Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-29 / 176. szám
I. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1991. JÜLIUS 29., HÉTFŐ D U KAJAJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENTMIKLÓS • FŐT • GÖD Pedig jól járt velük a város Hagyják el a fenyves erdőt! Kilenc évvel ezelőtt nyílt meg Dunakeszin a Duna Füszért élelmiszert, vegyi árut és egyéb közszükségleti cikkeket forgalmazó raktára. Annak idején nagyon örültek ennek a lakosság ellátásáért felelős körök, mert javult a körzet kereskedelmi ellátása. A cég emberei pár éve kiválva az anyavállalatból, kft.-t hoztak létre, de azóta még nagyobb lett az áruszállító gépkocsik forgalma a Verseny utcai fegyves erdő szélén, a volt pártház melletti raktárépület előtt. A maguk kenyerén Várható konfliktusok Aki fiatalon többet merít az örömökből, idősebb korában fizetheti vissza az előleget. Ehhez hasonló azoknak a vonzó környezetben fekvő településeknek az esete, melyek szépségük miatt váltak vonzókká. Jöttek a turisták, később a hétvégi házak építői. Kovács Barna ügyvezető igazgató szerint az elmúlt közel egy évtized alatt 100 millió forintos nyereséget szereztek itt meg. Természetes, hogy ennek megfelelően járt jól az állam is a befizetett adók révén. Általában hasznos, ha minél több gazdasági szervezet működik egy településen, amelytől közös célokat szolgáló támogatások ió re- mélhetők. Ahogy ma mondanánk, szponzorai lehetnek több közérdekű kezdeményezésnek. Transz-Fer helyzet Ami a szponzorálást illeti, abban az elmúlt évek alatt sem volt hiány. Az évi 600 millió forint forgalmat bonyolító, 16 millió forint nyereségadót, 7 millió forint személyi jövedelemadót befizető kft. ügyvezetője maga is egyhavi fizetését ajánlotta fel a szegényeket támogató alapra, nagycsaládosok javára, azaz, a Vöröskereszt döntésére bízva, hová tegyék a pénzt. Tavaly 250 ezer forinttal kezdeményezték és támogatták a rászorulók ingyenétkeztetését, abban bízva, hogy ha az ő forrásaik kimerülnének, mások is buzdul- nak a példán, s folytatják ezt a humánus szolgáltatást. Mások nem folytatták, de ettől függetlenül utaltak még támogatást sportköri célokra, rendezvényekre. Kétségtelenül jól járt velük a város. Vitatják bár, de számokkal mutatható ki az is, milyen szerepet vállal a kft. a körzet kereskedelmi ellátásában, bár az nem titok: adnak-vesznek, kereskednek mindenkivel, aki áruéTt jpn. vagy szállítást igényel, akár a messze nógrádi településeken is, mert a forgalom ebben a szakmában létkérdés. A Transz-Fer nem nagy cég, csak 50 munkatársat foglalkoztat. Ám ez is mást jelent ma, mint akár három évvel ezelőtt, amikor a gyárakban, hivatalokban keresték, ma pedig jobbára csak menesztik a dolgozókat. ötvenhat munkahely értéke ehhez képest sokszorosára növekedett. Talán beléphetne ide később még több ember is, ha jól mennének a dolgok. A tavalyi 16 milliós nyereség bizakodásra ad okot Olyan megállapodás mellett, mint például a most megkapott kizárólagos jog a szovjet pezsgők forgalmazására Magyarországon. E téren még közös vállalat alapításának a gondolatával is foglalkoznak. Szóba került 20-30 százalékos árengedménnyel kínált áruk eladása, s ezek egy része megvalósult. A törekvés fejlettebb formája lett volna a diszkont árusítás. Volna — teszünk pontot a lelkesítő felsorolás végére, amiből esetleg semmi sem lesz, de talán még a Transz-Fer is megszűnik. — Mi történt? — kérdezem az igazgatót, aki le- hangoltan mutatja a városi önkormányzat ügyfél- szolgálati irodájától kapott felmondólevelét, mely szerint a volt pártházban kialakított irodát, az 1982-ben istállóból átalakított raktárát hat hónapon belül át kell adniuk. Igaz, egy évvel ezelőtt kötöttek tíz évre szóló bérleti szerződést. Annak ugyan van egy olyan pontja, ami szerint a tulajdonos város bármikor és indok nélkül felmondhat, a döntés mégsem látszik racionálisnak. Azt meg különös értetlenséggel fogadta Kovács Barna, hogy a polgármesteri hivatalnak ez a stílusa. Ilyen horderejű kérdésben talán személyes tárgyalásra kellett volna sort keríteni, megbeszélni az átmenetet, közösen keresni a megoldást — véli. Ám ez. a munkatársak egzisztenciális gondjaival együtt, kizárólag rá maradt, a levél villámcsapásként érte. Jön a bíróság A pártház helyére az idén megalakuló dunakeszi bíróság költözik. Az irodák átadási igénye így érthető. A raktár ügyében dr. Hajas István városi jegyzőhöz fordulunk, aki a szerződés tartalmára hivatkozva, semmiféle indoklást nem tart szükségesnek. Felmondtak, azt pedig, hogy mi lesz a raktár további rendeltetése, majd eldönti a képviselő-testület. A tulajdonjog a városé, rendelkezhet vele. A kft. szerepéről az a véleménye: — Nehogy már a Transz-Fer lássa el Dunakeszit! Az meg hogy az irodájuk itt van vagy máshol, a működésük szempontjából mindegy. — Nem okoz zavart a munkájukban. Van rá hat hónapjuk, hogy eldöntsék, hol folytassák. — Mégis mire kell az önkormányzatnak az az épület? — Nem tudom konkrétan. Sok mindenre. El kell helyeznünk a bíróságot, a | Vöröskeresztet, a közjegyzőt. — Gondolom, a mostani pártházban és nem a raktárban. — Egyetlen épület sincs a kezünkön, de szükség van rájuk. Most foglalkozunk például a Pavilon étterem megszüntetésével is, ami a Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat kezelésében van. Maga az épület veszélyes, ki kell üríteni, ök meg most akarnak privatizálni, s 2 millió 800 ezer forint kártérítés ellenében akarnak kiköltözni. Nem tárgyalnak\ határoznak — Gondolom, ez is más eset. Mit tetszik szólni Kovács Barna véleményéhez, hogy nem tárgyaltak vele, csak egy váratlan levelet küldtek? — Mi hatóság- vagyunk. Nem tárgyalunk, hanem határozatot küldünk. ★ (A fair play szabályai szerint mindkét fél véleményét közreadtuk.) Kovács T. István Az anyagi források bővítéséhez kitűnő lehetőségnek ígérkezett a hétvégi telkek parcellázása. Az adott árfolyamhoz képest tűrhető, később mind jobb árat fizettek a pihenni vágyók, akik kialakították a régi magot körülvevő üdülőkörzetet. Jól jött a pénz az ilyen jellegű falvak, városok tanácsainak, mert építeni kellett az utakat, fejleszteni a vízvezeték- meg a csatornahálózatot, olykor erősítésre szorult maga a működési költségvetés, bő- vülhetett egy-két tanteremmel az öreg iskola. Csakhogy ahol több az ember, ott több az igény is. A helybeliek meglepetten kezdték tapasztalni, hogy ahol eddig kényelmesen és nyugodtan éltek, ott most sorba kell állni kenyérért, tejért, hétvégén zajosabbak lettek a hajdan csendes utcák, népesebbek a vízpartok. Valamiért valamit. A központi támogatások korában még lehetett hivatkozni, céltámogatást kérni, segítséggel fejleszteni. A kialakult telepekre is víz, út, villany kellett és jó közlekedés, a korábbinál több bolt; nagyobb eladótér, de még a hétvégi orvosi ügyeletet is a szombat-vasárnapi, no meg a vakáció idején nagyobb népességre számítva kell megszervezni. A korábbi előny már-már hátránnyá látszik válni néhány helyen. Annál is inkább, mert a telek- és nyaralótulajdonosok akár évi ötszáz forint adó révén is teljes jogú, szavazatképes polgároknak tekintik magukat a helyi kérdésekben. Ilyen alapon ők tüntetnek, tiltakoznak, követelnek, ha az állandó lakos horgászok telepet szeretnének építeni. Máshol úgy vélik, adóikkal, más hozzájárulásaikkal ők tartják el a községet, számoljon hát el a polgármester, mire költötte a pénzüket. Az üdülőkörzetben csatornázni kell, sokba kerül az éjszakai közvilágítás. Pócsmegyer és Surány vitája az idén abból kerekedett, hogy ki fizesse meg a villanyvezeték fölé hajKözadó hefyett! Alapítvány Régóta gondja volt a ráckevei képviselő-testületnek, hogy miként fogadja a lakosság városért tett felajánlásait. Több esetben is előfordult, hogy egy-egy utca lakói komoly anyagi áldozatoktól sem riadtak visz- sza azért, hogy szilárd burkolatú útjuk legyen, vagy a tervezettnél hamarabb fejeződjön be lakóhelyükön a közműfejlesztés. Több, jól prosperáló szövetkezet, gazdasági társaság is szívesen támogatta volna a város fejlesztését, ám egyszerűen jogi keret nem volt arra, hogy ezt ráfizetés nélkül megtehessék. Most viszont már van erre lehetőség, megszületett ugyanis a Ráckevéért Alapítvány. Ennek keretében mód van arra, hogy természetes és jogi személyek, társadalmi szervezetek adakozzanak a „Van egy jó és egy rossz hírem”, az így kezdődő viccekből mindenki tud néhányat. Nos, a szigetújfalui önkormányzat is hasonlóan kezdhetné beszámolóját az általános iskola felújításáról. Hiszen az nagyon jó hír, hogy elkezdődött a munka, az viszont már kevésbé, hogy mintegy egymillió forinttal meghaladják a költségek a tervezettet. Pedig a polgármester és az apparátus az újságok hirdetéseit böngészve, az építőanyag-leértékeléseket keresve próbálta csökkenteni a költségeket. Ilyen akciók során szerezték be a szükséges anyagok javát. Megpróbálták visszaigényelni az általános forgalmi adót is, ám úgy tűnik, eddig nem esett meg az ló faágak lenyeséséért járó munkadíjat. Tények és nézetek között sok a különbség. Erről beszél néhány adat Horány és Szigetmonostor esetében. Az állandó lakosság által befizetett adó összege itt 1,5 millió forint. A horá- nyiaktól 900 ezer fut be a község számlájára, ám az üdülőtelep fenntartása is másfél millióba kerül egy évben. Nem véletlen, hogy a helybeli polgárok kifogásolják ezt az állapotot. Az is érthető, ha az érintett kisközségekben már elég komolyan foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy ezek a drága és sokszor a falunál is nagyobb telepek kerüljenek külön, akár önálló közigazgatás alá, éljenek meg a maguk kenyerén. Az elképzelés megvalósításának ma még nincsenek meg a feltételei. Ám tény, hogy olyan ellentmondás került ismét a felszínre, amivel foglalkozni kell. Olyan megoldást találva, hogy mindenki jól járjon, és a békesség is megmaradjon. Ráckevéért településfejlesztés, terület- rendezés, az épített és természetes környezet védelme, az üdülőterületek, a közmű- fejlesztés, az egészségügy, a közbiztonság vagy éppen a közművelődés fejlesztése érdekében. Az alapítványba befizetett összeg az adóalapot csökkenti. Így bizonyára az eddiginél többen vállalkoznak majd arra, hogy a közösségi célokra pénzt ajánljanak fel. Nyilván új lendületet adhat az alapítvány például az útépítéseknek. Hiszen amit eddig a hivatal közadó módjára kivetett az állampolgárra, azt be kellett fizetni. Ha viszont ezt a pénzt valaki önként adja az alapítványba, akkor az összeget adóalapjából leírhatja. M. K. APEH szíve a csekélyke költségvetésből gazdálkodó, napról napra élő önkormányzaton. A szegény települést még az ág is húzza. Szigetújfalut is. Ugyanis ma úgy tűnik, a felújítás végeztével le kell állniuk az építőknek, s nem folytathatják a munkát a tervezett bővítéssel, mivel a szomszédos telken levő tulajdonrészéhez várhatóan csak perrel juthat az önkormányzat. DUNATA.) HÍRLAP Vezető munkatárs: Máza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben, rímünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. PL: Jll. ír. sz.: 144«. Telefon: 108-4*61, 138-1067. Veszélyes bányatavak Minden esztendőben sok özvegy bizonyíthatja, hogy mennyire veszélyesek a bányatavak. A Dunavarsány mellett jelenleg is üzemelő kavicsbánya tiszta vizében sokan íürdőznek vagy motorcsónakáznak, hiába minden intő szó A szomszédban ugyan üzemel egy bekerített strand, ahol 50 forint a belépő és 100 forint egy literes üdítő, de még mindig olcsóbb, mint az ismeretlen bányatóba fulladni. (Vimoia Károly felvételei) Kovács T. István Újfalut még az ág is húzza Perre kényszerülnek ?
