Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-23 / 171. szám

Nincs igazi fegyvemyugvás A jugoszláv néphadsereg előzetesen értesíti ezentúl a szlovén védelmi minisz­tériumot a köztársaság te­rületén tervezett katonai mozgásokról — egyebek között erről állapodott meg Ljubljanában a néphadse­reg és a szlovén védelmi minisztérium tárgyalókül­döttsége. A megállapodás szerint — miközben összecsapá­sokról érkezik hír — a néphadsereg legalább 24 órával a tervezett katonai mozgások előtt tájékoztat­ja Ljubljanát, hogy elke­rülhetőek legyenek a félre­értések. Megállapodtak ab­ban is, hogy a köztársasági és a szövetségi katonai szervek képviselői ezentúl rendszeresen találkoznak, küldöttségeik felváltva Ljubljanában, illetve Zág­rábban ülnek majd tár­gyalóasztalhoz. Hétfőn délelőtt kell meg­kezdődnie Ohridban a ju­goszláv államelnökség ki­bővített ülésének, amelyre meghívták a köztársaságok elnökeit, valamint a szö­vetségi szervek magas ran­gú tisztségviselőit. A Tan- jug jugoszláv hírügynök­ség értesülései szerint a napirenden a béke bizto­sításának, a brioni nyilat­kozat által megszabott 3 hónapos átmeneti időszak­ban a szövetségi szervek működtetésének kérdései szerepelnek. A jugoszláv sajtó szerint nem kizárt, hogy a szövetségi elnökség kibővített ülése akár több naDig is eltarthat. A helyzet rendkívül ösz- szetett és veszélyes, de azért reméljük, hogy ha­marosan érdemi tárgyalá­sok kezdődnek Jugoszlávia jövőjéről — jelentette ki hétfőn újságírókkal, köz­tük az MTI tudósítójával beszélgetve Gíanni de Michelis olasz külügymi­niszter. Közölte, hogy az Európai Közösség (EK) igyekszik megfelelő légkört biztosí­tani ezekhez a tárgyalá­sokhoz. — A közösség ál­láspontja teljesen egységes Jugoszláviát illetően — mondta. — A többi európai or­szág ehhez az állásponthoz igazodott eddig, noha belül sok helyütt vita folyik, és különböző árnyalatok feje­ződnek ki. Könnyen meg­lehet, hogy a következő napokban Magyarországon például hasonló álláspon­tok kapnak majd hangot a szlovének függetlensége kérdésében, mint Ausztriá­ban (a szlovén független­ség elfogadására kinyilvá­nított készség — a tud.), de biztos vagyok benne, hogy végül a magyar kor­mány is felsorakozik az Európai Közösség és az Európai Biztonsági és Európai Értekezlet (EBEÉ) álláspontja mellé — fejtet­te ki Gianni de Michelis. Az olasz külügyminiszter közölte még, hogy az Euró­pai Közösség hamarosan ismerteti: milyen elvek és megoldási irányok érvé­nyesülését látná szívesen az érdekelt felek között a Külföldi események egy mondatban Az izraeli kormány haladékot kapott Washingtontól, s csak néhány nap múlva válaszol az amerikai béketerv legújabb, a szomszédos arab országok által már elfoga­dott változatára. A Tajvan kész pénzügyi támogatást nyújtani a szovjetunióbeli gazdasági átalakításhoz. A A szovjet csapatok kivonulása Kelet-Németországból a tervezett ütemben halad, ezzel szemben a katonai és egyéb objektumok átadása lassú — ez derül ki egy hét­főn hozzáférhetővé vált felmérésből. A James Baker amerikai külügyminiszter hétfőn reggel Jeruzsálemben tárgyalást kezdett Jichak Samir izraeli kormányfővel, amelynek során az amerikai diplomácia vezetője — ma­ga mögött tudva az arab államok támogatását — meg­próbálja rávenni az izraeli vezetést: enyhítsen eddigi merev politikáján, hogy tető alá lehessen hozni a kö­zel-keleti békefolyamat beindítását célzó regionális ér­tekezletet. A A román külügyminisztérium hétfőn üd­vözölte azt a budapesti állásfoglalást, hogy Magyaror­szág tiszteletben tartja a jelenlegi európai határok sért­hetetlenségét és a területi integritás elvét. A Vasárnap este egy Prága közelében fekvő kastélyban befejeződött az európai kereszténydemokrata pártok háromnapos konferenciája, amelyen több mint 30 európai keresz­ténydemokrata párt képviselői vettek részt. Lebilincselt hősi környezetvédők Letartóztatások, kihallgatások Hétfőn röviddel 14.00 óra Után körülbelül 20-22 em­bert vitt el a rendőrség a Somorja melletti Körtvé- lyes—Csölösztő térségében ismét összesereglett környe­zetvédők közül, akik két he­te tiltakoznak a bősi erőmű ellen. A kora délutáni órák­ban egy húsz főből álló környezetvédelmi csoport — kicselezve a rendőrkordont — bejutott az építkezés te­rületére, közülük tízen egy munkagödör alján hozzábi­lincselték magukat valami­hez. A lebilincselt környe­zetvédők közül heten az osztrák Global—200 tagjai, hárman pedig somorjai la­kosok. A húszfős csoport másik tíz tagját elvitte a rendőrség, köztük a Fekete Doboz három munkatársát, Bátonyi Csabát, Budán Vik­tort és Varga Évát szintén bevitték a rendőrök. A Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzulátusa a nem hivatalos értesülés alapján a magyar állam­polgárok kiszabadítása ér­dekében azonnal kapcsolat­ba lépett az illetékes szer­vekkel. Nem sokkal később a Szlovák Köztársaság bel­ügyminisztériumának szó­vivője, Peter Tancibok arról tájékoztatta a pozsonyi ma­gyar főkonzult, hogy miután megtörtént a kihallgatás és elkészült a jegyzőkönyv, a Fekete Doboz három mun­katársát szabadon engedték, akik a felszerelésükkel együtt távoztak a rendőr­ségről. A kihallgatásra előveze­tettek közt volt Sárkány András, az Eurolánc egyik alapítója és vezetője, továb­bá a morvaországi zöldek pártjának elnöke és alelnö- ke, valamint Jaromir Sibl, a Podunajsko csoport ve­zetője is. Jugoszláviában hamarosan meginduló tárgyalásokon. — A közösség hozzájá­rulásnak szánja ezt a pár­beszéd eredményessége ér­dekében — jelentette ki. — Egy dolog azonban eleve világos kell legyen min­denki számára: a kialakuló megoldásnak összhangban kell állnia az EBEÉ párizsi okmányával, és egyetlen európai ország — sem új ország, sem meglevő or­szág — nem gondolhat ar­ra, hogy kilép a tavaly Pá­rizsban aláírt okmány ke­retei közül, figyelmen kí­vül hagyva az abban le­fektetett elveket. A horvátországi hadüze­net nélküli háború legsú­lyosabb ütközete zajlott le hétfőn Mirkovci és Vinkov- ci térségében. Az újvidéki rádió tudó­sítója szerint reggel fél 6- kor a horvát belügyminisz­térium, a horvát nemzeti gárda alakulatai és civil fegyveresek több oldalról támadták meg a falut. Ké­zifegyverekkel és aknave­tőkkel lőtték a települést. Több ház kigyulladt. A tá­madók közül legalább tí­zen, a védők közül ketten vesztették életüket. A zágrábi rádió szerint viszont Mirkovci település­ről nyitottak először tüzet a közelben lévő Vinkovci falura — legalább 80 akna­vetőgránát robbant a te­lepülésen. Az összecsapások lecsil­lapítására állítólag a tér­ségbe küldték a jugoszláv néphadsereg kijelölt egysé­geit, de egyelőre nincsenek hírek arról, hogy a kato­nák megérkeztek volna. A jugoszláv vasutak hét­főn bejelentette, hogy 18.00 órától lezárták a Belgrád— Zágráb közötti vonalat. Ál­lítólag a horvát vasutak nem vállalja a személyfor­galom további lebonyolítá­sát a kialakult veszélyhely­zet miatt. A kapótos kéményseprő és a taxis esete Kinek n felelőssége a biztosítás ? A* alább leírt történet egy lehetne mindennapi mér­geink sorából, ha nem adna neki különös aktualitást a fcötelező gépjármű-felelősségbiztosítás körül éppen el­csituló korábbi vihar. Történetünk több mint másfél évvel ezelőtt, 1990. Ja­nuár 8-án kezdődött, amikor Petényi István személy- szállító kisiparos taxiját a XVII. kerületi Pesti úton „megtalálta” egy ittas vezető Daciája. Mi viel a baleset okczója nem egyszerűen szalonspicces, hanem járni is alig tudó részeg volt, az ügyet a két vezető nem a lo­vagiasság szabályai szerint intézte el. Jött a rendőrautó, a hátsó ülésre gyömöszölték az élénken ellenálló dáciást és elvitték véralkohol-vizsgáilatra. $ így Petényi István még azt sem tudta, kinek is kö­szönheti az elöl-hátul ösz- szetört, hetekre munkakép­telenné vált Ladáját. A ka­patos férfi ugyan nem mutatkozott be, de annyit elárult magáról a méltat­lankodó taxisnak, hogy kár a gőzért, ő sérthetetlen. Jó rendőrtiszt komái vannak Keresztáron, ahol kémény­seprő és Érden, ahol la­kik. Petényi István jelentette az esetet a biztosítónál, ahol az ügyintéző meg­nyugtatta: várjon türelem­mel, mert a rendőrség an­nak rendje és módja sze­rint értesíti őket, s akkor megtéríthetik a taxis kárát. Petényi István várt is tü­relemmel. S valahányszor, amikor kocsiját megnyom­ták, meghúzták, érdeklődött a biztosítónál a januári ügyről is. A válasz rendre az volt: a rendőrség nem küldött értesítést. A taxis magánnyomozásba kezdett ■— amikor már egy év el­telt az eset után —, felke­reste a XVII. Kerületi Rendőrkapitányságot. Ott több alkalommal is hiteget­ték, de nem tudták előke­ríteni azt a dokumentumot, amelyben nyoma lenne az ominózus intézkedésnek. A taxis felidézte a fenyegető­ző ittas férfi szavait, aki az ügy „elsikálását” ígérte. Ezt erősítette a felelősség- biztosítást ügyintéző hölgy véleménye is, aki szerint nagyon ritkán, de előfor­dul, hogy az ilyen ügyiratok eltűnnek a rendőrség és a biztosító közötti úton. Ek­kor fordult a taxis szer­kesztőségünkhöz. Milyen az élet? A sajtó érdeklődésére azonnal elő­került a hajdani ügyeleti napló és az intézkedő rend­őrök jelentése is. Az ittas vezető, B. Ferenc valóban a kerületben dolgozó, ám Érden lakó kéményseprő. Ezért az iratokat, a véral- kohol-vizsgálat eredmé­nyével egyetemben átküld­ték az érdieknek. Irány az érdi kapitány­ság. Igen, tudnak az ügy­ről, még 1090. március 20- án vádindítvány készült a Budakörnyéki Ügyészsé­gen. Ebben — tárgyalás mellőzésével — pénzbünte­tés kiszabását indítvá­nyozzák, mellékbüntetés­ként pedig a járművezetés­től való eltiltást és az el­járás során felmerült 345 forint bűnügyi költség megfizetését. Taxisunk boldogan lobogtatta a vád­indítvány másolatát a biz­tosítónál. Számára ez óriá­si előrelépés volt. Hiszen bizonyítani tudta vele, hogy valóban ittas vezető törte össze gépkocsiját. Az ügy­intéző hölgy azonban csak a fejét ingatta: a vádin­dítvány még nem ítélet. Majd, ha ilyet tud produ­kálni, akkor jelentkezzen. A Pest Megyei Rendőr­főkapitányság szerint Pe­tényi Istvánnak már régen meg kellett volna kapnia a Budakörnyéki Bíróság ér­tesítését az ítéletről, hiszen az ügyész tárgyalás mellő­zésével tette meg vádindít­ványát. A bíróságon kész­ségesen fogadták, s — jobb híján — egy polgári bíró­nő jön a telefonhoz, hogy meghallgassa a furcsa tör­ténetet. Míg keresték as iratokat, elmondja: egyál­talán nem 'biztos, hogy íté­let született már ebben a másfél éves ügyben. Iszo­nyatosan leterheltek a bí­rák, és ekkora hajtásban az is megtörténhet, hogy el­felejtik értesíteni az íté­letről a sértettet. Egyéb­ként pedig tanulmányaiból már nem emlékszik ponto­san, hogy büntetőügyek­ben a bíróság kötelessége-e értesíteni a károsultat. Közben megkerült as ügyirat. A bírónő hangot váltott: igen, ebben az ügyben már régein megszü­letett az ítélet, a sértettet értesíteni fogják —■ mond­ja. A következő kérdésem már teljes mértékben a bírónő szakterületébe vá­gott: van-e esélye Petényi Istvánnak, ha bepereli a bíróságot? Hiszen a tavaly általa megelőlegezett tíz­ezer forint értékben nem azonos azzal, amelyet most fizetne neki vissza a biz­tosító. A bírónő szerint lenne pernyerési esélye, de azonnal hozzátette: az ál­lampolgárok rendszerint futnak a pénzük után, erő­szakosabbak, eljárnak a sa­ját ügyükben. Taxisunk is megtehette volna ezt. A fenti eset nyilván az olvasóban is sok gondola­tot ébreszt. Amikor az eset történt, az autósok még az üzemanyag árában fizették a felelősségbiztosítást és egyetlen biztosítótársaság intézte az ilyen ügyeket. Intézte? Esetünkben úgy tűnik, adminisztrálta csu­pán. Ma már a gépkocsira kötjük a biztosítást és hat társaság közül választha­tunk. De ezenkívül válto­zott-e valami? Móza Katalin A hatóság segíthetne a polgárok bóján Sóskúti házi olajkutak A sóskútlak most bemutatandó bűvészmutatványához nem kell a távolba utazni. Csupán egy kút és egy vödör — no meg némi madzag szükségeltetik a produkcióhoz. Leengedés, merítés, fölbúzás — és lön. Napvilágra fűtő­olajat hozunk — hordóba gyüjthetot, télen elégethetőt, igazit. Aki még nem látott efféle kincskeresést, ugyancsak el­csodálkozhat. Mert ezt az olajat ezúttal nem a messziről érkező és távozó sereg mulasztása hagyta itt. Ráadásul az sem elhanyagolható, hogy függetlenül a világpiaci áraktól — a Fő utca néhány kertjében — legalább az olaj ingyen tör fel. A községbeliek szerint már jó tíz éve hallani arról, el-eltünedezik a Sasad szomszédos öntödéjéből az oda, föld alatti tartályokba telepített 33 ezer liter gáz­olajból. Azt is rebesgetik, az üzemmel szomszédos tel­keken termett gyümölcsök­től, zöldféléktől hasmenést kapnak az emberek. Ami­óta a vízvezeték kiépült, az­óta a nyári aszályok idején szigorúan tilos a jó vízzel locsolni a veteményest. El­lenőrzik, nem használják-e fölöslegesen a vizet. Min­denkinek a kertjében van­nak kerekes kutak, azokból lehet locsolni. A Fő u. 12.-ben dr. Simó Lajosné házán kívülről semmi különlegeset nem láthatunk. A kertjében vi­szont lyukakat mutat, ott végezték az ellenőrző fúrá­sokat, s találtak rá úgy 4-6 méter mélyen az ezúttal nem kincsnek számító fűtő­anyagra. Simoné megmu­tatja a kiszáradt fák he­lyét is és a többit: a nagy, terebélyes diófa ágai már haldokolnak, az őszibarack­nak is fuccs. Mélyek a gyö­kerek, s nem jutnak ott lenn vízhez, csak olajhoz, ez a baj — mondja az asz- szony könnyes szemmel. S azután sorolja. Lassan négy éve, hogy az olajat fel­fedezte. Köjál-vízmintavé- tel következett, 99 százalé­kos szennyezést állapítottak meg, de azóta is döcögve megy minden. Szakértők piszmogása, felkért ügyvéd időhúzó lassúsága, s főleg a Sasad öntödéjének hozzá­állása. Egy kosár gyümöl­csöt, néhány facsemetét akartak cserébe adni — fű­zi hozzá Sári néni. Hát hol kárpótol engem az minde­nért? A házam értékvesz­téséért, a rengeteg kelle­metlenségért. Ez a fránya hajszálcsövesség az oka mindennek. Az iskolatévébe illő fizikai jelenség öveges professzor irigységét is fel­kelthette volna, oly szem­léletes. Még a kisgyerekek is megtanulhatják ezen a természet alaptörvényeit. Átmegyünk a szomszéd­ba, a Fő utca 10.-be. Há­rom 200 literes hordó tele olajjal. A kút mellett ál­lunk csatasorban. Ügy két­hetenként jönnek a Sasad emberei, búvárszivattyúval leszívni az anyagot. Mi is kipróbáljuk, merítünk, jön föl a vödör, a sűrű, barnás­vörös lé szivárványosan csillogva köszönti a napot. A házőrző kutyák a szagtól messzire húzódnak, úgy látszik, az ő orruknak sem mindegy! Két házzal odébb, a Fő utca 6—8.-ban a vízben már csak körömnyi olajszennye­ződést állapítottak meg. Mindenesetre jó hír. Közü­lük az egyik házban él Mo­nostori Vilmos, a helyi kör­nyezetvédelmi bizottság tag­ja, aki bizony többszörö­sen is érdekeltnek mondha­tó. Választott megbízatása mellett ugyanis az ő portá­ján szintén felbukkant a hí­vatlan olajvendég. Bár há­rom házzal odébb lakik a legfertőzöttebb portától, maga is sejknek mondható, mégsem mosolyog. Isteni csodának tartja, hogy a ve­zetékes ivóvizet még nem fenyegeti veszély. A falu patakját pedig egy agyag Egy vödör víz a kútból ilyen zavaros, ebben több az olaj, mint a víz — mu­tatja Langermann György, a Fő utca tízből vízzáró réteg tartja vala­hogy épségben, de ki tudja, meddig? A alumínium formázásá­hoz éppúgy, mint az irodák, öltözők fűtéséhez is használ olajat a Sasad. A gond a föld alatti tartályok szivár­gásából ered? Netán vala­mi komolyabb probléma miatt tört elő szabálytala­nul a kincs? Bősz Ottó, az öntöde ve­zetője készségesen elismeri — ténykérdésnek tartja —, igenis tőlük származik a baj. Egyben meg is lepődik, mondván: dr. Simó Lajosné őtőlük nem kért semmiféle kártérítést. Az meg, hogy egy kosár gyümölcsöt aján-

Next

/
Oldalképek
Tartalom