Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22 / 145. szám
EGY ALAPÍTVÁNY, AMELYIKRE ODA KELL FIGYELNI Mind főbb a temetkezési magánvállalat Megszentelt bizalom Urna a szekrény tetején Sanda fiducia magyarul annyit tesz: megszentelt bizalom. Ezt választotta jelszavául egy szigetszentmiklósi székhelyű alapítvány. Dr. Sági Lajosnak, a Dunakeszi Konzervgyár igazgatójának pedig éppen a bizalma rendült meg. Ügy vélte, személy szerint őt, rajta keresztül a gyárat esetleg ezek a jótékony emberek becsapják. Az történt, hogy utánvéttel kis csomagot kapott az általa vezetett vállalat. Ilyesmi gyakran megtörténik, néha naponta több Ilyen küldemény is érkezik. Persze mindig olyanok, amelyeket a vállalat megrendelt. Kinek is jutott volna eszébe mindeddig valakinek olyan árucikket küldeni, amire nem kapott megrendelést. Most a Sanda Fiduciának eszébe jutott. Feladtak a konzervgyárnak, s ki tudja, még hány száz, hány ezer cégnek értéktelen krimiket utánvéttel. Sági igazgató úr maga is Jogász, s éppen azért tartja erkölcstelennek a dolgot, mert akik ezt kitalálták, visszaélnek a vállalati mechanizmussal, a hiszékenységgel, s jól tudják, hogy egy óvatlanul átvett utánvételes küldemény árának visszaszerzése rettenetesen bonyolult. Ez volt az első, nem éppen hízelgő információ a „Megszentelt Bizalom” nevű alapítványról, ami őszintén szólva nem volt igazán bizalomgerjesztő. De az ember ne adjon a látszatra. Ezért kértük találkozóra a Sanda Fiducia Hungária (főállású) kurátorát, Sebestyén Gáspárt. Mondaná el, mivel is foglalkozik a számunkra ismeretlen szervezet, magyarázná meg, mi is az az utánvételes könyvakció. Sebestyén úr másodmagával érkezett, mintha csak valamely súlyos kimenetelű tárgyalásnak nézne elébe, jogi képviselőjét is magával hozta dr. Schiller György személyében. Ami az emberben először persze szintén bizalmatlanságot kelt. Mert ha tiszta, becsületes az ügy, amit szolgál, ugyan miért van szükség rögtön jogtanácsosra? S a kételyek, akár sokasodhattak volna, mert Sebestyén úr a hosszú beszélgetés során a továbbiakban összesen kétszer szólalt meg, akkor se szolgált perdöntő információkkal. Amit megtudtunk, azt a jogtanácsos úrtól tudtuk meg, amit nem, azt valószínűleg sohasem tudjuk meg. Mindenesetre az biztos, hogy a látszat csal, s az is, ha valaha lesz jogi ügyem, azt csak dr. Schillerre bízom. Nála jobb beszédű, lelkesebb, okosabb jogásszal nem volt szerencsém találkozni. Mit tagadjam, meggyőzött róla, ennél tisztább, nemesebb, önzetlenebb alapítványt nem sokat szerveztek e hazában. Hogy az írásunk bevezető részében emlegetett utánvételes küldeményekről szóljunk legelőször, nos a doktor úr rögtön leszögezte, hogy az ugyan teljesen törvényes volt, mégis szerencsétlen ötletnek bizonyult. Mert alkalmas arra, hogy az emberek félreértsék, s ez az ő alapítványuknak egyáltalán nem hiányzik. Az akciót éppen ezért lefújták, s nem is ismétlik meg. Először is csak azért került rá sor, mert úgy gondolták, ha a krimik mellé programjukat is megküldik, s az jó hírverése lesz egy nemes ügynek. A nemes ügy pedig nem más, mint segíteni a Magyarországra érkező külföldi menekülteken. A doktor úr azt sem titkolta el, hogy az ötlet az ő agyában fogant meg, s nem is teljesen önzetlenül. Ügy gondolta ugyanis, hogy ha megindul a menekültek áradata, s ha nem elég felkészülten várjuk őket, abból nagy bajok keletkezhetnek. Csavargók, éhezők hada, jobb rá nem gondolni. Ezért néhány vállalkozó társával — ha úgy tetszik egyrészt humanitárius meggondolásból, másrészt önvédelemből — több százezer forintot összedobtak, megalapították, s a Pest Megyei Bíróságnál be is jegyeztették alapítványukat, amelynek természetesen ők lettek a vezetői. Őszinte embernek őszintén teszi fel az újságíró is kérdéseit. Én például azt, hogy ellenőrzi-e alapítványuk működését valaki, egyáltalán a jelenlegi jogi szabályozás keretei között van-e felügyelet, meg lehet-e győződni arról, hogy egynémely jól hangzó alapítvány mögött nem rejlik-e szélhámosság. A doktor úr nem rejtette véka alá, hogy a jogi szabályozás bizony hiányos, másokkal akár ilyesmi is megtörténhet. Az ő mozgalmuk azonban teljesen tiszta, s erről szeretnének is meggyőzni mindenkit. Nem most, hanem néhány hónap múlva, készek akár a Pest Megyei Hírlap hasábjain is elszámolni a bevételekről és a kiadásokról. A bevételekről, amelyek a fiatal alapítvány csekkszámlájára egyelőre lassan csordogálnak. Éppen ezért a fizetéseken és egyéb működési kiadásokon kívül jótékony, az alapító okiratban meghatározott célöfera eddig nem is tudtak sokat költeni. De hogy akarnak, arra bizonyíték az is, hogy együttműködési megállapodást kötöttek a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalával: ha szükséges, és lehetséges, anyagilag is támogatják az épülő menekülttáborokat. Ne legyen kétsége az olvasónak afelől, hogy Magyarországon lesznek menekülttáborok. Az új szovjet útlevélrendelet, a romániai és a jugoszláviai belpolitikai helyzet mind azt sejtetik, hogy bármikor megindulhat Magyarországra a kivándorlók áradata. S bár nagyon, valószínű, hogy az ideérkezők többsége véglegesen nem nálunk, hanem a gazdag nyugati országúkban akar majd letelepedni, azért jó sokáig maradnak nálunk. (Gondoljunk csak bele: az 1956-os magyar menekültek hosszú évekig okoztak nem kevés gondot Ausztriának.) De hol vannak azok a gazdag magyarok, akik hajlandók a menekültekre költeni ? Vannak ilyenek... A doktor úr szerint a vállalkozók pontosan értik, hogy a határok megnyitásában számunkra, pontosabban számukra üzlet is rejtezik. A tőlünk keletre élőnek mi vagyunk a Nyugat. Ahogy az osztrákok meggazdagodtak a mi bevásárlóturizmusunkon, talán — megfelelő felkészüléssel — mi sem járunk rosszul. Nem csak a látogatóknak, de még az államsegélyen élő dissziden- seknek is kell valahol vásárolni. Nagyon leegyszerűsítve így magyarázható a vállalkozók adakozókészsége, ami raáris megnyilvánult abban, hogy az alapítvány ingyenesen — az ott levő vállalkozók jóvoltából — kapott irodát, mások viselik az egyelőre többnyire csak kiadást jelentő propagandaköltséget is. Ingyenes propaganda ez az újságcikk is. Így van ez akkor is, ha nem sikerült megtudnunk adatokat a bevételekről és kiadásokról, az alapítvány vagyonáról sem. Nem azért, mintha lenne bármi titkolnivaló. A doktor úr szerint ezekkel a számokkal akkor szeretnének a nyilvánosság elé lépni, amikor már van mivel dicsekedni. Annál is inkább, mert ha jobban kinyílik a hazai adakozók pénztárcája, szeretnének külföldi szervezetektől is pénzt kérni. S nem keveset. Dr. Schiller szerint valószínűleg meg is fogják kapni a remélt külföldi támogatást. A Nyugat — okulva a török és tatár időkből — végvárnak tart minket, s inkább ide adakozik, mintsem hogy Európába özöröljenek be szá- molatlanul a románok, az oroszok és a szerbek. Két-három hónapja működik a valóságban ez az alapítványi szervezet. Hogy mi lesz belőle, egyelőre eldönthetetlen. A célok tisztességesek, munkatársai tehetségesek. Akarnak valamit. De hogy mit, hogyan, s milyen eredménynyel, azt csak a jövő dönti el. Mindenesetre erre az alapítványra — egyre a Pest megyei háromszáz közül — oda fogunk figyelni. Csulák András A Pest Megyei Kegyeleti Szolgáltató Vállalat évtizedeken át monopolhelyzetben volt, A megye csaknem egymillió lakosából évente átlagban 12 ezer ember hal meg. Az elhunytak temetését. a kellékeket, mind a vállalat biztosította. Az utóbbi 1-2 évben viszont sorban alakultak a magán- vállalkozások, amelyek hasonló szolgáltatásokat kínálnak. Hogy a megyei vállalat, amelynek 75 fiókja van a 180 településen, miként veszi fel a versenyt, azt kérdeztük egyebek mellett az igazgatótól, Havass Imrétől. — Való igaz, hogy sokan vállalkoznak, próbálkoznak e területen is, bár azt nem látják át kellőképpen. Igaz, hogy a megyében vannak fehér foltok, vannak települések, ahol nincsen irodánk, de nem ezeken a helyeken, hanem a városokban nyitottak az első maszekok. Vannak, akik csak szervezést, bonyolítást vállalnak, de az úgynevezett piszkos munkát ránk hagyják. Az sincs mindenkinek ínyére, hogy 24 órás ügyeletet kell tartani. — Versenyeznünk kell, ha piacon akarunk maradni. Gyorsan és jól kell dolgozni, s természetesen a választékot is bővíteni kell. Hogy a sok új temetkezési iroda nyitása ellenére a piaci részarányunk nem csökkent, annak több oka van. Dolgozunk már a megye határain.túl is, és nemzetközi szállításokat is vállalunk. Még tavaly olcsóbban szereztünk be új szállító járműveket, tehát az eszközparkunk jelenleg kifogástalan. A dolgozóink béremelése az elmúlt évben 53 százalékos volt, meg is szűnt a fluktuáció. Decentralizáltunk is, hatásköröket adtunk ki, szilárdult a munkafegyelem — mondta Havass Imre. □ Ma már nem olcsó a temetés. Hogyan alakultak az árak? Mekkora a különbség az önök és a vállalkozók árai között? Jó üzlet ez egyáltalán? — Tényleg nem olcsó, átlagban húszezer forint, de az árak igen eltérőek. Vannak pár ezer forintos temetések és méregdrágák is. Igaz, a választékunk nagy. Jelenleg harmincféle koporsóból lehet válogatni és urnákból is van bőven. Hogy mennyire jó üzlet ez? Hát halottak mindig lesznek, és sokan úgy gondolják, ezért kell e területen dolgozniuk. Egyes környékeken szabályos harc folyik egy-egy hulla megszerzéséért. Ma, mint az közismert, az emberek jelentős hányada a kórházakban hal meg, ezért az új vállalkozások a kórházak köré telepszenek, s a kapcsolatokat ott ápolgatják. Vannak helyek, ahol pénzt adnak azért, hogy a hozzátartozókat hozzájuk irányítsák. □ Az önök kapcsolata milyen a megye kórházaival? — Olyan, mint régen volt, de jónak nevezhető. Cegléddel és Kerepestarcsával különösen. S itt a negyedik megyei kórház, a Rókus, ami, igaz, a fővárosban van. Vácott rajtunk kívül két vállalkozás is tevékenykedik, ott ők sokat dolgoznak a kórháznak is. □ Van-e település, ahonnan a megyei cég kivonult? — Igen. Budakesziről teljesen kivonultunk. Ott a vállalkozó önállóan komplex szolgáltatást nyújt. Egy volt fiókvezetőnk megcsinálta a maga üzletét. □ Tudja-e, milyen a temetések és a hamvasztá- sok aránya? Van-e divat e területen? — Az elmúlt évben mindössze 1500 hamvasztás volt. Ez a szám jóval az országos átlag alatt van, az elhunytak 12-13 százaléka kerül csupán hamvasztásra. Divat? Talán nem a legjobb szó, de valóban van. Most például új a velúrborítású koporsó, és keresik is. Az urnák és urnatakarók, valamint a szemfedők tekintetében is vannak irányzatok. □ Többször hallottunk mostanában arról, hogy a hozzátartozók a hamvasztás után hazaviszik az urnát, és otthon őrzik. Vannak-e ilyen tapasztalataik? Mennyire gyakori ez? — Igen, mi is tapasztaltunk ilyet. Akadnak, akik maguk döntenek így és vannak, akik az elhunyt végakaratát teljesítik. Nemrég volt olyan hozzátartozó, aki hazavitette a hamvakat. A templomban megtartatta a gyászmisét, és mint mondta, az elhunyt kívánsága szerint hamvait majd a Dunába szórja. Tudunk emberekről, akik a lakásban őrzik a szeretett hozzátartozó földi maradványait, vagy a kertben keresnek számára végső nyughelyek Ez ma hazánkban engedélyezett, mert nem kegyeletsértő. Mindenki maga dönt. S mivel a hazai, így a megyei temetők is egyre jobban megtelnek, s a temetési szokásaink is helyigényesek, ez a tendencia, úgy tűnik, nem rossz. Terveikről az igazgató elmondta, hogy szeretne a megyében megvalósítani egy urnatemetöt grazi mintára, valamint tervezik fém koporsóbetétek gyártását szállításhoz. Havass Imre menedzsertípusú ember, s ma a vállalkozások korában erre különösen szükség van. Árvái Magdolna JOGHÉZAGBA REJTŐZHET AZ ESZME Ugyan ki ellenőrzi őket? Sok jót, sok rosszat hallani újabban az alapítványokról is. Az már biztos: ha huncutkodni szeretnék, bizonyára én is e tájon kereskednék. Merthogy olybá tűnik; az alapítványok gazdálkodását senki nem ellenőrzi. Szabad a vásár? Pest Megyei Cégbíróság, Marjai Tibor csoportvezető: — Az alapítványokat a megyei, illetve a fővárosi bíróságok veszik nyilvántartásba. Pest megyében — mint peren kívüli ügyekkel — e feladattal a cégbírák foglalkoznak, de csupán a munkamegosztás miatt, s nem azért, mert a bejegyzés cégbírósági feladat. • Ki ellenőrzi az alapítványokat? — A törvényességi felügyelet a megyei ügyészségekre hárul, esetünkben a Pest Megyei Főügyészségre. • És a gazdasági felügyelet? — Gondolom, az APEH az illetékes. • Egyáltalán: hány alapítvány van a megyében? — Háromszáz körül járhat a számuk. Dr. Novobátzkyné dr. Nagy Paula, a Pest Megyei Főügyészség csoportvezető ügyésze: • Megmagyarázná, mit Jelent a törvényességi felügyelet? — Hadd kezdjem azzal: sem politikai, sem gazdasági felügyeletről nincs szó. Csupán arról: vizsgáljuk, hogy az alapítványokat bejegyző bíróságok a jogszabályok alapján járnak-e el. Idén körülbelül húsz, alapítványokkal kapcsolatos fellebbezés, és körülbelül ugyanennyi törvényességi óvás történt. • Miért? — Nem ritkák az eljárásjogi szabálytalanságok. Például az alapító nem lehet az alapítvány kezelője. Előfordul az alapítvány céljaival kapcsolatos pontatlan megfogalmazás, s az is, hogy egyszerűen komolytalannak tűnik az ügy. Mint azoké, akik kétosztá- lyos kórházat akartak létrehozni alapítvány révén — tízezer forinttal... De van más is, példának okáért az, ha az alapítványt nem a jogszabályokban megengedett közösségi célokra — ilyen az iskolatámogatás, a szociális létesítmények életrehívása, az egészség- ügyi cél, vagy például a templomrestaurálás — hozzák létre, hanem azért, hogy egy vállalat vagyonát próbálják átmenteni, vagy egy kisebb közösség vállalkozását finanszírozzák. 9 Milyen alapon tennék ezt alapítvánnyal? — Azért, mert az alapítványok sokféle adókedvezményt kapnak. Ám a törvény azt mondja: a társadalom, vagy egy szélesebb közösség tartós érdekét kell szolgálnia az alapítványoknak. • Tehát jó részük kilóg ebből a sorból? — Körülbelül az egyötödüket érheti valamiért kifogás. S hogy nem indokolatlanul, azt bizonyítani látszik, hogy a mi eljárásaink, kezdeményezéseink 98 százalékát megerősítik. • A mégis szabályosan megalakult alapítványok gazdálkodását ellenőrzi valaki? — Mi gazdasági ellenőrzéssel nem foglalkozunk. Akkor talán az APEH. Dr. Joóné Molnár Etelka, a Pest megyei adóhatóság osztályvezetője: — Az alapítványok gazdálkodását mi sem ellenőrizzük, de azt igen: betartják-e az alapítványok a rájuk vonatkozó törvényeket, adózási szabályokat. • Mi vonatkozik rájuk? — Ha vállalkoznak, akkor vállalkozási nyereségadót is kell fizetniük, ha áfaköteles értékesítésük van (például helyiséget adnak bérbe) akkor az áfabefizetést vizsgáljuk. Igaz, 300 ezer forintig, mint mindenki más, az alapítványok is élvezhetnek áfamentességet. Ha van alkalmazottjuk, akkor a személyi jövedelemadót is fizetniük kell. 41 Elárulná, hány alapítvány adózását ellenőrizték? — Eddig tíznél kevesebbét, azokét is csak célvizsgálat keretében. O Miért csak ennyit? — Mert csupán tavaly év végén kezdtek nagyobb számban megjelenni az alapítványok, s ebben az évben gomba módra szaporodnak. Átfogó ellenőrzést pedig csak lezárt adóév után tarthatunk. Az adóbevallás határideje alig járt le — április 20-a volt —, korai lenne tehát még tapasztalatokról beszélni. Talán egy év múlva. Egyébként eddig kirívó, durva bizonyítható jogsértést nem találtunk, inkább a tapasztalatlanságból eredő kisebb könyvelési, elszámolási hibákat. £ Ezek szerint az alapítványok pénzügyi ellenőrzése megoldatlan? — Lehet, hogy itt joghézag van ... Bizony lehet. Mert érdekelheti az állampolgárokat, hogy jótékonyan odaajándékozott forintjaik valóban a köz érdekét szolgálják-e . .. P. G. V.
