Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-23 / 171. szám
SÓSKÚTI HÁZI OLAJKUTAK (CIKKÜNK A 2-3. OLDALON) Arn: 8.«0 forint xxxv. Évfolyam, m. szAm 1991. JÚLIUS S3., KEDD AZ ÁR EILEN ÚSZVA MEÍTQ&ÁG Nehéz megfejteni (vagy éppen nagyon is köny- nyű?), miféle érdekeli és politikai taktikázások fűződnek a legújabb, eléggé hamari, mert megvalósíthatatlan javaslatnak a megtételéhez. A fehér könyvek összeállításához. Ezek nem csak országosan, nem csak megyénként, hanem — mint a javaslattevő félreérthetetlenné tette a Magyar Demokrata Fórum választmányának az ülésén — településenként lepleznék le a leleplezendőket... De persze nem erről töprengek, mert ez már nagyon is közismert. A töprengés oka az a sok évtizede hiányolt méltóság, amellyel a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Kosáry Domokos visszautasította még a feltételezését is annak, hogy ebben nekik bármi részük lehet. „A Magyar Tudományos Akadémia soha nem fog közreműködni semmiféle fehér könyv elkészítésében, tízmillió magyar állampolgár »bűnlajstromának« összeállításában, illetve ártatlanságának igazolásában" —; mondotta. Imponáló! Mert ma — szomorú — ismét bátorság kell bizonyos igazságok kimondásához. A politika szolgálójává tett tudomány fontos része volt a ma pártállamként emlegetett hatalmi formációnak. A tudomány azonban, mint látható, megelégelte ezt a szerepet. Gyanítom, nem a tudósok s nem is az Akadémia presztízse miatt szólt úgy az elnök, ahogyan. Hanem a demokrácia méltóságának a megőrzése mondatta vele a nemet. A politikai szervezetek persze azzal próbálkoznak, ami éppen az eszükbe jut. Semmi gond ezzel! Csak éppen akkor lenne baj, ha a hatalmi pozícióból ismét megrendeléseket osztogatnának . .. Amire észlelhető hajlam. S nagy öröm, hogy a méltósággal teli elutasítás sem késett. (M) Miből fizetik a munkátlan munkásokat? Megrendelésmorzsák a Csepel Autónak A magyar járműipar — s ezen belül a Csepel Autógyár — utóbbi másfél éves története olyan, mint egy rossz álóm. Hiába közeledünk július végéhez, a szigetszentmiklósi gyáróriásban dolgozó — mára már helyesebb a kifejezés, alkalmazásban álló — közel 4600 ember sorsa még mindig bizonytalan. Ügy volt, hogy a múlt hétfőn feloldják a ki tudja már hányadik kényszerszabadságot. Megrendelések hiányában azonban az emberek 50-00 százalékának továbbra sem tudnak munkát biztosítani. Következésképp a kényszerszünet ismét kitolódott, az újabb határidő augusztus 21. lett. Szabó Zoltán kereskedelmi igazgató elmondta, hogy a szovjet akkreditív továbbra sem nyílt meg, s, amíg a partnerek nem fizetnek, addig természetesen az Ikarus buszok sem hagyják el az országot. A beérkező egyéb megrendeléseket pedig az Ikarus megtartja magának — beleértve az alvázszerelést is —, hogy a saját dolgozóinak munkát tudjon biztosítani. A mátyásföldiek lépése is érthető emberileg, még akkor is, ha valószínű, hogy sokaknak ez csekély vigaszt jelent. Ami tény, az ismert okok miatt a Csepel Autógyárnak csak megrendelésmorzsák jutnak, s Ólmos tehenek Etyeken. A napokban számoltak be a híradások arról, hogy Etyeken súlyos ólomszennyezés történt. Nos, a bír igaz! Etyek ugyan nem a megyénkben van, csupán két kilométerre található a térkép szerinti határtól, de sajnos ezt a környezetre veszélyes nehézfém nem veszi tudomásul. Kollár Márton vállalkozó ez év elején figyelt fel arra, hogy borjai, majd tehenei szörnyű kínok közepette elpusztulnak. A gyors vizsgálatok semmit nem mutatlak. Miután további pusztulás történt, majd ismét vizsgálat, kiderült: annyi ólom van .egy tehénben, amely akár százat is elpusztíthat. Az ok: a korábbi tulajdonos, a bicskei Búzakalász Tsz itt ólomakkumulátor-hasznosító telepet működtetett 1982-ben, és akkor fizetett a környezetszennyezésért. A talajba bemosódott ólom most keveredett a takarmánnyal, amelyet a jámbor állatok megettek. A vállalkozónak másfél hónap alatt 110 borja és 16 vemhes tehene elpusztult. Az ö kára mintegy 30 millió forint, de ha a tsz a fertőzött talajt lecserélné, fizetésképtelen lenne. így az ólom marad a talajban, és a vizek mozgására van bízva, hogy esetleg újabb tíz esztendő múlva hol robban az időzített környezetszennyezési bomba. Netán az alig két kilométerre fekvő Biatorbágyon? (Kép és szöveg: VImola Károly) az erősen leapadt feladatoknak megfelelően a vezetők naponta döntik el: holnapra kire lehet szükség, s ha szükséges, a kényszerszabadságon lévők közül kit kell esetleg berendelni. Évekig kényelmes helyzetben volt a vállalat, hiszen a hatalmas szovjet piac biztos megrendelést jelentett, az akkori kedvező helyzet azonban mára már a visszájára fordult, s nem tudni, meddig tart még a gyötrő bizonytalanság. Erre az autógyár vezetői sem tudnak válaszolni, csak reménykednek abban, hogy kinyílnak majd a szovjet vevők pénztárcái. Tagadhatatlan az is, hogy a kényszerszabadság — a dolgozók fizetésük nyolcvan százalékát, kapják — is sokba kerülhet az autógyárnak. Á kevés megrendelés mellett a bevételeik sem bőségesek, s valószínű, hogy az állásidő fizetésére a bank sem fog hitelt adni. Nem tudni, mi lesz, ha kiürül a kassza. A végső szót valószínűleg majd a Szanáló Szervezetnek kell kimondania. H. É. Magyar Cserkészfórumot alakítottak a gödöllői cserkészvezető-képző tábor lakói. A cél az, hogy segítse a Kárpát-medencében és a világon szétszórt magyar cserkészek körében a nemzeti azonosságtudat ápolását és fejlesztését. Tervezik közös kiadványok megjelentetését, az egymás közötti tapasztalatcsere megszervezését, a közös tisztképzés előmozdítását, a magvar cserkészpedagógia koordinálását, továbbá azt, hogy a környező államok nemzeti cserkészszövetségeivel megismertessék a magyar szövetségek tevékenységét. A Magyarok Világszövetsége segítségével létrejött és annak tagszervezeteként működő tanácskozó testület alapító tagjai: a Külföldi Magyar Cserkész- szövetség, a Magyar Cserkész Szövetség és a Szlovákiai Magyar Cserkész- szövetség, valamint megfigyelő tagként a Romániai Magyar Cserkészszövetség. A Magyar Cserkészfórum elnökévé Szemerédi Tibort (Külföldi Magyar Cserkészszövetség), főtitkárává pedig Hódossy Gyulát (Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség) választották. A Magyar Cserkészfórum tiszteletbeli elnöke Bodnár Gábor lett. A verklinek mennie kei! Szabályozott szabadságok A nyár a munkahelyi szabadságok időszaka is. A munka törvénykönyve szerint az éves fizetett szabadság egyik felével a dolgozó, a másikkal a munkáltató rendelkezik. Az ideális az, ha a vállalat a saját és az egyénék érdekeit különösen figyelembe véve engedi el a dolgozókat. Igaz, ez a .kétféle érdek gyakran nem egyezik. Néhány Pest megyei vállalatnál az iránt érdeklődtünk, ők vajon hogyan oldották meg idén ezt az évről évre ismétlődő nyaralási feladványt. A váci Forte gyárban régóta összekapcsolják az évenkénti két nagyjavítást a szabadságolásokkal. A tíznapos téli nagyjavítást az ugyancsak tíznapos nyári követi. Ez utóbbi idén július 8-ától lo-áig tartott. Ez évben azonban — a sürgős rendelések miatt — ez a tervezettnél egy héttel későbbre tolódott. A nyári szabadság — vagyis a nyári karbantartás — a Forte dolgozóinak 65 százalékát, azaz tíz üzem 550 dolgozóját érintette. A színes kidolgozású filmek laboratóriuma azonban ez alól kivétel volt. Mivel a megrendelők — és a vállalat — érdeke, hogy itt egy percre se álljon le a munka, ezért ez a szolgáltató részleg idén is a nyári szezonon kívül kényszerül elengedni az embereket. Az itt dolgozók szabadságát' egyéni elbírálás alapján engedélyezték. A Dunakeszi Házgyár száz dolgozója különleges helyzetben vasi. mivel kétlakiak, ingázók. Java részük Dunakeszi hatvan kilométeres körzetében otthona és munkahelye között . utazik. Helyzetüket tovább bonyolítja, hogy sokán közülük a mellékjövedelmüket adó málnaterme&ztésöei foglalkozik. Ezaket az egyéni, sajátos szempontokat a gyár vezetősége idén figyelembe vette. ezért nyárra 28 dolgozóját a málnaszüret kezdetekor — vagyis két héttel ezelőtt — engedte szabadságra. A többiekről nyárra nem mondott le a gyár, viszont a kieső málnások helyett két-háromszáz forintos napidíjért alkalmi munkásokat kellett fölvenniük. A gyár egyébként is nehéz helyzetben van mostanában. Az év első félévében a megrendelések hiánya miatt drasztikus létszámleépítés volt náluk, kétszáz főt menesztettek. Csak műszaki-technológiai vérfrissítéssel és drasztikus létszámleépítéssel tudtak talpon maradni. A (Folytatás a 3. oldalon.) r r r NINCS BÚZAVÁLSÁG MAGYARORSZÁGON Egyiptomi, iráni megrendelés A Földművelésügyi Minisztérium adatai szerint 5,2 tonna hektáronkénti átlagra, tehát 6 millió tonna búzatermésre számíthatunk az idén. Ennek felvásárlása és értékesítése megoldható az e heti kormányülés elé kerülő intézkedések segítségével — Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára tájékoztatása szerint. A minisztérium maximum 1,3 millió tonna Szovjetunióba exportálandó gabonára szeretne biztosítani 100 százalékos állami garanciát. A keletkező búzafelesleg kezelhetőségét az is nagyban elősegíti, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak egy 500 ezer tonnás egyiptomi és egy 300 ezer tonnás iráni megrendelésről is. Az államtitkár megerősítette: 2,5 millió tonna búza felvásárlására kötöttek már Szerződéseket 5700 forintos tonnánkénti átlagáron a gazdaságok és a gabonaforgalmi vállalatok. Ezeket a szerződéseket — meggyőződése szerint — a gabonaforgalmi vállalatok be fogják tartani, mert nincs más jogi lehetőségük. Ennek ellenére hétfőn a minisztériumban megbeszélést tartottak a megyei vállalatok vezetőivel. Raskó György elmondotta: határozottan emlékeztette a vállalati vezetőket arra, hogy nagyon rosszul járhatnak azok, akik kísérletet tesznek a szerződések felbontására. A héten a kormány elé kerülő javaslatokkal kapcsolatban megerősítette, hogy le kívánják szállítani a búza minimálárát 5000, illetve 4600 forintra tonnánként. Ezen az áron a kormányzat 600 ezer tonna búzát fog felvásárolni az intervenciós alap terhére. Továbbra sem tervezik exportszubvenció nyújtását a búza kivitelére. Ezt szerinte nem teszi szükségessé a szovjet piacon Várhatóan elérhető 90 dollár körüli ár.
