Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-13 / 163. szám

* At első nemzetközi gyermekfalu Fótiak, brazilok, japánok... Veresegyházon Felzárkózni Európához! Halljuk nap mint nap. öröm­mel nyugtázzuk, hogy ez legalább egy dologban máris »'tkerült. Sikerült, s nem csak kontinensünkhöz, hanem a világ egyik olyan szervezetéhez tudtunk csatlakozni, amely több mint száz országot -hálóz be. Bä pedig a ^CISV, vagyis a Children’s International Summer Villages ami magyarul annyit jeltfnt: nemzetközi nyári gyermek- falvaik. Az 1951-ben egy amerikai pszichológus által alapított szervezet munkájába hazánk néhány éve kapcsolódott be, mint külső szemlélő és évente úgy 40-50 általános is­kolás korú gyermeket segített abban, hogy külföldön cse­reüdülések kapcsán elsajátítsa az angol nyelvet. A kap­csolatok kiépítése és a saerveziimunka, amelyet a CINEMA főtitkára. Mészáros András és egy pedagógus társa, Bár­dos István fogott össze, kiválónak bizonyult. Ez év janu­árjában bejegyezték alapítványukat, a CISV Magyaror­szági Gyermek Alapítványát. Cél, a gyermekeik üdültetés­sel egybekötött tanulása, a más kultúrákkal való megis­mertetés és a világ különböző tájain élő családok közötti kapcsolatteremtés. Idén először szerveztek hazánkban ilyen nyári gyermekfalut. A helyszín Veresegyház, közelebbről az ottani általános iskola. Ottjártunkikar éppen finn estet tartottak. A népvise­letbe öltözött finn gyerekek országuk speciális sütemé­nyével kínálták a jelenlé­vőket, majd egy jelmezes nyári Mikulás ajándékokat ST”---: — Először járok az önök hazájában., nekem itt min­den újszerű, az életvitel, az emberek és még sorolhat­nám. Azt leszögezem, min­denki barátságos, kedves és segítőkész, önök most kez­dik ezt a szervezetet mégis, merni és ú£y látom, jó irányba haladnak és bízom abban, hogy egy-két éven belül teljes jogú tagja lehet HeÜo, ev&yxxLy^l We auí-e “fronv JAPAN// osztott tíz különböző or­szágból összeverbuválódott, angolul már beszélő 11 éves gyermekeknek. A szobák rendetlensége fel sem tűnik, amikor a be­lépő azt látja, hogy brazil, japán, svéd, norvég, finn, izlandi, kanadai és magyar gyerekek örömmámorban úszva társalognak, barát­koznak, játszanak és éne­kelnek. Az ilyen, falvak szervezését szigorú nem­zetközi szabályok határol­jak be. Azonosnak kell len­nie a nemek arányának és minden, szobában minden nációból kell lennie gye­reknek. A tábort vezetők személyét is válogatás előzi meg. Mindenhol a világon két táborvezető dolgozik, egy az adott országból, egy •pedig a világszervezet által kijelölt helyről. A veresegyházi nyári fa­lut az Egerből érkezett Karsai István vezeti, aki a Szilágyi Gimnáziumban an­golt tanít és a finnországi Jorna Kauppila, aki szintén pedagógus, hazájában egy hallássérült gyermekekkel foglalkozó intézményben dolgozik. Míg Karsai úrnak ez az első ilyen ténykedése, Kaup­pila úr maga mögött tud 10 ilyen falut a világ legkülön­bözőbb országaiban, ö a kéthetes magyar tapaszta­latait így foglalta össze: a CISV-nek Magyarország. Ez egy átlagnagyságú gyer­mekfalu, ahol egy hónapon keresztül össze vannak zár­va a gyerekek. A nemzetkö­zi szabályok szerint legke­vesebb hat és legfeljebb tíz ország gyermekei lehetnek, itt most nyolc országból jöt­tek a kicsik, de van Ameri­kából érkezett középvezető, úgynevezett ifi is. Tanács­ként elmondom, hagy a jö­vőben nagyobb szervezés kell, hogy megelőzze az ilyen táborokat. Nálunk Finnországban ez a munka nem jár pénzzel, az eszme a fő és a gyermekek szere- tete. Időben három hónap, egy a tábor előtt, aztán ma­ga a tábor és utána egy hó­nap a kiértékelésre. Az ál­lam a szervezetet támogatja anyagilag is, de mi is sokat kapunk a gyáraktól, válla­latoktól, mint önök az ala­pítványukra — mondta Jor- ma Kaupilla. A magyar gyerekek eb­ben az évben nagyon sok helyre eljutottak, s míg ta­valy mindössze ötvenen ve­hették igénybe a CISV adta lehetőségeket, idénre szá­muk kétszáz közelében van. Az alapítvány kuratóriu­mának titkára, Bárdos Ist­ván elmondta, hogy hazán­kat képviselik majd a me­xikói világszervezeti és a hamburgi . európai megbe­széléseken is, bízv.a abban, hogy mind több gyermeket segítenek ilyen formában az angol nyelv elsajátításá­hoz. — A hazai négyfős gyer­mekcsapatot itt most a fóti gyermekváros négy tanuló­ja képviseli, ők ugyanúgy, mint a világ más tájairól érkezettek, minden prog­ramban részt vesznek és nagyon aktívak. Több ki­rándulást tervezünk, város­nézéstől a cirkusz műsorá­nak megtekintéséig, fürdő­zést, állatkerti és vidám­parki programot. Pár napra elvisszük a gyerekeket Egerbe, ott olyan családok­nál laknak majd, akik ezt önként vállalják. Itt, a tá­boron belül sok a közös an­gol nyelvű éneklés és játék, de a gyerekek agyagozíak is és az alapítványnak ado­mányozott kemencében ki is égethették alkotásaikat. Választottak maguknak tit­kos barátot, akinek apró kedveskedésekkel hívják fel figyelmét, de ez termé­szetesen. az utolsó napig tit­kos marad — tájékoztatott Karsai István táborvezető. Egy hónapra a gyerekek 50 dollárnak > megfelelő zsebpénzt kaptak, amellyel a helyszínen felállított bü­fében vásárolhatnak és ma­guk gazdálkodhatnak. Eb­ből fizetik a kötelező kiadá­sokat is, a magyar CISV emblémával ellátott trikót, a közös fényképet. Az alapítvány eddig mint­egy nyolcszázezer forint ér­tékű adományt kapott, és várják a további csatlako­zókat. Kiemelte Bárdos Ist­ván a támogatók közül az Állami Biztosítót, a banko­kat és több vállalkozó is se­gítette munkájukat. A ve­resegyházi iskola bérbeadá­sa — és főleg az, hogy igen kedvező áron kapták — az iskola igazgatójának és a fahi önkormányzatának kö­szönhető. Az alapítvány egyébként hamarosan sors­jegyet bocsát ki és kapha­tók lesznek képeslapjai, trikói is, hogy ezzel is némi bevételhez jussanak, és jö­vőre még több gyermeket tudjanak a hazai és a kül­földi táborokba eljuttatni. Árvái Magdolna Segítő alapítvány Az ifjúságért A Magyar Vöröskereszt és a Postabank Rt. alapít­ványt hozott létre, melynek célját a következőkben fo­galmazták meg. Mindazok­nak a törekvéseknek a tá­mogatása, amelyeket a Vö­röskereszt ifjúsági prog­ramjai képviselnek. Azaz a szociálisan hátrányos hely­zetű gyermekek, fiatalok sokoldalú segítése, az ifjú­ság egészségkultúrájának fejlesztése, az ez irányú ne­velés anyagi és gyakorlati feltételeihez való hozzájá­rulás. A katasztrófahely­zetbe került fiatalok meg­segítése bel- és külföldön, valamint a magyar fiatalok ismereteinek bővítése a nemzetközi humanitárius ifjúsági szervezetekkel való kölcsönös együttműködés alapján. Az alapítvány az induló­tőkéjéből már e nyáron konkrét elképzelések meg­valósításba kezd hát­rányos helyzetű gyere­kek táboroztatását kezde­ményezi. A segítő szándékúak ré­szére íme a számlaszám: 219-93636/021-06463. Az ere Jeli kőpillérek tartják Híd a várárok fölött Kisebb-nagyobb megtor­panásokkal ugyan, de több mint száz esztendeje foly­nak kutatások Visegrádon. A Salamon-torony hely­reállítását Schulde Frigyes tervei alapján kezdték meg 1377-ben. Victoria József, visegrádi plébános országos mozgalmat indított el a műemlékegyüttes feltárá­sára. Talán több kötetet is megtöltene, hogy mi min­den történt ennyi idő alatt. Csakugyan: vajon mikor jut eszébe valakinek leg­alább az érdekesebb, izgal­masabb feltárások rövid történetét összegyűjteni? Talán nem is lenne nehéz, hiszen a régészek minden munkanapjukról naplót ve­zetnek. Az utóbbi évtize­dekben sole jelentős tudo­mányos eredményt értek el, s az előkerült leletek fontos tényeket árultak el a kö­zépkori királyi székhely­ről. Az eltelt néhány eszten­dőben látványos változá­soknak is tanúi lehettünk. A nyolcvanas évek elején Nagykáta —A lfőminé Barátkozás után A nagykátai Damjanich János Gimnázium olasz­tagozatos tanulóinak tudá­sa a nyelvi érettségin min­dig kellemes meglepetést okoz. A sikerekben, a ta­nulók érdeklődése és szor­galma mellett, jelentős sze­repe van annak a csak­nem negyedszázados jó kapcsolatnak, ami a telepü­lés és az észak-olaszorszá­gi Alfopsine között kiala­kult. Ennek gyümölcse egyebek között, hogy min­den nyáro-n Nagykátára lá­togat az olasz kisváros egy-egy népművészeti cso­portja — énekesek, tánco­sok — s a kultúr eszközei- \el hozza el szülőföldje sze­retetteljes üzenetét. E láto­gatások másik oldala, hogy a nyári vakációban né­hány olasztagozatos nagy­kátai diákot fogadnak Al­és fonsinébc.n barátkozásra nyelvgyakorlásra. Az eddigi spontán kap­csolatok most szervezett formát öltenek. A város ön- kormányzatának küldött­ségé augusztus elején Al- fonsinebé látogat, s ez .al­kalommal aláírják a test­vérvárosi kapcsolatok ok­iratát. Ugyanezekben a na­pokban Nagykátán 40 ta­gú olasz diákcsoportot fo­gadnak. akik szíves vendé­gei lesznek a Damjanich János Gimnázium kollé­giumának. A nyári hónapokban kül­földi turnén járó Tápió- mente együttes felnőtt ének- és tánckai a ugyan­csak meglátogatja Alfonsi- nét, hogy színes műsorával szórakoztassa a testvérvá­ros közönségét. K. Z. ugyanis fokozott figyelem kísérte a királyi palota, az alsóvár és a fellegvár sor­sát. Az Állami Tervbizott- ság a várprogram kereté­ben a legsürgősebb állag­megóvási-, illetve élelve- szélye’.hárítási feladatok végrehajtását határozta el. Lelkes kutatócsoport is ala­kult, amelyben a régészeket Szőke Mátyás, a Mátyás Király Múzeum igazgatója és Búzás Gergely, az építé­szeket Szekér György és Lövet Pál képviselik. Több olyan eredményre jutottak, amely tovább gazdagítja eddigi tudásunkat a műem­lékegyüttesről, illetve meg­változtat korábbi feltétele­zéseket. Megtalálták pél­dául a királyi palota külső vízvezetékét, az első ma­gyar királyi kápolnát, melynek óriási méreteit a parkerdő teniszpályája ta­karja ma is. Fellelték — többek között — és re­konstruálták — a Mátyás­kori zárt erkélyt, meg a Nagy Lajos-korabeli pénz­verdét. Sikerült meghatá­rozni a palota méreteit is. Ugyanekkor már a felleg­vár kezelői joga a Pilisi Ál­lami Parkerdőgazdasághoz került. A régészekkel együttműködve fokozatosan helyreállítottak termeket. A fellegvár méreteiről ké­pet ad az. hogy a várárkot kitisztították, s az feltárult. Most az Anjou-korí belső falöv déli bástyája alatti sziklaárok kitakarításán fáradoznak. Ennek mélysé­ge hat-kilenc méter. A bás­tyát és az árok külső szélét híddal kötik majd össze. Az újabb kutatások ugyan­is bebizonyították, hogy an­nak idején is ugyanitt állt egy híd a XVI. századtól. Feltártak két eredeti kő­pillért, amelyek újfent tar­tóelemekként szolgálnak majd. A parkerdőgazdaság íő- építésvezetősége és az Or­szágos Műemléki Felügye­lőség szakemberei együtt folytatják a munkálatokat. A tizenhat méter hosszú, négy és fél méler széles hi­dat tölgyfából építik, amely a terveik szerint ősz végére elkészül. (vermes) Napfogyatkozás és a babonák Megtámadhat]* ák a Földet Csütörtökön napfogyat­kozás volt — a Hold ár­nyéka Hawaiitól Bra­zíliáig, 230 kilométeres sávban mintegy hat és fél percen át teljes sötétségbe borította a Földet. Ennek a sávnak mindkét olda­lán, több tízezer kilométer szélességben részleges nap- fogyatkozás volt megfi­gyelhető. A nap- és holdfogyatko­zások rendszerességét már az ókori népek ismerték, előbb a káldeusok, majd a görögök. Évente legfel­jebb négy vagy öt nap- fogyatkozás és két vagy három holdfogyatkozás van. A következő két tel­jes napfogyatkozás 1992. június 30-án Dél-Ameri- kában és Afrikában, illet­ve 1994. november 3-án Dél-Amerikában és az At­lanti-óceán fölött lesz lát­ható. A most csütörtöki teljes napfogyatkozás, mint ami- • lyennek Mexikóban látják, félelmet és rettegést kel­tett a régi mexikóiak­nál, különösen az aztékok­nál, akiket a nap népé­nek neveztek. A XII. szá­zadi aztékok isteni figyel­meztetést láttak az ilyen égi jelenségekben, hogy ne feledkezzenek' meg ró­la: a természetfölötti lé­nyek (tzitzimek), akik a sötétségben élnek és felfal­ják az embereket, bármely pillanatban megtámadják a Földet. Megrettenve ettől a lehe­tőségtől, az aztékok fehér arcú és fehér hajú embe­reket választottak ki, hogy feláldozzák őket az isten­ségnek és ezzel távoltartsák a sötétség birodalmát. Egyidejűleg megkorbácsol­ták magukat és Maguey (egy kaktuszfajta) tüskéket szúrtak testükbe. A napfogyatkozásban párviadalt láttak két fő­istenük — Tonatiuh, a sas által megszemélyesített Nap és meztli, a Hold — között és attól tartottak, hogy a harcban az egyik felfalja a másikat. A párviadal ideje alatt az aztékok har­ci kiáltásokkal bátorítot­ták a napot és a napfo­gyatkozás egész ideje alatt emberáldozatokat mutattak be. Ezek a babonák külön­böző változatokban fellel­hetők voltak a Kolum- busz-előtti civilizációk leg- többikénál. A maják pél­dául azt hitték, hogy a napot szörnyek — főleg esúszó-mászók. félig ma­darak — falták fel. Az azték állapotos asz- szonyok attól tartottak, hogy a napfogyatkozás miatt torzszülötteket hoz­nak a világra, főleg, nyúl- szájúakat. (Az aztékok gyakran nyúl ‘formájában ábrázolták a Holdat.) Hogy a rontást elkerülhessék, obszidián-lcést vagy amu­lettet vettek a szájukba. Egyes távoli falvakban a bennszülött asszonyok — nyilván az ősi szokást mo­dernizálva — még ma is ollót rejtenek a ruhájuk alá vagy szarvasszemet helyeznek a hasukra. A . Mexikó nagy részén honos Nahuatl indiánok még napjainkban is azt hiszik, hogs/ napfogyatko­zás idején egy sas nyeli el a napot, míg az ország dé­li részében élő Lacandon indiánok fő istenükhöz, Hachekyum-hoz imádkoz­nak: akadályozza meg, hogy a jaguár megegye a napot és adja így vissza a fényt. . A tudósok ezzel szemben rámutatnak: azok a babo­nák, amelyek a napfogyat­kozásokat különféle ter­mészeti katasztrófákkal hozzák összefüggésbe — aszállyal, éhínséggel és más kataklizmákkal — közvetlenül az európai kul­túrából öröklődtek át. De a Koksmbusz-előtti népekre — olmékokra, tol- tékokra. majákra és az­tékokra — nemcsak a ba­bonák voltak jellemzőek. Ezek a népek képesek vol­tak pontosan kiszámítani egy napáv időtartamát, tudtak naptárt készíteni, a zéró fogalmát használva matematikai feladatokat oldottak meg, tanulmá­nyozták és kiszámították — méghozzá rendkívüli pontossággal — az égitestek, különösen a Vénusz moz­gását. Az archeológiái le­letek — amelyeket nap­jainkban a turisták elő­szeretettel keresnek fel — ugyanis nemcsak kulti­kus helyek voltak, hanem elsősorban rendkívül pon­tos és bonyolult tervek szerint éoített obszervató­riumok. MTI—Panoráma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom