Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-06 / 131. szám

Szlovénia kiválása Hosszabb folyamat Szlovénia eredetileg jú­nius 26-ra tervezett kivá­lása Jugoszláviából hosz- szabb idő alatt fog meg­valósulni, nem pedig azon­nali hatállyal. A szlovén kormány eme új álláspont­járól szerdán a ljubljanai parlamentben Dusán Sesok szlovén pénzügyminiszter tájékoztatta a képviselőket. Közölte még: június 26. után nem lesz rögtön szlo­vén pénz, és egyelőre to­vábbra is jugoszláv útlevél­lel kell majd utazniuk. Sesok szavaiból az is ki­derült: a június végi idő­pontban a szövetségi had­sereg kivonása sem fog megkezdődni, és a Horvát­országgal közös határt is csak később jelölik ki. Az önálló új pénz devizafe­dezet hiányában egyelőre páncélszekrényekben ma­rad, saját valutára a szlo­vének csupán egy év múl­va számíthatnak. A Columbia startja Az amerikai Columbia űrrepülőgép négy férfi és három női űrhajóssal a fe­délzetén szerdán délután, közép-európai idő szerint fél négy előtt öt perccel felszállt a floridai kilövő­állomásról. Két hét leforgása alatt ez volt a harmadik vissza­számlálás, az előző kettőt műszaki problémák miatt le kellett állítani. A szer­dai indítást is 84 perccel elhalasztották az eget elbo­rító viharfelhők miatt. Az űrrepülőgép 29 kísérleti patkányt és 2470 parányi medúzát is szállít: az űr­hajósok azt vizsgálják majd, hogyan viselkednek a súlytalanság állapotában. A hét asztronauta, köz­tük három orvos és egy biológus, számos kísérletet végez önmagán is a kilenc- napos űrutazás során. ÚUabb izraeli légitámadás Mindent támadni, ami fenyeget Az izraeli légierő gépei szerdára virradóra ismét bombázták a dél-libanoni Szidón kikötőváros környé­két. A támadás ez alkalom­mal a Népi Front Pál esz ti- > na Felszabadításáért— Fő­parancsnokság elnevezésű radikális gerillacsoport egyik támaszpontja ellen irányult. Az első jelentések áldozatokról nem tesznek •említést. / A támadást megelőzően az izraeli gépek kis ma­gasságban elrepültek a Szi- dóntól délre fekvő Tir tér­sége fölött, s a Rasidija pa­lesztin menekülttábor lég­védelmi ágyúi tüzet nyi­tottak rájuk. Negyvennyolc órán belül ez volt az izraeli légierő harmadik támadása; az előző kettőnek legkevesebb 15 halálos áldozata és hat­vannál több sebesültje volt. Szemtanúk szerint ez a bombázássorozat a leghe­vesebb volt azóta, hogy Izrael 1982-ben megtá­madta Dél-Libanont. Az akciók nyomán ked­den riadókészültségbe he­lyezték a dél-libanoni pa­lesztin egységeket és a he­lyi milíciákat is. Palesztin források szerint a PFSZ vezetői attól tartanak, hogy a sorozatos bombázás egy nagyarányú izraeli támadás előkészítése. Mose Arensz izraeli vé­delmi miniszter szerdán ér­tésre adta, hogy Dél-Liba- non kétnapos bombázása figyelmeztetés volt Szíria számára, amely szerinte Li­banonban az izraeli határ felé terjeszti ki a hatal­mát. Arensz a parlamentben szólalt föl, s kijelentette: Izrael számára fontos, hogy Libanon ismét olyan füg­getlen és szuverén állammá váljék, mint amilyen a múltban volt. Bejrut és Damaszkusz nemrégiben politikai, kato­nai és gazdasági együttmű­ködési megállapodást kö­tött. A „testvéri” szerződés Jeruzsálemben azt a gya­nút keltette, hogy Libanon burkolt Szíriái bekebelezé­sének kezdetéről van szó. A bombatámadások a változatlan izraeli politika részét képezik, amelynek lényege, hogy Libanonban meg kell támadni minden, az izraeli államra nézve fenyegető elemet — mond­ta Arensz. Helyszíni jelentések sze­rint Izrael — harckocsik és tüzérség felvonultatásával — szerdán megerősítette csapásmérő képességét az általa megszállt dél-libano­ni térségben, ahol a dél­libanoni hadsereg nevű, vele együttműködő milícia is általános készültségben van kedd óta, akárcsak a palesztin erők. Silov altábornagy nyilatkozata Az időhúzás vádja A magyar fél minden le­hetséges módon húzza az időt a szovjet védelmi mi­nisztérium által Magyaror­Külföldi események egy niendatbcin Hivatalos magyarországi látogatásának befejeztével szerda délelőtt európai kőrútjának következő állomá­sára, Lengyelországba utazott Dan Quay le, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke. A Ylli Bufi kapott meg­bízást Ramiz Alia albán államfőtől szerdán az új, ügy­vezető kormány megalakítására. A Izrael beleegyezett abba, hogy az Európai Közösség — minisztertanácsa elnökének személyében — az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval együtt részt vegyen a közel-keleti rendezéssel foglalkozó tárgyalásokon. A A szovjet par­lament további kidolgozás miatt két héttel elhalasz­totta a privatizációról szóló törvénytervezet megvitatá­sát. A Az Európa Parlament becslése szerint Kelet- Európából évente várhatóan nyolcszázezren érkeznek majd az ezredfordulóig a Közös Piac tagállamaiba. A Kaifu Tosiki japán kormányfő szerint nincs értelme meghívni Mihail Gorbacsov szovjet államfőt a londoni csúcsértekezletre, mert még nem született megállapo­dás a SZU-nak nyújtandó nyugati támogatásról. A bialystoki szentmise A kaszai fogadás II. János Pál pápa szer­dán a lomzai püspöki pa­lotában fogadta a litván elnökhelyettest, miniszter­elnök-helyettest és a kultu­rális ügyek miniszterét. Mint a litván delegáció tagjai elmondották, a pápa közölte, hogy megérti Lit­vánia problémáit és sza­badságtörekvését. Történel­mi igazságtalanságként ér­tékelte a Ribbentrop—Mo­lotov paktumot, és hangsú­lyozta, hogy Litvániának, Plint minden más állam­nak joga van a szabadság­hoz. A litván állam képvi­selői megerősítették ko­^írJap rábbi meghívásukat, hogy a szentatya tegyen látoga­tást Litvániában. A pápa ezt követően Bialystok városban több százezer hívő, köztük több tízezer, a Szovjetunió te­rületéről érkezett zarándok számára tartott misét. Fi­gyelmeztetett arra, hogy igazságos rendet kell felépí­teni, amelyben nem pazar­lódnak el az emberi tehet­ségek. Annak a véleményé­nek adott hangot, hogyha a gazdasági reform meg­valósítása során az igazsá­got tartják szem előtt, és nem felejtkeznek el az el­esettekről való gondosko­dásról, akkor Lengyelor­szág eljuthat a jólét és az emberek közti egészsége­sebb kapcsolatok korszaká­ba. szágon épített létesítmé­nyek elszámolása ügyében, figyelmen kívül hagyva ez­zel a kormányközi megálla­podás egyik pontját — je­lentette ki a Krasznaja Zvezda szerdai számában megjelent interjújában Viktor Silov altábornagy. A Magyarországon állomá­sozó szovjet katonai egysé­gek parancsnoka hangsú­lyozta: a folyamatos kon­zultáció és a legmagasabb szintű párbeszéd eddig alig hozott előrelépést. Silov egyebek között be­számolt arról, hogy a ma­gyar fél kötelezettségválla­lása ellenére sem működött közre mintegy 125 ezer ton­nányi különféle tartalék­anyagnak az értékesítésé­ben. így e problémát végül a szovjet hadsereg maga oldotta meg. A szovjet tábornok, aki egyúttal a csapatkivonás szovjet kormánybiztosa, szemrehányást tett azért is, hogy a magyarok gyakorta alaptalan anyagi követelé­sekkel állnak elő az állító­lag szovjet katonák okozta környezeti károkra hivat­kozva. — A magyar vezetés képviselőinek megnyilatko­zásai, a magyar tömegtájé­koztatási eszközök a köl­csönös elszámolás nulla­megoldását erősítik kitar­tóan — hangoztatta Silov. Hozzátette: a szovjet fél semmit nem kapott a ma­gyar félnek ez ideig át­adott létesítményekért. Afgán gép volt a tettes A szovjet külügyminisz­térium szerdai közleménye szerint az afgán kormány­erők repülőgépe bombázott előző nap reggel egy határ menti szovjet falut, abban a hiszemben, hogy a fel­kelők egy táborát támadja. Az amerikai elnök kezdeményezésére... Rendhagyó vizit a váci kórházban Az amerikai polgárok demokratikus szervezeté­nek képviselői és az Ame­rikai Egyesült Államok kór­házszövetségének küldöttei jártak látogatóban kedden a váci kórházban. Kelet-Európábán tájéko­zódva érkeztek hazánkba, s a Népjóléti Minisztérium ajánlása szerint választot­ták a magyar vidéki kórhá­zak közül a vácit ismerke­désre. A váci látogatás után el­ismerően nyilatkoztak az amerikai vendégek azokról az erőfeszítésekről, ame­lyeket a szűkös anyagi le­hetőségek ellenére is meg­tesznek a kórház vezetői, orvosai a fejlődésért. A földszinttől a hetedik eme­letig tartott rendhagyó vizit során azért meglepődve vették tudomásul, hogy a hatágyas kórtermekhez nincs önálló fürdőszoba, amely hazájukban a lehető legtermészetesebb. Elcso­dálkoztak a röntgengép matuzsálemi korán is. Az épülő komputertomográfra helyeslőén bólogattak ugyan, de azt nem tudni, mit gondoltak, hiszen az ilyen nagyságrendű kórhá­zaikban ez a berendezés régesrégen elmaradhatatlan eszköze a gyógyításnak. A látogatástól a magyar egészségügyi szakemberek számottevő támogatást re­mélnek. Dudás Zoltán Elkergetik a dolgos anyókákat Piac a járdaszélen A HÉV zötyög a főváros felé. Amíg az Örs vezér tér­re ér Gödöllőről, csaknem egy óra telik el. Ülök, né­zem a le- és felszállókat, próbálom elképzelni, mit dolgozhatnak otthon, mi­lyen férjek, milyen felesé­gek, esetleg milyen gyere­kek. Mogyoródon idős asz- szony száll fel, nehézkesen, kezében nagyobb kosárral. Mellém telepszik, majd a fakult kékfestő kötényt ki­csit felhajtja, és retkeket kezd ötösével csomókba kö­tözni. Figyelem ügyes, öreg, ráncos kezeit. Lehet vagy hetvenéves. Kosarából ki­kandikál néhány újhagyma- csomó, s látom, ahogy a ret­kek fogynak, van ott saláta is. Amikor észreveszi, hogy figyelem, megszólít: — Né­zi, aranyoskám, ugye nézi, hogy kínlódik egy öregasz- szony? Kicsi a nyugdíj, föl­dünk sincs már régen, de megmaradt a kiskert. Ez mind ott terem. Nekünk az urammal sok, de piacolás­hoz kevés. Hogy kiegészít­sem a négyezres nyugdíjat, hetente kétszer bejövök — mondja, s közben a keze folyamatosain jár. Elhallgatott, én sem tud­tam mit mondani neki. Amikor megérkeztünk és lesegítettem, még hozzám fordult, és a következő megjegyzést tette: — Itt meg az Őrsön (Örs vezér tér) állandóan kergetnek. Jönnek a rendőrök és elza­varnak. Lassan öregen is meg kell tanulni futni — mondta, és huncutul mo­solygott, aztán elköszön­tünk. Mindez délben tör­tént. Délután öt óra előtt va­lamivel már újra az agglo­merációból érkezők nagy terén voltam. Éppen kifelé jöttem a Sugárból, amikor két rendőr lépkedett velem párhuzamosan. A járdán, a földön árusító idős asszo­nyok irányába tartottak. Nem szóltak semmit, nem is nagyon néztek rájuk, de azok, mint a villám. Fogták kis batyuikat, kaptáik fel kosaraikat, és indultak a HÉV-állomás felé. Egy idős, jól öltözött hölgy, aki ke­zében egy csomó hagymát tartott, a két rendőr elé lé­pett. — Mondják, kedveseim, miért ezeket zavargásiszák? Miért nem mennek a bű­nözők után? Az aluljáró­ban a zsebesek nyomába? Elhihetik nekem, ezek ár­tatlanok. Maguk életerős fiatalemberek, és látják, fut­nak önök elől a hetven— nyolcvan közötti szeren­csétlenek. Ejnye, ejnye, hát ezt én mondjam maguk­nak? — nagyon kedvesen beszélt az asszony, a rend­őrök megtorpantak, aztán az egyik magyarázni kez­dett, mennek az aluljáróba is, de hát nekik ez a dolguk, meg különben sem szóltak semmit. Ahogy jöttek az egyenru­hások, úgy el is tűntek. A nénikék meg visszateleped­tek, és árusítottak tovább. Csömörről, Mogyoródról, Kistarcsáról, Nagytarcsáról, Túráról meg Bagról érkez­tek. tudtam meg tőlük. Bi­zonytalanul topogtak, ne­hezen kezdtek beszélni, nem tudták, higgyék-e, nem-e, hogy mellettük ál­lok. Maiina Jánosné csömöri asszony elmondta, nem túl gyakran jár ide, de azzal a kevéskével, ami a ház körül terem, itt tud legjobb üzle­tet csinálni. Sok az ember, mindenki rohan, és csak a kezébe kell adni az áruit. Jól jár így mindenki. — Én már fizettem bün­tetést is! Száz forintot kér­tek, mert tiltott helyen áru­lok. Azért mégis ide jövök. Otthon a faluban nem lehet eladni semmit, s kell a fil­lér is. Ha tejre, kenyérre és kicsi húsra összejön, az már jó nap. Az lenne az igazi, ha csinálnának itt egy kis piacot, öt éve hiteget­nek. Akkor mi fizetnénk helypénzt, és nem menne ránk a rendőr urak ener­giája — sorolta gondjait, és adta a tippet a megoldásra Gádor Mihályné, aki Mo­gyoródról érkezett. Hát igen. A falvakban, a megye agglomerációs tele­pülésein dolgoznak a het­ven felettiek is. A nagy pia­cok nekik nem jók. A ke­reslet az Örs vezér téren nagy, és oda jutnak el leg­egyszerűbben. A hajkurá- szás, a bírságolás évek óta semmit nem oldott meg. Talán, ha az érintett tele­pülések demokratikusan választott vezetői összefog­nának, és együtt keresnék meg a kerület vezetőit. Ta­lán ők tudnának tenni va­lamit. Kereshetnének egy mindenkinek jó megoldást. Az öregekért. — árvái — Árulják az állami céget. Nem újság. Mos­tanában sok céget árul­nak. A varázsszó: priva­tizálás. Kell ez, a tulaj­donformák változatos­sága friss erőt visz be a gazdaságba. Önveszé­lyes tehát ellenezni. Ami szükséges, az hasznos, ami hasznos, az jó ... Na persze ha valóban jó. A cégnél ugyanis száj- tátva hallom, hogy már harmadszor árulják ma­gukat! Hivatalosabban fogalmazva, ez már a harmadik versenytár­gyalás. Volt az első. Csinos összeget vártak a vevő­től a pártát öltő helyiek, no meg a frigyre előze­tes áldását adó Állam Papa. Maradt a pár­ta ... a versenytárgyalá­son még a cégnél őrku­SZÁJTÁTVA Párta tya státusban levő Ban­di sem vett részt. Nézték egymást az érintettek. Nem érünk ennyit? Meghirdették újból ma­gukat, egyharmaddal csökkentett árért. A má­sodik versenytárgyalás ugyanúgy zajlott le, mint az első. Senki sem je­lentkezett. Az emberek, az alkalmazottak szo- rongva-remégve lesték I lesik, mi lesz. Hiszen a kenyerük ... Most már, a harmadik versenytár­gyaláson az ár az erede­tinek az egyharma- da ... ! S íme, vannak je­lentkezők! De: csak bi­zonyos üzemrészekre, bi­zonyos gépekre. Az egész? Az nem kell sen­kinek. Egyharmados áron sem. Készül a jegyzőkönyv. „A harmadszorra meg­hirdetett versenytárgya­lás is, mely ... ered­ménytelenül zárult, meg­ajánlott vételár senki ré­széről nem volt...” Mi lesz most? Bezárunk, vége. Ez a felelet. És ha ... ha az ott dolgo­zók megkapnák jelké­pes árért, mert átvennék, mert szervezkednek, csak éppen az az egyharmad­nyi pénzük sincs meg... Ki segít nekik? Mi a jobb? A bezárt ka­pu, az ócskavasként el­adott gépek, avagy ■ ■ Ki-mi marad itt pártá­ban? MOTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom