Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-08 / 158. szám
Ai Európa Parlament küldöttsége Zágrábim a PÉNZ NEM JÁTÉK Hajnali harcok Eszék elővárosában/ A faltörő kos felesleges Magyarországon nem alakult ki ft pénz igazi kultúrája. Nálunk a bankok az átlagember számára a titkok, az érthctetienség világát jelentik. Vajon közelebb jutunk-e a rejtély megfejtéséhez, a pénzkultúra elterjesztéséhez, ha a pénzintézetek most kilépnek a közvélemény elé, s az embereket hitel- és kamatpolitikájuk ismertetésével, befektetési tanácsaikkal takarékosságra, illetve újszerű értékgyarapításra buzdítják? Vasárnap délig semmiféle rendbontásról nem érkeztek hírek Szlovéniából Belgrádba, jóllehet déli 12 órakor járt le az a határidő, amelyet a jugoszláv szövetségi elnökség szabott meg július 4-én a szlovén vezetésnek a határok szövetségi ellenőrzés alá helyezésére a köztársaságban. Heves összecsapás robbant ki vasárnap hajnalban horvátok és szerb nacionalisták között a horvátországi Tenjában, Eszék egyik elővárosában. Az első jelentések szerint a város irányából gépfegyverropogás és robbanások hallatszottak. Az AFP kora délutáni, a zágrábi rádióra hivatkozó értesülése szerint pedig a jugoszláv néphadsereg páncélosai is beavatkoztak a harcba a szerbek oldalán. A zágrábi rádió jelentése szerint az összecsapásban életét vesztette a szövetségi néphadsereg egyik szakaszvezetője, és megsebesült a horvát nemzeti gárda nyolc tagja. A belgrádi rádió szerb oldalon két halottról és három sebesültről adott hírt, és felszóBrioni szigetén zárt ajtók mögött kezdődött meg vasárnap az Európai Közösségek háromtagú külügyminiszteri küldöttségének tárgyalása a jugoszláviai válság rendezése érdekében. A holland, a luxemburgi és a portugál külügyminiszterből álló jószolgálati küldöttség először a szlovén vezetőkkel ült tárgyalóasztalhoz. A megbeszélésről csak annyi szivárgott ki, hogy -a Közösségek képviselői nem követelik a szlovén vezetőktől a köztársaság függetlenségét kimondó határozatok visszavonását, csak azok lította a néphadsereget, hogy „a szerb nép védelmében” avatkozzon be, és érjen el fegyvernyugvást. ★ A jugoszláv szövetségi vezetés a szlovén köztársasági kormányhoz intézett levelében felhívta a figyelmet arra, hogy a köztársaság a határok ellenőrzésének átadására vonatkozó határozat figyelmen kívül hagyásán túl nem teljesítette azt a felhívást sem, végrehajtásának három hónapos felfüggesztését szeretnék elérni. A nap folyamán tárgyal az EK külügyminiszteri „trojkája” a szövetségi elnökség és kormány vezetőivel. Vasárnap Brionira érkezett Franjo Tudjman horvát elnök is, aki találkozni fog a jószolgálati küldöttséggel. Jugoszláviai kommentárok szerint csaknem kizárt, hogy az EK jószolgálati küldöttsége együtt tárgyaljon a jugoszláv szövetségi vezetéssel, valamint a függetlenségre törekvő Szlovénia és Horvátország elnökével. amelyben a szlovéniai harcokban fogságba esett valamennyi katona, rendőr és polgári személy szabadon engedésére szólították fel. Hírek szerint a fogságban levők közül többen megsebesültek vagy betegek, né- hányan éhségsztrájkkal fenyegetőznek. A Szlovén Vöröskereszt vasárnap újabb összesítést hozott nyilvánosságra a szlovéniai harcok áldozatairól. Eszerint az összecsapásokban a jugoszláv néphadsereg 39 katonája, a szlovén területvédelmi erők 4 tagja, 4 rendőr, 5 civil és 10 külföldi állampolgár veszítette életét. A sebesültek között a néphadsereg 163 tagja, a területvédelmi erők 89 tagja, 22 rendőr, 38 civil és 1 külföldi van. Megfigyelők szerint csak tovább bonyolítja a rendkívül összetett jugoszláviai válságot a macedón parlamentnek az az állásfoglalása, amelyben bejelentették: ha nem sikerül demokratikus megoldást találni a válságra, megbízzák a köz- társasági kormányt a szuverén köztársaság megteremtéséhez szükséges dokumentumok kidolgozásával. A jugoszláviai válsággal kapcsolatos nemzetközi diplomáciai erőfeszítések sorába tartozik az Európa Parlamentben képviselt néppártok küldöttségének Zágrábba érkezése. A delegáció Habsburg Ottóval az élén vasárnap érkezett a horvát fővárosba, ahol a köztársaság elnökével, miniszterelnökével és a törvényhozás vezetőjével tárgyal. — A múltban a magyar történelmi-gazdasági viszonyok egyáltalán nem kedveztek a pénzkultúra kialakulásának — erősíti meg állításunkat dr. András Vera gazdaságpszichológus, az ELTE tanára, a Magyar Gazdasági Kamara reklám- szakértője. Az emberek többsége nálunk görcsösen keresi az értékállót, a pénzt pedig nem tekinti annak. Hosszú nemzedékek óta túl sok itt a keserű tapasztalat. Ezt erősíti a gyorsuló infláció is. Ezért számos gazdaságilag logikátlan lépést tapasztalunk. Például sokan drágán, feketén vásárolnak valutát. A pénzt ingatlanba fektetik, nyaralót, hétvégi házat építenek, aranyat vesznek. Az emberek tehát „testközelben” akarják tudni értékeiket: otthon tartják a pénzt, a betétkönyvet, az aranyat. Végül is a pénzzel mint értékteremtővel nem tudunk bánni. Ez nem mara- diság, hanem a (rossz) történelmi tapasztalat lecsapódása. Tény és való, hogy a bankok világát misztikum fedi. Az emberek többsége nem tudja, mi folyik ott. A pénzintézetek nem vállalták, hogy az átlagembert bevezessék ebbe a misztériumba, így joggal mondhatjuk, hogy alig vesznek részt a pénzkultúra kialakításában. A bankrendszer ráadásul nem is mindig azt reklámozza, amit csinál, hanem önmagát népszerűsíti, azaz cégreklámot finanszíroz. — Van-e kialakult gyakorlat a bankreklám hatékonyságának vizsgálatára, és mennyire eredményesek e reklámok? — Ilyen vizsgálat nálunk még nincs. De kinek is állna érdekében ezzel foglalkozni? A televíziónak például nem. Számára az a fontos, hogy minél több pénz folyjon be a reklámból. Ismeretes: információink legalább nyolcvan százalékát látás útján szerezzük. Különösen figyelemkeltő a mozgó reklám, azaz a reklámfilm. Ám az informatív jellegű reklámblokkot nem mindenki kedveli, sőt sokan éppen akkor hagyják ott a képernyőt elintézni ezt vagy azt, amikor ilyet sugároznak. Nem fontos a hatásvizsgálat a reklámfilmkészítőnek sem, hiszen ő abban érdekelt, hogy megkapja a filmért járó fizetséget, és nem abban, hogy a reklámozott termék vagy szolgáltatás kelendő legyen. Aki érdekelt, az a megrendelő. Ö azért fizet, hogy a reklám hatására fellendüljön az üzlet. A bankok azonban nagy és államilag is kézben tartott vállalkozások, érdeküa csak áttételesen jelenik meg. Talán még nem tudatosult, hogy a pénzkultúra fejlesztése, a pénzhez való viszonyunk megváltoztatása lenne a reklám feladata. Ha a bank klienseket akar, akkor kliensként kellene tekintenie mindenkire. A cannes-i reklámfilmfesztiválon láttam egy angol bankot reklámozó filmet. Hat-nyolc átlagos külsejű ember egy faltörő kosszerű doronggal rohan a bank bejárata felé, mintha be akarná törni a kaput. Ám, amire odaérnek, felpattan az ajtó, és mosolygó, udvarias tisztviselők állnak előttük: „Már vártuk önöket! Szombaton is rendelkezésükre állunk!” Ez nagyon jó reklám. Azt sugallja, hogy az ajtó mindig nyitva áll az ügyfelek előtt, hogy a kedves tisztviselők mindig készségesek és alkalmazkodók. — A reklámpszichológus hogyan látja a hazai bankok hirdetéseit? — Zömük, mint mondtam, cégreklám, de pszichológiai értelemben van közöttük egészen jó. Például az OTP-nek az a reklámja, amelyik különböző ügyféltípusokat mutat be. A forgóajtón egymás után jönnek be az eltérő korú, nemű és foglalkozású emberek, más-más céllal; van, aki pénzt tesz be, van, aki kölcsönt vesz fel és így tovább. Tehát mindenkinek köze van vagy köze lehet e pénzintézethez. Ügy látom, hogy a Postabank is felismerte: ha a bank arisztokratikus, az elriasztja a közönséget. Ezért reklám- filmesei populáris elemeket használnak. Ugyanakkor a maci és az üveggolyók, játékok két szempontból is kedvezőtlen asz- szociációkat keltenek: a pénz nem játék; az ügyfél nem gyermek. Elvárom ugyanis a banktól, hogy felnőttként bánjék velem, ne infantilis lényként. Nehezen megszerzett pénzemet nagy gonddal forgassák, ne játsszanak a forintjaimmal. — Hogyan vélekedik arról a reklámfilmről, amelyben sivatagi tájon egy ág- rólszakadt férfi vánszorog, majd hirtelen kinő a földből a Postabank? — E reklám üzenete: ha már minden elveszett, a Postabank még a föld alól is előkerül. Ez túlzott ígéret. Az emberek tudják, hogy éppen a pénzzel kapcsolatban legritkább a csoda. A sivár táj megjelenítése pedig a bizonytalanság érzetét kelti. A bankreklámoknak kerülniük kellene a negatív emóciókat kiváltó hatásokat. Az MHB egyik reklámfilmje is több negatív érzelmi hatást kelt. A „védelem az ár ellen” szlogen szójátékra épül; összekapcsolja az ár és az árvíz szót. A filmben pánikban lévő, rohanó tömeg menekül az ár elől. Am a bankot megszemélyesítő fiatalember kicsit gúnyosan, fölényesen néz vissza. A katasztrófaélmény mellé még azt a képzettársítást is adja, hogy a tömeg tudatlan, esztelenül fut, a bank- tisztivselő viszont nyugodt és fölényes, mert ő a titkok tudója. Takács Ilona Külföldi események — egy mondatban Három hónapos moratóriumot Zárt ajtók mögött George Bush amerikai elnök javasolta: tárgyaljon a jövő héten a szovjet és az amerikai külügyminiszter Washingtonban, ha ezzel fel lehet gyorsítani a megállapodást a START-szerződésről. A Üjabb találkozót tartottak az észak-iraki Erhüben a bagdadi kormány és a Kurdisztáni Front, a kurd ellenzéki csoportok szövetségének képviselői. A Kínában felélesztettek egy dicstelen maoista hagyományt, s újból faluról falura küldik a diákokat, hogy „megismerkedjenek a valósággal.” A Tizennyolc magas rangú tisztet végeztek ki júniusban Irakban mivel összeesküvést készítettek elő Szaddam Husz- szein elnök ellen. A Butrosz Gáli veterán diplomatát, az egyiptomi—izraeli békeszerződés egyik fő kidolgozóját jelölte Egyiptom az ENSZ-főtitkár év végén megüresedő posztjára. Albán katonatemetés 150 ezres tömeg A üzenhettek nem akarnak huszonnégyek lenni Sokan toporgunk a kapuban Hatalmas méretű hadsereg és szerbellenes megmozdulássá változott szombaton Koszovóban egy Szlovéniában meghalt albán katona temetése. A Tanjug jugoszláv hír- ügynökség jelentése szerint mintegy 150 ezer albán vett részt Fljorin Ko- sumij albán nemzetiségű katona temetésén, aki a jugoszláv néphadsereg tagjaként vesztette életét a szlovéniai harcokban. 2 hírlap ■aHOMRanadai A kiskatona temetésén s koszovói albán politikai pártok képviselői tartottak beszédeket, amelyekben a jelenlegi jugoszláviai államberendezkedéssel szemben foglaltak állást, kárhoztatták a jugoszláv néphadsereget és Szerbiát. A politikai megmozdulássá változott temetés szónokai azt emelték ki, hogy az albán nemzetiségű sorkatona „a jugoszláv néphadseregnek a független szlovén köztársaság ellen végrehajtott agressziója” során vesztette életét. Idehaza az egyik rágható közgazdasági csont: mikor lépünk be a Közös Piacba? Politikusaink szinte hetente nyilatkoznak erről, újabb és újabb évszámokkal biztatnak, s az idelátogató államférfiak is meg-meg- ajándékoznak bennünket egy-egy, szerintük lehetséges vagy kívánatos dátummal. Érdemes ezek után szemügyre venni, miként gondolkodnak erről a dologról a Közös Piac szakértői, azok a szakemberek, akik majd a tényleges döntést megalapozó dokumentumokat, javaslatokat elkészítik. Az International Herald Tribune azt írja, hogy az Európai Közösséghez csatlakozni kívánók sora lassan körbeéri a házat, hiszen, ha valóra válna a jelentkezők óhaja, néhány éven belül a most 12 tagú EK 22 vagy akár 26 tagúra bővülne. A lap szerint eljött az idő arra, hogy megálljt parancsoljanak az EK növekedésének. Hiszen nemcsak mi, magyarok szeretnénk bejutni a közösségbe, várólistán van Ausztria, Svédország hónapokon belül jelentkezik, őt követi Norvégia, és valószínűleg Finnország. Törökországot egyszer már elutasították, de tovább reménykedik, akárcsak Ciprus és Málta. Svájcban heves vita dúl a belépésről, de várhatóan ők is jelentkeznek. A volt szocialista országok közül Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia már jelentkezett, de hasonló lépést várnak Bulgáriától és Romániától, sőt Jugoszláviával is számolnak. Brüsszelben pedig egyre nagyobb gondban vannak. Az ugyanis máris látszik, hogy ha ennyi jelentkezőt befogadnak, akkor vége a mai Közös Piacnak. Egyrészt már most is túl nagynak, kezelhetetlennek tartják a szervezetet, másrészt — és ez a fontosabb — túlságosan nagy a fejlettségi szakadék a bentiek és kintlevők között. Különösen a volt szocialista és a déleurópai országok vannak igen-igen távol attól a színvonaltól, amelyet az Egyesült Európa a tagjaival szemben támaszt. Egyedül a nyelvi probléma megbéníthatja a döntési folyamatot — nyilatkozta a közelmúltban a Der Spiegelnek egy magas rangéi brüsszeli tisztviselő. A római szerződések értelmében ugyanis minden tagországnak joga van arra, hogy saját nyelve hivatalos nyelv legyen a közösségben. Márpedig, ha minden, ma számításba jövő jelentkezőt felvennének, igazi babiloni zűrzavar keletkezne; az eddigi kilenc helyett legalább 16 nyelvre kellene lefordítani minden dokumentumot. A tolmácsoknak pedig már most is jelentős feladatot jelentő 72 fordítási variáció helyett 240 különböző kombinációra kellene felkészülniük a miniszteri tanács ülésein. Persze a jelentkezőket mi- . - .........- -4 n em lehet kerek-perec elutasítani, hiszen, mint az amerikai lap írja, ez a kelet-európai országok stabilitását veszélyeztetné. Ennek az óriási dilemmának a megoldására találták ki a szervezet szakértői a társult tagság új típusát, amely azonban egyáltalán nem garantálná automatikusan a később teljes jogú tagságot. A társult tagság célja elvben az, hogy elsősorban a gyengébb gazdaságú kelet- és dél-európaiak mihamarabb elnyerhessék a közösség politikai előnyeit, jóllehet gazdaságuk teljesítménye alapján a teljes tagság egyelőre nem reális perspektíva számukra. A brüsszeli szakértők nyugtatgatják az aggodalmaskodó országokat, hogy ez nem másodosztályú tagságot jelent, a célja pedig épp az, hogy a gyengébb gazdaságok felzárkózhassanak. Persze ha mindezt lefordítjuk a hétköznapok nyelvére, akkor azonnal kiderül, hogy egy Svédország, Ausztria, Norvégia társaságában a mi bejutási esélyeink bizony szerények. Ráadásul a dolog nagyon úgy néz ki, hogy még e jól- szituált pályázókat sem fogadják tárt karokkal.
