Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
Szent Ivän-napi tűzugrás Szerelemvarázsló A ny uszi meg az egyenletrendszerek Számológépet az óvodákba? Szent Iván (június) havának 24. napjára esik a hónap névadójának, Keresztelő Szent Jánosnak a születésnapja, egyben a nyári napforduló, melyet Euró- pa-szerte megünnepelnek, és nálunk is jeles napként tartanak számon. E napon a nyár, az öröm. a féktelenség, a szerelem ünnepén szertartásos tűzgyújtással és a tűz átugrálásával ünnepelnek, mert az ősi hit szerint a tűznek tisztító, gyógyító, termékenyítő és szerelemvarázsló hatalma van. A keresztény világban Keresztelő Szent János ünnepe az 5. században lett általánossá, amikor az egyház beépítette az esztendő liturgikus rendjébe, és a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, melyek a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak. Hazánkban délszláv hatásra leginkább a Szent Iván napja elnevezés terjedt el, de hívják ezt a napot Virágos Szent János vagy Búzavágó Szent János napjának is. Falvainkban valamikor hatalmas máglyákat raktak Szent Iván napján, vagy annak előestéjén. Sok helyen a májusfát vetették tűzre. Körmenden pedig összeszedett rossz seprűket égettek el a Rába-parton. Scmogyban a „lobogózás”, Vas megyében, Zalában a „lobogatás járta — égő seprűkkel, hosszú póznára kötött égő szalmával, cseresznyefakéreggel futkostak körbe, tűzkígyókat eregetve. A falu népe nemre és korra való tekintet nélkül vett részt a közös ünnepen, erről tanúskodik egv Kodály Zoltán által gyűjtött század eleji ének: „Tüzet megrakáljuk, négy szögre rakáljuk: Egyik szögén ülnek szép öreg emberek, Másik szögen ülnek szép öreg asszonyok, Harmadikon ülnek szép ifjú legények, Negyediken ülnek szép hajadon lányok.” A „hosszú, mint a Szent Iván-i ének” szólásmondás szó szerint értendő: mire az énók végére értek, és a falu fiataljait összeénekelték, összepárosították, bizony jól benne jártak az éjszakában. Baja környékén e napon a lányok virágkoszorút fontak, és a fejükre tették. Hazatérve a koszorút a háztetőre dobták, akié lecsúszott, nem remélhetett szerencsét. Mások a ház homlokzatára akasztották, ezt a legények éjszaka ellopták. Szokás volt a tehenek szarvát felvirágozni, úgy hajtották ki őket a csordába. Nógrád megyében. Palócföldön a tűzbe vetett illatos füvekkel a gonoszt vélték elűzni, hogy a vetésben kárt ne tegyen, a kutakat, forrásokat meg ne rontsa. Bolykon a lányok tisztesfűből csokrot kötöttek, a tűz fölé tartva körbejárva kiabálták: „Tisztes légy, hasznos légy. Majoránna, törökszegfű bokros légy!” A füvet megőrizték, beteg embert, állatot gyógyítottak vele, például ezzel mosták a tejes fazekat rontás ellen. A lehulló parazsat eltaposták, hogy a lábuk ne sebesed jen ki, az elégett seprűcsutakot, üszögöt elvitték a kertbe, letűzték a káposzta közé, hogy a hernyó ne egye meg a vete- ményt, el ne pusztítsa a gyümölcsöt. Az égő vagy hamvadó tűz átugrálása elsősorban szerelemvarázsló praktika, bár számtalan más magyarázatát is adták. Egy vallási eredetű hit szerint azért kell a tüzet háromszor átugrani, mert Keresztelő Szent János háromszor mozdult meg anyja méhében, „ugrált örömében”, amibor Mária felkereste Erzsébetet. Más hagyomány szerint a tűz átugrása szerencsét hoz, vagy azért kell átugrani, hogy a betegség elhamvadjon, mint a tűz. Sok helyen lányok ugorják át a tüzet, ebből következtetni lehet a férjhezmenésre, ilyenkor a jövendő anyós vagy férj előtt vizsgáztak ügyességből, kecsességből. Baranya, Tolna, Somogy falvaiban egyértelműbb formát öltött a tűzugrálás. A lányokat legények vitték át a tűzön miközben mondogatták: „mátka, mátka, mátkázzunk. Még élünk, még halunk, mindég mátkák maradunk.” A cél, hogy megtisztuljanak, termékenyek legyenek, és gyermekeket nemzzenek. A Szent Iván-napi rítusok között jeles szerep jut az almának. Szeged környékén gverekek járták körbe a falut Szent János almájáért, a Dunántúl egyes falvaiban asszonyok, akiknek csecsemőjük meghalt, almát dobáltak a magasba, hogy a még szü- letentő gyermekeik életben maradjanak. A tűzbe dobott alma a család elhunyt gyermekeinek jutott a túlvilágon. A naphoz néhány idő- és termésjósló hiedelem és szokás is fűződik: a tűz elhajtja a jégesőt, a mennydörgést és villámlást; bármilyen is az időjárás, 13 nap múlva a búza megérik; ez a nap a retek vetőnapja: káposztát csak eddig érdemes kipalántál- ni; ha esik az eső, sok dió és mogyoró lesz. László Katalin A dal tulajdonos Erdőkertesen Maholnap negyedszázada lesz, hogy Dinnyés József útjára indult. Szó szerint. Első nagy sikerét, az 1967- es polbeat-fesztiválon aratta a Karrier^ című dalával. Azóta járja az országot gitárjával — és énekel. Saját vagy mások szövegét zené- siti meg. A negatív társadalmi jelenségek sikeres históriása. Dinnyés József daltulajdonos — miként nevezi magát — és barátai találkoznak Erdőkertesen augusztus J-án és 4-én. Az Ady Endre Művelődési Házba várják mindazokat a színjátszókat, versmondókat és kluboso- kat, akik a veresegyházi ifjúsági találkozók résztvevői és rendezői voltak a hetvenes években. S szellemi közösséget vállalnak Dinnyés József dalaival. Étkezésről és szállásról a művelődési ház gondoskodik azok számára, akik vállalják a költségeket — a részvételi díj 650 forint — s lehetőleg július 1-jéig jelzik jöveteli szándékukat. Természetesen nemcsak baráti kézfogást várnak a szervezők a jelentkezőktől, hanem versek, irodalmi műsorok bemutatását is. E szándékukat viszont közölni kell a művelődési házzal, hogy a szükséges technikai felszerelésről gondoskodhassanak. Mindezek után készülhet csak el a részletes program. — vennes — Bizonyára sokan emlékeznek még a vitákra: szabad-e, megengedhető-e az iskolákban a számológép használata? Eleinte voltak, akik a tanulók gondolkodási, számolási készségének fejlődését féltették. Mások társadalmi igazságtalanságot véltek felfedezni, hiszen valóban nem mindenki engedhette meg magának a kezdetben igencsak borsos árakat. Ma már szinte minden iskolás gyermeknek van valamilyen gépe, ám ennek minősége inkább a szülők pénztárcájától és nem a célszerűségtől, a korosztályhoz, iskolatípushoz való alkalmasságtól függ. Ezért előfordulhat, hogy ha egy matematika- tanár a bonyolultabb feladatokhoz mégis valamilyen „gépi” megoldást javasol, egyszerre nyolc kéz emelkedik a levegőbe: „tessék mondani, az én gépemen most melyik gombot nyomjam meg?” Nyugat-Európában, ahol már néhány éve rájöttek, hogy az iskolákban a számológépek használatát is oktatni kell, viszonylag egyszerű megoldást találtak. A tanár megnevez 2-3, — nagyjából egyenértékű — típust, a szülő azok közül választ, így a gépek — ha nem is egyformák —, de lényeges tulajdonságaikban mégis hasonlítanak egymásra. Idehaza most kezdődik a nemzeti alaptanterv vitája, és könnyen elképzelhető, hogy a korábban tiltott, majd tűrt zsebszámológép ajánlott, sőt talán kötelező is lesz. Az amerikai TEXAS INSTRUMENTS jó érzékkel talált rá a pillanatra, és gyártmányaiból — matematikatanárok részére — Budapesten és vidéken folyamatosan bemutatókat tart. A cég képviselői felajánlották, hogy az óvodától az egyetemig ellátják az ország ifjúságát a korához és tevékenységéhez leginkább illő gépekkel. A legkisebbeknek egyszerű logikai játékot, a kisiskolásoknak másfajta — a helyesírás oktatására is alkalmas — eszközt javasolnak. Ha például a kijelzőn megjelenik ez a töredék: .. .USZI, a gyerekeknek kell megtalálni, milyen betűk illenek eléje. Helyes válaszát a gép a nyuszi ábrájával erősíti meg. A nagyobbak „igazi” zsebszámológépeinek szükséges tulajdonságait vezető matematikaoktatók öt — egymástól független — csoportja határozta meg. A 8—12 évesek számára készült GALAXY—9x az osztás eredményét megadhatja tizedes törtben, de úgy is, hogy a hányadost és a maradékot írja ki. A törtekkel való művelet során megkeresi a közös nevezőt, tud egyszerűsíteni, valódiról tizedes törtre átalakítani. A számoltat a helyi értékük alapján osztályozza. A 16 éves korig javasolt GALAXY—40x — többek között — lineáris függvények megoldására alkalmas és járatos a trigonometria rejtelmeiben is. Mind közül a legérdekesebb talán a TT—81 GRAPHIC. Tervezése két évet vett igénybe. Egyenletrendszerek grafikus ábrázolására, sőt az ábra tetszőleges részleteinek kinagyítására is képes. R. A. Nagykőrösön elmarad; • • Az Özvegy Karnyóné Mint tegnapi számunkban, a Hétvége rovatban hírül adtuk, Nagykőrösre várták — június 25-én, 26-án és 27-én a budapesti Nemzeti Színház társulatát, amely a cifrakerti szabadtéri színpadon Csokonai Özvegy Karnyóné című komédiáját mutatta volna be. Az előadás azonban elmarad. A hagyományos Szent Iván-napi tűzugrás felelevenítése Galgamácsán (MTI Fotó — Tóth Gyula) SZOMSSTI «BIMM — Charpentier — mutatkozott be az elegáns ötvenes férfi. — Denise Simon asszonyt kerestem, de a villát üresen találtam. — Denise Simon eltűnését fél éve jelentették. Azóta nyomozunk, sajnos eredménytelenül — közölte vele Brúnót felügyelő. — Ez azt is jelentheti, hogy már nem él? — A látogató arca szokatlan kifejezést öltött. A felügyelő különben is sok furcsaságot fedezett fel rajta. A merev tekintet szinte robotkülsőt kölcsönzött neki. — Bűntényre és öngyilkosságra egyaránt gondolunk, sajnos nyomokat nem találtunk. Bevallom, húszéves pályafutásom során nem találkoztam hasonló esettel — mondta a felügyelő. — Azt mondja, régóta ismeri a hölgyet? Mikor találkozott vele utoljára? — Régen — szólt Charpentier, majd felállt és kinézett az ablakon. — Hét évig külföldön voltam — szólalt meg végre. — Nyolc éve lehetett, akkor még élt a férje. Sajnálom, hogy nem segíthetek — mondta, és bo- csánatkérően elmosolyodott. Az arcvonásai megváltoztak, elkomorodott. — Szóval nem zárja ki a bűncselekményt. Gyanúsít valakit? A felügyelő kerülte az idegesítően szúrós tekintetet. — Csak elképzelésünk van. — Felügyelő úr, jobb, ha megmondom, Denise és köztem volt valami. A férje jóval idősebb volt, de nem akarta elhagyni. Különben összeházasodtunk volna. Most már értheti, hogy nem közömbös a sorsa. Talán segíthetek is, ha bízik bennem. A felügyelő bólintott. Annál is inkább, mert az ügy eredménytelensége idegesítette. Sejtette, hogy mi történt, és azt is gyanította, hogy ki a gyilkos. — Nos, egy bizonyos Alain Perran jöhet számításba — mondta megfontoltan. Perran ingatlanügynök, pénzügyi tanácsos, hitelközvetítő volt. Irodájában több alkalmazottat is foglalkoztatott. Ez tehát nem tűnt alkalmasnak Charpentier számára a beszélgetéshez. Alain Perran jóban volt Denise asszonnyal. Az eltűnését is ő jelentette. És azt Is közölte, hogy teljhatalmú intézője volt az asszony vagyonának, amelyet férjétől örökölt R. Digger A NAGY MŰSOR Charpentier tudta, hogy ez esetben milliókról lehet szó. A felügyelő is tudta, ám nem állt módjában ellenőrizni Perran tevékenységét. Simon asszony egyébként Per- rant nevezte ki egyetlen és korlátlan intézőjévé. Charpentier vacsorára hívta Perran vagyonkezelőt. — Perran úr? — Jó estét, Charpentier úr! — Ugrott fel egy alacsony férfi. — Örülök, hogy megismerhetem. — Perran jó üzletet sejtett a meghívással. Vacsora közben általánosságokról beszéltek. — Nagyszerű volt a vacsora — dicsérte Perran, hogy a feszültséget oldja. — Szabad kérdeznem ... — Vennék egy házat. Egy temető mellett. Perran megdöbbent. — Temető mellett? A maga korában? — Nem gondolok a halálra. Nem a halottak csendje vonz. Mozgalmas életem volt — folytatta monoton hangon. — Sokat utaztam, gazdag ember vagyok. Most már békességre vágyom. Ki zavarna a halottak közelében? Perran bólintott. Megpróbált kiolvasni valamit a merev tekintetből. Lehet, hogy nem komplett ez a fickó? De gazdag, és ez a fontos. — Egy bizonyos temetőre gondol? — Régi, árnyas temetőre gondolok. Valami parkosra. Vagy inkább erdőre! Olyan nyughelyre, ahol senki sem zavarja a holtakat. Perran kezdte rosszul érezni magát. Gondolatai a körül az éjszaka körül jártak, képzeletében felbukkantak a részletek... Mi van vele? Biztos a bortól van, vagy a kinai étterem fülledt levegőjétől, gondolta. És ez a különös ember a nézésével és a kívánságaival. — Azt hiszem, eléggé megmagyaráztam, mit szeretnék — fordult hozzá Charpentier, ám ezúttal mosolygott. Perran megkönnyebbült. — Már holnap körülnézek, uram. Az esős éjszaka ellenére Perrannak melege volt. Azon az éjszakán is esett, amikor erre járt. Fél éve volt, amikor megfojtotta Denise Simont. Tökéletes gyilkosság volt. Semmi nyom, semmi tanú. És a gyilkosság gazdaggá tette. Az asszony minden este sétálni ment az erdőbe. Néha titokban követte. Látta, hogy mindig ugyanazon az úton megy. Egy helyen bokrok voltak, mögöttük pedig egy kis parkoló, ahol rendszerint nem volt senki. Azon az esős éjszakán sem volt ott senki. A bokrok között várt Denise-re, aki először véletlen találkozásra gondolt. De aztán megértette... Perran megfojtotta, majd berakta a csomagtartójába. Most lassított, és ráfordult az erdei útra. Nem hagyta nyugodtan az ügy. Ellenállhatatlan kényszere volt, hogy kijöjjön erre á helyre. Megállt, és kikapcsolta a motort. Kiszálljon? Már nincs messze. A fák lombkoronája alatt eljutott a tisztásra. Ismerte a terepet. Vigyorgott. Hogyan is változhatott volna valami? Denise is ott fekszik, ahová elásta. Aztán a vigyora grimasszá változott. Elemlámpák sora villant fel, mind az arcát világította. — Ne mozduljon! Itt a rendőrség! Brúnót felügyelő rövidesen a gödörbe nézhetett, melyet az emberei kiástak. — Csakugyan itt van — mondta halkan. — Charpen- tiernek igaza volt. amikor azt mondta, hogy tartsuk szemmel Perrant, mert ma éjjel elvezet bennünket Denise Simon sírjához. Perran csak napok múlva értette meg, mi történt. Akkor, amikor az ügyvédje újságot hozott neki a börtönbe. Eszerint nagy műsor volt az Odeonban. A cím mellett volt egy fénykép is. „Charpentier a nagy mágus és hipnotizőr.” A Quizből fordította: K. M.
