Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
Értetlenül tátog — a horgász Kié legyen a halpénz? SEM BESÜLKI, SEM TÖPÖRÖDNI NEM FOG A kalászosok eHeaáHtak a viharnak Évszázadok óta Péter-Pál napjától jegyzik az aratás kezdetének időpontját. Idén a szokatlanul hűvös május lelassította a kalászosok fejlődését, de a bőséges csapadék végül is arra jó volt, hogy az utóbbi napok tikkasztó melege sem tudta kiszárítani a talajt, s így felgyorsulhatott az árpa és a búza érése. A megye déli területein már mindenütt megtartották a próbavágásokat, az előrejelzések biztatók, s hétfőtől startolnak a kombájnok. Dr. Tunyogi András, a megyei földművelési hivatal vezetője szerint az őszi árpánál az átlagot meghaladó, tehát négy tonnán felüli hektáronkénti hozamok várhatók. A Ceglédi Állami Tangazdaság, Apajon a Kiskunsági, valamint a Monori Állami Gazdaság azon nagyüzemek körébe tartozik, ahol évtizedek óta jelentős területeken foglalkoznak árpatermesztéssel. A termelőszövetkezetek sorában a ráckevei Aranykalász, az újszilvási Kossuth, valamint az abonyi Ságvá- ri Tsz büszkélkedhet még számottevő árpaterülettel. Értesüléseink szerint idén Pest megyében közel 12 ezer hektáron terem az őszi P éter-Pál évszázadok óta fontos nap a paraszti, mezőgazdasági munkában, mert ilyenkor szakad meg a búza töve, és lehet hozzálátni az aratáshoz. De az idősebbek azt mondják, hogy e napot megünneplik a halászok is: halból készült vacsorákat készítenek, és megvendégelik a falu, a település vezetőit. Pest megyében a szántóföldi növénytermesztésben meghatározó a gabonafélék termesztése, ezen belül is a kalászosoké. Ez utóbbiak termésátlaga az elmúlt években meghaladta az országosat. Más lett a paraszti életforma, hiszen a mezőgazdasági munka gépesítése megváltoztatta az aratást is. Ennek ellenére nagy hagyományai vannak ennek a napnak, és egy-egy térségben az idősebbek és a fiatalok egyaránt őrzik az aratási ünnep szokásait. A gabonavetés az acato- láson kíviil nem sok gondozást kívánt, legfeljebb a madarakat kellett ijesztőkkel távol tartani, ha már sárgult a gabona — vallják a Zsámbék, Tíny- nye, Solymár vidékén élő öregek. A búza érésének szakaszait így határozzák meg: Szent György-nap (április 24.) táján szárba indul a vetés, májusban kihányja a fejét, Vid napján (június 15.) abbahagyja a növekedést, Péter-Pál- kor (június 29.) megszakad a töve, ettől kezdve már csak érik, és lehet kezdeni az aratást. Az aratás napját gondosan megválasztották. Űj- holdkor nem kezdtek hozzá, de Illés napját sem tartották szerencsésnek, nehogy a villám beléjük csapjon. Ha éppen péntekre esett volna az aratás első napja, akkor már csü4 Mirigy árpa, 70 ezer hektárnyi a búza. Ezeken kívül néhány közös gazdaságban vetettek csaknem ötezer hektáron tavaszi árpát, s meghaladja a 10 ezer hektárt a rozstáblák nagysága is. A gyors és hatékony terménybetakarításhoz érthetően nélkülözhetetlen a korszerű géppark. Utóbbi azonban helyenként erősen amortizálódott, s a gazdaságok szűkös anyagi helyzete nem tette lehetővé új kombájnok, szállító járművek beszerzését. Dr. Tunyogi érdeklődésünkre elmondta még, hogy megérkeztek Erdélyből azok a kombájnosok, akik a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezetben, a szigetbecsei Új Élet Tsz- ben, valamint a Kertészeti és Szőlészeti Egyetem Soroksáron lévő tangazdaságában segítik az aratást. Az erdélyi kilenc kombáj- nos már részt is vett a próbavágásokon. A határt járva az a feltűnő, hogy idén mintha gyomosabbak lennének a vetések. Ez, mondják a a szakemberek, érthető, mert a korábbi évekhez képest ezúttal nem tudták megvásárolni a szükséges mennyiségű gyomirtószert. törtökön levágtak egy ké- vérevalót, hogy a szerencsétlennek tartott napon ne kelljen a betakarítás legnagyobb munkájához fogniuk. Az aratás egyik szerszáma a sarló, amely a magyar nyelvnek még honfoglalás előtti török jövevényszava. Két alapvető formáját különböztetjük meg: az egyik a fogas, a másik a sima élű, más néven kaszasarló. A Szentendrei-sziget parasztjai ma is úgy tartják, hogy a sarlóval történő aratás többnyire asszonyt munka, férfiak ritkábban, inkább csak a fiatalabbak és a legidősebbek vettek benne részt. Az arató egyik kezével a gabona szárából annyit fogott össze, ameny- nyi a markában elfért, majd ezt alulról felfelé irányuló mozdulattal levágta, és az előre kiterített szalmakötegekbe helyezte. A kévéket többnyire a férfiak kötötték be, és ugyancsak az ő feladatuk volt azoknak különböző méretű csomókban történő összerakása. A sarlós aratás — különösen a múlt század elejétől kezdve — egyre inkább háttérbe szorult, századunkban pedig már Csak a peremterületeken, a hegyvidéken fordult elő szórványosan. A gabonavágásra szolgáló másik eszköz a kasza. De míg a fogas sarló kizárólag a gabona szerszáma, addig a kasza eredetileg a fű levágásának munkaeszköze. A magyar kasza 70-110 cm hosszú, kissé görbülő acéllemez, melynek egyik oldalán az orma, a másikon az éle fut végig. A nyele a vele Az étkezési búza a viaszérés állapotában van. A toki Egyetértés Tsz növény- termesztési főágazatvezető- je, Tóth Kálmán elmondta, hogy az utóbbi két napban 16 milliméternyi csapadék áztatta a termőföldeket, s ez nagyon jót tett a kalászosoknak. Nem kell tartani attól, hogy besülnek, összetöpörödnek a szemek. A tökiek 52 mázsás átlagtermést várnak búzából, de ez a kimagasló eredmény nem okoz számukra gondot. Gyermelyen a tésztagyár, amely az ottani Pető- fi-szövetkezeté, évek óta átveszi tőlük a termés jelentős részét. Idén pedig a Komárom Megyei Malomipari és Gabonaforgalmi Vállalat is megkereste őket, és ígért a megyei gabona- forgalmi által felkínáltnál nagyobb összeget számukra. A péntekre virradó éjszaka az országon végigvonuló szélviharok, tudtuk meg Stollár András agro- meteorológustól, nem okoztak kárt a kalászosokban. A gabonák szára már olyannyira masszív, hogy nehéz a szeleknek azokat derékba törni, földre simítani. A jövő hét elején kezdődő aratásoknak nem lesz akadálya. Gyócsi László dolgozó magasságának megfelelően 170-200 cm. Budakeszi, Tinnye, Perbál környékén, a hegyvidéken egy, a síkságon — mint a Tápió mentén is — két fogója van. Az utóbbi segítségével a kaszát jobban leengedik a földre, és alacsonyabb tarlót vághatnak. A pengét karikával erősítik a nyélhez, és a végzendő munkának megfelelő szögben állítják be. Aratáskor 2-3 vesszőből csapót erősítenek rá, hogy ezzel a levágott gabonát jobban el tudják teríteni. Van olyan vidék nálunk is, ahol ezt vászonnal vonják be, hogy a kipergést még jobban csökkentsék. A kaszával korábban inkább rendet vágtak. Az Alföldön a rendeket összehúzták, és belőlük kis bog- lyácskákat, vontatókat készítettek. Ezek közepére, fejével felfelé felállítottak két-három villányi búzát, és e köré rakták torzsával kifele a többit. Mikor az embermagasságot elérték, akkor felhegyezték, és befedték. Egy vastag kötéllel, a földtől számítva fél méterre, az alját körülvették. Lovat vagy ökröt fogtak eléje, és úgy vontatták a nyomtatás helyére: a szérűre. A múlt század első felében négykerekű alacsony szekerek tűntek fel az Alföldön. Ezekkel sokkal kisebb szemveszteséggel lehetett a szálas gabonát szállítani. A gabona ilyen szénaszerű kezelése legtovább a tavaszi gabo- naneműeknél maradt meg. Az őszi gabonát többnyire rávágták, vagyis a szálak a még álló gabonafalnak dőltek. Ez esetben egy asszony vagy lány hát— Ebből világraszóló balhé lesz — mondja a telefonba Rimár Sándor, a gödi Dunamenti Tsz horgászegyesületének titkára. — Miből? — Hát abból, hogy hadban áll a MOHOSZ-köz- pont a Pest megyei egyesületekkel. Fenyegető tartalmú körlevelet küldenek, s azt sem értem, miért nem hívtak meg senkit a megyei küldöttközgyűlésen választott delegátusok közül a MOHOSZ országos kibővített vezetőségi ülésére, ahol tisztújítás is történt. A többi megye képviselői ott voltak, csak az itteni negyvenezer horgászt nem képviselte senki. Ez zsarolás A gödöllői Pelikán Horgászegyesület titkárát, Ge- rőfi Lászlót faggattuk tovább. — Ki haragudott meg és miért? — Talán senki, talán csak a MOHOSZ vezetősége, mi nem, mégis dúl a harc... — Nyilván az anyagiakról van szó. — Arról is. Ügy kezdődött a dolog, hogy volt egy közös nagy kalap. Ebbe minden egyesületi tag befizette tavaly a 250 forintos MOHÓSZ-tagsági díjat. Van a megyében 40- ezer horgász, ez körülbelül 10 millió forint. A mi egyesületünk 93 tagú, 1938-ban tál ment a kaszás után, és fakampóval vagy sarlóval szedte fel a szálakat. Amikor már elegendő gyűlt össze, akkor azt az előre kiterített szalmakötélre fektette. Az összekötött kévéket, akárcsak a sarlós aratásnál, keresztekbe rakták. A keresztek négy lábába úgy helyezték a kévéket, hogy a kalászuk belül egymáson feküdjék, míg a torzsok kifele nézzen. A tetejére egy kévét húztak, melynek neve a nyelvterület nagyobb részén pap. A keresztben elhelyezett kévék száma ma tájanként változik. Az aratás befejezése örömünnepnek számított, melyet a szokások és hiedelmek gazdagon átitattak. A magának arató család nem rendezett a munka befejezésekor különösebb ünnepséget, erre a szegényebbeknél csak akkor került sor, ha a munkát kölcsönös segítséggel végezték. Ilyenkor a megvendé- gelés kötelessége a házigazdáé — a munka közben épppen úgy, mint annak befejezésekor. a módosabb gazda már részes aratókkal dolgoztatott. Amikor először kiment megnézni a munkát, az asszonyok és lányok szalmakötéllel fonták körül a lábát, és csak akkor engedték szabadon, ha pénzt adott, bort vagy ennivalót ígért. Azt tartották, hogy ennek elmulasztása esetén nem eresztene jól a búza. Az aratás befejezésekor néhány szálat a földön hagytak, hogy a zivatar, vihar a következő évben ne tegyen kárt a vetésben. D. A. alakult, azóta összesen vagy 100 ezer forintot tett ki a befizetésünk. Bár kértünk, egyetlen fillér támogatást sem adott a MOHOSZ, csak végül a megyei intézőbizottság juttatott 35 ezer forintot a hal- telepítéshez. Érthető, ha a megyei közgyűlésen áprilisban mi is csatlakoztunk a többi itteni egyesülethez, és beléptünk a megyei szövetségbe. Azután kaptunk a MOHOSZ országos központjától egy megdöbbentő levelet... — Mi a megdöbbentő benne? — Felér egy zsarolással. Idézem: „A szövetségből kilépő horgászegyesületekkel — akik vízkezelői joggal rendelkeznek — a kezelői megállapodásokat felül kell vizsgálni, és az új megállapodásokat a MOHOSZ-szal kell megkötni.” Ebből — ha jól értem — az következik, hogy aki nem a MOHOSZ-ba lép be, attól megtagadhatják a vízkezelői jogot, amiről eddig egyébként megbízás alapján a megyei intéző- bizottság döntött. Ez a jog tulajdonképpen nem más, mint a halászat, a horgászat jogának megadása. E- nélkül tehát nincs egyesület. Vagy itt a másik: „A kilépő egyesületek a jövőben közvetlenül a szövetségtől kaphatják meg az állami horgászjegyeket, és az azokkal történő elszámolás is itt történik meg, (amennyiben ezzel a módszerrel a FM egyetért)”. Eddig a horgászjegyeket is a megyei intézőbizottság terjesztette, kezelte. Így tehát a horgászjegybevétel közvetlenül a MO- HOSZ-hoz kerülne, a megyei szövetség, amely csak idén alakult, máris ellehetetlenülne anyagilag. Ez szerintem is afféle hidegháború ... A szakadárok Miseta János, a tavasz óta létező Horgászegyesületek Pest Megyei Szövetsége intézőbizottságának titkára, előtte tíz éve már a MOHOSZ Pest megyei titkára volt: — Miseta úr! Miért lettek önök szakadárok? — Pest megye, ahol az országban a második legtöbb horgász él, és ahol a legtöbb, szám szerint 103 egyesület van, tíz év alatt csaknem 70 millió forintot fizetett be a szövetségnek. Ebből az állami illeték levonása után is maradt 51 millió forint. S a szövetségből a megyébe már csak 21 milliónyi csurgóit visz- sza, a többit az ország más területein használták fel. No, ezt sérelmezték az egyesületek. — És ki akarnak válni a MOHOSZ-ból? — Nem. Csak talán a vezetőség ott úgy gondolja. Nyilván ezért az egyesületeket sértő levél is, amiből mi — mármint a megyei szövetség — nem is kaptunk. Hadd bizonyítsam az ártatlanságunkat: a szövetségünk alapszabályának 3. paragrafusának 2. pontjában ez áll: „A szövetség a MOHOSZ megyei szervezete.” — Ha ez a helyzet, akkor hogyhogy mégis ilyen heves az országos szövetség reakciója? — Én azt hiszem, csupán annyi az ok, így az országos szövetség elesne a nagyobb bevételtől. — Tehát önök csak any- nyit szeretnének elérni, hogy a megyei tagdíjbefizetések maradjanak is a megyében, szolgálják az itteni horgászéletet? — Igen. Természetesen mi is hozzájárulnánk az országos szövetség fenntartásához, ha kevesebbel is, mint eddig. És megfizetnénk a MOHOSZ szolgáltatásait, amiket a megyei horgászoknak nyújt. — És mi lesz, ha a MOHOSZ ezt nem fogadja el? — Nem tudom. Ezért is fordultunk a földművelésügyi miniszterhez levéllel, amelyben kértük: a horgászjegyek terjesztésével közvetlenül minket bízzanak meg, válasz eddig nem jött... A félreértések Czakó Béla MOHOSZ- főtitkár távollétében Tóth László megbízott horgászati osztályvezetőt, az ügy ismerőjét kérdeztük: — ön szerint mi az országos szövetség és a megyei közötti viszály oka? — Viszály? Én nem tudok róla, hogy lenne. A főtitkár levele csak tájékoztató és információkérés volt, én nem tulajdonítanék többet a sorainak. — Ám a levél kilépő egyesületeket emleget, a megyei szövetség pedig alapszabályában deklarálta, hogy a MOHOSZ tagja... — Én meg úgy tudom, hogy a megyei küldöttközgyűlés úgy döntött: kilépnek a MOHOSZ-ból. Ez derül ki számomra a közgyűlés jegyzőkönyvéből is. Azóta meghallgattuk az intézőbizottság titkárát, aki májusban azt mondta: később döntik el, csatlakoznak-e a MOHOSZ-hoz vagy sem. — No de ha kilépnének, akkor a vízkezelői jog elvesztésével, meg a hor- gászjegy-terjesztéssel pórul járnának, nem? Ahogyan eddig ráfizettek a tagdíjakkal ... — Nézze, az előfordul, hogy egyik' megye kisebb forinttámogatást kap, mint amennyit befizetett, elvégre a tagdíj nem részjegy. Viszont a szolgáltatásokat eddig nem számoltuk el. Ami a többit illeti: az ország 946 horgászegyesületéből 300-nak egyáltalán nincs saját kezelésű vize, mint a Nagy-budapesti Horgászegyesületnek, amely 30 ezer tagú. A törvény szerint csak MOHOSZ-tag- egyesület kaphat vízkezelői jogot. Ez nem zsarolás. Egyébként felülvizsgáljuk, és a Földművelésügyi Minisztériummal egyeztetjük, mi legyen a kilépők víz- használatával, és a hor- gászjegy-árusítással. Mindkettő megoldható, jó lenne, ha az egyesületeket nem érné kár. — Most hogyan tovább? A MOHOSZ számára elfogadható az, hogy a megyei szövetség önállóan gazdálkodjon, s fizessen az önök szolgáltatásaiért? — Azt hiszem, erről a választmány — amelynek minden megye tagja — hivatott dönteni, ősszel kerül terítékre a szövetség gazdálkodása is. Ez év januárjától a megyei intéző- bizottságok önálló jogi személyek lettek, s 1992 januárjától elkezdik az önálló gazdálkodást is. — És erre az őszi közgyűlésre meghívják majd a Pest megyeieket? — Erről is a választmány dolga határozni... — Lehet, hogy a sértettség felesleges? Hiszen egyféle érdeket szolgálna a MOHOSZ és a megyei horgászszövetség is: az egyesületekét, a tagságét .. — Bizonyára így van. Azt hiszem, tisztázni kellene a félreértéseket... Vasvári G. Pál Péter-Pálkor megszakad a töve Papot húznak a keresztre
