Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-26 / 148. szám
A társadalom akarata ellenére nem lehet iskolaváltás Beszélgetés Andrásfaliy Bertalan művelődési és közoktatási miniszterrel \ Feszültségekkel terhes tanévet hagyott maga mögött ^ közoktatásunk az idén. Iskolaigazgatókkal szemben bi- ^ zalmatlansági indítványokkal indult a szeptember; isko- laszékek születtek és múltak ki, a szülök rajtuk keresz- ^ tül fejezték ki elégedetlenségüket; csoportösszevonások, | elbocsátások, a béremelés kifizetésének elmaradása kap- | csán egymás ellenségeivé váltak pedagógusok és önkor- X mányzatok; volt pedagógussztrájk és volt diáklázadás § a tanév végén. — POSTABONTÁSÉ— wmmmwmm várjuk leveleiket, címünk: Budapest, pf.: 311 -1446 hbomb Közben viták kereszttüzébe került a hitoktatás, a nyelvoktatás, a nemzeti alaptanterv, a vizsgarendszer, az oktatás finaszírozá- sa; számháború folyt az iskolaszerkezet átalakítása körül: 8+4-es, 4+8-as, 6+6-os legyen-e a jövő iskolája? Elkészült a közoktatási törvénytervezet egy koncepciója, amely újabb viták forrása lett. Kimaradt belőle a szakképzés, az óvoda, a napközi otthon; máig vita tárgya a pedagógusok státusa... • Miniszter úr! ön miket emelne ki a most véget ért tanév eseményei közül? Vannak-e biztató fejlemények, amelyek a közoktatás megújításának tartópillérei lehetnek? •— A közoktatás átalakítása nagyon lassú folyamat azokban az országokban is, amelyekben szerves fejlődés zajlik, és nincsenek megterhelve pénzügyi, finanszírozási nehézségekkel, a piacgazdaságra való átállás, egy korábbi gazdasági struktúra szétesésének gondjaival. Amit kiemelnék: a magyar társadalom az elmúlt években óriási változáson ment keresztül anélkül, hogy robbanásra került volna sor. Rendkívül sok egyeztetésbe, tűzoltó munkába került, hogy a tárca meg tudta őrizni az iskolák működőképességét. — Biztató fejlemény, hogy lényegében — ha nem is mindenütt és nem is teljesen — leépült, megsemmisült az ideológiai irányítás, ami működésképtelenné tette az iskolát. Nincs ideológiai elvárás az iskolákkal szemben a kormányzat részéről, amely egyszer és mindenkorra lemondott arról, hogy embereket a meggyőződésük ellenére taníttasson. Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Sokan keresztény kurzusról beszélnek... — ... és arra gondolnak, hogy a kormány kizárólagossá tehet egy keresztény, éppenséggel katolikus világnézetet, és ehhez próbálja idomítani nemcsak az egyházi, hanem az állami iskolákat is. Én erről a helyről kijelentem: ilven keresztény kurzus-veszély nincs. Természetesen itt- ott megszólalhatnak szélsőséges hangok, megszólaltak a hitoktatás kérdésénél is. Ha nem is mindenhol teljes megelégedésre, de nagyobb súrlódások nélkül megvalósult, és sehol sem alakult ki olyan helyzet, amely veszélyeztette volna az egyén lelkiismereti szabadságát akár az egyik, akár a másik oldalon. Nem lesz keresztény kurzus az egyházi iskolák visszaállításánál sem. Az önkormányzatok, az egyházak, a helyi társadalom megegyezése a biztosíték arra, hogy itt sem történhetnek visz- szaélések. A társadalom akarata ellenére nem lehet iskolaváltás. • Kié az iskola? Az álla- mé, az önkormányzatoké, a szülőké, a gyerekeké, a pedagógusoké? Ki finanszírozza? Milyen elvek alapján? — A társadalomé. Tér- mészetesen az állam fogja össze, működteti a társadalmat, de nem különülhet el tőle. És természetesen az 4 t£írlan iskolát működtetniük kell azoknak is, akik az iskolába járatják a gyerekeiket, hiszen a személytelen állam teljesen soha nem vállalhatja át az iskolák fenntartását, jellegük meghatározását. Az iskola nem egy állami hivatal, hanem szolgáltatás, kicsit alkalmazkodnia kell a helyi közösséghez, támaszkodnia kell a helyi társadalomra. Az önkormányzatok még nem látják tisztán, hogy mi az ő feladatuk, hogy menynyire fontos számukra az oktatás. De ez vonatkozik az államháztartásra is. Ám ha az állam teljes egészében rendelkezne is azokkal az eszközökkel, amelyekkel az iskoláztatást fenntartja, akkor is indokoltnak látszik, hogy némi felelősség az önkormányzatokra háruljon. Mindenki azt tekinti magáénak, amiért áldozatot hoz. Más kérdés az, hogy a központi költségvetés milyen mértékben veszi ki részét az iskola fenntartásából. Egyet tisztázni kell: ha a költségvetés fizeti is az iskolát, azt csak az adófizetők pénzéből teheti. • A lehetőségekben, a szándékokban és a tettekben óriási különbségek vannak. Az önkormányzatokra gondolok. — Ezért tartom igazságtalannak, hogy egyenlősdit játsszunk ott, ahol eleve nincs egyenlőség. De abban sincs igazság, hogy vannak közösségek, amelyek áldoznak az iskolára, és vannak, amelyeknek ez nem szívügyük. Azt hiszem, a jövőben a törvénykezést úgy kell módosítani, hogy világosabban átlátható legyen az állam szerepe az iskolák fenntartásában. Sokan bírálják a fejkvótarendszert, amely a gyerekek száma szerint osztja a költségvetés iskolákra fordítható részét. Ez rendkívül hátrányosan érinti a kis létszámú iskolákat, és arra biztatja az önkormányzatokat, hogy osztályokat vonjanak össze, mert ezzel pedagógusokat tudnak megspórolni. Ezt a normatívát úgy kell módosítanunk, hogy a csoportok számát is védjük. • A pedagógusbér szintén jelentős mértékben az önkormányzati szándék függvénye. Emiatt sztrájkoltak a töltéstavi pedagógusok. — A megoldás módja az lehetne, hogy a pedagógusok is közszolgálati dolgozóknak számítódjanak, akiknek a bére az államtól függ. A szakképzettséget, a szolgálati időt és a munka minőségét mérlegelve egységesen fizetnénk a pedagógusokat. Efet természetesen a Parlamentnek kell elfogadnia. — Sajnos a társadalmi közhangulat eléggé gyerekellenes, ergo, iskolaellenes is. De ez nemcsak az iskolákkal kapcsolatban mutatkozik meg, hanem az abortuszokban, a válásokban, az állami gondozottak óriási számában is. Az emberek nem gondolnak arra, hogy egy életre megsérülnek a gyerekek. • Másfelől ádáz verseny folyik a jobb iskolákért. Az előnyösebb helyzetben élő szülők kisajátíthatnak maguknak iskolákat, sőt iskolatípusokat, fokozatokat. Mi lesz a lemaradókkal? Az esélyegyenlőség elvét végképp elvetettük? — A társadalmi egyenlőtlenségeket teljesen felszámolni nem lehet, de jaj annak a társadalomnak, amelyik nem küzd ellene. Üj ösztöndíjrendszeren gondolkozunk, az összeget az a terület kapná meg, ahonnan a gyerekek iskolába járnak. Helyben döntsék el, kinek adnak ösztöndíjat; így ki lehetne egyenlíteni a területi különbségeket, hiszen vannak az országnak olyan részei, ahonnan nagyon kevesen tanulnak tovább. És több alapítványra lenne szükség a szegény és tehetséges diákok felkarolására. • Ila teriileli hátrányokról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a/, aprófalvakat, amelyek iskoláit körzetesítették, és a tanítóval az utolsó értelmiségi költözőit el a faluból, nesznek-e ismét iskolák a kis falvakban? A megmaradtak kapnak-e elég figyelmet, segítséget? — Erre külön összeget próbálunk elkülöníteni, hogy visszaállítsuk az aprófalvakban az iskolákat, még ha osztatlan iskolát is, de ennek is megvannak az előnyei. Nagy probléma az épületek elpusztulása, és az, hogy lesz-e ezekben az iskolákban pedagógus. Az biztos: iskola nélkül nem élhet tovább a falu, mert az olyan falu, amelyikben nincs iskola, előbb- utóbb elpusztul. • A munkanélküliség a kis falvakat érte el először. On többször beszélt már az ifjúsági munkanélküliségről . .. — Legalább tizenhat éves korig szeretnénk kötelezővé tenni azoknak a fiataloknak az oktatását, akik nem tanulnak tovább a nyolc osztály elvégzése után. Ez összefügg az iskolaszerkezet kérdésével. A most készülő törvény megnyitja az utat a különböző iskolaszerkezetek előtt. Nem adunk központi előírást, amely megkötné, formálissá tenné a választást. Sem a 8-j-4-es, sem a 4+8-as, sem a 6+6- os szerkezetet nem lehet elrendelni. • Végül: mit tart a legfontosabbnak a közoktatás megújításában? — Mindenképpen vissza kell állítani a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülését! A kultúra helyzetét az államháztartásban meg kell erősíteni! Nem tartható, hogy a finanszírozásban továbbra is a maradékelv érvényesüljön. Miksa Lajos Vácott rendezték meg június 22. és 25. között az V. országos zeneiskolai gitárversenyt. A Bartók Béla Állami Zeneiskolában négy korcsoportban versengtek a leendő gitárművészek, akik közül a zsűri kiválasztotta és jutalmazta a legjobbakat. Az ország különböző tájairól fiatalok megpróbálták tudásuk legjavát adni. Ha nem is kapott valaki oklevelet, mégis gazdagabb lett. Gazdagabb egy élménnyel, s emellett megtanult olyan műveket, amelyek a kötelező programban szerepeltek. A zsűri döntött, s ünnepélyes keretek között került sor a díjak, különdí- jak átadására. Előtte azonban a bírálóbizottság elnöke. Kovács Barna gitárművész, a salzburgi Mozarteum professzora kapott szót. A köszönet mellett — mely a szervezőknek, Vác városának Irigylésre méltó Kevés szülőnek adatik meg, hogy nyolc éven át ugyanaz a pedagógus nevelje, tanítsa fiát, lányát. Bennünket ez a ritka szerencse ért. A betűvetésre, az olvasásra, a számolásra Csilla néni tanította gyerekeinket, s irányította az általános iskola befejezése után képességeiknek, egyéniségüknek megfelelően a továbbtanulásra. Nála nemcsak az óra, a tanítás volt a fontos — mindig mellettük állt. Egyre többre törekedve, beléjük nevelte az igényességet. Személyes példát adott, amikor a tanítóképző után a tanári képesítést is megszerezte, így maradhatott velük nyolc éven át — együtt az osztállyal. Megszokták a pontosságot, s rádöbbentek: az észszerű tervezés elősegítheti, megkönnyítheti céljaik elérését. A magunk mögött hagyott nyolc év minden percét, élményét szeretnénk megköszönni Rátóczi Csilla tanárnőnek. Nem feledve a sok gondoskodást, sze- rotetet, amit tőle kaptunk. S kívánjuk, hogy valamennyi iskolában ilyen pedagógusok tanítsanak, neveljenek. Árpád Fejedelem Általános Iskola VIII./Z osztály tanulói és a szülök Üllő Bérelt hajóval Az elmúlt évek adatai szerint Magyarországon 28 ezer 600 gyerekről gondoskodik az állam. Közülük mintegy 8 ezer 800-a.n nevelőszülők családjába kerültek. Ez a gyerekek huszonnyolc százaléka. Pest megyében a 2 ezer 300 állami gondozottból 43,6 százalék nevelőszülőknél él. Az Educom Nevelőközösség a nevelőszülőket és a náluk lévő gyerekeket fogja össze megalakulása, 1985 óta. Szervezője és vezetője Béae Béla, aki évek óta nevelőszülő, s néhány hónapja a Népjóléti Minisztérium család-, gyermek- és ifjúságvédelmi szólt — emlékezett e mozgalom elindítója, volt tanítványára, a nemrég elhunyt Szendrei Karper Lászlóra. Ö már nincs köztünk, ám amit elkezdett, folytatódik. — A tény. hogy versenyzőnk, a fiataloknak Impulzust ad s a zenei életünknek használ — fejtette ki Kovács professzor. Az V. országos zeneiskolai gitárverseny győztesei: Az I. korcsoportban első Kékes Kata. (Szekszárdi, második Hemző Krisztián (Budapest XIX.), harmadik Horvai Zsuzsanna (Mohács). E korcsoportból kü- löndíjat kaptak: Mester Dániel (Bp. XIII.) Soós Lilla (Bp. III ), Ballabás Aliz (Szekszárd), Léhy Dóra (Bp. VII.), és Horvai Zsuzsanna, a kortárs mű színvonalas előadásáért. A II. korcsoportban első lett Oroszi Cecília (Szekszárd), második Grünosztályának vezetője. Az Educom életében immár hagyományos hajókirándulást minden évben megszervezik. Az idén június elsején huszonöt család mintegy kétszáz gyerekkel indult el a kibérelt hajón. Jöttek a családok kettő- négy, vagy öt-tíz gyerekkel, Komáromból, Budapestről, Ceglédről, Mogyoródról, Érdről, Százhalombattáról ... Az idei úti cél Visegrád volt. A Mogyoró-hegyen volt közös játék, foci, napozás — a kirándulók másik csoportja pedig felkereste az Educom visegrádi raktárát, ahol ruhát, játékot válogathatott. Külön holland kamion érkezeti; ezért megpakolva Visegrádra. Hazafelé a hajón a gyerekek öröme, felszabadult nevetése, miközben csereberélték az újonnan szerzett játékaikat — feledhetetlen - élmény mindany- nyiunk számára ... Vincze Dezsőné Százhalombatta Fejet hajtok Mindannyiunk megnyugvására átgördült Csapon az utolsó szerelvény, amely hazavitte a szovjet katonákat Magyarországról. Mind a búcsúzók, mind a búcsúztatók szívében különös, vegyes érzelmek vihara kavaroghatott. Ezeknek a katonáknak a nagyszülei, szülei felszabadítóként jöttek, vérüket hullatva hadakoztak a fasiszta seregekkel. Majd akaratuk ellenére, „magyar felkérésre” és szovjet parancsra magyarok vérét ontották 1956-ban. Aztán beterelték katonáinkat Csehszlovákiába, hogy ,.rendet csináljanak” Prágában, Pozsonyban. Hogy miben tévedtek ezek a katonák? Egy szellemes viccel összegezhető. „Gorbacsov megkérdezi a török államfőt, miként sikerült a török seregnek 150 évig itt maradni — amikor nekik 40 év után ki kellett vonulni? A török államfő három pontban foglalta össze válaszát: 1. Annak idején csellel foglaltuk el Budát, s e napot nem tetwald Szabolcs (Bp. III.), harmadik díjat nem osztottak. Különdíjat kapott Kelemen Györgyi (Dunakeszi), Dobó Krisztina (Bp XXII ), Szűcsi Balázs (Bp. VI.). A III. korcsoportban első díjat kapott Rácz Gergő (Bp. XVIII), másodikat Solymáry Róbert (Bp. VII. ), harmadikat Sztrókay Judit (Bp. I.) és szintén harmadikat Ortutay Romold (Bp. V.). Különdíjas ebben a csoportban Solymáry Róbert (Bp. VII.). A IV. korcsoportban kiemelt I. díjat Is osztottak. A polgármester díját ezen kívül Lőrincziné Morvay Éva gitárművésznek adták, míg a zsűri tagjainak kü- löndíját Mester Sándor (Bp. XIII.) érdemelte ki. E kategóriában első lett Schweigen Krisztián (Bp. VIII. ), második Rák Béla (Bp. III.), harmadik Solymári Tímea (Bp. I.). Különdíjat Rák Béla kapott. A Magyar Zene és Táncművészek Szakszervezete különdíját az eredményes felkészítő munkáért Nagy Erzsébet (Bp. XIII.) és Környei Miklós (Szekszárd) tanárok kapták. (halász) tűk a magyarok nemzeti ünnepévé. Magunk között is csak szolidan ünnepeltünk... 2. Nem tettük kötelezővé a török nyelv tanítását, mi tanultunk meg magyarul írni-olvasni, beszélni, így könnyebben behajthattuk a hadisarcot. 3. A szultán parancsára soha sem hangoztattuk: ideiglenesen tartózkodunk Magyarországon. Magunk között úgy gondoltuk: maradunk, míg ki nem vernek, de tovább nem! Gorbacsov megjegyezte: minő bölcsesség, kár, hogy erre negyven évig nem jöttünk rá.” De félre a tréfával. Ne feledjük azt a sok katonát, akinek csontjai magyar földben porladnak. Azt a sok szenvedést, amit a „vágóhídra” hurcolt katonák átéltek, míg keblükre ölelhették az Elbánál az amerikai katonát. Sokan vannak most e hazában, akik csak rosszat mondanak az oroszokról, rémtörténeteket általánosítanak. Jómagam nem teszem, fejet hajtok azok előtt, akik életüket áldozták hazánkért, legyen az német, orosz, román vagy amerikai. Hiszen engem is bedobtak egy értelmetlen háború örvényébe — tudom, mi a katona sorsa, mi a szenvedés. Göncz Árpád és Antall József egyértelműen fejezte ki mindazt, ami- a búcsú órájához illik. Annyival toldanám meg: sok szerencsét, katonák, legyetek ti is oly szabadok hazátokban, mint mi leszünk, ha legyűrjük az irdatlan nehézségeket. Sik István Gödöllő paradicsom Hölgyek jelzik, hogy a pucér nők látványát megunták. Jobban szeretnék, ha az újságokban, így a mienkben is, inkább a nu- dizó férfiakról készült fotókkal találkoznának. Mert szerintük Délegyházán, a tavaknál s az Omszkinál sok ismerőst kaphatnának a fotósok lencsevégre — ha akarnának. Mert a napimádók között férfiak ugyancsak szép számmal akadnak. S nem is a legfiatalabbak között. ★ Pest megye legkülönbözőbb településein bányatavaknál, vizek partján a pucérok paradicsomára bukkan az ember. Sokan nem átallanak a strandokon is meztelen mellekkel mutatkozni. Irul-pirul az ember, ahova csak néz. S nem elég, hogy tisztességben eltöltött negyven év után már a strandot is kerülni kell a férjemmel: most az önök újságjában szintén előkerültek a pucér hölgyek. Legutóbb egy számot eldugtam a fiúk elől. Nem meztelenkedni kell, hanem dolgozni. Maguknak meg a dolgos emberekről írni. A pucérokat pedig sorsukra hagyni. ★ Szerkesztői megjegyzés: (ma két megnyilvánulás azon vélemények közül, amelyek a meztelen napfürdőzőkről szólnak, a fotók közléséhez kapcsolódnak. Kérjük olvasóinkat, juttassák el észrevételüket szerkesztőségünkbe. Szabad-e, lehet-e kánikulában lencsevégre kapni a nudistákat? Látványuk a lapban közszeméremé éir lő? Leendő gitárművészek váci versengése 1
