Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-18 / 167. szám

Jugoszláv vádak Újabb fegyverszóHrtók ? A jugoszláv hadsereg lapja, a Narodna Armija szerdán Szlovéniának tör­tént fegyverszállítással vá­dolta Németországot és Csehszlovákiát. A Tanjug hírügynökség által ismer­tetett cikk szerint o német védelmi minisztérium ké­pezte ki a szlovén terület- védelmi egységek katonáit s leszállított páncéloselhá­rító és légvédelmi rend­szerek használatára, és a jugoszláv néphadsereg egységeivel vívott harcok során német szakértők szol­gálták ki a rendszereket. A bonni védelmi minisz­térium egy hónapja már cáfolta a német fegyver­szállításokról szóló akkori Tanjug-jelentést, hangsú­lyozva, hogy az „Ambrust” elnevezésű rendszert so­sem használták a német fegyveres erőknél. A Narodna Armija cikke a továbbiakban azt állítja, hogy márciusban a szlovén kormány megállapodást kö­tött a csehszlovák védelmi minisztérium képviselőivel is légvédelmi rakétarend­szer szállításáról. A köz­vetítő szerepet játszó cseh­szlovák Omnipol vállalat képviselője rakétaindító ál­lásokat és páncéloselhárító rendszereket is ajánlott Szlovéniának. Áttörés a GAJT-tárgyoJásokon A hetek üzenete A londoni gazdasági nyilatkozat meghirdetésével szerda délben véget ért az idei hetes csúcs. John Major brit minisz­terelnök, a házigazda a nyilatkozatot ismertetve el­mondta, hogy a hetek közös célja a világgazdasági kilá­balás tartóssá tétele és az árstabilitás, miután sikerült elkerülni a nagyobb vissza­esést és fellendülés jelei mutatkoznak. A hetek elkötelezték ma­gukat, hogy alkalmasint személyesen is beavatkoz­nak a GATT-tárgyalások sikerrel kecsegtető újrain­dításáért. Űj kezdeménye­zést jelentettek be, igen kedvező feltételekkel, a legszegényebb fejlődő or­szágok adósságainak köny- nyítésére, bár konkrét szá­mokat nem tartalmaz az ez irányú megegyezés. Korábbi becslések szerint 18 mil­liárd dollárnyi adósság el­törléséről lehet szó. A környezetvédelem te­rén megállapodtak abban, hogy lépéseket tesznek a dél-amerikai „esőerdők” megmentésére. Kelet-Európának ezt üzenték a gazdasági nyilat­kozatban : „megújítjuk el­kötelezettségünket reform­erőfeszítéseik támogatására, közeli kapcsolatokat aka­runk velük, és bátorítjuk KülföMi események - egy mondatba«« fciU'l'MW'J i'<i)iiiiiüi>'i'ui.''iwiii»ii|».»w»'»!»iiii mim«""” ..................... M agyarország Csehszlovákiával és Lengyelországgal együtt a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon azt java­solta, hogy a hagyományos haderő tervezett korlátozásá­ba a belbiztonsági és más félkatonai szervezetek egységeit is is vonják be. A Jugoszláviában a kalasnyikovok mel­lett már légvédelmi fegyvereket is bevetnek az összecsa­pásokban. A kollektív államelnökségi testület eközben gyakorlatilag működésképtelenné vált. A A Fülöp- szigetek és az Amerikai Egyesült Államok megálla­podott tegnap arról, hogy az amerikaiak további tíz évig használhatják a Fülöp-szigeteken lévő Subic Bay haditengerészeti bázist. A A síita gerilláik dél- és dél­kelet-libanoni rejtekhelyei ellen intézett szerdán táma­dást az izraeli tüzérség és légierő. A Robbanás történt szerdán a szovjet haditengerészeti flotta Vlagyivosztok­nál horgonyzó Izóra elnevezésű tartályhajóján, mert he­gesztésnél nem tartották be a biztonsági előírásokat. A Jugoszláviában eddig a nemzetiségi összecsapásokban 815 ember vesztette életét, közölte a belgrádi televízió. Atomrakéták csökkentése A két elnök Londonban megállapodott Július utolsó napjaiban szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó lesz Moszkvában, s ott minden bizonnyal aláír­ják a két nagyhatalom leg­újabb hadászati fegyver- zet>(HTF)-csökkentési meg­állapodását. Mihail Gorbacsov szovjet és George Bush amerikai elnök szerdán Londonban együtt jelentette be, hogy megoldották a HTF-meg- állapodás minden fontos kérdését, s a szerződést most már Genfben véglege­sítik a szakértők. A megállapodás értelmé­ben az Egyesült Államok körülbelül 30 százalékkal, a Szovjetunió pedig közel 50 százalékkal csökkenti nagy hatótávolságú támadó atomrakétáinak állomá­nyát. Gorbacsov, aki kedden érkezett Londonba, a szer­dai nap többi részét a he­tekkel tervezett délutáni ta-t lálkozójára való készülő­déssel töltötte. Bushon ki­vül találkozott Francois Mitterrand franoia elnök­kel, aki nagylelkűbb tá­mogatást javasolt a Szov­jetuniónak, és Kaifu Tosiki japán kormányfővel, aki el­lenzi a pénztárcák megnyi­tását. BUSH BAKLÖVÉSÉ Kínos baklövést köve­tett el Bush elnök a brit uralkodó által adott kedd esti fogadáson: nem várta meg a király­nőt, s az udvari proto­kollt megszegve már akkor leült egy székre, amikor II. Erzsébet még Mitterrand francia el­nökkel beszélgetett. Bush később észrevet­te a hibát, s fölállt, de szemtanúk szerint a ki­rálynő „nem fogadta viccesen” a dolgot. Min­denesetre később, ami­kor egy közös fénykép készítése végett II. Er­zsébet és a „hetek” im­már valóban helyet fog­laltak, Bush igen udva­riasan engedélyt kért a leülésre.. • integrációjukat a nemzet­közi gazdasági rendszerbe.” Üdvözölték a kelet-európai országok bátorságát és el­szántságát, de hozzátették: a mostani reformprogramo­kat még jobban ki kell töl­teni privatizációval, a ver­seny növelésével és a ma­gántulajdonhoz fűződő jo­gok fejlesztésével. A hetek szerint a legfontosabb, hogy a kelet-európai országok minél több külföldi tőkét tudjanak vor.zatni. Megjegyezték, hogy a Phare-programban részt vevő 24 ipari országból az utóbbi két évben már 31 milliárd dollár segély, ked­vezményes hitel és más tá­mogatás érkezett Kelet- Európába. „Erősítjük a 24-ek együttműködését és egyeztetését, és megerősít­jük közös szándékunkat ar­ra, hogy méltányos szerepet játsszunk a világméretű se­gítségben” — olvasható a hetek szerdán közzétett gazdasági nyilatkozatában, mely egyben felszólít arra, hogy az év végéig áttörést kell elérni a kereskedelem további liberalizálásáról szóló GATT-tárgyalásokon — mondta John Major brit kormányfő. Major szerint a hét ál­lam- és kormányfő kötele­zettséget vállalt, hogy sze­mélyesen is beavatkoznak az áttörés érdekében. Ha­ladást kell elérni a mező- gazdaság és a szolgáltatás­kereskedelem, a piacra jutás és a szerzői jogvéde­lem kulcsterületein. A GATT-tárgyalások egyik fő bökkenője, hogy az Egyesült Államok, Kanada, sőt Nagy- Britannia is az EK közös mezőgazdasági politikájá­nak olcsóbbítását követeli. Ha ez megtörténne, a ke­let-európai országok és a fejlődő országok termékei könnyebben piacra juthat­nának Nyugat-Európában. Cserébe a fejlődők szíveseb­ben hozzájárulnának a ná­luk még fejletlen szolgál­tatási szektor nyugati cé­geknek kedvező liberalizá­lásához. Izraeli rendelet a büntetésről A megfékezett hadsereg Az izraeli védelmi mi­niszter megszigorította a kollektív büntetések alkal­mazásának feltételeit a megszállt területeken — je­lentette be szerdán az ille­tékes izraeli szóvivő. Mose Arensz védelmi miniszter rendelete szerint ezentúl a hadsereg nem ve­zethet be kijárási tilalmat a minisztérium előzetes en­gedélye nélkül, és azt is csak igen rövid időtartam­ra. Az izraeli tisztek nem jogosultak parancsot adni a megszállt területeken lévő házak lerombolására, a fák kiirtására: ehhez a terület izraeli felügyelőjének elő­zetes engedélye szükséges. Az izraeli védelmi szó­vivő azt is elmondta, hogy ezentúl szigorúan szabá­lyozzák a palesztin szemé­lyek letartóztatásának fel­tételeit is. Az a kérdés: hogyan térít...? Biztonság az iskoláknak Napjainkban már lassan az állampolgár nem is tudja hova forduljon, ha biztosí­tást akar kötni. A korábbi egy, majd két biztosítótár­saság után most gomba módra szaporodnak a leg­különbözőbb érdekeltségű társaságok. A legutóbbi in­formációk szerint számuk meghaladja a tizenötöt. Gödöllőn is új fiók nyílt, az egyik szolgáltatóházban, a Providencia. Hogy a má­sik két biztosító ezt nem fogadta kitörő örömmel az érthető, viszont az embe­rek örülnek, hiszen van vá­lasztási lehetőségük, és ha valami újat, mást akarnak, nem kell a fővárosba utaz­niuk. — Most mindenki kitalál mindent, és új lehetősége­ket kínál, hogy megszerez­ze a más ügyfelét és tal­pon tudjon maradni — kezdte a beszélgetést a ki- rendeltség vezetője, Weisz Béla. — Mi például, úgy vé­lem, nagyon korrektül, olyan területen kezdtünk dolgozni, ahová még má­sok nem tették be a lábu­kat. Egyedi az a kezdemé­nyezés, hogy iskolákkal kössön szerződést egy biz­tosítótársaság. Egyedi kü­lönösen akkor, ha a meg­kötött szerződések után pénzt utal a társaság az is­kola számlájára. Mi ezt vál­laltuk, és ezt tettük. Több iskola bekapcsolódott a munkánkba, a szülők a gye­rekeken keresztül, és így támogatják az iskolákat. A Providencia három he­te van Gödöllőn. Bemutat­kozásukat összekötötték a közelmúlt nagy ünnepével, a szabadság napi rendez­vénnyel. Érdekességképpen a kirendeltség vezetője el­mondta, hogy náluk nincs fiktív kötés, ugyanis a nagy értékeket külön figyelem­mel kísérik, ha szükséges egy-egy festményt vagy műtárgyat külön felértékel­tetnek, s az ékszereket is ellenőrzik, biztosítva ezzel az ügyfelet és önmagukat is. Irodájukban hárman dolgoznak, az üzletkötőik pedig járják a környező te­lepüléseket. Megtudtuk, hogy a Provi­denciánál olykor-olykor vá­logatnak az ügyfelek kö­zött, és akadnak akikkel diszkréten közük, nem óhajtanak szerződéses vi­szonyba lépni vele. Teszik ezt azért, mert az utóbbi időben mi tagadás megsza­porodtak a biztosítási csa­lások, és szeretnék kiszűrni a gyanús elemeket, a tisz­tességesek érdekében. A biztosítási feltételeket, a jogokat és kötelezettsége­ket minden társaságról meg kell ismernünk, hogy választani tudjunk. Ez saj­nos ma nem könnyű. Ígéret van, választék is, kérdés az, hogy kár esetén ki hogyan térit. Ez a gödöllői iroda azt ígéri, gyors és korrekt lesz, ezért bízik a felfutás­ban. KI EZ A PÁPA ? (V.) Az evangélium szelleme vezérli Bármennyire idejétmúlt kifejezésnek tűnik: önkri­tikával kell kezdenem. Leg­alábbis a pápával kapcso­latban. Miért ne vallanám be: kezdetben némi bizalmat­lansággal szemléltem. Mintha megijedt volna. an­nak a szinte forradalmi nyitásnak és párbeszédnek lendületétől, amellyel új utakra indította egyházát XXIII. János és VI. Pál. Tévedtem. S ezért most megkövetem. Mert ha vannak is még némi kétségeim pl. abor­tuszügyben II. János Pál hagyományos, hogy ne mondjam, konzervatív né- sőha'7obbkor. zeteit illetően — különös tekintettel a harmadik vi­lágra —, ez az ember min­denképpen a lélek nyugal­mának és egyben a társa­dalmi haladásnak is rend­kívüli képességű harcosa, szolgája, diplomatája, ko­vácsa és kőművese. Nagy egyéniség. Elsősorban azért tartom annak, mert felis­merte a 20. és talán a 21. század rettenetes kihívásait nemcsak az egyház, de az ember számára is. És áll elé. Egy ideig azt hittem: el­sősorban a katolikus egy­ház intézményes hatalmát félti attól a modern világ­tól, amelyben egyre inkább csökken a papok száma. De hála istennek, felismer­tem : ezt a pápát éppúgy, mint XXIII. Jánost és VI. Pált — sőt éppúgy, mint a tiaráról, a koronázásról le­mondott szelíd lelkű I. Já­nos Pált, nem elsősorban az intézmény tekintélye, ha­nem az evangélium szelle­me vezérli. Ez hatotta át bátor és éles állásfoglalá­sát, amellyel az öbölhá­ború ellen fordult, s amely­ről — ki tudja miért? — a mi sajtónk olyan „szemér­mes-mértéktartó” módon emlékezett meg. S ezt kö­vette II. János Pál leg­utóbbi szociális tartalmú enciklikája, amely félre­érthetetlenül kinyilatkoz­tatja: a kommunizmus lo­gikus bukása, a piacgaz­daság szükségessége nem jelenthet egyet a kapitaliz­mus dicsőítésével. Mondhatnám „magyarul”: Ám a véletlen vagy a Gondviselés úgy ’ akarta, hogy a pápái enciklika nyilvánosságra hozatalát követő hét Angers városá­ban talált. A francia mun- lcáspasztorizáció országos konferenciáján tölthettem pár napot öt püspök, száz­ötven munkáspap és az Actio Catholica több száz világi „aktivistája”, köztük számos helyi szakszervezeti vezető társaságában. Gyanítom, hogy a részt­vevők közül — hozzám ha­sonlóan — jó néhányan tápláltak némi bizalmat­lanságot a vatikáni politika iránt a szentatya uralko­dásának első időszakában. Emlékeztetek. XII. Pius az ötvenes évek elején be­tiltotta a munkáspapok működését. Vagyis azokét, akik ugyan teológiát vég­zett felszentelt papok, de úgy érzik, hogy hivatásu­kat akkor is gyakorolhat­ják, ha hét közben kamiont vezetnek, vasat öntenek, vagy halásznak, mint a Pé­terré keresztelt Simon Ga- lileában. Saint-Denis Párizs legna­gyobb munkáskülvárosa. Ott a fiatalok majd’ tíz százaléka úgy munkanél­küli, hogy még soha nem állt munkába. Az irdatlan, tucatnyi Lágymányost ki­tevő lakótelepek labirintu­sában a lelkek 23 százaléka emigráns: zömmel portugá­lok és észak-afrikaiak. Es­te legalább úgy óvakodni kell az utcán, mint a mi gyönyörű Budapestünk Vili. vagy XVIII. kerüle­tében. Ám az Actio Catho­lica munkástagozatának pap és családanya aktivis­tái, az általuk nem ideo­lógiailag, de szociálisan, lel­kileg és praktikusan befo­lyásolt Baráti Lakók Egye­sülete azért nap, mint nap tesz valamit. Nap mint nap elhódítanak pár srácot « kocsifeltöréstől, az L.SD- től gyerekszínházzal, asz­faltra festett körökkel, bi­ciklitúrákkal enyhítik a saint-denis-i szülők he­lyenként tragikus gondjait. Nos, ebbe a Saint-De- nis-be látogatott el 1980 tavaszán a pápa. A szent­atyát a királyokat koroná­zó és temető katedrális előtt óriási transzparensen ez a mondat fogadta: „Egy ifjú munkásélet többet ér, mint a világ összes ara­nya!” (Az idézet attól a Chardin belga bíborostól származik, aki 1926-ban megalapította a Katolikus Ifjúmunkások Szövetségét.) A mise után — a műsoron, azaz a hivatalos programon kívül — a helyi hívők ké­résére II. János Pál a szomszédos kultúrházban egy órán át beszélgetett if­júmunkás híveivel. Ezután pedig kezelt — és nem le­kezelt — muzulmán ven­dégmunkásokkal, sőt — is­ten bocsa’ — még a helyi kommunista polgármester­rel is. Az egykori szódagyári munkás és mészkőbányász- teológus számára — azt hi­szem — mindez nem lehe­tett túl nagy megerőltetés. (Mindezt — remélem — láthatják majd a Tiszte- lendők képein, még mi­előtt a szentatya hozzánk érkezik.) E sorok íróját mindez nem elsősorban, mint té­vést érinti. S még csak nem is, mint hívőt. Vagy mint olyan embert, akit az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehet a pápai láto­gatást előkészítő társadal­mi bizottságnak. Remélem, hogy elsősorban úgy érint ez a látogatás, mint min­den hazánkfiát. Meggyőző­désem ugyanis, hogy a szentatya Esztergomba, Budapestre, Pécsre, Debre­cenbe és Máriapócsra ugyanolyan lélekkel érke­zik, mint amilyennel a vi­lágot járja. Hogy segítsen felemelni a testileg-lelkileg elesetteket. Hogy segítsen visszaadni bizalmukat az élethez, a munkához, csa­ládhoz, a felebaráthoz. A másként gondolkozóhoz, a szeretethez. És mivel II. János Pál humorérzéke vetekszik egyéb nagyszerű tulajdon­ságaival, biztos nem harag­szik meg, ha köszöntését a nagy előd, XXIII. János ön­ironikus mondatával feje­zem be: „Emberek! Én csak a pá­pa vagyok.” Róbert László (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom