Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

A IWISCAUST ÉVFORDULÓJÁN GYERTYAGYÚJTÁS A SZENTENDREI ÉS NAGYKÁTAI MÁRTÍROK EMLÉKÉRE Iszonyú napok évfordu­lóira emlékezik a magyar- országi zsidóság. Arra, hogy 1944. július 7-én kez­dődött meg hatszázezer honfitársunk halálmenete. A deportálásokat, a vész­korszakot csak nagyon ke­vesen élték túl a főváros­ból és a Pest megyéből el­hurcoltak. A hazájuktól 47 évvel ezelőtt elszakított magyar zsidók, a nemsok­kal később auschwitzi, maj- deneki, buchenwaldi és más haláltáborok áldozatai em­lékére gyújtottak gyertyát tegnap többek között a nagykátai temetőben is. Ott vasárnap délelőtt 10 órakor lobbantak fel a sír­kertben a gyertyák, a gyász jeléül, bár a nagykátai mártírok többsége nem a városi temetőben, hanem Európa-szerte nyugosznak. Ugyancsak tegnap este IS órakor emlékeztek elpusz­tított hozzátartozóikra az újpesti zsinagógában a rá­kospalotai, a szentendrei, a pestújhelyi és az újpesti hozzátartozók. A világ és az ország különböző részei­ből gyűltek össze a gyá­szoló rokonok, leszármazot­tak. Döbbenetes méretű volt a népirtás, Újpestről például húszezer polgártár­sunkat hurcoltak el a fa­siszták, s mindössze mint­egy százötvenen élték túl a borzalmakat. Hasonló arányban maradtak oda örökre a Szentendréről és az említett többi budapesti kerületből deportált izraeli­ta vallású magyarok is. Olyannyira, hogy az emlí­tett kerületekben, de Szent­endrén sincs ma működő zsinagóga, mert nem ma­radt hívő. Ezért kénysze­rültek a gyászolók az együttes istentiszteletre. A mártírok emlékére itt is gyertyát gyújtottak, el­hangzott a halotti ima is, s Flörich Róbert újpesti fő­rabbi emlékezett az áldoza­tokra. (borzák) factU’zilog elismeri kisebbségi jogokat A második nemzetközi oi- gánykarnevál adott alkal­mat a Magyarországi Roma Parlamentnek az első nem­zetközi cigány kerekasztal megrendezésére, amelynek fő célja. az volt, hogy az emberek megismerhessék a nemzetközi cigányszerveze­tek működését. A kerékasz­tal deklarációban, fordult az Európa Tanács kisebb­ségi bizottságához, hogy fektessék le az európai ci­gányság kisebbségi jogai­nak alapelveit. A cigányság kisebbségi jogai elismertségének hiá­nyán túl nemzetközi vi­szonylatban is az összefogás hiánya az egyik legnagyobb problémája ennek az egész világon szétszórt nemzeti­ségnek — derült ki a fel­szólalásokból. A kerékasztalon részt vevő másik nemzetközi szerve­zet. az EUROM nemrég ala­kult, és még nem rendelke­zik nemzetközi legitimitás­sal. Képviselője egy érde­kes ötletről számolt be a jelenlévőknek, egy roma bank megalapításáról. üj harangok Máriabesnyőn Dr. Bánk József nyugalmazott váci püspök kíséretével bevonul az ünnepi misére (Hancsovszki János felvételei) (Folytatás az 1. oldalról.) kezetet, újravakolni, fes­teni a falakat. A munkák­kal kisiparosokat bíztunk meg. S hogy mi az ajándék ha­rangok története? Nos, valamikor régen negyven­nél is több harangja volt a besnyői kegytemplomnak, harangjátékokat is tartot­tak itt. A háború után eze­ket széthordták, s mára csupán két-három rossz hangú, kicsi harang ma­radt. Márpedig egy búcsú­járóhely nem igazán méltóságteljes harangzúgás nélkül! Erre gondolhatott a besnyői Félix testvér is, Dr. Huszár Dezső, a kapuci­nusok magyarországi rend­főnöke szól az egybegyűlt hívekhez amikor első kezdeménye­zőként az újbóli induláskor felajánlotta életében össze­spórolt pénzét harangvá­sárlásra. Szomorú érdekes­ség, hogy éppen ő nem ér­hette meg az új harangok ideérkezésél: pár nappal korábban, életének 63. évé­ben elhunyt, s ma helyezik örök nyugalomra. A haran­gok elsőként érte szólnak majd... — A tényleges szervezés tavaly októberben kezdő­dött Olaszországban — idézte fel az eseményeket a kapucinus rend magyar- országi tartományfőnöke, dr. Huszár Dezső. Pacsay Fidel atyával egy Velen­cében megrendezett pro­vinciális találkozón vettünk részt, ahol megemlítettük, milyen nagy szükség lenne a besnyői kegytemplomnak harangokra. Helyzetünket ismerve az assisi kapu­cinus tartomány nevében az ottani provinciális atya egymaga vállalta három harang költségeinek bizto­sítását. Az előleget ott helyben ki is fizette, dele­gációnk pedig a Vittorio Veneto városban lévő vi­lághírű harangöntő cégnél megrendelte a harangodat. Attól kezdve már ment minden a maga útján ... ... amely utat dr. Berza László, a Francesco de Pali cég képviselője egyengette, s kísérte végig az utolsó pillanatokig. — Sajnos a jugoszláviai események késleltették, sőt veszélyeztették a Ma­gyarországra szállítást, emiatt bizony volt néhány álmatlan éjszakám. Igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor péntek dél­előtt begördült az olasz kamion a templom udvaiá- ra, s a tűzoltók sorra le­emelték róla a három gyönyörű kidolgozású ezüst­fényű harangot. A haran­gokat az 1453 óta folyama­tosan működő Francesco de Poli haranggyártó cég készítette, amely a legjobb ötvözetű bronzharangokat seállítja a világ különböző tájaira. Hagyományos önté­si technikával készült, ze­neileg tökéletesen össze­hangolt harangokról van szó. A legnagyobb 12 q 80 kg „ré" hangolású, neve: Patrona Hungáriáé. A kö­zépső 6 q 20 kg-ot nyom, „fá” hangra hangolt, s Szent István nevét kapta. A legkisebbet az ajándékozó assisiek kívánságára Szent Ferencről nevezték el, sú­lya 3 q, hangolása: „Iá". Mindhármon latin nyelvű felirat hirdeti, hogy a pá­palátogatás évére készült. A harangokat e héten szerelik be rendeltetési he­lyükre. Szakemberek sze­rint zúgni, zengeni fognak — hirdetve az öröm s a béke hangját... Pillér Éva MAGYAR REPULGNAP TÖKÖLÖM Szabad madárként a kék A tököli repülőteret szörnyen utálták a környékbeliek. Az ellenszenv elsősorban nem politikai megfontolásból eredt, hanem abból, hogy a szovjet harcosok, itt a fővá­ros közvetlen közelében igen szorgalmasan készültek a béke fenntartására. Vadászrepülőik, bombázóik, heli­koptereik, szállítógépeik, hol éjjel, hol nappal, de több­nyire éjjel-nappal fülsiketítő zajjal borították el a Cse- pel-szigetet. Az ember kiváncsi. Ne­hezen érti meg, hogy saját hazájában, szülőhelyén orosz meg ázsiai fiúk fegyvert fognak rá, ha ér­deklődik. Most, hogy békével el­mentek a harcosok, talán már nem helyénvaló a korábbi sérelmeket felem­legetni. Pedig a sérelmek még elevenen élnek. Azok a magyar építőkatonák — mint e sorok szerzője —, akik majd húsz éve éppen itt a repülőtér mellett dolgoztak, aligha felejtik el, hogy társukkal végzett egy géppisztolysorozat. Igaz, annak idején azt mondták, a honvéd magának kereste a bajt. Pityókás volt, elté­vedt, s mámorában nem értette az orosz felszólítást. Állj, ki vagy! Állj, vagy lö­vök. Nem válaszolt, és lőt­tek. Persze józanul se ér­tette volna, mit mondanak az oroszok. Magyar gyerek volt. Ez a tököli repülőtér nemcsak szomorú történet­tel szolgál, de jól jellemzi az elmúlt negyvenöt év ma­gyar—szovjet kapcsolatait is. Tudniillik az ötmillió négyzetméteres objektum egyik sarkában volt egy magyar katonai hangár is. Néhány kisebb utasszállí­tó és futárgép állt benne, melyet szükség esetén a párt, a kormány és a Hon­védelmi Minisztérium jeles személyiségei használtak. Persze csak akkor, ha en­gedélyt kértek és kaptak a szovjet parancsnokoktól, hogy használhassák a kifu­tópályát. Általában meg­engedték. A repülőtér a miénk. A környékbeliek alig akarják elhinni a változást. Járja a mendemonda, hogy titok­ban itt maradtak az oro­szok, hogy a föld alatti han­gárokban továbbra is ott vannak a MIG-ek. Pedig az egészből egy szó sem igaz. A repülőtér szinte üres. Csak a diplomáciai gépek használják, magyar harci repülőket nem telepítettek ide. Sőt, ha jól sejtem, fő a feje a honvédségnek, mi a fenére használja ezt az ir­datlan nagy repteret. Nem ezt, és nem így, mondta Tar Imre alezredes a Vitéz Háry László vegyes Egyelőre úgy tervezik, hogy a diplomáciai célú re­püléseken kívül jöhetnek ide szállítógépek, előfordul­hat, hogy a szomszédos repülőgépjavító bázis, a Pestvidéki Gépgyár is hasz­nálja időnként a repteret. S foglalkoznak sokféle más elképzeléssel. A hadsereget egyelőre azonban túlságosan nem hatja át az üzleti szellem. Tegnap nyílt napot rendez­tek a tököli repülőtéren, hogy meggyőzzék az embe­reket, nincs itt semmi tit­Családi piknik a repüiőgcpszárnyak alatt (Hancsovszki János felvételei) repülőosztály parancsnoka, a bázis új gazdája. Csak éppen 5 sem tudta ponto­san megmondani, hogy mit kezdenek most ezzel a rep­térrel. Azt azonban Igen, hogy mit nem. Nem lesz­nek itt magyar harci repü­lők, elfogó vadászok és bombázók. Nem lesz a ször­nyű zaj, nem lesz ok a fé­lelemre. Scr/ár# eSh&fáraxáshéi ki és he? A számításba jöhető modell? A nemzetközi közösség­nek meg kell értenie, hogy Jugoszlávia már sohasem lesz az, ami egykor volt — jelentette ki Milan Kucan szlovén elnök a párizsi Le- Monde-nak adott vasárnapi nyilatKozatában. A szlovén vezető szerint a belgráddal való tárgyalá­sok még mindig lehetsége­sek, de többé már semmi sem lesz olyan, mint ami­lyen eddig volt. Véleménye szerint az egyetlen reális és számításba jöhető mo­dellt a szuverén köztársa­ságok gazdasági érdekkö­zössege jelentheti Jugoszlá­via számára, amely megte­remti a lehetőséget egy las­sú politikai integrációhoz is. A Tanjug hírügynökség által ismertetett nyilatko­zatban Kucan elmondta, hogy a szlovén nép 1918- ban saját elhatározásából lépett be a közös államba, és most ugyanígy akar ki­lépni belőle. Stipe Mesic szövetségi el­nök a Der Spiegel című né­met hetilap hétfői számá­nak adott interjújában ki­fejtette: o szlovénoknak mag kell érteniük, hogy a szuverenitást nem lehet ro­hamléptekkel megvalósíta­ni. Szlovénia még nem szu­verén, mert még egyetlen ország sem ismerte el, és továbbra is Jugoszlávia szuverenitása van érvény­ben. Mesic szerint Jugo­szláviában senki sem akar háborút, de vannak szerb, horvát. szlovén, muzulmán és albán szélsőségesek, akiknek azonban eddig még nem sikerült felülke­rekedniük. Alekszandar Mitrovics, a szövetségi kormány alelnö- ke vasárnap Belgrádban leszögezte, hogy a háború már megkezdődött, függet­lenül a tűzszünettől. Azt mondta, hogy az áruló szlo­vén vezetőség a „nagyné­met politika” szolgálatában áll. Meg kell érteni, hogy a szlovén területi védelem erőszakolta rá a háborút a jugoszláv néphadseregre. Milovan Gyilasz felszólí­totta Nyugat-Európát, hogy ne támogassa Szlovéniát és Horvátországot. Jugoszlá­via egykoron legismertebb disszidens publicistája a Hamburgi Bildnek adott nyilatkozatában egyebek között azt hangsúlyozta, hogy a szerbeket nem lehet azonosítani a bolsevikokkal. A szerbek is demokráciát szeretnének, de valamivel lassabban mozdulnak. Ugyanígy a hadsereg veze­tése is a demokrácia híve, csak még lassúbb. Gyilasz arra figyelmeztetett, hogy amennyiben Jugoszláviában nem tudnak gyorsan meg­egyezni, akkor véres és hosszú harcokra van kilá­tás. kolnivaló. Bemutatták a fu­tárgépeket, azokat az utas- szállítókat, amelyekkel a fontos emberek — a múlt héten például Antall Jó­zsef miniszterelnök Prágá­ba — utaznak, a fényszó­rós és tűzoltóautókat, sőt a legkülönbözőbb típusú gé­peken volt sétarepülés is. A tűző napon 400-800 fo­rintos tarifáért órákig áll­tak sorba az emberek, hogy repülhessenek. Hogy lás­sák fölülről Csepelt, Száz­halombattát és a Dunát, Szigethalmot és Sziget- szentmiklóst, a gyufásska- tulyányi buszokat és HÉV- szerelvényeket. Megéri a két magántársaságnak, aki rendelkezésre bocsátotta a gépeket, de nem érte meg a honvédségnek, amelyik pedig ugyancsak szép sum­mára tehetett volna szert. Repülőgépük, helikopterük van bőven, övék a reptér is. Mégsem csinálják. A fe­ne érti, hogy nekik miért nem éri meg? Lehet, hogy Vitéz Háry László szelleme nem engedi meg? Katonai vagy polgári gé­pen repülni egyaránt cso­dálatos. Madárként szelni a kék eget, megér 400 vagy 800 forintot Mégsem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Csepel-sziget 5 millió négy­zetmétere ismét magyar föld. És tegnap ez a több ezer ember, aki kilátogatott a tököli repülőnapra, erről saját szemével győződhe- meg. Csulák András P£ídao 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom