Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
Becsület — szavunkra Mazsolás térdkalács Az ember maga a végtelen világ. A gyermek az új, a tovább végtelenítő. S ebben a nyelv, a gyermeknyelv is elválaszthatatlan, hű társ. „A gyermek nem kicsinyített felnőtt” — figyelmeztetett már a XVIII. században a nagy francia író-tudós, Rousseau. Nem csupán passzív befogadója a környezeti hatásoknak, hanem aktív, teremtő szellem. Beszéde is az utánzás és az alkotás egysége. Ezért is figyelnünk kell a járni tanuló szóra. Ami gyerekes, nem feltétlenül gyermeteg. Inkább más világlátású. Sokszor a felnőttekénél frissebb, fantáziadúsabb. A gyerekek gondolkodását az olthatatlan tüzű kíváncsiság jellemzi. Állandóan kutatják a szó és a jelentés összefüggését. Így születnek a felfedező útra szálló kérdések: „Miért hívják szitakötőnek? Mert szitát köt?” „Az a földrajz, amikor a földre rajzolnak?” Fülelnek a felnőttek beszédére, s megismerésvágyból kottyannak közbe. Arról pezsgett a pletyka, hogy az utcabeli lány teherbe esett. „És megütötte magát?” — nézett ijedt szemmel a lurkó. S ha azt hallja, hogy valaki elvesztette a fejét, máris ágaskodik benne a kérdés: „És aztán megtalálta?” Szóteremtésüket még nem kötik a nyelvtani szabályok, ezért — mint építőkockákból való-álomvárat — szabadon, sőt logikusan alkotnak új szavakat. „— Nézd, anyu, kacsasorban mennek a kacsák!” „— Nem. Libasorban.” „A kacsák?” A nyíló értelem színes szószirmokat bont ki. „Olyan rossz lehet a madaraknak: nem tudják megpuszilni anyukájukat, mert akkor megcsípik.” „Miért raknak magot minden szem cseresznyébe, amikor úgyis ki kell köpni őket?” A világ elemeit sajátosan rakják össze — mint mondataik szavait is. „Szeretem a fokhagymát, mert olyan jó kolbászszaga van.” „A tenger az, aminek egy partja van, a folyó az, aminek kettő.” Elzsibbadt a gyerkőc lába, ezt az érzést így fejezte ki: „Szódavíz van a lábamban!” „Nagymama, a térdkalácsban is van mazsola?” „A jobb lábamon viszket a tenyerem.” Az egyik kis tudós megfigyelésének szellemes nyelvi összefoglalója ez: „Milyen furcsa, kávét is iszom, vizet is, kakaót is, tejet is, de csak tea megy ki belőlem.” Ügyes gondolkodás eredménye ez a szótalány: „Ha a cipő nélküli láb mezítláb, akkor a haj nélküli fej — mezítfej.” Amikor azt mondjuk, Katika mosd meg a kezecskédet, nemcsak kedvesen szólunk, hanem pontosan is. Hiszen Katalin is, keze is — kicsi. De miért becézzük, kicsinyítjük a gyerek számára nagy méreteket? A tehénke, a lovacska a csöppségek előtt óriás. Ök kritikusan fogadják ezt a közlést, és vissza akarják állítani a helyes arányokat. Ez, persze, néha túl „jól” sikerül. így lesz ubor az uborkából, és sap (sápka), talics (talicska), csir (csirke). Általánosítják a nyelvtani szabályokat, például a fokozást. Az anya ébreszti kislányát: „— Kelj fel, már reggel van! — Megvárom, amíg még reggelebb lesz.” Jancsi kissé hízott ülőkéjű mamájával sétált a parkban. Megelőzte őket egy karcsú fiatalasszony. „Ez a néni feneketlenebb nálad” — hangzott a férfiúi észrevétel. Milyennek ítélhetjük meg ezt a „nyelvújítást”? Csodálatosnak! Nemcsak azért, mert minden gyerek remek, hanem remekmívű beszédbabráik alapján is. Szín, szellem, lendület, játék, teremtés, másítás, eredetiség, őszinteség, szeretet... Jó lenne ezeket a gyermeknyelvi értékeket átvinni a felnőttkorba! Csak hát — jön a rigorózus-rigolyás Társadalom bácsi, s máris felmondjuk neki az előírt leckeszöveget... Költői A ti ám CEGLlp\ x^CMa XXXV. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1991. JÚNIUS 22., SZOMBAT Mindenkinek húzni illik Kevesen vannak Alapit ványból A 11 ezer 300 lakosú Al- bertirsa nem dicsekedhet különösebben sok műemlékkel, illetve műemlék jellegű alkotással vagy létesítménnyel. Már csak azért is fontos a hagyománytisztelő irsaiak számára, hogy a meglévő keveset megőrizzék a jövő számára. Az egyik műemlék az al- bertirsai katolikus temetőben omladozó Szapáry-sír- kápolna, amelyet neoromán építészeti stílusban a múlt század neves magyar építésze, Ybl Miklós tervezett, és 1860-ban készült el. Az önkormányzat nemrégiben elhatározta, hogy a kápolnát megmentik az enyészettől.- A felújítási tervdokumentáció már elkészült. A kivitelezésre felkért helybéli kisiparosok hamarosan költségvetést készítenek, és konkrét árajánlatot tesznek. Utána alapítványt hoznak létre. (r.) A Ceglédi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság több mint nyolcezer hektáron foglalkozik erdőműveléssel. Akác, erdei- és feketefenyő áll ott gondozás alatt. Éveken át biztos piacot talált itthon és külföldön is az akácból nyert szőlőkaró. Még tavaly is 200 ezer darabnak volt vevője. Idén már mindössze 60 ezerre érkezett rendelés, mintegy jelezve azt, hogy bizony nem a legjobb idők járnak a szőlősgazdákra, illetve gazdaságokra. Mivel egyre több mezőgazdasági nagyüzem ipari részlege meg kft. foglalkozik az eurorak- lapok előállításával, ezért a konkurencia szorítását és a külpiac telítettségét is jócskán megérzik erre a termékükre a ceglédiek. Virág János, a gazdaság igazgatóhelyettese elmondta, hogy az euroraklap-ex- portra még tavaly sikerült megkötniük a szállítási szerződéseket, de eddig A város politikai palettájáról elég hosszú ideig hiányzott a Kereszténydemokrata Néppárt, amely novemberben tartott alakuló ülésén bontott zászlót. Dr. László Csabától, a helybéli szervezet elnökétől egyebek mellett megtudtuk, hogy az induláskor heten léptek be. A tavalyi tócsák a készletek tornyosulnak, mert nehezen mozdul a kiszállítás. Mint megtudtuk, nagyok a gazdaság kintlévőségei. A hazai partnerek képtelenek fizetni, tartozásaik már elérték a 3 millió forintot. Számos Tüzép-telep számára szállítanak úgynevezett kemény, egységes tűzifát. A kocséri, csemői és a szent- mártonkátai vásárlók jócskán válogathatnak a termékekből. A félkész, s a bútoriparnak szánt anyagok mellett parkettlapokat is előállítanak, de ezeknek — a gazdaság szempontjából — rendkívül alacsony a forgalmazási egységára. A télen Nyugat-Európában dúló viharok következtében legalább 100 millió köbméter fa, köztük többnyire fenyő esett a természeti csapások áldozatául. Ezeket érthetően az adott országok cégei szeretnék ott, ahol tudják, értékesíteni. Gy. L. borzórendezvényük ugyan igen sok érdeklődőt vonzott — ekkor ötven belépési nyilatkozatot vittek el —, ám csupán hatan csatlakoztak az alapítókhoz. így hát napjainkban is csak tizenhármán vannak. Az elnök igazából nem tud magyarázatot adni arra, miért hiányzott a helybéli politikai életből a KDNP. Talán egyik oka — a véleménye szerint —, hogy sajnos Szolnokhoz, Kecskeméthez, Nagykőröshöz viszonyítva meglehetősen nagy a passzivitás, visz- szahúzódás a politikai és közélettől. A legelső szereplésük az volt, hogy Cegléden ők kezdeményezték : a pornómagazinokat átlátszatlan csomagolásban forgalmazzák. Találkoztak a város egyházi vezetőivel, egyházi óvodákról, iskolákról, telefonos lelki segélyszolgálatról és egy szociálpolitikai célú alapítványról tanácskoztak. Az utóbbi elképzelés kútba esett. A katolikus szellemiségű óvodába tizenkilencen jelentkeztek, míg a reformátusba csupán egy emberkét kívántak eddig beíratni. Az utóbbinál az érdektelenséget azzal magyarázzák, a szülők állítólag úgy tudták, hogy a Felszegi úti intézménybe kellene vinni az apróságokat. Erről szó sem volt. Két centrumban lévő létesítmény jöhetne számításba. Dr. László Csaba kihangsúlyozta a felebaráti szereteted egymás segítését, a becsületességet szeretnék a politikai életbe bevinni, hogy ne legyenek tisztátalanságok. Ezt a szellemiséget képviselik. A feltételeikről elmondotta, hogy egyelőre nem a legrózsá- sabbak. Nincs irodájuk, egy szoba, ahová mehetnének. Amíg nem adták vissza az apácáknak az egykori HNF- székházat — ott találkoztak. Ez a lehetőség is megszűnt. Az nem lenne jó, hogy esetleg egy-egy lakáson találkozzanak. Most a város polgármesteréhez fordultak, egy kisebb helyiséget igényelnének, amiért persze a tagdíjakból bérletet fizetnének. Az elnök arra a kérdésre, miként lehetne feltörni a passzivitást, hogy a tagok száma növekedjék, azt felelte, azt a réteget, amely politizálni akar, a többi párt már magához hívta. A belépők egy része nyilván a tenni akarás végett lépett be. A KDNP helybéli szervezetének legfontosabb, hogy új tagokkal gyarapodjanak. Addig, míg szerényebb a létszám, kevesebb az ellenkező vélemény. Náluk mindenkinek húzni kell. Dr. László Csaba szerint a feltételeikhez mérten alighanem erejükön felül teljesítettek. Bíznak a rendezvényeikben — ennek jó példájaként a legutóbbi társadalombiztosítási fórumot említette — s abban, hogy a párt iránti szimpátia nem csökkent. Egyébként a Kereszténydemokrata Néppárt ceglédi titkára Kiss Attila a Dél-Pest megyei szervezet alelnöke is, aki a jövőben a térségben szervezési teendőket lát el. f. f. Már a szőlőkaró sem kell Erdészgondok Géplakatos hói magá ngazdá Ikodó Minek örüljön Prohászka? Cegléden születtem, ötvenöt éves vagyok, őseim a 18. században Németországból költöztek az Alföldre. Édesapám bognármester volt. Jómagam a géplakatosszakmát sajátítottam el, miközben érettségiztem is. Életemben az egyik sorsforduló huszonöt éve következett be. A Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója felfigyelt rám és hívott. A cég az időben veszteséges volt. „Magával, Prohászka elvtárs, rendbe hozzuk a vállalatot” — mondotta, holott soha nem voltam párttag. Azt mondtam, hogy átmegyek hozzájuk, ha szabad kezet kapok. Két év alatt sikerült rendbe hozni a céget. Nyereséges lett. Én szállítási és telepvezető voltam. Dolgoztunk Dobástól Abonyig sokfelé: istállót, kenyérgyárat, benzinkutat építettünk. Kitüntetést és jutalmat kaptam. Utána pedig kirúgtak. Miért? A városi pártbizottságon azt mondták, hogy aki lop, csal, hazudik a vállalatnál, zavarjam el. Én akkor — többek között — lebuktattam a KISZ-titkárt, az ácsok vezetőjét, mert vagonszám lopták a deszkát. Utána az üveges került sorra. Ekkor betelt a pohár. Rám fogták, hogy jogtalanul engedélyeztem homokszállítást Tápiószőlősre. Meg hogy Albertirsán lekenyereztem egy vasutast, ne kelljen öt vagon sóderért kocsiálláspénzt fizetni. Bosszúból bíróság elé vittek. Cegléden kaptam nyolc hónapot, Budapesten viszont felmentettek. Bizonyíték hiányában. Mindez csak azért történt, mert 15-20 párttagot elzavartam a vállalattól, aki lopott, mint a szarka, de csalók is voltak közöttük. A felmentés után ültem az ügyvédemmel Zuglóban egy pádon. Azt mondta: „Ide figyeljen, Prohászka úr! ön egy okos ember. De amíg ezek vannak hatalmon, vezető állást ne vállaljon. Mert aki az igazságért harcol, kiáll a melósok mellett, azt elöbb-utóbb kinyírják!” Megfogadtam a tanácsát. Otthagytam a vállalatot, és magángazdálkodó lettem. Az vagyok immár huszonegy éve. Az első szőlőt édesanyámék segítségével a Kapásdűlőben vettem. A 850 négyszögöl szőlő most is megvan, de sajnos lefagyott. A Dobosdűlőben 1600 négyszögöl szőlőt és gyümölcsöst művelek. Sertést és húsgalambot tenyésztek. Időközben megvettem a legkorszerűbb gépeket: japán permetezőt, rotációs kapát, prést, darálót, és présházaim is vannak. Azóta szőlőt vásároltam a Mi- zsei úton és a Csengeriben. Általában bejött a termés minden évben. Nappal dolgoztam, éjjel a piacra vittem a gyümölcsöt. Például rengeteg őszibarackot. Nagykörösön, Üjszászon, Jászapátiban árusítottam. Más ember éjjel két órakor aludt, én úton voltam, és reggel nyolc órára már visszaértem Ceglédre. Így zajlott az életem, így vergődtem fel. Elkezdtem itt is, ott is építkezni. A 132 négyzetméteres családi házamra 15 évig spóroltam. Az alapozástól a tetőfedésig mindent én csináltam. Milyen a mai piaci helyzet? Rossz! Eladni mostanában nagyon nehéz. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi két évben rettenetesen felment a permetezőszerek és műtrágyák ára. Annak idején egynapi keresetből 50 liter benzint vehettem. Most, ha megszakadok is, nem kapok többet 10 liternél. A hófogó cserép darabja régebben három forint volt, napjainkban negyven forint. Szóval csak úgy tudok meglenni a piacon, hogy nagy ismeretségem van. Sok lábon állok, mert élni kell. Az Ildi lányom tanár Szegeden, a Gabi most készül főiskolára. Őket is segíteni kell. De a jövővel is foglalkozom. Van egy olyan gondolatom — hiszen már elég koros vagyok —, hogy eladok mindent. A Déli út és Alszegi út sarkán nyitok egy többaknás műhelyt több alkalmazottal. Géplakatos- és motorszerelő műhelyt. Az a helyzet, hogy én már nyugodtan szeretnék élni. Két hobbim van: a virágok és az igazságszeretet. Én nyíltan bíráltam a kommunista rendszert, és bírálom a mostanit is. Van, aki májat etet a macskájával, és van, aki csirkelábon él. Engem a becsület, a tisztesség érdekel, hogy a vezető, Cegléd boldogulásáért dolgozzon. Az értelmiség pedig tisztelje a munkást és a parasztot, mert nélkülük nem menne semmire. Egyébként minek örüljek? Az áremelkedéseknek, a sok munka nélküli fiatalnak? Elmondotta: Prohászka Ferenc Lejegyezte: Rozgonyi István Egész napos, gazdag program Református nőtalálkozi Lapunkban korábban már hírül adtuk, hogy a magyar reformátusok II. világtalálkozójához kapcsolódóan Cegléden nőtalálkozót rendeznek június 26-án, szerdán. A rendezvény védnökei a magyar református püspökök feleségei. A program délelőtt 10 órakor kezdődik a nagytemplombeli istentisztelettel, ahol Molnár Miklós, a budapesti Kálvin téri templom lelkipásztora hirdet igét. Ezt követően a püs- pöknék bemutatkoznak és köszöntik a gyülekezetei. Lőrincz Katalin orgonajátéka után körülbelül 11 óra 20 perckor hangzik el Szarka Miklós biai lelki- pásztor előadása A nö, mint segítőtárs címmel. A templomi esemény után ebéd, ismerkedés, városnézés és kötetlen beszélgetés következik. Délután 2 órakor tartják azt a szimpóziumot, amelyen a többi között a missziós tevékenység tárgyi anyagát mutatják be a gyülekezeti házban és a templom melletti iskolákban. A legszebb kézimunkák is helyet kapnak a tárlókban. Szó lesz a szeretet- gondozásról, a beteglátogatásról és a diakóniáról, az özvegyek, családosok és jegyesek köréről. Külön találkozhatnak az énekkarosok, az imaközösségek és a bibliakörösök. A szeretet- vendégségek szervezői kicserélhetik tapasztalataikat. A külföldi példákat is meghallgatják, megbeszélik. Délután fél 4-kor kezdődik a bizonyságtételek, hitbeli tapasztalatok átadása a nagytemplomban. Négy órától Cseri Gyuláné lelkipásztor (Németország) tart előadást. A Sztárai- énekkar is fellép, majd 5 órától záró istentiszteletet tartanak, amelyen Bütösi János nyugalmazott püspök (USA) hirdet igét. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munka» társ: Rozgonyi István. • Postacím: Cegléd, Pf. 1». 2701. Telefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 226353. 0 Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10-763.
