Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-08 / 158. szám
Grosz Istvánt az utcáról ismerik Megmutatni’ amit gyűjtöttek Vizuális csap dák A Ludwig Múzeum Orosz István grafikusművész tevékenységét a legtöbben az utcáról, egyéni hangvételű plakátjai révén ismerhetik. Sajátos grafikáival, anamorfózisaival inkább csak a tárlatlátogatók találkozhatnak. Művé- tzi igényű, kis animációs mozijai a maguk nemében hasonlóképpen népszerűek. Orosz sokoldalú alkotó. Ha csak a tavalyi évet nézzük, »z első három legfontosabb nemzetközi plakátverseny egyikén, a brnói biennálén első díjat kapott, és meghívták egy igen rangos, New York-i nemzetközi képzőművészeti seregszemle zsűrijébe. Ráadásként a Vigyázat, lépcsőM beválasztották Hirosimában a rajzfilmes seregszemlére. Orosz István rajzfilmrendezőként idén Balázs Béla-díjat kapott. Ilyen munkássággal grafikusnak vagy inkább rajzfilmesnek tartja magát? — Körülbelül tíz éve gondolkozom ezen, de nem tudom eldönteni, melyik érdekel jobban. Ami a műfajok közötti távolságot illeti, számomra egyáltalán nem rendkívüli. Elég régen igyekszem, hogy grafikáim is valamiképpen időbeliek legyenek, illetve sajátos, általam meghatározott viszonyban álljanak az idővel és térrel. Más „olvasható" ezeken a lapokon, ha közelebbről vagy távolabbról, ilyen vagy olyan irányból, esetleg körbejárva nézHárom gyermekkar: az Operaház gyerekkara, a Kodály Kórusiskola és a Budafoki Szent István Téri Általános Iskola kórusa is énekel majd a Hősök terén a pápa istentiszteletén — mondta Molnár Johanna, a budafoki gyermekkórus karnagya. A gyermekkarok Az első nemzetközi grafikai biennálénak október 5. és november 30. között Győr ad otthont. A rendezők — a Xantus János Múzeum, Győr város önkormányzata és a Győr-Mo- son-Sopron megyei közgyűlés — a kétévente ismétlődő művészeti fórummal kívánnak hozzájárulni a kortárs művészet hazai és külföldi termésének megismertetéséhez, közelebb akarják hozni egymáshoz az alkotókat és a befogadókat. — A biennále gondolatát tavaly Joseph Kadar, az 1969 óta Párizsban élő magyar származású művész, az elektrogafika egyik meghonosítója vetette fel — idézi az egy évvel ezelőtt történteket N. Mészáros Júlia művészettörténész, a biennále fő szervezője. — A nemzetközi hírű alkotó alapítványt is tett az anyagi alapok előteremtésére, hogy a rangosnak ígérkező seregszemlével Győr bekapcsolódhasson az európai művészet vérkeringésébe. Joseph Kadar akkor fűzte szorosra kapcsolatait a Rá- ba-parti várossal, amikor tavaly nyáron kiállításon tárta munkáit Győr művészetkedvelő közönsége elé. 4 Mao zük. A nézőnek sokkal aktívabbnak kell lennie a szokásosnál, ami finnjeimre is érvényes. — Grafikai munkássága önmagában is sokszínű. Kiemelkedő szinten képviseli az alkalmazott művészetet, és a „grand art”-ot. Egyfelől olyan plakát-rendszerváltó slágerdarabokkal, mint a Tovariscsi, konyec!, a másik oldalon pedig a művészi igényű grafika olyan míves archaizáló, nyelvújító kísérleteivel, mint az anamorfózisok. Egyáltalán mi az az ana- morfózis, és hogyan talált rá erre a meglehetősen bonyolult és nagyon magas technikai tudást igénylő kifejezési formára? — Az anamorfózist olyan médiumként igyekszem használni, amely személyes közlendőm mellett visz- szaad valamennyit az európai kultúra metafizikai misztériumából is. De olyan formában munkásságom kötőeleme is, hogy megvalósítja egészen újszerű áramlását síknak, térnek és időnek. Ami a kivitelezést illeti, az már a klasszikus anamorfózis-szerkesztések óta nyilvánvaló, hogy itt minden forma egy újabbnak bizonyos szögből és távolságból szemlélt vetülete. Olyan kétdimenziós ábrázolat, ami egy háromdimenziósnak a torzított megjelenése. E logika szerint háromdimenziós környezetünk két énekszámot adnak elő, majd belekapcsolódnak a 600 tagú felnőtt vegyes kórus alt és szoprán szólamába. A Szent István téri iskolát száz diák képviseli majd, gyakorolni a Kamaraerdőben szervezett napközis táborban gyűlnek ösz- sze augusztusban. Adományával elindított egy folyamatot, amelyet számos intézmény, cég és vállalkozás karolt fel s támogat anyagilag. ■ Hol tartanak az előkészületek? — Négyszáz művésznek küldtünk meghívót a bemutatóra, közülük 170-en jelentették be részvételüket. öt földrész 27 országából csaknem 300 alkotás érkezett. Egyedi grafikák, sokszorosított grafikák, elektrografikák. Valameny- nyinek helye lesz a kiállításon, hiszen a műfaji meghatározást tágan értelmezzük, ugyanis választ, szeretnénk adni a kiállítással arra a kérdésre is, milyen kísérletek foglalkoztatják a művészeket napjainkban. — A szponzorok értékes díjakat — pénzjutalmakat — ajánlottak fel a legsikeresebb munkák alkotói számára. Díjat alapított egyebek között a Magyar Köztársaság Művészeti Alapja, minden egyes darabja egy negyedik dimenzióban létező „dolog” anamorfikus képe lenne. — A töredékekből, áttételekből, vizuális csalétkekből és csapdákból megfejthető és összeállítható művek beszélhetnének korunk közhelyes, szétesett életérzéséről is, de e grafikai világ hangulata mégsem pesszimista. Ez a sajátos klasszicizálás, stilisztikai bravúrokkal kivitelezett távolságtartás valamiféle rejtőzködés? Létfilozófia? — Inkább rejtőzködés, mint filozófia. Egyszerűen alkati adottság. Az igazsághoz az is hozzátartozik, ha valaki minden további nélkül veri nagydobra rejtőzködő természetét, nem bánja komolyan, ha lerántják róla a leplet, és felismerik „lenyűgöző” személyiségét. Ami a klasszicizmust illeti, ha levesszük a polcról a a Pallas lexikont, vagy más, hasonló „súlyú” alapművet, akkor láthatjuk, hogy a legtekintélyesebb törvények megörökítéséhez ezt a rajzstílust, -modort használták. Ezek a képek úgy élnek a tudatunkban, mint az objektivitás maga. Ha én ebben a formában megfogalmazok akármilyen csalafintaságot vagy butaságot, akkor a néző könnyen elhiszi, hogy igaz. Ha a nézőt félre akarom vezetni, akkor a legokosabb ebbe a formába bújtatni a közlendőt. így aligha lesz kétséges, hogy itt, kérem, nagyon komoly, nagyon bölcs, nagyon tudományos dolgokról van szó. Félrevezetéseim, ravaszkodásaim leggyakrabban nem holmi titkos, sorok közé helyezett mondanivalóhoz, másodlagos jelentéshez kalauzoló praktikák. Olyan játékok inkább, amelyek úgy hazudnak, hogy az igazat mondják, „nem csak a valódit”. Eközben felkészítik a gyanútlan szemlélőt a világban rá várakozó, ki- sebb-nagyobb átverések optimista túlélésére. a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus és természetesen Győr város önkormányzata. ■ Kik döntenek a díjak odaítéléséről? — Magyar, holland, dél- . koreai, svájci, francia és csehszlovák szakemberekből 12 tagú zsűrit kértünk fel erre a feladatra. ■ A nagyívű program gerincét a kiállítás alkotja, azonban számos egyéb rendezvény is kapcsolódik hozzá. — Az elgondolások szerint művészettörténeti előadássorozatot tartunk, amely az európai kortárs képzőművészetről ad áttekintést, bemutatja továbbá a hazai képzőművészet törekvéseit, áramlatait az 1940-es évektől napjainkig, s kitekintést nyújt más földrészek kortárs képző- művészetére is. Lesznek a témához kapcsolódó filmvetítések. művész—közönség találkozók, és egyéb Ha nem is végleges helyén, és nem is végleges formájában, örömmel nyugtázhatjuk, hogy megnyílt a Ludwig Múzeum, Budapest. Igaz, egyelőre nem önálló intézményként, hanem a Magyar Nemzeti Galéria részlegeként, de saját koncepcióval. A Nemzeti Galériához tartozást az előzmények indokolják. Amikor 1986-ban kapcsolatba került a magyar kulturális kormányzat a Ludwig házaspárral, akié ma Európa, de talán a világ legjelentősebb kortárs képzőművészeti gyűjteménye, igen közelinek és valószínűnek látszott a hazai modern múzeum létrejötte. Nem a pénzszerzés Irene és Peter Ludwig még egyetemista korukban alapozták meg gyűjteményüket. Mindketten művészettörténetet tanultak. Kezdetben mindent gyűjtöttek : modern képeket, ókori görög szobrokat, középkori miniatúrákat, polinéziai agyagszobrokat. Érdeklődésük az ötvenes években fordult a kortárs művészetek felé. Ám a Ludwig házaspár nem olyan ípusú gyűjtő, aki kereskedni, pénzt szerezni óhajt műtárgyaival. De nem is olyan, aki műkincseit féltve őrzi, s távol tartja a közönségtől, ök meg akarják mutatni azt, amit gyűjtöttek. Amikor 1987-ben a Lud- wig-gyűjtemény válogatott anyaga — 70 kép, szobor — Magyarországra érkezett, egy évre ígérték a bemutatási lehetőséget. De már akkor szerződésbe foglal-, ták, ha a felek úgy ítélik meg, az egyéves letét meghosszabbítható. S a Ludwig házaspár már akkor kifejezésre juttatta készségét, hogy letéti anyaggal támogatná egy kortárs művészeti múzeum megteremtését Magyarországon. Aztán 1988-ban a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és az aacheni Ludwig-gyűjtetársművészeti programokat is kínálunk a közönségnek. Szeretnénk a külföld íig3rel- mét vállalkozásunkkal a városra irányítani. Bízunk abban, hogy az események számos látogatót vonzanak a városba, s találkozási alkalmat nyújtanak külföldi és hazai alkotóknak. E találkozók hitünk szerint segíteni fogják a magyar kultúra terjesztését, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a művészek és a közönség egymásra találjon. ■ A későbbiekben is fenntartják a személyes meghívás módszerét? — Igen, ugyanis európai rangú grafikai gyűjteményt szeretnénk létrehozni Győrött, s a kollekció gyarapítása szempontjából fontosnak tekintjük a résztvevők körét. Az első biennálén közreműködő alkotók zöme máris felajánlott egy-egy munkát a leendő gyűjtemény számára. Maróti Zsuzsa mény létrehozta a magyar- országi Ludwig-alapítványt azzal a céllal, hogy támogatást nyújtson kiállítások rendezéséhez, művészettörténeti kutatásokhoz, modern múzeum alapításához. Fontos dátumok A következő fontos dátum 1989. március 21. Ekkor írták alá a magyarországi Ludwig Múzeum alapító okiratát. E szerződés értelmében a Ludwig-ala- pítvány a már Magyarországon lévő 70 művet a leendő múzeumnak, illetve a magyar államnak ajándékozta. Természetesen nemcsak ajándékozási gesztus volt ez, mert abban is megállapodtak, hogy ez a gyűjtemény, kiegészítve újabb, az aacheni gyűjteményből válogatott letétekkel és a Nemzeti Galéria kortárs gyűjteményéből származó anyaggal, múzeumi feltételekkel működő intézménye lesz a magyar kulturális közéletnek. Mindez azzal a kikötéssel jár, hogy 1995-re megnyílik a magyarországi kortárs művészeti múzeum, s 1992-re átadják a gyűjteményt befogadó épületet. Nos, ezek a feltételek még váratnak magukra. De lehetővé vált a budavári Makacs a Komolyan mondom, meglepő a mai könyvvilágban, ha egy kiadónak valamilyen csoda folytán sikerül ragaszkodnia, hűnek maradnia profiljához, vállalt feladatához. Márpedig ahogyan a Medicina legutóbbi két kiadványa mutatja, nem adták fel, rémhistóriák és malacságok helyett változatlanul az egészségünket viselik szívükön. Dr. Flörich Lóránt a szerzője a Gyógyfürdőkről für- dőzőknek című, rajzokkal bőven illusztrált, ám mindössze 93 oldalas könyvnek, amely részletesen tájékoztatja az olvasót a természetgyógyászat e kevésbé divatos ágáról. Megtudhatjuk, mi a különbség az ásványvíz, a termálvíz, a gyógyvíz között, miként hatnak ez utóbbiak, megismerhetjük az egyes fürdőhelyeket, a pezsgő-, szénsavas, sós, gyógyszeres fürdők hatását, s választ kaphatunk például arra: mi az örvényfürdő, mikor célszerű a szájzuhany, a súlyfürdőzés, a taposófürdő, hogyan borogassunk, miként palota A épületének első emeletén egy ideiglenes jellegű, hosszabb idejű (egyéves) kiállítás megrendezése. A Ludwig Múzeum, Budapest ez idő szerint 150 művet tartalmaz. Ebből 54 művésztől 70 művet állítottak ki. Picasso, Guttuso, Beuys, Baselitz, Lichtenstein, Nancy Graves, Oldenburg, Rauschenberg, Zsi- linszkij, Vostell alkotásait, hogy csak a legismertebbeket említsük. A 70-es, 80-as évek magyar képzőművészetéből, a Galéria tízezres gyűjteményéből pedig 88 művész 108 munkáját láthatjuk. Eddig csak a viták Miközben a Ludwig Múzeum, Budapest első jelentős bemutatkozásán örvendezünk, nem tehetjük félre aggodalmunkat a közelgő 1992-es, a gyűjteményt befogadó épület átadási határidejét illetően. Merthogy az elhelyezésről mind ez ideig csak viták folytak, s nem az építkezés. Felettébb sajnálatos lenne, ha nem tudnánk élni a Lud- wig-alapítvány nagyvonalú gesztusával. Medicina strandoljunk, mire jó az ivókúra, az inhaláció, a barlangkezelés? Ízelítőül csupán egyetlen apróságot: Vajon tudják-e önök, mi az a „fürdőreakció”. Ha nem, hadd áruljuk el: „ ... általában négy-hat fürdő után... az esetek 50 •—60 százalékában észlelnek ilyen reakciót: kiterjednek a meglévő fájdalmak, és ott is kezd fájni, ahol eddig nem fájt.” Másodkiadásban lát napvilágot dr. Nemes Attila és dr. Szabó Imre Tanácsok visszérbetegeknek című kötete. Az e kórban szenvedőket megismertetik a visszérbetegség éllettanával, kórtanával, a lehetséges kezelésekkel, a következményekkel, a megelőzéssel, s ami a lényeg: a rendkívül elterjedt baj (a szerzők becslése szerint a 30 éven felüli hölgyek negyedét érinti) minden vonatkozásáról a több mint egy évtizede a betegektől hallott és újra hallott kérdések köré csoportosítják mondandójukat, melyet nemcsak a már betegeknek szánnak. V. G. P. Ház épült, de rangos. Végállomásához érkezett a kiskunlacházi művelődési ház építése, július G-án, szombaton birtokba vehették a település polgárai. Az avató ünnepséget — amelyen Fekete György helyettes államtitkár mondott beszédet — délután két órakor rendezték, mely alkalomból műsorral köszöntötték a vendégeket. Az általános iskola, a nyugdíjasklub, s a Kiskun néptánc- csoport táncosainak produkciója után zongora- és énekszótól? szereztek örömteli perceket a vendégeknek, majd kiállítások nyíltak. Az új házban elsőként Balázs Miklós Ernő mozaikmü- vész szobraival, s Gaál Imre és dr. Bacsa Antal festőművészei? képeivel ismerkedhetett Kiskunlacháza s a környék lakossága. A pápai istentiszteleten Gyerekkórusok Károlyi Júlia Nemzetközi grafikai biennále Győrött Öt földrész 27 országának seregszemléje Kádár Mária Örvény fürdő és trombózis V * • j (Mi A. r sí .1 )
