert időveszte­séggel járna — hangzott a válasz, amit mindenki fenntartás nélkül elfo­gadott. Csupán egyvalaki morogta az- orra alatt: „Ez nagyon jó. Egyszer van pályázat, máskor nincs!...” ­Együtt éreztünk a mor­góval. Mert valóban: vagy legyen egy elv, amely mindig, minden körülmények között ér­vényes, vagy ne legyen,, s akkor döntsenek rugal­masan, szabadon min­den egyes ügyben. De az, hogy tetszés szerint le­hessen egyszer hivatkoz­ni valamire, máskor ugyanazt figyelmen kí­vül hagyni — a legsze­rencsétlenebb megoldás. P. É. Amatőr fotók a kastélyról Közismert, hogy a Grassal- kovich-Kastély mült század vé­gi állapotáról viszonylag gaz­dag fotó- és dokumentációs anyag maradt ránk. Sokkal ke­vesebb viszont a ltastélv min­dennapi életét, a cselédséget és a személyzetet ábrázoló fénykép, arról nem Is beszélve, hogy később, Horthy kormány­zósága ideiéről alig maradtak meg az esetleges belső átala­kításokat mutató képek. A kastély körül az el­múlt időszakban kiteljesed­tek a kutatások. Minden, a kastéllyal kapcsolatos kép vagy dokumentum fontos­sá vált, ezért a városi mú­zeum a városlakók segít­ségét is kéri a munkához. Sokan élnek ugyanis Gö­döllőn azok közül, akiknek családjából többen a kas­télyban, illetve az urada­lomban dolgoztak, persze inkább 1945 előtt. E csalá­dok fényképalbumaiban vélhetően megmaradtak olyan amatőr felvételek, amelyeken a háttérben vagy központi helyen a kastély látható, annak va­lamely részlete, melléképü­lete. Valószínűleg sárgult fényképek őrzik a kormány­zói rezidenciában szolgáló­kat, szakácsokat, vadászo­kat. kertészeket és máso­kat, gyakran munka köz­ben is. A gödöllői városi mú­zeum ezúton is kéri mind­azokat, akiknél vannak- a kastélyról, a kastélybéli életről valló családi és ama­tőr fényképek, küldjék el a múzeumba. Mivel sok­szor ezek a fényképek csa­ládi emléknek számítanak, a tulajdonos kérésére a múzeum másolatot készít a képről és az eredetit visz.- Szaadja. Cím: Városi Mú­zeum, 2100 Gödöllő, Sza­badság tér 5. (Telefon: 10-163). Mozi Frekvencia video: Rémecskók, 10 órakor. Vissza a jövőbe II., 16 óra­kor. Kutyám, Jerry Lee, 18 és 20 óraikor. Kérjenek több helyről árajánlatot! A földkimérés szabadáras... —----n—-T----—r»-~ .........‘ CzTZ na. ­, •---­• « I • / t Hf Ó.'sSf tá'r’U&l ^ ín JA* *. < Se.%mO Ä.3 iy la ,0,R ' rk • \ A készpénzfizetési számla szerint a 2,3 hektár kimérése 30 ezer 300, a 0,8 hektáré 14 385 forintba került Gyakori panasz: földvisz- szaadós esetén nemcsak az utánjárás okoz bosszúságot az igénylőnek, hanem az is. hogy sokba kerül a földkimérés. Az aszódi vá­lasztókerület országgyűlési képviselőjét, dr. Becker Pált többen megkeresték már ilyen gonddal. Hogy utána tudjon nézni, kérte: mutassanak meg valami bizonyítékot, adjanak pél­dául számlát. Az egyik községből — Dányból — készpénzfizeté­si számlát is kapott a pa­nasz mellé, s ezt továb­bította a Földművelésügyi Minisztériumba. A válasz hamarosan megérkezett az FM földmérési és térképé­szeti főosztályának vezető­jétől. Ebben Zsámboki Sán­dor arról tájékoztatta dr. Becker Pált, hogy a föld­mérést végző cég kész­pénzfizetési számláját ma­ga is erősen túlzottnak tartja, ezért azt — a kép­viselőnek írt levéllel egy­idejűleg — megküldte a Mérnöki Kamara földmérő tagozata etikai bizottságá­nak állásfoglalás végett. A főosztályvezető tájé­koztatásából most olvasóink is megtudhatják, hogy a földmérési tevékenység a szabad árforma kategóriába tartozik. Ez azonban nem jelentheti a tisztességtelen haszonszerzést. Figyelemmel arra, hogy az országban bőven van szabad földmérői kapacitás, az FM illetékese javasolja a megrendelőknek, hogy minden esetben kérjenek több helyről árajánlatot. A tanulságot tehát az előző mondat tartalmazza, és ez igen egyszerű dolog, bár sokat érhet, ha meg­szívlelik. B. G. GÖDÖLLŐI XVIII. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1991. JÚLIUS 30., KEDD A legjobbkor jött szerződés Nyitott lesz a Ganz-óvoda A gödöllői ovisok még nem tudják: az elmúlt hét ele­jén valami fontos történt az érdekükben. Hétfőig ők, 890-en a város öt óvodájának 774 férőhelyén zsúfolódtak, többségükben nem is gyermekintézménynek készült épü­letben, egyes helyeken kopott, elhasznált bútorok kö­zött. A tömegnyomort csak tovább fokozta volna az újak érkezése, akik már most, a pótbeiratkozások előtt Is jó­val többen vannak, mint az óvodából kikerülők. E reménytelennek tűnő helyzet egy tollvonással gyökeres fordulatot veit. A város vezetőinek tavaly megkezdett tárgyalásai eredményeképpen a Ganz Mérőgyár Kft. francia igaz­gatója aláírta azt a szerző­dést, amelynek értelmében a Ganz-óvoda használatát augusztus 1-jétöl a város kapja meg. Óriási dolog ez, már csak azért is, mert a város legszebb, legmoder­nebb, legjobban felszerelt, legideálisabb környezetben lévő gyermekintézményéről van szó. A részletekről Gö­döllő polgármesterét, és a közigazgatási iroda munka­társát kérdeztük. — Ismerve a városi óvo­dák mostoha helyzetét, s tudva a Ganz-óvoda kihasz­nálatlanságáról — 216 férő­helyét mindössze 49 gyerek vette igénybe!—.tavaly de­cemberiben tárgyalásokat kezdtünk a cég vezetőivel az üresen álló épületrészek' város, általi hasznosítására. Akkor nem jártunk siker­rel: olyan magas összegű igénnyel állt elő a gyár, amelyet nem tudtunk volna megfizetni — kezdte dr. Gémesi György. — Tárgya­lás tárgyalást követett, mígnem eljutottunk egy számunkra igen előnyös megoldáshoz. A Ganz, fel­ismerve, hogy nekik sem kifizetődő egy kihasználat­lan létesítmény fenntartása, kedvezményesen rendelke­zésünkre bocsátotta az in­tézményt. Ráadásul a bér­leti díj sem a város költ­ségvetését terheli, mivel azt pályázat útján nyertük el az üzemi óvodák önkor­mányzati használatba­vételére létrehozott minisz­tériumi alapból. A kapott összeg legalább két évre biztosítja a működtetés költségeit. Akik ismerik, tudják; nem akármilyen óvodáról van szó. A hatalmas park­ban fekvő épületben kilenc ragyogóan berendezett cso­portszoba van, két tornate­rem, s remekül felszerelt, 260 adagos konyha. Mind­ezt ez idáig csupán az „üze­mi” gyerekek, a Waldorf- ovisok és egyetlen városi csoport élvezhette. Mostan­tól azonban másképp lesz. Hogy miként? — A változás leginkább a Korvin közben lévő, szolgá­lati lakásokból kialaki lőtt óvodát érinti, amelyre ez idáig nagy szükség volt, hi­szen valahol el kellett he­lyezni a gyerekeket — kezdte tájékoztatását Ban­der Katalin. — Köszönet is illeti a lehetőségért az FM Műszaki Intézetét, amely fenntartotta ezt az intéz­ményt annak ellenére, hogy saját dolgozóik közül mád kevesebben vették igénybe, az utóbbi időben mindössze hárman, a többi férőhelyet a városi gyerekek töltötték be. Nemrégiben azonban — érthető módon, hiszen iga­zán nem érdékük így fenn­tartani — bejelentettéit, hogy nem kívánják, nem tudják tovább vállalni a terheket. Ez egyúttal azt je­lentette, hogy ezután az önkormányzatnak bérleti dí­jat kell fizetnie az intéz­mény használatáért. Ám ekkor jött — a lehető leg­jobbkor — a Ganz ajánla­ta, amely ezt az égető gon­dot is megoldotta. — Vagyis? — Vagyis a teljes Kor­vin-óvoda, gyerekestül, óvónőstül, dajkástul átköl­tözik a gyönyörű Ganz-épü­letbe. És mivel még így is lesz ott hely bőven, d vá­ros többi óvodájának is le­hetősége nyílik zsúfoltságuk enyhítésére. Elsősorban a Stromfeld, a Mosolygó és a János úti óvodák tehermen­tesítésére gondolunk, de kaptunk már jelzéseket Besnyőről is, miszerint a bejáró dolgozók közül töb­ben szívesen átíratnák ide gyerekeiket. A besnyői óvo­dának egyébként a létszám- csökkenésen kívül másfaj ia előnye is származik az új helyzetből: elhasználó Jött bútoraik helyett megkap­hatják a Korvin-óvoda fe­leslegessé vált jó állapot­ban lévő berendezési tár­gyait. — Mikor lesz esedékes 8 költözködés? — Mihelyt visszaérkezik az aláírt hasznosítási szel- ződés, máris rendeljük aá autókat. —•Pillér— Összegyűjtik a hibákat Korrekcióra szorul a telefonkönyv — A város hiteléit is ront­ja, ha telefcnkömyve tele van hibával — jegyezte meg valaiki nemrégiben, mások aat mondták, nem vesznek a mostan! kiadás­ból, inkább kivárják a kö­vetkezőt, hátha az jobb lesz. Való igaz, a Nívó BT nemrégiben megjelentetett új telefonikönyvére sokan panaszkodnak Gödöllőn. Nyomdahibáik nyüzsögnek benne, hibás nevek és szá­mok keverednek — s mind­ez drága pénzért! — Mit tehet az ügyben az önkormányzat? — kér­Szánthó Imrétől kaptam a következő levelet: „Javas­lom, hogy Remsey Ivánt 70. születésnapja alkalmából vedd gratuláló toliadra. Megérdemli Iván — e sok­féle tehetséggel garabon- ciáskodó Terscmszky Józsi Jenős örök srác, művész. Olyan művészcsalád sarja festőéknél ő — mint Lata- báréknál a Latyik. Zenész, bábművész, világcsavargó, és tehetséges író is és lel­kes, madarakat, fákat — és csodák csodájára — az em­bereket szerető ember. Mint a TV népszerű reklámsztár­ja, karakteres személyiség és filmszereplő is. Lelkes művészetbarát, galériát ügyködő emberfia. Nemrég még srácok voltunk Szent­endrén — világot megváltó szándékkal csavarogtunk a városban. Iván és apjáék Remsey Iván köszöntése Hetven év? Semmi! gyakorta eveztek fel a hajó­állomásról a derecskéi for­góhoz táborhelyükre bar­nán, edzetten, mint örökif­jú indiánok. Két éve érke­zett vissza Iván Japánból, egy nemzetközi bábszimpo- zionról.” Valóban fogalom Iván és az egész Remsey család. Édesapja, Remsey Jenő be­tegágyán egész Finnorszá­got üdvözölte és ezt én ko­molyan vettem — Akseli Gálién Kalela múzeumában a nagy finn mester vendég­könyvébe írtam a magyar szecesszió klasszikus alak­jának üdvözletét. Tőle kapta azt a sílécet még 1908-ban, mellyel Kő­rösfői Kriesch Aladár és Remsey Jenő is többször siklott le a gödöllői dom­bokról. Remsey Iván tüneményes polihisztor és kitűnő festő, nekem elsősorban az. Em­berként legalább ennyire tehetséges. Egyszer nagy ovációval szólított meg, ra­gadta meg karom. Azt hit­tem, önmagáról akar vala­mi fontosat közölni. Nem. Országnak, világnak kür­tőit egy akkor még nem tu­dott igazságot: Dada Márta személyében új festő szüle­tett. Hetven esztendő! Rem- seyéknél ez semmi, hiszen édesapjuk, Remsey Jenő is elmúlt hetvenéves, mikor Párizsba indult, amikor nagy sorozatát festette meg Európa fővárosáról. Minden bizonnyal Remsey Iván is emlékezetes dolgokra készül — remélem, hogy ez a fes­tészet lesz, szívből kívá­nom! Ezzel a lélekkel kö­szöntjük őt valamennyi­en —, de Szánthó Imréről is kötelező azonnal valamit megjegyezni, arról a Szán^ thó Imréről, aki minden kollégájára szavakkal, vi­rággal emlékezik, aki leve­lét a képzőművészet tizede­seként zárta. Ha már a ka­tonai rangjelzéseknél tar­tunk, ebben tévedett. Szent­endre „szerelmes” táborno­ka ő. Losonci Miklós deztüík a város polgármes­terét. — A dolog nekünk is kel­lemetlen, annak ellenére, hogy semmi közünk a könyv kiadásához — mond­ta dr. Gémesi György. —* Sokan reklamálnak nálunk is miatta, de ez nem a mi kompetenciánk. A polgár- mesteri hivatal annyit tud tenni, hogy összegyűjti a la­kosság ilyen irányú jelzé­seit, s az alapján tiltakozó levelet küld a kivitelezőnek. Nem pereskedés a célunk, hanem a megfelelő korrek­ció elvégeztetése, akár a könyvek bevonása és újak kiadása árán is. Arra kér­jük tehát a könyv haszná­lóit, a telefonelőfizetőket, hogy jegyezzék fel a talált hibákat, és adják be fel­jegyzéseiket a városháza titkárságára. Mindenkép­pen és minél előbb szeret­nénk lépni az ügyben! —lér GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. 0 A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. ® Munkatárs: Pillér Eva. S Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. 0 Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom