Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-29 / 176. szám
Nótázás a tűz lángjai mellett Körösfői gyerekek Gödöllőn A Szocialista Párt gödöllői szervezete tavaly a romániai forradalom után az erdélyi Kalotaszeg egyik gyöngyszemét, Körösfőt (románul Izvorul Crisulni) kereste fel. A küldöttség ifjúsági és gyermekirodaimat, valamint Bibliákat vitt magával. A választás azért esett Körösfőre, mert a híres Gödöllői Művésztelep vezetője, Körösföi Kriesch Aladár művészi előnevét e falucskáról vette fel, melynek népművészeti remekeit mindig nagy tisztelettel csodálta. Számtalan festményen, szőnyegtervén használta fel a körösfői motívumokat. E látogatás alkalmával a gödöllői szocialisták meghívták a körösföi gyerekeket egy gödöllői nyaralásra. Az erdélyi küldöttség — 13 gyerek és 2 pedagógus — július 13-án érkezett Gödöllőre. A vendéglátók a határtól autóbusszal hozták el a vendégeket, akiknek elszállásolására segítőkész gödöllői családok vállalkoztak. • Amint azt Gáli Ernővé és Lakatos András, a körösfői gyerekeket kísérő két pedagógus elmondta, az. alig több mint ezer lakosú falu iskolájából a gyerekek, kiválasztása a tanulmányi eredmény alapján történt. A kedves vendégek és vendéglátóik számára gazdag program tette emlékezetessé az együtt töltött napokat. Ellátogattak a Parlamentbe, végignézték a Hadtörténeti Múzeumot és ellátogattak" az állatkertbe is. Természetesen megismertették a vendégekkel Gödöllő nevezetességeit is. Nagy érdeklődést váltott ki a múzeumban a sok látnivaló, a Gödöllői Művésztelep kiállítása, az Er- zsébst-szoba és a természeti kiállítás is. A Gras- salkovich-kastely, a babati istállókastély és a mária- basnyői templom megtekintése is szerepelt a programban. Az egyik délelőtt Isa- szegre kirándult a kis csapat, ahol a helybeli szocialisták kalauzolták őket Az isaszegi csata emlékművénél megismerhették a csata történetét, majd az erdőben lengyel' és magyar honvédsírokat kerestek fel. A Gödöllői Művésztelep történetét, alkotásait vetített képes előadáson ismertette a vendégekkel az alapító művész unokája, Körösiéi László. Egész napos program volt az egri autóbusz- kirándulás, ahol a vár megtekintése igen megmozgatta a gyerekek fantáziáját. . A körösfői gyerekek egv kedves és színes műsorral köszönték meg a vendéglátást: Kalotaszeget ismertették meg a házigazdák kai. Az utolsó délután közös szalonnasütéssel búcsúztak egymástól vendégek és vendéglátók. A tűz lángjai mellett hangulatos nó- tázás is folyt, ahol néhány szép erdélyi dallal is megismerkedhettek a gödöllőiek. Hamar elrepültek az együtt töltött napok, melyek új barátságokat szőttek és folytatták azt a kapcsolatot Gödöllő és Körösfő között, amelynek gyökerei a század elejéig nyúlnak vissza. Ezt a baráti kapcsolatot most' rhár rendszeresen szeretnék ápolni a gödöllőiek és a körösfőiek egyaránt. Eltiltva a volántól Ittasan vezettek Négy ittas vezető ügyében hozott ítéletet, a napokban a Gödöllői Városi Bíróság. . Vigh János, Kerepestar- csa, Rét u. 12. sz. alatti ■ lakos úgy vezette gépkocsiját, hogy vérében 2,59 ezrelék alkohol volt, amely nála súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot eredmé- - nyezett. A 37 éves férfi korábban is volt már büntetve ittas vezetésért. Ezúttal 15 ezer forint pénzbüntetésre ítélte a bíróság, s 1 év 6 hónapra eltiltotta a közúti gépjárművezetéstől. Molnár Attila, Kerepes- tarcsa, Szilasligeti út 14. sz. alatti lakos, többszörös visszaeső, ezúttal úgy vezetett, hogy vérében 2,25 ezrelék alkohol volt. Ez nála közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. A bíróság önálló mellékbüntetésként 1 év 6 hónapra eltiltottá a közúti gépjárművezetéstől. Fésű János, Kerepestar- csa, Vécsey u. 8. sz. alatti lakos háromszor volt már büntetve ittas, júrrnűveze tés miatt. Ismét ilyen ál lapotban közlekedett személygépkocsijával, amikor is a HÉV szilasligeti megállója közelében árokba borult. Vérében az eset időpontjában 2,88 ezrelék alkohol volt. A bíróság 15 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, s 1 év 6 hónapra eltiltotta a közúti gépjármű- vezetéstől. Tóth Tamás, Bag, Tóth Á. u. 1. sz. alatti lakos Túra lakott területén alkoholos állapotban vezette autóját, nekiütközött egy álló gépkocsinak. Két utasa a baleset következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A vádlott vérében a cselekmény idején 1,43—1,63 ezrelék alkohol volt. A bíróság 15 ezer forint pénz- büntetésre ítélte a húszesztendős fiatalembert, s 1 év 6 hónapra eltiltotta a közúti gépjárművezetéstől. Mind a négy ítélet jogerős. XVÍÍÍ. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1991. JÚLIUS 20., HÉTFŐ Önkormányzat — körjegyzőséggel Egresen még álom a fáz — Vácegres csak 1950-től — a tanácsok megalakulásától — 1973-ig volt önálló közigazgatási egység, majd Galgamáesa társközségé leit — mondta találkozásunk alkalmával Dudás János, a község polgármestere, és így folytatta: — Falunkat egy 1284-ben kelt oklevél Sidó néven említi. A Zsidó nemzetségtől kapott nevét a negyvenes évek elejéig viselte, A tanácsok megalakulása előtt Váckisújjalu és Vác- egres alkotott körjegyzőséget, tehát önálló tisztviselői gárdája nem volt a településnek, csak az ötvenes évek elejétől 1973-ig, vagyis addig, amíg a közös tanácsok megszervezését valahol ott fölül cl nem határozták. Vácegrest nagyon szorgalmas emberek lakják. Sokan ingáznak a fővárosba, de még többen dolgoznak a háztáji gazdaságban. És ebből az utóbbiból pénzelnek. Megnézheti bárki a falu képét, s látja, hogy milyen összkomfortosak, rendezettek a lakóházak, milyen tiszták az utcák. — Nem volt nekünk különösebb bajunk Gálgamá- csával, de azért az. hogy az önálló önkormányzat mellett döntöttünk, jelzi, hogy egyenrangú állampolgárok akarunk lenni a hazánkban, s nem kívánjuk, hogy gyámkodjanak felettünk. visznek bennünket. Sajnos, ebbe a „munkaerő-toborzásba7’ nagyon sok ártatlan ember is beleesett. Voltak olyanok, akiket igazi magyar érzelmű embereknek ismertünk, de valaki ráfogta, hogy barátságos volt a megszálló németekkel vagy dicsérte a Volksbundot, máris rákerült a listára. ; 1945. január 2-án negyvenhetén — nők és férfiak — katonai kísérettel elindultunk hosszú, kínnal és keservvel teli utunkra. KálkápoHnán voltunk hat napig, aztán vagonba tereltek bennünket, s utaztunk Sztali- ■ nóba. Először mezőgazdasági munkát végeztettek ve- T lünk, majd az esztendő második felétől már a bányá- ;* ba vezényeltek bennünket. Nagy nyomorúságunkban úgy éreztük, hogy a németségünk miatt kell bűnhődnünk, de csakhamar rájöttünk, hogy a munkatáborba kerültek olyan magyarok is, akik mindig harcot folytattak a Volksbunddal szemben, s a nevük sem volt németes hangzású. De velünk együtt szenvedtek a Szovjetunió polgárai közül is sokan, akiket kényszer- munkára ítéltek. . Napokig lehetne az ott eltöltött hónapok, évek keserveit sorolni. 1947 nyarán jöltünk haza — az elhurcolt negyvenhét helyett már- csak negyvenen —. hogy az akkor tartott választáson a Magyar Kommunista Pártra szavazzunk. — Most megvagyok — mondja a 66 éves Ecker Daniéi —, de bizony tengernyi volt a kín., amin társaimmal átmentünk. Eljutottunk odáig, hogy máma köny- nyebb. Csak az a baj, hogy én is, meg a felebarátaim is, hozzátartozókkal, rokonokkal együtt közben idegileg kikészültünk. Sokan éltünk, élnek úgy, hogy ha egy hangos szót hallunk, elkezdünk remegni. Itt belül. Nincs semmi bajunk, de rettentő nagy árat kellett ezért fizetnünk. És minden szenvedés, megpróbáltatás ellenére is — a németségünkről hallgatunk. Szinte titkoljuk, Ha nem mondjuk, azért a félelem valahol a lelkünk mélyén lakozik. Ki segíthetné a szorongás feloldását? Talán az önkormányzat egy német nemzetiségi közösség (klub) létrehozásával, a művelődési ház egy nemzetségi hagyományokat őrző népi együttes megszervezésével, az iskola a nyelvoktatással, esetleg a testvéri kapcsolatok kiépítése egy német településsel. És talán az egyház is intenzívebben jelen lehetne mindennapjainkban, mint a nemzeti öntudatunk védelmezője, anyanyelvűnk erős bástyája. És természetesen mindannyian, akik itt élünk, Ikla- don, oldhatnánk a bezártságot, s megválthatnánk németségünket. Fercsik Mihály Az ikladi németek megpróbáltatásairól AKIT A KÍGYÓ MEGMART... Az ikladi német nemzetiségi tájház korhű bútorait, berendezési tárgyait éppen egy Amerikából hazalátogatott család nézegette, amikor Ecker Dániel gondnokot kerestem, aki a látogatókkal németül beszélgetett, s azt magyarázta, hogy igaz, van a falunak a történelmi múltját őrző gyűjteménye, van az iskolában németnyelv-oktatás, ki-ki - szabadon vallhatja - magát német nemzetiségűnek, de az igazság az, hogy az itt élő svábok minél rövidebb időn belül be akarnak olvadni a magyarságba. És ez nem ikladi jelenség. A hazai svábság asszimilálódni akar. Csak azon lehetne vitatkozni, hogy mennyire őszinte ez a törekvés. Az amerikás magyarok megköszönik a tájékoztatást, bejegyeznek az emlékkönyvbe, elismeréssel szólnak a látottakról és távoznak. Ecker Dániellel leültünk az udvaron levő kispadra, s folytatjuk a beszélgetést. — Régi mondás, hogy akit a kígyó megmart, az a gyyíktól is fél — hallom beszélgetőtársamtól. — Minket az 1945-ös éveket követően túlságosan is lehetetlenné tettek. Nem akarom felemlegetni, hogy a hazai sváósággal szemben milyen törvénysértő módon alkalmazták a kollektív bűnösség elvét, pedig nem igaz, hogy a németség nagy tömegében bűnös lett volna. A kitelepítés sem a bűnösöket sújtottta a legkövetkezetesebben. A bűnösök és a megtévesztettek mellett igen gyakran az ártatlanok is áldozatul estek a változást követő időszak revánshangulatának. IIdádról nem volt tömeges kitelepítés. Az elképzelések szerint öt családnak kellett volna elhagynia a falut, de végül cs.ak két családot telepítettek át Németországba. A nagypolitika játszott közbe: Németország nem fogadott már családokat, Csehszlovákiában is leállították a magyarok áttelepítését. — Az igazi megrázkódtatás 1944 decemberében érte a falut. Elekor készült el a lista — az oroszok parancsára — azokról a 18 és 45 év közötti személyekről, akik német vezetéknévvel bírtak (Ecker, Braun, Klenk stb.), és nem voltak betegek, sem terhesek. A GPU tisztje egy magyar policáj. kíséretével mindenkit meglátogatott, s közölte, hogy rövid ideig tartó munkára 1991. január 1-jétől önálló a gazdálkodásunk, és elmondhatjuk, mint apáink, a szántóvetők mondták: magunk vetünk magunknak, de magunk is akarunk aratni. Gazdaszemmel járunk a faluban, ahol gazdaként kívánunk élni. Természetesen önálló hivatali apparátusunk nincs, talán nem is szükséges. Körjegyzőséget alakítottunk Gaigamácsá- val, Kelemen Jánosáé dr. Németh Júlia jegyző minden kedden 8-tól 12-ig fo-- gadónapot tart. Elmondta a polgármester, hogy a képviselő-testület héttagú, valamennyien független jelöltként kapták meg a szükséges szavazatokat. Az átlagéletkoruk 41 év. Mindannyian rendelkeznek középiskolai végzettséggel, s tevékenységük legfőbb jellemzője a tenni akarás, ám vágyaiknak, terveiknek gátat szab a szűkös költségvetés. — A kiadásokra fordítható összeg 11 millió forint — mondta Dudás János. — Az általános iskola felső tagozatos tanulói Galgamá- csán tanulnak, ezért a má- csai iskola kiadásaihoz 4,2 millióval járulunk hozzá. Az alsó tagozatosok helybeli oktatása 1,8 millióba kerül. A körjegyzőség működtetése 1,1 milliót visz el. Az óvoda költségei meghaladják a 2 milliót. Szerencséjükre 1990-ről volt 1,4 millió maradványuk, ezért az idén 1,8 milliót fordíthatnak az utak korszerűsítésére. A polgármester komoly gondként emlegeti a szociálpolitikában jelentkező feszültségeket. Vácegrcs lakosságának 20 százaléka cigány, akik között sokan élnek olyanok, hogy házat építettek, s azt korszerűen berendezték, sosem kopogtak segélyért, soha nem ütköztek a törvénnyel. De vannak, akik az életet munka nélkül, dologtalanul szeretnék élni, s az államtól várják a segítséget.----Ki tudja ma még, hogyan birkózunk még a munkanélküliek növekvő számával? Ma még csak 24 személyről tudunk, de azt nem tudjuk, mi lesz holnap. A polgármester küzd a naponként jelentkező gon-' dokkal, s ezt eseténként nehezíti az értetlenség, a közömbösség, ám alapjában véve bizakodó: — A vezetékes vízre felvett lakossági kölcsönt két év múlva visszafizetjük, s talán akkor indíthatjuk a gázprogramot. Tervezzük a szennyvízelvezetéshez szűk-. séges csatornarendszer meg-- építését is. Felújítjuk a művelődési házat, kialakítjuk a polgármesteri hivatalt. Minden terv megvalósításának zálogát a fiatalokban látja a polgármester. Büszkén szól a szlovák hagyományokat őrző népdalkörükről, néptánccsoportjukról, a hétvégi diszkókról, a rendezvények látogatottsá- ságáról, a nemzetiségi folk- lórfesztiváion nyert díjakról. — Tudom, nem könnyű az út, amelyre az önállóság vállalásával ráléptünk, de talán könnyebben haladunk rajta, ha csak magunkért, a vácegresiekért dolgozunk — zárja beszélgetésünket. Fcrcsik Mihály Döntöttek a pályázatokról Közösségek támogatása Egyesületek, közösségek önkormányzati támogatásáról döntött legutóbbi ülésén a gödöllői képviselő-testület. Az e célra idén elkülönített 400 ezer forintra az év során két alkalommal lehet pályázatot benyújtani. A támogatás célja: segíteni azokat a csoportokat, amelyeknek kulturális, illetve közéleti működéséhez bizonyos összegű pénzre van szükségük. A szerdán meghozott döntés értelmében ezúttal a következőik kaptak támogatást: Mozgáskorlátozottak Gödöllői Szervezete: 50 ezer; Erkel Ferenc-népdalver- seny: 24 500; Városi Nyugdíjasok Egyesülete: 20 ezer; „Életet az éveknek!” Gödöllői Szervezete: 16 500; Madártani Egyesület: 15 ezer; Kamarazenekar: 14 ezer; Eszperantó Szövetség Gödöllői Csoportja: 6 ezer forint. Tízezer forintot kapott a Nagy Sándor Képzőművészeti Kör, a Gödöllői Vá- róspolgárok Egyesülete, a Gödöllői Nyugdíjas Erdészek K’ubja, a Tájak-Ko- rok-Múzeumok Egyesület Gödöllői Csoportja, a Teleki Pál Egyesület, a Gödöllői Diákszínpad, a Diákönkormányzati Fórum, a Napvilág Életreform Klub, a Duflex Fotográfiai Stúdió, a Városi-Egyetem Vegyes kar. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér lö. © A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. © Munkatárs: Pillér Éva. © Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 21C0. Telefax és telefon: (28) 20-7SG. ® Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-íőI 13 óráig. © Hirdetésfelvétel: munkanapodon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. Mozi Frekvencia video: Rémecskék, 10 órakor. Vissza a jövőbe. II., 16 órakor. Kutyám, Jerry Lee, 13 és 20 órakor.