Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-26 / 148. szám

0 mendStt JÓSKÁZNAK Nem csak lapunk szó­laltatta meg (jún. 19. 3 o.) Csapody Miklóst, hanem a Beszélő (91 25., is megtette ezt a Ma­gyar Demokrata Fórum éppen soros fekete bá­rányával. Az tín. láza­dó ötvenkettek egyi­keként van része vesz- szőfutásban pártján be­lül. amit imponáló visz- szafogottsággal tűr. En­nek a vesszőfutásnak c lehetséges okairól, hát­teréről lapunknak is, a Beszélőnek is érthe­tően ugyanazt mondta Cs. M.. azaz nem lenne indokolt arra visszatér­ni. ha ... Ha a Beszé­lőnek mondottakban nem fedeztünk vol­na fel valamit, amit betű szerint mi is ész­leltünk, szóvá tettünk. Erről a valamiről Cs. M. azt mondta a Beszé­lőnek: „... úgy fogal­maztam ... nagy vi­hart váltva ki. hogy vantiak jóskázók »Meg fogom beszélni Jóskával«... Aztán megjelent egy nagyon veszélyes típus, ame­lyik nem is szólt »Jós­kának«, csak Jóskára hivatkozott, csomó dol­got elhárított, nem is tekintett létezőnek.” Amikor tavaly októ­berben egy írásunkban szóvá tettük ennek a jóskázásnak a hamari felbukkanását a jáno- sozás, meg a kárcsizás után, akkor... Nos, akkor mi is learathat­tunk egy csinoska vi­hart, mert hiszen sze­let vetettünk némelyek szerint, olyasmit állít­va, ami nincsen, amit pusztán mi találtunk ki... Nos, bevalljuk, ezért elégtétel az, amit Cs. M. tapasztalataként olvashattunk, s ami aligha vitatható, ille­tékes körből szárma­zik. Véleményünk iga- zolódása elégtétel, ám az, hogy a jóskázók továbbra is sokasod­nak, szomorú és saj­nálatos. Ezért akkor le­hetnénk igazán elége­dettek, ha igazunk ér­vényét vesztené: a jóskázókat a Jóskák le­szoktatnák a jóskázás- ról. KLIENS AZ ELNÖK MAJD MEGÜZENI JELÖLTJE NEVÉT A jövőben politikával foglalkozna az érdi lelkész? Dr. Schmidt Géza márciusi lemondása óta folynak az izgatott találgatások, vajon ki lesz az utód, ki lesz Pest megye közgyűlésének alelnöke. Ügy tűnik, nincs messze az idő, amikor mindezt megtudjuk, hiszen a hétfői köz­gyűlés első napirendi pontja szerint végre alelnököt választanak majd. Az előkészítő bizottság néhány tagjától arról érdek­lődtünk, hol tart az előkészítési munka, kik a szóba jöhető jelöltek. Csáti Sándor ráckevei küldött, a bizottság szó­szólója elmondta, hogy hár­man kerültek szóba. Bányai Judit tanácsnok, a gazdasági bizottság elnöke, Valkay György volt megyei tanácselnök-helyettes és Takács István érdi refor­mátus lelkész. Bár az elő­készítő bizottság Bányai Juditot tartja legalkalma­sabbnak — nyolcán sza­vaztak mellette —, ez nem jelenti azt, hogy a közgyű­lés őt választja majd meg. Elképzelhető, hogy a másik két jelölt valamelyike fut be. ü Mi szól mellettük? — Valkay úr javára a nagy gyakorlat írható, míg Takács úr pedig . . . Talán annyi, hogy vállalná. Most végez a jogi egyetemen, le­het, hogy pályamódosítást tervez. Nem tudom. Ö az érdi körzet jelöltje, talán őket kellene megkérdezni. Az érdi körzetet Kum­mer János, sóskúti polgár- mester képviseli az előké­szítő bizottságban, hozzá fordultunk tehát további kérdéseinkkel. Q Az előkészítő bizott­ság kit támogat a három szóba került képviselő kö­zül? — Még nem tudjuk, mi­vel abban állapodtunk meg, hogy dr. Inczédy Já­nos elnök úr elképzeléseit fogjuk támogatni. Hiszen ő tudja, milyen feladato­kat kíván a helyettesére bízni, és hogy kivel tudna legjobban együtt dolgozni. Mi pedig akkor tudjuk őt leginkább segíteni, ha az általa megnevezett jelöltet támogatjuk. E! Tehát Inczédy úr dönt majd ebben a kérdésben? — Nem, a képviselők, titkos szavazással. Mi csu­pán közvetítjük elképzelé­sét a küldötteknek körtele­fonon. vagy a közgyűlés előtti percekben próbálunk beszélni velük. Ki az elnök úr je­löltje? — Még nem nevezte meg, de a három javaslatot elfogadta. Elképzelhető, hogy hármójuk közül ne­vez meg valakit, de. az is lehet, hogy egy negyedik nevet mond majd. Mi rá­bízzuk a döntést, és azt tá­mogatjuk, akit ő mond. H S ha hétfői nem dönt az elnök úr? — A mi körzetünk je­löltje természetesen Takács István, az érdi képviselő. gfg Mi sz.ól mellette, azon kívül, hogy at önök körze­tében lakik? — Igen sokrétű ember, most diplomázik a jogi egyetemen, úgy vélem, azt tervezi, hogy a jövőben po­litikával foglalkozna. Emel­lett református lelkész, igen jók a kapcsolatai. IS A másik két személy sokat tett eddig a me­gyéért. Bányai tanácsnok asszony hihetetlen intenzi­tással dolgozott a megye költségvetésén, Valkay úr pedig hosszú ideig tanács­elnök-helyettes volt Pest megyében. S mit tett Ta­kács István a régióért? — Semmit, de iljren mér­cét nem is lehet felállítani. Hiszen ugyanezt a kérdést akkor is fel lehetett volna tenni, amikor Inczédy úr­ra voksoltunk. Meg lehetne kérdezni: ő mit tett, amiért elnökké választottuk? Ta­kács Istvánnak mint kép­viselőnek talán nem voltak olyan lehetőségei, mint a másik két jelöltnek, talán nem kapott feladatokat. Ugyanakkor azt hiszem, a másik két jelölt közül toktól kértek támogatást, de nem adtak választ ar­ra, hogyan tudják elhelyez­ni, illetve a helikopterhez szállítani a betegeket. To­vábbá azt, hogy furcsa kft.-ik vannak, nagy össze­geket fordítottak az elnöki iroda berendezésére, nincs olyan orvosuk, aki mentő szakképzettséggel rendel­kezik, s hogy menekülnek tőlük az alkalmazottak. Mármost az a furcsa helyzet állt elő, hogy mind­ezen kifogásolt állítások­ban igazat adott a Legfel­sőbb Bíróság az Esti Hír­lapnak, azaz cáfolta a Ko- zenkay úr lapunkban is napvilágot látott kijelenté­seit, vádjainak igaz vol­tát. Magyarán: Vagy a bí­rák tévednek, vagy Kozen- hay úr nem mondott igazat. • Mi a véleménye? — kér- deztük a legilletékesebbtől, tőle magától. — Talán meg kellene nézni először az ítélet in­doklását, ezt még nem kaptam meg. Másfelől azt tudom mondani: győzött a törvény. De ez nem jelenti azt, hogy S. Boda tisztes­ségesebb ember lett. Az ítélet valótlan adatokon és részben valótlan vallomá­sokon alapult, úgyhogy törvényességi óvás követ­kezik, mert ami itt történt, az abszurdum. Gyalázat. 9 Tehát ön szerint a bíró­ság ítélete téves? — Nem. A bíróság ítélete törvényes ... © De az ítéletből az kö­vetkezik, hogy ön nem mondott igazat. . . — ... Illetve itt annyi történt, hogy az Aeroca- ritasnak egyetlen tanúját sem szólaltatták meg, csak én voltam jelen a második tárgyaláson. Egyáltalán: ami történt, úgy érzem, az a demokrácia sárba tiprása. • Amennyiben? — Ez külső beavatkozás volt egy törvényesen léte­ző szervezet belső ügyei­be az Esti Hírlap részéről. Nyilvánvaló, hogy a bíró­ság, a részben valótlan ada­tokat tartalmazó vallomá­sok alapján döntött úgy, ahogy. Nem tudok mást mondani: bízom benne, hogy a törvényességi óvás­nak helyt adnak. Folya­matban van még egy bün­tetőeljárás rágalmazás miatt, és egy per személyi­ségi jogok megsértése miatt is. « • Ha ezt a pert elvesz­tette, nem tart attól, hogy a további, az üggyel kapcso­latos perekben is alulma­rad? — Nem, nem következ­nek automatikusan egy­másból a perek. Ami tör­tént, nem más, mint három­négy ember kisded játéka. Mert egy hatalomátvételi kísérlet nem sikerült, meg­próbálták erkölcsileg tönk­retenni az Aerocaritas!. Az előbb említett emberek jöt­tek el tanúskodni. Nagyon- nagyon remélem, hogy a törvényességi óvás során ez ki fog derülni, meg az is, hogy nem felelnek meg a valóságnak azok az adatok, amelyeket ők szolgáltattak. © Mégis: ha mindhárom perét elveszti, miből fize­tik a perköltséget? — Három felperes van, az Aerocaritas Egyesü­let, az Aerocaritas Alapít­vány és én. Nyilván há­romfelé oszlik a perkölt­ség... • Tehát végül, ha kell, az adomány okbó 1 fizetnek ? — Kérem szépen, ezt így is be lehet állítani. De én azt mondanám, hogy nem­csak adományok vannak, hanem tagdíjak és vállal­kozási jövedelmek, azokból is... ★ Van-e helye további jog­orvoslatnak a Legfelsőbb Bíróság döntése után? — kérdeztük a szakembertől, dr. Kerekes Györgyitől, a Best Megyei Bíróság bün­tető elnökhelyettesétől. — A jogszabályok szerint a másodfokú jogerős bírósá­gi határozat ellen nincs harmadfokú eljárás, azaz csak egyszer lehet felleb­bezni. Ellenben törvé­nyességi óvás iránti kére­lemmel lehet még fordulni az illetékesekhez; ebben az esetben a Legfelsőbb Bíró­ság elnökségi tanácsához. Vasvári G. Pál egyik sem való az elnök úr mellé. A jó aleinöknek alá­zatot kell mutatnia az el­nök iránt, márpedig érzé­sem szerint ez az alázat a másik két jelöltből hiány­zik. ■ Ön tehát személy sze­rint Takács úrnak druk­kol? — Nem, hanem Inczédy úrnak. Kívánom, hogy áll­jon mellé olyan ember, aki őt segítené. ■ Még akkor is, ha In­czédy úr jelöltje esetleg nem Takács úr lesz? — Még akkor is, és azt hiszem, ezt maga Takács úr is megértené, és elfo­gadná. H Mikor értesíti önö­ket Inczédy úr arról, hogy ő kit akar aleinöknek? — Az elnök úr most Olaszországban nyaral, és csak péntek este érkezik haza. Feltehetőleg szomba­ton vagy vasárnap meg­küldi nekünk jelöltje ne­vét, gondolom táviratilag, hiszen azt akár vasárnap este is kikézbesítik. Megkérdeztük Osvay Andrást is, aki a szentend­rei körzet küldötteként, szintén az előkészítő bizott­ság tagja. — Véleményem szerint a három felmerült név kö­zül Bányai Judit és Takács István között fog eldőlni a megmérettetés. Hogy milyenek az esé­lyek? Osvay úr azt vála­szolta: kétségkívül Bányai Judit a szebb, de hogy ki az esélyesebb, azt igazán nem tudja megmondani. Szegő Krisztina Két igen, egy nem Bizottsági viták a kárpótlási törvényről Kiegyensúlyozott, konst­ruktív légkörben vitatta meg a kárpótlási törvény módosító indítványait ked­den megtartott ülésén az Országgyűlés három tes­tületé. Az alkotmányügyi, a gazdasági és a költségve­tési bizottságnak az Al­kotmánybíróság álltai ki­fogásolt törvényszakaszo­kat érintő főbb mint fél­száz módosító indítvány ügyében kellett állást fog­lalnia. Elsőként több elvi jelen­tőségű kérdésről dön­töttek a bizottsági ta­gok. így például mindhá­rom bizottság egyetértett azzal, hogy a termőfölde­ket értékesítsék a kárpót­lásra jogosullak részére, Kónya Imre MDF-frakció- vezető hangsúlyozta: ezzel a módszerrel a földkár­pótlásnál is piaci eleme­ket építenek be. miáltal áthidalható az a korábbi alkotmányos probléma, hogy az egyes tulajdonfaj­ták esetében eltérő kárpót­lási mértékeket, meg­oldásokat alkalmaztak. Ugyancsak az elvi jellegű döntések sorában mind­három bizottság elvetette, hogy a kárpótlási jegyek átválthatóak legyenek pénzre. Elutasították azo­kat a módosító indítvá­nyokat is, amelyek a kár­pótlás mértékének emelé­sére vonatkoztak. Az egyes módosító in­dítványokat sorra véve a bizottságok Kónya Imre javaslatát fogadták el a törvény címére vonafcko­A tárgyalások egyelőre szünetelnek Laktanyából inkubátorház (Folytatás az 1. oldalról.) zatelepültek lakásgondjá­nak megoldását. Másrészt a magyar igények így kez­dődnek: 29 milliárd forin­tot a szovjet követelésből eleve nem tudunk elfogad­ni, mert nem használha­tóak az ebben az értékben nekünk felszámítani pró­bált létesítmények, s 14 milliárdra rúg az állag- megóvás elmaradása miatti veszteség is. Ezen kívül 60 milliárd forint körüli kör­nyezeti és egyéb károkkal számolunk, ezen felül van, amit még a műemlékek — közöttük a gödöllői Gras- salkovich-kastély — hely­reállítására, továbbá rekul­tivációra kell elkölteni. — Magyarországon — a követségi dolgozókat leszá­mítva — hivatalosan, szol­gálati útlevéllel mindössze húsz, a két ország közötti egyezmény alapján tanuló szovjet hallgató katona maradt a Zrínyi Katonai Főiskolán — felelt egy kér­désre Keleti György ezre­des, szóvivő, hangsúlyozva, bár érkeztek jelzések itt maradt katonákról (mint azokról is, akikről tegnapi lapunkban írtunk, s akiket Kerepestarcsán helyeztek el, míg hazajutnak), ám hi­ba lenne kereső akciókkal zaklatni a békés turistákat, az ismerőseikhez látogató­ba, civilként, turistaként visszatérő itt szolgáltakat — hangsúlyozta Keleti ez­redes. Megkérdeztük azt is: mi lesz a még tisztázatlan sor­sú Pest megyében levő szovjet katonai létesítmé­nyek sorsa. Halász Csaba mérnök-ezredes az ingatla­nok átvételével, értékesíté­sével, további hasznosításá­val megbízott referens mondotta el: — Nem megyénként, ha­nem a kivonulás sorrendjé­ben döntöttek ezekről az ingatlanokról, az önkor­mányzatok bevonásával. A legutóbbi júniusi kormány­ülésen született döntés még nem kapott nyilvánosságot, nem jelent meg a Magyar Közlönyben, s ez három Pest megyei létesítményt is érint. A tököli repülőtér a Magyar Honvédség keze­lésébe kerül, akárcsak a szigetszentmiklósi és szi­getújfalui irányító állomá­sok. A lakótelep 80 lakása, iskolája, orvosi rendelője, óvodája, postája, szociális otthona, s a vállalkozók in­kubátorháza, amit ottani épületből alakítanak ki, az önkormányzaté lesz, s egy épületet megkap itt a Mál­tai Szeretetszolgálat Is. Szentendrén nemzeti egész­ségmegőrzési és rákellenes központ lesz, Kiskunlachá- zán pedig négy épület az önkormányzaté, a repülő­térről még nem döntöttek, a többi épület gazdasági hasznosításra kerül. V. G. P. zóan. Eszerint kimarad a jogszabály megnevezésé­ből az Alkotmánybíróság által kifogásolt időhatár. Az új címtervezet: Tör­vény „a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampol­gárok tulajdonában igaz­ságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról”. Annak érdekében, hogy biztosítsák a termőföld­ben történő kárpótlást, a szövetkezet — vagy jog­utódja — köteles kijelöl­ni azt a földterületet, ame­lyet az érintett jogszabá­lyok alapján szerzett meg. Á kijelölést megelőzően azonban földalapot kell képezni a szövetkezeti ta­gok és alkalmazottak föld­höz juttatása érdekében. Ennek nagyságát úgy kell meghatározni, hogy a ta­goknak 30, az alkalmazot­taknak 20 aranykorona-ér­tékű termőföld jusson. Heves vita után a bizott­ságok elfogadták a kikö­tést, hogy az így keletkező földalap aranykorona-érté­ke nem haladhatja meg a szövetkezeti és állami gaz­dasági földek aranykoro­na-értékének felét. Élénk vita bontakozott ki az új intézményként a törvénybe javasolt árverés körül. Sokan kifogásol­ták, hogy nem kellően részletesek az erre Vonat­kozó rendelkezések, ami előreláthatólag sok vita okozója lesz. A törvény- előkészítők azzal védekez­tek, hogy a ma még ho­mályos részleteket a tör­vényhez kapcsolódó végre­hajtási utasítás rendezi. Konszenzus alakult ki abban, hogy a földek árverezésében csak a kár­pótlási jeggyel rendelke­ző, kárpótlásra jogosult vásárlók vehessenek részt, A bizottságok egyetértet­tek abban is, hogy az ár­verés résztvevői az egy aranykoronának megfele­lő forintértékre licitálja­nak. A kikiáltási ár 3 ezer forint aranykoronánként. Ha nincs érdeklődő, az ár legfeljebb az aranykoro­nánkéul 500 forintig csök­kenthető. A törvény — a bizottságok jóváhagyásá­val — öt évre szóló mű­velési kötelezettséget írna elő. A rendelkezés meg­szegőivel szemben súlyos szankciót, kártalanítás nél­küli államosítást és árve­rezést helyez kilátásba a tervezet. A bizottságok támogat­ták azt a módosító indít­ványt, hogy a kárpótlásra jogosultak fizetőeszközként használhassák kárpótlási jegyeiket az állami tulaj­donú, illetve a törvény kihirdetése után az állam tulajdonából az önkor­mányzat tulajdonában in­gyenesen kerülő lakások megvásárlásához. Az alkotmányügyi és a gazdasági bizottság egé­szében, a megszavazott módosító indítványokkal egyetemben elfogadható­nak ítélte a kárpótlási tör­vényt. A költségvetési bi­zottság szoros, 8-8 ará­nyú szavazással nem tá­mogatta a törvény egészét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom