Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-27 / 149. szám
Kimeríti a rágalmazás és hitelrontás fogalmát S. Botfa András nem hivatásos perlekedő Audiatur et altera pars — hallgattassák meg a másik fél is. Tegnapi lapunkban (Hatalomátvételi kísérletre hivatkozik az Aerocaritas elnöke) a Legfelsőbb Bíróságon helyreigazítást pert vesztett Kozenkay Jenövei készült Interjút adtunk közre, amelyben kifejtette: szerinte valótlan adatokon és részben valótlan vallomásokon alapult az ítélet, mely ellen törvényességi óvással kíván élni. Szavaiból kitűnt: az ominózus március 13-i Esti Hírlap-eikket (Adománypazarló Aerocaritas) külső beavatkozásnak tartja cége ügyeibe, a szerzőt, S. Boda Andrást pedig rágalmazás miatt pereli továbbra is. Most a Legfelsőbb Bíróságon pernyertes alperesé, S. Boda Andrásé, az Esti Hírlap főmunkatársáé a szó: • Mi a véleménye a tegnapi cikkünkről? — Egyrészt úgy érzem, hogy a fölvezetésében van némi hiba: a Pest Megyei Hírlap, úgy tűnik, tényként fogadta el Kozenkay kifogásait. Másrészt e kifogások tényleg léteznek, Kozenkay Jenő tényleg ezeket hangoztatta a bírósághoz benyújtott keresetében. Ám az én cikkemben az általa kifogásolt kijelentéseknek egy része nem is szerepelt. • Kozenkay úr tertt egy önre nézvést esetleg sérelmezhető megjegyzést is tegnapi lapunkban: „győzött a törvény. De ez nem Jelenti azt, hogy S. Boda tisztességesebb ember lett”. — Kozenkay úrral nem vagyok hajlandó erkölcsi kérdésekről, pláne nem a saját minősítésemről vitatkozni. Tisztességemre tett kijelentése egyébként, ügy vélem, kimeríti a rágalmazás és a hitelrontás fogalmát. De én nem vagyok hivatásos perlekedő, újságíró vagyok. Irtózom az ilyen ügyektől, arról nem is beszélve, hogy az adományokból élő Aerocaritas számláját én nem akarom további perköltségekkel terhelni... • Apropó, tisztesség, em- béri és szakmai: milyen adatok, anyagok alapján készült a Kozenkay úr által oly sok pontban kifogásolt cikke? Mi igazolja tényszerűségét? — összesen húsz Írásbeli bizonyítékot terjesztettünk a lapomat képviselő ügyvéddel, dr. Péter Bélával a bíróság elé. Ennek jó részét magától Kozenkay Jenőtől kaptam, kézjegyével voltak hitelesítve. Emlékezetem szerint hét tanút is meghallgatott a bíróság. • Am az Aerocaritas elnöke szerint ezek nem az ő emberei, hanem a belső ellenzékéi. Az ő tanúi, állítja, nem ültek a tanúk padjára . .. — Valóban, a tanúk többsége az Aerocaritas dolgozója volt korábban. De nem azért mentek el az Aerocaritastól, hogy tanúk lehessenek, hanem mert erkölcsi kifogásaik voltak Kozenkay Jenő módszerei ellen. Komolytalannak érzem, hogy az őszinte morális felháborodással felmondó adminisztrátor vagy az Aerocaritastól társadalmi munkáját megvonó főorvos valamiféle puccsista lenne. Arról pedig, hogy az ő tanúi nem szólaltak meg a bíróság előtt, annyit: a polgári perek sajátossága az, hogy az alperesnek — jelen esetben az Esti Hírlapnak — kell igazolnia állításait. Persze a felperes is állíthat tanúkat. Nos, az Aerocaritas nem állított. Kozenkay úr és ügyvédje viszont minden jelen lévő tanúnak feltehetett, zömüknek fel is tett, kérdéseket. • Az elnök mégis mast úgy véli: S. Boda és az Esti Hírlap sárba tiporta a demokráciát azzal, hogy beavatkozott az Aerocaritas — egy törvényesen létező szervezet — belső ügyeibe. — Ezzel én nem tudok mit kezdeni. Ilyen alapon az újságírás egészét is el lehetne ítélni. Sok mindenről beszélünk, de a dolog (lényegéről, amiért a por tárgyává lett cikkemet is írtam, arról nem. Nevezetesen: hogy az emberi se- gítőkészség, az adományozók fillérjei és forintjai a szememben olyan „szenfséget’’ képviselnek, amely- lyel meggyőződésem szerint nem szabad visszaélni. Ezekkel a pénzekkel a jó gazdánál is jobban kell sáfárkodni, s mindig a nagy nyilvánosság előtt. Ezzel egyetért szerkesztőségünk is. Ezért a Pest Megyei Hírlap. ez úton ajánlja fel: ingyen bocsát az Aerocaritas rendelkezésére lapfelületet ahhoz, hogy részletesen tájékoztassa az adományozókat, a polgárokat gazdálkodásáról. Vasvári G. Pál NA NE! Megfogják Pest megyében a személyi jövedelemadó több, mint kilencven százalékát azok fizetik be, akiknek minden forintjuk szem előtt van, megfogható. Ök az ún. alkalmazottak, a bérből és fizetésből élők. Ök azok, akiket mindig is előszeretettel fogott meg az állami teherelosztó teherhordónak: bérszabályozásban, adózásban, közműfejlesztési hozzájárulásokban, illetékekben . . . Szinte végtelen a felsorolás. Erre a kilencven százaléknál magasabb arányra persze nem mondom azt, hogy na ne. A keresőknek a döntő része valóban, alkalmazott, bére, keresete fillérre kimutatható. Kimutatják, adóztatják... Rendben van! Csakhogy rendben van-e az egyik oldal ügye akkor, ha a másik oldalé rendezetlen, rendetlen?! Azon a másik oldalon sorakozik fel a második, avagy árnyékgazdaság valamennyi résztvevője, ott vannak a vállalkozók is, akiknek egy része — akinek nem inge, ne vegye magára — a legdörzsöltebb meg a legprimitívebb módon vonja ki jövedelme döntő részét az adózás alól, s vall be olyan összeget, amelynek hallatán az az első kérdés, miként kerülte el az illető (és családja) az éhhalált?! Amikor azt hallom, az állam legkevesebb 3—4 milliárd forint (!) adóbevételtől esik el a „meg- foghatatlanok” miatt, akkor azt mondom, na ne! Ila csak a megyében ennyi, akkor országosan mennyi? (Azt mondják, 50 milliárd!) A fejlett országokban az adóhatóság nyomozóitól jobban tartanak a tilosban járók, mint a rendőrségtől. .. Nálunk? Ugyan már! Az évről évre bevallott állami tehetetlenkedés szinte biztatás az adócsalásra. A még ennél is többre? (m) LICITÁLNI LEHET MAJD A FÖLDÉRT Elfogadták a kárpótlási torvényt Az Országyűlés rendkívüli ülésszakának szerdai munkanapján nem sokkal fél kettő előtt a T. Ház 187 igen, 6 tartózkodó és 133 elutasító szavazattal törvényerőre emelte a már korábban elfogadott, de bizonyos paragrafusok alkotmányellenessége miatt az Alkotmánybíróság által a törvényhozókhoz visszautalt kárpótlási törvényt. A több mint egyórás szavazási procedúra alatt 56 pontban szavaztak a benyújtott módosító indítványokról. A T. Ház gyakorlatilag valamennyi részletében elfogadta az MDF által benyújtott javaslatcsomagot. A jogszabály — megváltoztatott — címe: „A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvény”. Kárpótlás az elfogadott törvény értelmében azokat illeti meg, akiknek magán- tulajdona — az eredetileg javasolt 1949-es határ helyett — az 1939. május 1-jét követően alkotott és a törvény mellékletében felsorolt jogszabályok alkalmazása által szenvedett sérelmet. Az 1949. június 8. előtti károk kárpótlásáról külön törvényt kell alkotni. Az Alkotmánybíróság kifogásolta az eredeti törvényben azt is, hogy az önkormányzatok tulajdonában levő lakások ellenértékeként el kellett volna fogadni a kárpótlási jegyet. Ezt úgy módosították a honatyák, hogy a kárpótlási jegy az állami tulajdonú, illetve a törvény kihirdetése után ingyenesen az önkormányzatok tulajdonába kerülő lakások megvásárlásakor használható fizetőeszközként. A termőföld esetében alkotmányellenesnek talált megkülönböztetést az elfogadott törvény megszünteti: a földért járó kárpótlást is a depressziós táblázat szerint kell megállapítani, és termőföldhöz árverés útján lehet hozzájutni, Annak érdekében, hogy biztosítsák a termőföldben — árverés útján — történő kárpótlást, a szövetkezet, vagy jogutódja köteles kijelölni egy bizonyos földterületet. Ezt megelőzően azonban földalapot kell képezni a szövetkezeti tagok és az alkalmazottak földhöz juttatása érdekében. Ennek nagyságát úgy kell meghatározni, hogy a tagoknak 30, az alkalmazottaknak 20 aranykorona-értékű termőföld jusson. Ennek az alapnak az aranykorona-értéke nem haladhatja meg a szövetkezeti és állami gazdasági földek aranykorona-értékének a felét. A földhöz árverésen lehet hozzájutni, s az árverésen csak azok a kárpótlásra jogosultak vehetnek részt, akiknek kárpótlási jegyük van. A módosítások értelmében szövetkezeti és állami földeket egyaránt árverésre kell bocsátani. Az a kárpótlásra jogosult, aki vállalja, hogy az adóhatóságnál az árveréstől számított 30 napon belül mezőgazdasági vállalkozóként bejelentkezik, mező- gazdasági vállalkozási támogatásra tarthat igényt. Ha a tulajdonos vállalt kötelezettségét megszegi, a földet állami tulajdonba kell venni és árverés útján kell értékesíteni. Ezenkívül tegnap a Tisztelt Ház döntött arról, hogy az Állami Számvevőszék ideiglenes finanszírozását — tekintettel arra, hogy az Állami Számvevőszék átalakítása még nem történt meg — az eddigihez hasonló feltételekkel a Hl. negyedévre is kiterjesztik. A csaknem kétórás szavazás után törvényt alkottak a honatyák a közigazgatási bíráskodásról is. Parlamenti jegyzet Optimisták klubja Azt nyilatkozta felelős kormányfőnk egyik legutóbbi külföldi útja alkalmával, hogy a magyar pesz- szimista nép. Ilyen a lelke, nincs mit tenni. A hagyományai, a történelme, a vére diktálja neki ezt a borúlátó képességet, ami minden mást elföd nála. Ezért van az, hogy nem tud semminek igazán örülni. Pedig volna minek. Kormánypártiak nem győzik hangoztatni, hogy micsoda eredményeket értünk el a rendszerváltás óta. És aki ezekből az eredményekből csak az áremelésekre meg a taxisblokádra emlékszik, az ne reménykedjen abban, hogy valaha is fölveszik az optimisták klubjába. Oda a belépő minimum a halvány reménysugár megpillantása a sötét alagút végén. Mármint a másik végén. Közismert és közkedvelt tudósunk meglepő kijelentést tett a minap a rádióban: szerinte a rendszer- váltás bárhogy sült volna el, akkor sem lehetett volna másmilyen. Tetszik vagy sem, ez a véleménye. Ügy gondolta, elég népszerűtlen dolgot állít, de ragaszkodott hozzá, hogy ettől jobban nem lehetett volna rendszert váltani. Mert vannak a hagyományok, a körülmények, a lehetőségek, a válság, a csőd, a pesszimizmus és a kisördög ezer arca. Csak egyet nem mondott: hogy az objektív körülmények. Pedig mondhatta volna. Világrendszerek épültek és működtek, és terjeszkedtek az objektív körülmények szilárd talaján. De hát földrengés volt, s ezzel együtt jár a nyelvújítás. Most az objektív körülményeket a múlt örökségének hívják. A csalódottságot és a megcsalt voksolhat pedig pesszimizmusnak. Még jó, hogy vannak köztünk eme genetikai ártalomban nem szenvedők. Kevesen vannak ők, de mindannyiunk helyett optimisták. Kónya Imre például egészen kivételes kromoszómákkal rendelkezik. Benne nyoma sincs a csüg- gedésnek, az ősi magyar búbánatnak és bűn bánatnak, tőle távol állnak a reménytelen helyzetek, ö az, aki a kátrányosvödörbe esett kongói négerben is meglátja a mirtuszkoszorús első áldozó szűzlány habfehér bőrét. És ő az, aki lelket próbál önteni belénk, sírva vigadó, keservesen szavazó, elátkozott magyarokba. Akiknek, ha természetükbe nem is épül be rögvest, de némi fölüdülést hoz, mikor őt figyelik. Az optimisták klubjának vezéralakja csak föláll frakcióvezetői székéből, s úgy tálalja a búbánatos, sorban álló népitek a kárpótlási törvény módosítását, hogy lélek nem marad szomorúan. Ennél jobbat, ennél szebbet, ennél frappánsabbat, ennél kárpótlósabbat, ennél alkotmányosabbat még nem látott a világ. Amikor Kónya Imrét, a hajdani független jogászt új szerepében hallgatja az ember, nem is érti, az ördög hogy nem szalad világgá, de rögtön. Az ördög, az a pici, a gú- nyoros mosolyával, azonban ott ül az optimisták klubjának bejáratánál. És ilyeneket motyog a kiviil- rekedt pesszimisták fülébe: hát az első változat nem volt ugyanilyen szép és jól Hát nem azt is ugyanők szavazták meg1 Hát az a sok jogász ott a Parlamentben nem tudta, hogy alkotmányba ütközik, amit megszavazott? Hát a mostani változat mitől is lett szebb és jobb? Hát lehet az, hogy optimista tévedjen? Persze a kisördög kételkedik, így a kisördög az ellenzéki. Ha nem az volna, nem lenne kisördög. Hanem kormánypárti képviselő lenne, s folyton megszavazna magának egy éppen aktuális kárpótlási törvényt. És mindegyiknek nagyon tudna örülni. Mert ha kormánypárti képviselő volna, eredendően optimista lenne, örülne annak, hogy milyen jó törvényeket tud csinálni. Meg, hogy milyen jól ki tudja őket javítani. És legfőképpen annak örülne, hogy örül. Hogy optimista. Mert ettől lesz szép az élet. Kár, hogy ezt tenéktek folyton magyarázni kell. — jakubovits — Dr. Horváth ' Miklós (MDF) mentelmi ügyében is döntöttek a honatyák. A képviselő április végén ittasan vezette gépkocsiját és balesetet okozott. Az Országgyűlés Mentelmi éa összeférhetetlenségi Bizottsága Horváth Miklós mentelmi jogának felfüggesztését javasolta. Ezt 109 képviselő — valamivel több mint a szükséges kétharmados többség — támogatta, 25 szavazott nemmel, 48 tartózkodott. . A Fidesz sem igazságos- sági, sem gazdasági, sem jogi szempontok alapján nem támogatja a kárpótlási törvényt. Nem oszlottak el a Fidesz alkotmányossági kételyei sem, ezért a törvényszöveg áttanulmányozása után elképzelhető, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak — amennyiben úgy találják, hogy ezzel a jogszabály kritikus pontjain javíthatnak — mondták el a párt sajtóértekezletén. Orbán Viktor megjegyezte: az is járható út lenne, ha maga a köz- társasági elnök fordulna ismét kérdésekkel az Alkotmánybírósághoz, még mielőtt aláírásával szentesítené a törvényt. A Fidesz alkotmányossági kételyei mellett már csak azért sem azonosul a most megalkotott törvénnyel, mert a korábbi 70 milliárd forinttal szemben az új változat immár 140—150 milliárdos terhet rak az állampolgárok vállára. A párt nyilvánvalónak tartja, hogy a törvény megalkotását a kormánykoalíció egyben tartásának politikai szempontjai vezérelték. A Fidesz szerint azonban az ország túl nagy árat fizet ezért. A kárpótlási törvénnyel kapcsolatban a sajtó képviselői előtt a szabaddemokraták szintén azt hangoztatták, hogy a megújított változattal sem sikerült minden vonatkozásban eleget tenni az alkotmány- bírósági határozatoknak, amelyek legfőbb tartalma az önkényes diszkrimináció tilalma. A törvény több pontja szerintük továbbra is önkényes megkülönböztetést tartalmaz. A Kárpótlási Hivatal viszont készül a tegnap elfogadott kárpótlási törvény életbelépésére. Pontos teendőiket — s az ehhez rendelt anyagiakat — a jogszabály végrehajtási utasítása rendezi majd. A hivatal feladatairól a parlamenti szavazás után egy órával Tütős Sándor elnök adott tájékoztatást. A törvény elfogadásáig a lehető legkevesebb pénzt költötték a várható új munka előkészítésére, csupán néhány technikai eszköz beszerzésére, illetve megfelelő szakemberek alkalmazására került sor. Hamarosan azonban fel kell állítani a fővárosi és a megyei kárrendezési hivatalokat, s át kell szervezni a — mostanáig csak a politikai üldözöttek kárpótlásával foglalkozó — hivatalt. Meg kell rendelniük a kárpótlási jegyek nyomtatását is. Mindezek anyagi fedezetéről a törvény végrehajtási utasítása intézkedik majd, amelynek tervezetét az illetékes tárcák — igazságügy, beliigy, földművelésügy — és a Kárpótlási Hivatal rövid időn belül a kormány elé terjesztik.
