Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-18 / 167. szám
Kivetni könnyebb, mint megmagyarázni A nyolcadik bőr Régi szokás ebben az országban, hogy az orvosok, pincérek, benzinkutasok alapfizetése — ahogy a közmondás tartja — túl kevés a megélhetéshez, azonban túl sok az éhenhaláshoz. Sebaj, legyintenek erre igen sokan, behozzák ő'k a különbözeiét a borravalókon. Csak kérdés, hogy vannak-e még manapság olyan módos emberek, akik borravalót tudnak adni. Az önkormányzatok most úgy tűnik beállnak a sorba az orvosok, pincérek, és benzinkutasok mögé, hiszen amikor az állami irányítás 1991. évi támogatásukat 15 milliárd forinttal mérsékelte, arra hivatkozott, hogy a helyhatóságoknak módjuk lesz helyi adókat kivetni. Azon majd behozzák a hiányt, úgy, mint a pincér a borravalón. Kezdetben, amikor először szóba került ez a lehetőség, lapunk polgár- mestereket keresett fel, és egy körkérdés formájában próbált képet alkotni arról, hogy hol, mikor, mennyi többletkiadásra számíthat a lakosság. Akkori felmérésünk, amint talán néhányan emlékeznek is rá, igen pozitív eredménnyel zárult. A polgármesterek többsége ugyanis úgy válaszolt, nem tervez helyi adót bevezetni, hiszen nem lehet már a lakosságot további terhekkel sújtani. A legtöbben úgy vélték, meg kell keresni azokat a forrásokat, amelyek a helybéliek megsarcolása nélkül képesek kihúzni az önkormányzat szekerét a kátyúból. Még arra is akadt példa, hogy a helyi adót közmunkával válthatták meg az emberek. Később úgy vélekedtek a testületek, hogy amennyiben mégis sor kerülne helyi adók bevezetésére, akkor azt semmiképpen sem '.az első évben tennék, hiszen idén már amúgy is elég teherrel — infláció, áremelkedések — kellett az állampolgároknak szembenézniük, Az idők folyamán a helyzet tovább romlott. A polgármesterek jó ideig két tűz között őrlődtek, nemigen tudták eldönteni, hogy a népszerűség vagy a gazdasági kényszer nyomásának engedelmeskedjenek. A helyi adókról szóló törvény tavaly év végén született, idén márciusra már 33 ön- kormányzat rendelkezett bevezetéséről, május végére pedig 116, és számuk egyre csak növekszik. Amint előre látható volt, először az apróbb települések kényszerültek erre a lépésre, a legtöbbféle helyi adót például a 800 lakosnál Is kisebb Tolna megyei Alsónyék vetett ki. Pest megyében Zebegény áll a lista élén, háromféle helyi adó — építmény-, idegenforgalmi, és iparűzési — bevezetéséről rendelkezett a testület. Szerettünk volna erről a kérdésről elbeszélgetni velük, de Kemenczik István polgármester úr kitért a válaszadás elől, mondván, a Pest Megyei Hírlapnak ő nem kíván nyilatkozni. A törökbálinti képviselőtestület építmény- és kommunális adó kivetése mellett döntött. Kailinger Ildikótól, a polgármesteri hivatal szervezési csoportvezetőjétől megtudtuk, hogy az intézkedés igen nagy felháborodást váltott ki a községben, ám nem a lakosság, hanem a hétvégiház-tulajdonosok körében. A lakások ugyanis Törökbálinton 250 négyzetméterig adómentességet élveznek, ám az üdülőkre ez nem vonatkozik. Ök pedig úgy érzik, hogy az önkormányzat őrajtuk kívánja behozni azt a veszteséget, amit a helyi lakosságon már nem képes behajtani. A kommunális adókat a vállalkozókra vetették ki — ebbe a körbe az egyszemélyes magánvállalkozások és a nagyvállalatok egyformán beletartoznak—, akik alkalmazottanként évi kétezer forintot tartoznak az önkormányzat kasszájába befizetni. Újszilváson kommunális és iparűzési adót vetettek ki, ennek okairól, illetve lakossági fogadtatásáról a vb-titkárt — nem tévedés, Újszilváson még vb-titkár van! — faggattuk, aki azonban kategorikusan elzárkózott a választól. Mint elmondta, a polgármester házon kívül van, és távollétében ő nem kíván válaszolni, az adóügyekkel foglalkozó munkatársat pedig, mint mondta, „nem akarja” nyilatkozni engedni. Bizonyos mértékig érthető tahin, hogy az önkormányzatok nem szívesen adnak fel- - világosítást ilyen kényes kérdésekben, hiszen o helyi adókat kivetni mindig könnyebb, mint megmagyarázni, miért kellett e népszerűtlen lépésre rászánniuk magukat. Sz. K. GaIgabévízen faluü 11 nép Zászlószenteléssel, francia kórussal Nagyszabású rendezvényt tartanak a hét végén Gal- gahévízen. A szombati és vasárnapi faluünnepen, amelyet a polgármesteri hivatal a 800 éves településen szervez, igen színes a program. Az érdeklődőket és az egykor elszármazottakat, valamint a falu lakóit invitálják közös ünneplésre, szórakozásra. A szombat délutáni programban láthatnak mezőgazdasági terménybemutatót, meghallgathatják a polgármester, dr. Basa Antal köszöntőjét, megtekinthetnek egy képzőművészeti kiállítást, és részt vehetnek a fél hétkor kezdődő istentiszteleten, ahol is felavatják a falu zászlaját. Este közös műsort ad a francia L’Echo De Nos Maíitagnes együttes és a galgahévizi népi együttes. Vasárnap délután három órától szintén estig tart a program, amelynek keretében számos sportrendezvény tekinthető meg, de fellépnek az óvodások Is, és lesz virágkötészet, valamint repülőgépes modellbemutató. Önálló; valóéii tömegbázis A bizalmat vissza kell szerezni Horsik Józseftől, a Köz- alkalmazottak Szákszervezete Pest megyei tagozatának titkárától kaptuk a hírt, hogy a közelmúltban megrendezett vezetőválasztás során, dr. Kiss János utódjául dr. Schmidt Gézát, a Pest megyei TÁKISZ igazgatóját választották a Közalkalmazottak Szak- szervezete országos elnökéül. Dr. Schmidt Géza 1991. márciusáig a Pest megyei önkormányzati közgyűlés alelnöke volt, posztjáról a közgyűlés elnökével való személyes viták során lemondott, elfogadva a részére felkínált TÁKISZ-igaz- gatói állást. Üj munkahelyén most azért kerestük fel, hogy megtudjuk, milyen érzésekkel fogadta megválasztásának hírét. — Megtisztelő számomra, hogy elnöknek jelöltek, és elismerésnek érzem azt ís, hogy a jelölőbizottság egyhangú javaslata alapján, ellenszavazat nélkül választottak meg. A feladat fontos, hiszen az elmúlt évtizedekben a közalkalmazotti státus bizony kevés megbecsülést tartogatott a dolgozók számára, különösképpen a tanácsi apparátusokban. A munka maradéktalan ellátását mindenki elvárta tőlük, ám a legtöbb esetben sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülésben nem részesültek. A rádió, sajtó többnyire a negatív előjelű példáktól hemzsegett — amelyek kétségtelenül előfordultak —, ám az áldozatvállalás, a lelkiismeretes munka csak a legritkább esetben jelent meg a nyilvánosság előtt. Első és legfontosabb feladatunk ezért a közalkalmazottak megbecsülésének visszaállítása kell hogy legyen. Nem véletlen, hogy az elmúlt 1-2 évben sokan kiléptek sorainkból, mert úgy ítélték, hogy a szak- szervezet nem képviseli megfelelő hatékonysággal érdekeiket. Szeretném tehát elérni, hogy úgy Pest megyében, mint az egész ország területén, a bizalmukat vesztett dolgozók visszataláljanak a Közalkalmazottak Szakszervezetébe, és a sok tízezres tagság megfelelő súllyal képviselje érdekeiket. © Közel egy esztendeje, még a rendszerváltás előtt a Pest Megyei Tanácson volt egy szakszervezet-ellenes megmozdulás. Hogyan érintette önt akkoriban ez az eset? — A nyolcvanas évek második felében a megyei apparátus szakszervezeti bizottságának elnöke voltam. Bár rövid ideig, mégis büszke vagyok erre az időszakra, hiszen olyan vívmányokat értünk el — soron kívüli béremelések, a dolgozók lakáshoz juttatásának átlagon felüli támogatása —, amelyek a megyei szakszervezeti tagok általános elismerését vívta ki. Nem szakszervezet-ellenes megmozdulásról esett tehát szó, kizárólag egy csoport az akkori szervezési és jogi osztály dolgozói léptek ki számomra ismeretlen ok miatt, dr. Erdélyi László, akkori osztályvezető, jelenleg főjegyző vezetésével a szakszervezetből. 0 A főjegyző ezután aktívan részt vett a Közigazgatási Kamara életrehívá- sában, sőt jelenleg annak titkára. Nem jelent ez bizonyos mértékig konkurenciát a szakszervezet számára? — Ha igen, akkor csak nagyon kis mértékben. A NEMZETBIZTONSÁG, K a Nagy a versenyfutás bűnözés és a rendőrség között A blztonsäü Mnév a Magyar ErtclmezS Kéziszótár szerint három dolgot jelent: veszélyektől vagy bántódástól mentes zavartalan állapotot, építmény, szerkezet szilárd voltát, végül bizonyosságot, határozottságot. Morvay Istvánt, a Belügyminisztérium politikai áUamtitkárát arról faggattuk: van-e ma VIagy,Írországon biztonság? © Államtitkár úr, jogos az emberek bizonytalansági érzése? — A közbiztonság hosz- szú évekig azért volt itt stabil, mert alapvetően politikai indíttatásból korlátoztak bizonyos jogokat. E jogkorlátozás olyan széles körű volt, hogy a bűnözés szempontjából is elretten tőleg hatott. Nem akarok kitérni arra, hogy a rendszerváltással kapcsolatosan hogyan szabadultak fel sorozatosan ezek a gátak, inkább arról beszélnék, hogy az elmúlt egy év alatt mit tapasztaltunk a biztonságban, milyen tendenciák érezhetők... © A tendenciák: ön szerint is van bűnözési hullám nálunk? — Van és nagyon komoly. Nem is százalékokban, hanem hányadokban mérjük már a növekedést, fele, kétharmada, sőt olykor egészszerese. Az elmúlt évben 300 ezer bűn- cselekmény történt Magyarországon. A mi szakmánkban az egyik kulcskérdés: hogyan lehetne ezt visszaszorítani. A másik: a bűnügyeket milyen eredményességgel deríti fel a rendőrség. A kezdeti bizonytalanság után — úgy érzem — az idei első félévben sikerült eljutni odáig, láthatóak az eredmények. A rendőri fellépésen, az új vezetők bekapcsolásán, az új módszereken, technikán is múlik ez. Lehet, hogy nem tükröződik a változás az emberek bizonytalansági érzésében, de akkor is tény, hogy például a rablási esetekben a felderítettség 10 százalék fölé nőtt az egy évvel ezelőtti 5-6 százalékról. S a tendencia nő, lehet, hogy év végére elérjük a 30 százalékot. Ennek pedig törvényszerű hatása, hogy mert csökken a bűnöző „túlélési” esélye, hátrább szorul a bűnözés. © Mégis úgy tűnik, mintha a bűnözés rohamosabban nőne, mint az ellene elért rendőri siker. — Lehet. Kétségtelenül nagy a versenyfutás. Ám hagyok a reményeink, hogy a bűnüldözés feltételeinek javításával a megelőzésben is nagyobb eredményeink lesznek. Az információ, a nyilvántartás, a nemzetközi együttműködés mind olyan eszközök, amelyektől sokat várunk, © Ám ha mérleget készít, akkor e mérlegnek a rendőrség nyertese vagy vesztese? — Mérleget nem szívesen készítek. Egy pozitív folyamatnak vagyunk a kezdetén. Én rengeteget jártam- ki az elmúlt évben a különböző rendőri szervekhez, ahol hihetetlen elszántságot tapasztaltam, az állomány részéről. Ha ehhez meg tudjuk adni a szervezeti, anyagi és technikai feltételeket, akkor ennek látványos eredményei lesznek. Aki újságot olvas, szinte nap mint nap kaphat hírt olyan jelentőségű bűncselekmények gyors felderítéséről, a bűnözők elfogásáról, amelyekről korábban nemcsak azért nem lehetett hallani, mert nem voltak ilyen bűnügyek, hanem azért sem, mert nem voltak megoldva. © Arra gondol, hogy durvul és szervezettebbé válik a bűnözés Magyar- országon? — Igen. © Mintha a brutalitással egyenes arányban nőne a rendőri munka intenzitása, de a szervezettséggel nem. — — Pedig az autócsempészéssel, prostitúcióval, kábítószerügyekkel kapcsolatosan is lehet példákat lelni arra, hogy a rendőrség jókor s jól avatkozott be. © Ügy vélem, politikai kérdés, miként boldogul a rendőrség a szervezett bűnözéssel. Ugye a narkó- bizniszben sincs légüres tér, nemcsak a politikában? — Ami a kérdés első felét illeti, azt hiszem, ez a belpolitikai kérdések között is elsőrendű, a kormány is annak tekinti. Légüres tér valóban nincs. © S a kormány annyira komolyan veszi a dolgot, hogy meg is legyenek a munkájuk eszközei a gangok elleni harchoz? — Természetesen megteszünk mindent, de korlátozottak az eszközeink. Vannak új technikáink, javul a gépkocsiállomány, de a lemaradást nem lehet rövid idő alatt behozni... A személyi állomány színvonala? Nagyon nagy a szóródás. Kitűnő képzettségű, felkészült, eltökélt rendőreink vannak, ugyanakkor sok a fegyelmi probléma vidéken is, a fővárosban is. © Nő a rendőrbűnözés? — Én inkább a feladatmulasztást említem, mégha tapasztalataim szerint emiatt a felettesek elég határozottan és következetesen járnak is el. Természetesen nagy lépéseket teszünk az állomány feltöltése érdekében, s hiszem, jó eséllyel, mert úgy tűnik az utóbbi időben vonzóbbá vált a rendőri pálya. Sok a jelentkező, a zömük már érettségizett. V. G. P. (Folytatjuk) Kamara inkább szakmai jellegű képviselet. A mi munkánk többet takar. A munkakörülményektől a képzettség színvonalának emeléséig, a fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsülésig, a munkaviszony stabilizálásáig és a technikai színvonal emeléséig mindent magában foglal. Nem kell tehát a szakszervezetnek tartania a Kamara riválisától. © Tudom, hogy közel negyven éve dolgozik köz- alkalmazottként. Mióta tagja a Közalkalmazottak Szakszervezetének? — Pontosan 39 éve dolgozom ezen a területen, és ugyanennyi ideje, tehát 39 éve vagyok tagja a szak- szervezetnek. Közel másfél évvel ezelőtt egy kongresz- szusunkon, amelyen a dolgozók megbízása alapján küldöttként vettem részt, kifejtettem elégedetlenségemet az akkori évek szak- szervezetének, elsősorban közalkalmazotti szakszervezetének munkájára vonatkozóan. Ennek ellenére — vagy talán éppen ennek következményeként — vállaltam most el az elnöki megbízatást. Szeretném elérni, hogy más legyen végre ez a munka mint régebben volt. © Konkrétan? Milyen változásokat tervez a szak- szervezeti munkában a kifogásolt időszakhoz képest? — A dolgozók érdekképviselete ma már nem úgy jelenik meg, mint a pártállam idején. A szakszervezet immár nem valamely pártnak valamilyen szerve, hanem önálló, valódi tömegbázis. Ugyanakkor a tömegek érdekeinek képviselete és érvényesítése, nem feltétlenül jelent a munkáltatókkal, vagy az azokat képviselőkkel való szembenállást. El tudom képzelni, hogy adott esetben kormányzati célok megvalósítását támogathatná a szakszervezet, például a közszolgálati törvény mielőbbi megalkotását, ám oJy módon, hogy rendelkezései tükrözzék a közszolgálati dolgozók érdekeit. K. Sz. Színj.ítszó táborok Újfent Foton A tanévzáró óta folyamatosan dolgoznak a fóti drámapedagógiai és színjátszótáborok. Szinte mindegyikben teljes a létszám, vagy éppen a túljelentkezés okoz némi fejtörést. E hét végével új tábor nyílik a gyermekvárosban. Július 21. és 30. között ötvenöt diákot várnak az ország különböző részeiből. A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, valamint a Muharay Elemér Emlék Alapítvány által megtámogatott továbbképzés szervezője a fővárosban, a Marczibányi téri Művelődési Központ és az Országos Diákszínjátszó Egyesület. Vezetői: Kaposi László, Kerényi Gábor, Keserű Imre, Szakáll Judit és Várhidi Attila népművelők. A félfelnőtt, 17—20 év közötti diákok komoly produkcióra készülnek, ám ez meglepetés lesz. A táborban színre állított előadásokat július 28-án, vasárnap esté 6-tól Szentendrén, a Barcsay-udvarban, illetve július 29-én, hétfőn este 7-től a fóti művelődési házban láthatjuk.
