Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-13 / 163. szám

A szakember er behepangesásP Meseautón gumi a túlzott önbizalom Időnként ugyan viharo­san; de mégiscsak tombol a nyár. Ez leginkább a diá­koknak öröm, akik kiszaba­dultak az iskola falai közül, felszabadultak — s sajnos, olykor elszabadultak. Amíg tanítási' idő alatt hetente legfeljebb egy kerékpározó gyermekkel történik bal­eset, addig ezekben a hetek­ben naponta négy-öt. — Gyakorlatilag szinte minden alkalommal a gye­rekek a hibásak — tájékoz­tat dr. Stauberné dr. Kado­sái Katalin, a Pest Megyei Főügyészség közlekedési csoportvezetője. — Akad példa arra is, hogy gyalog- átkelőhelyen ütik el őket, amint éppen átkarikáznak. Pedig a zebrán csak tolni szabad a biciklit! Sajnos, azt a szabályt is elfelejtet­ték, hegy főútvonalom, tizen­két éven aluliak nem vehet­nek részt kerékpárral a for­galomban! A közlekedési bűncselekmények száma — tehát az olyan balesetek ügye, amelyek vádemelési javaslattal .kerülnek hoz­zánk — ugrásszerű növeke­dést mutat két év óta. Ha­sonlóan a többi bűncselek­ményhez. Ennek oka arra vezethető vissza, hogy fella­i zult az állampolgári fegye­lem, és a járművezetők egy része a közlekedési szabá­lyok betartását a vezetői engedély megszerzéséig tartja fontosnak. A bűncse­lekményekkel összefüggő szabálysértéseket vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy ezek egyre durvábbak. Gondo­lok például a sebességkorlá­tozás jelentős túllépésére. Lakott területen belül hat van kilométerrel, autópá­lyán 120-szal lehet menni. Aki ezt betartja, azt el­hagyják, rádudálnaik, tehát kierőltetik, hogy ők is meg­szegjék az előírást! Nagyon gyakori az olyan előzés, amelynek feltételei egyálta­lán nem adottak. Sőt, a visszasorolás sem lehetsé ges, és így tovább. Gyakori, hogy zebrán ütik el a gya­logost. Ugyanis szinte el­tűnt a köztudatból, hogy ott lassítani kell. U A balesetek számát te­kintve Pest megye hányadik a sorban? — A főváros után az első. A vádemelésre érkezett közlekedési bűncselekmé­nyek száma 720 volt 1990- ben. Azokat nem tartalmaz­za ez az adat, amelyekben a rendőrség — saját hatáskö­rében — megszüntette az eljárást. Vegyük figyelembe azt is, hogy amnesztia volt! 0 Mennyiben játszik sze­repet a baleseteknél a gép­kocsik műszaki állapota? — Érdekes módon a jár­műpark elöregedése nem játszik olyan nagy szerepet, mint ahogy azt gondolnánk. Sőt! Nagyon sok balesetet az abszolút jó műszaki álla­potú, nagyon jó típusú — fő­leg nyugati'—kocsik okoz­zák. Azért, mert a vezetők még nem tanulták meg ezeknek a biztonságos ke­zelését. A Volkswagen Gol­fok, a BMW-k igen hamar felgyorsulnak. A mi útjain­kat annak idején nem ezek számára építették. Az autó­pályák hossza, száma pedig igen csekély. Még egy ru­tinos sofőrnek is meg kell tanulni irányítani ezeket az autókat a magyar utakon. A motorhang pedig nagyon halk, igencsak oda kell fi­gyelni, mert szinte észre sem veszi, és máris nyolc­vannal megy. G§) Milyen Pest megye út­hálózatának állapota a töb­bi régióhoz képest? — Itt.is jelentkezik az ál­talános leromlás, ami az or­szág útjait jellemzi. Talán abból a szempontból rósz- szabb helyzetben van Pest megye, hogy átvezető for­galmat lebonyolító terület. Rendkívül nagy a teherfor­galom, amely ezeket az utakat még inkább rontja. Hiányoznak a fővároson kí­vüli Duna-hidak, amelye­ken keresztül el lehetne jutni az Alföldre. Hiányzik a 0-ás körgyűrű. 0 Mit tudnak tenni a szakembereit a balesetek megelőzéséért? — Egy kicsit szélmalom­harc, amit folytatunk. Az állampolgári fegyelem, a közlekedési morál fellazulá­sa olyan mértékű, hogy mű­szaki eszközökkel — értem ezen a táblák elhelyezését, a fcrgalomszervezést — a jelenleginél többet nem le­het tenni. Elsődlegesen a járművezetői tudatot kelle­ne átformálni. Ez rettenete­sen nehéz! Nagyon sok ve­zetőben ott motoszkál, hogy mindenkivel előfordulhat baleset, de vele nem. Bizo­nyos fokú elbizakodottsá­got tapasztalunk. Nagyon sokszor eltúlozzák saját ru­tinjukat. Büntető tárgyalá­son arra az ügyészi kérdés­re, hogy milyen vezetőnek tartja magát, azt válaszol­ják; jónak, rutinosnak. Ugyanakkor kiderül, hogy psák négy-ötezer kilométer van mögöttük. A szakembe­rek szerint ennek tízszerese szükséges a rutinhoz! 0 Mennyire hathatósak a gyakori ellenőrzések? — Véleményem szerint ritkán vannak útellenőrzé­sek. Leghasznosabbnak a mozgó ellenőrzéseket tar­tom, amikor a rendőrök részt vesznek a forgalom­ban, adott esetben nem megkülönböztetett jelzésű kocsival. Személy szerint ellene vagyok az előre be­harangozott ellenőrzések­nek! Aki olyan, az igyek­szik vigyázni abban az idő­szakban, aztán visszatér az eredeti magatartásához. Sokkal többet jelent egy meglepetésszerű igazoltatás. Tehát az éjszaka közepén ugyanúgy számolni kell az ellenőrzéssel, mint csúcsfor­galomban. @ Elegendő ehhez a rendőrség mostani személyi állománya, technikai fel­szereltsége?! — Amint azt már az ille­tékes belügyi vezetők nyi­latkozták: ezt a szakszolgá­latot nagyon meg kellene erősíteni. Ugyanakkor a leendő autóvezetőket egész kis kortól nevelni kellene a közlekedési morálra, a sza­bályok ismeretére, betartá­sára. Nemcsak kampány­szerűen, hanem folyamato­san! Főleg úgy, hogy a ve­szélyforrásokra is felhívni a figyelmet. Bár rettenetesen le vagyunk terhelve,'de ha bármely iskola megkeresne bennünket evégett, a kevés időnkből is kiszorítanánk valamennyit. Eddig ez még nem fordult elő. Vennes Aranka „KUTYAMELEG 9 J Kánikula idején alig van mód a meleg elleni védekezésre. Enyhülést legfeljebb egy fagy-; Iáit vagy egy bűs vizű szökőkút adhat. Csöpi, a tízéves német juhász szuka kis gaz­dájával a szökőkútban keresett menedéket a hőség elől. IDÉN MÁR 42 TRAGÉDIA A szabad víz szedi áldozatait Drága a strand. Például, ha egy négytagú család vasárnap ilyen programot tervez, akkor a belépője­gyért kifizet három-négy­száz forintot. Nyilvánvaló, hogy a felüdülésnek ezt a fajtáját sokan nem enged­hetik meg maguknak. Ma­rad tehát a szabad víz, ak­kor is, ha nem mindenki ismeri a biztonságot szol­gáló rendszabályokat. • Milyenek az idei ta­pasztalatok? — kérdezem Vízvári György főhadna­A jegyzőhelyettes nem tud, nem mond semmit Süket fülekre találtunk Szakállas témának szá­mít a kerepestarcsai BM Tartalékos Tisztképző Isko­la épületeinek átadása. Számtalanszor foglalkoz­atunk a tulajdonjog és a használatbavételi jog kö­rüli huzavonával. Végre megszületett a döntés. A Belügyminisztérium hozzá­járult, hogy az épületek egy részét a hozzájuk tar­tozó földterülettel átadják a helyi önkormányzatnak. A kormány meghozta dön­tését, áldását adta rá. A gyakorlati átadás azonban még várat magára, tudtuk meg Klujber Imrétől, az iskola jelenlegi parancsno­kától. — Mint ismeretes, a köz­ség megkapja a kultúrhá- zat, és néhány tanteremnek alkalmas helyiséget a gim­názium bővítéséhez. A te­rület úgy 1500 négyzetmé­ter körüli, s az összérték, amit kapnak, tízmilliókban mérhető. A gyakorlati át­adás akkor lesz esedékes, ha az átírás megtörténik, s rendeződnek a papírok a földhivatalban. Rajtunk te­hát már semmi nem múlik — hallhattuk Klujber Im­rétől. A településen a hasznosí­tásról és az új lehetősé­gekről a lakosság keveset tud. Ezért megkíséreltük, hogy a polgármesteri hiva­talban tájékozódunk. Sze­rettük volna megtudni, hogy mik a tervek az új. szerzeménnyel, informálni szerettük volna olvasóin­kat arról, miként fogják működtetni, milyen új tan­folyamok indulnak, és ki fogja vezetni a házat. Kér­déseink azonban megvála­szolatlanok maradtak. A polgármester szabadsá­ga miatt a jegyző nélkül működő hivatalban a tit­kárság vezetőjétől, Papp Judittól vártuk a válaszo­kat. ö közölte, hogy mivel . minket személyesen nem is­mer, semmiféle felvilágosí­tást nem ad. Hozzátette azt is, hogy őt sem világosítot­ták fel. Meglepő ez, amikor tudjuk: egy település ügyei­ről, a tervekről bárkit, bár­melyik választópolgárt fel kell világosítani, ha kérdez. Meglepő azért is, amikor az önkormányzat egyes képviselői több ízben kifo­gásolták, hogy lapunk örö­meikről nem tájékoztat. Kérdezzük, mi, akik a tá­jékoztatásban dolgozunk, hogyan számoljunk be örö­meikről, amikor egy ilyen ártatlan témában sem áll­nak rendelkezésünkre? Megjegyezzük, hogy ilyen apró, két-három mondatos információt, bárhol megad­nak telefonon is, ez általá­ban elfogadott és még kor­mányszervek sem zárkóz­nak el. Ügy tűnik, ez egyes településeken még nem ju­tott el a tisztviselők tuda­táig. Sajnáljuk, hogy több­szöri próbálkozásunk süket fülekre- talált. KZ—ÁM gyot a dunai vízirendésze- tan. — Nagyon sok a sza­bálysértés, és ami ezzel szorosan összefügg, sajnos gyakoriak a tragédiák. Idén eddig negyvenkét ember vesztette életét ' a Dunában, és ha nem is mindegyik a fürdőzés, a strandolás áldozata, akkor is megdöbbentően magas ez a szám. Hiszen még so­káig tart a nyár, és nem is olyan régen kezdődött a kánikula. @ Melyik a legveszé­lyeztetettebb korosztály? — A fiatalok, akik nem hajlandók tudomásul ven­ni a veszélyt. Két nappal ezelőtt fogtuk ki egy 18 éves fiú holttestét. Hár­man indultak útnak egy saját készítésű fatákolmá­nyon. A Petőfi híd alatt, a kopaszi gátnál kerültek örvénybe,. és felborultak. Ketten megmenekültek, de a harmadik fiatalember nem tudott kiúszni. Be­szélhetek azokról is, akik virtusból, fogadásból pró­bálják meg átúszni a Du­nát, azzal sem törődve, hogy érkezik közben a me­netrend szerinti hajójárat. Idén volt olyan esetünk is, mikor valaki egy korsó sört akart inni a túlsó parti italboltban. Szeren­csésen átjutott, de vissza­felé már nem sikerült neki. Az emberek ritkán számol­nak, mielőtt ilyen vállalko­zásba kezdenek. Pél­dául egy 200 méteres távolság a Duna sodrása miatt njár 1500 métert je­lent, ami versenyzőknek is nagy erőpróba. 0 Melyik a legbaleset- veszélyesebb szakasz? — Mindenhol veszélyes a Duna, ahol ott van a tiltó tábla. A legtöbb baleset évente a Margitsziget déli csücskénél történik. Min­dig vannak ott olyan nap­imádók, akik először csak egy kicsit locsolják magu­kat, azután térdig, bokáig bemennek a vízbe, és vé­gül úszni kezdenek. 0 Hogyan fogadják a figyelmeztetést? — Kelletlenül, úgy te­kintik, hogy zaklatni akar­juk őket. Vitatkoznak, pél­dául azon, hogy szerintük, ha gumimatracon tutajoz- nak vagy vízibicikliznek, az nem számít fürdőzés­nek. Holott legalább olyan veszélyes, ha tiltott helyen művelik, mint az úszás. A legritkább esetben fordul elő, hogy megköszönik a figyelmeztetést. Nem hi­szik el, hogy az életükről van szó. Péntek délután van, 15 óra tíz perc. Rádión érke­zett Szentendréről a jel­zés, hogy valaki a vízbe fulladt. Már nincs segítség. Ga. J. Amikor a forró aszfalt cipőn át is süti az ember talpát, s amikor az amúgy méregdrága fagylaltokat nem tudjuk gusztusosán el­fogyasztani — csak ha kö­nyökünkig folyik a raga­csos lé — akko* inár itt a várva várt nyár. Mi pedig vízre vágyunk, s kit, azaz mi mást irigyelhetnénk — mint a halakat a vízben. — Hogy érzik magukat a kopoltyúsok? — kérdeztem Albel Miklóstól, a százha­lombattai TEHAG terme­lési . igazgatóhelyettesétől. — Azok nagyon is jól vannak, de nekem már las­san elviselhetetlen itt a meleg, hiszen nem a víz­ben, hanem az irodámban ülök. A halak nem veszik zokon a hőséget. Ilyenkor örvendetesen felgyorsulnak az életfunkciók, jóval több takarmányt fogyasztanak, s persze, sokkal gyorsabban is nőnek. — Igencsak kicsik akkor ezek a halacskák ... — Persze. Halszaporító gazdaságként főleg előne­veléssel foglalkozunk. Most estünk túl a kit ponty ok FENEKETLEN GY0MRÚ MADÁRVENDEGEK A kánikulában a halak jélnek kitelepítésén, s hozzákezd- tünk az amur és busa ki­lakoltatásához. Idén — mondhatom — rekord- mennyiségű, úgy 320-350 millió 2-3 napos zsenge ivadékkal büszkélkedhe­tünk. Jókora utánpótlás ez. Csuka, sügér, harcsa, a vér- mesebb típusok, de vannak békés növendékeink is, ponty, compó, busa, amur a legtöbb. Foglalkozunk jásszal, bodorkával, ke­szegfélékkel is. Tulajdon­képpen 3 év alatt érik el védenceink a rendes piaci súlyukat. Mi valójában csak ivadékszaporítással és gyors továbbadással fog­lalkozunk. Azonban a kö­rülményeink és a kereslet átalakulása miatt kénytele­nek voltunk kicsit módosí­tani terveinket, s tovább tartjuk kosztosainkat. Az­tán már eladhatók Algériá­ba, Franciaországba, szóval sokfelé. — Mit esznek az ivadé­kok? — A legkisebbek növényi és állati fehérjében gazdag, speciális tápkeveréket. A nagyobbak pedig — az élet­koruknak megfelelően — búzát, árpát. Mostanában e takarmányok az olcsóbbak, de később majd, ha köny- nyebb hozzájutnunk, ku­koricát is kapnak. Hál’ is­tennek, a halak étvágyára nincs panasz, az mindig betegség jele, ha megma­rad a kiszórt táplálék. — Mekkora a veszteség, ha újabb és újabb iskola­tóba kerülnek az uszonyo­sok? Nagy az elhullás? — Nem veszélyes, csak a madarak okoznak nagy bosszúságot és csúnya ká­rokat. A sirály, a kárókato­na és a kormorán gyomra telhetetlen. Különösen a második éves halakat kap­kodják ki, s ezek már 10-12 dekás példányok. Bizony egy-egy madár napi 2-3 ki­lót is kiszedeget. Eddig a természet- és madárvédők hangosan szóltak a tollasok érdekében, de mostanra már ők is belátták, tennünk kell valamit. Így hát már vadászhatunk a halorzó madarakra. Csak közben jókora veszteséget. okoztak már. Albel Miklós (még) sze­reti a halat, tányéron is. Ezért végezetül kértünk tőle egy jófajta, ínycsiklan­dó receptet. íme: haltörzs megtisztítva, lesózva, vajon gyorsan mindkét oldala kissé lepiritva, aztán gom­bával, paprika-paradicsom­mal, különféle zöldségek­kel, jénai tálban lefedve lassú tűzön párolni hagy­juk. Legjobb talán ez sül­lőből, de amint az árakat megnézzük, akkor már nem biztos, hogy étvágyat ka­punk hozzá. — fekete —

Next

/
Oldalképek
Tartalom