Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

Sxó/iáfva Imola Laikusként lehet gyö nyőrködni abban, amitől a szakember ídegroúamot kap. Valahogy így vagyunk az imolaf aj iákkal, azaz a búzavirágokkal is. Nekünk, laikusoknak milyen szem­gyönyörködtető látvány a vörös pipacsok és a kék fejecskék összehajlása, csakhogy a pipacs is, a kék búzavirág is (a centaurea cyan us) gyomnövény! Az­az a szakember rögtön tudja, baj volt/van a mag­ágy-előkészítéssel, a vető­maggal, a gyomirtással, ha a vörös és kék színek ott integetnek a földtáblá­kon . . . A mostani, május végi határszemléken, kora ta­vaszi tőszámlálások tapasz­talatait továbbgörgetve, nyugtalanul észlelik a szakemberek, lesz pipacs is, búzavirág is ... Száj- tátva hallgatom a szaksze­rű magyarázatokat arról, miféle és mennyi mozza­nat pontos végrehajtása kell ahhoz, hogy a cen­taurea cyanus — mert az imolafajok közül ez a leg­ismertebb és a legelterjed­tebb — ne gyönyörköd­tessen bennünket a ter­mést érlelő táblákat szem­lélve. Persze, értékes növény ez akkor, ha . . . Ha nem a haszonnövények között szo­rít magának helyet, hanem réteken, árokpartokon, vagy éppen a számára 'kialakított táblákban díszük, hiszen gyógynövényként rendkívül értékes alapanyagokat ad . . . Nem a növényke té­veszt helyet, hanem az em­ber téveszt, amikor ... S ez az, amikor sok részből áll össze. Az azonban ta­gadhatatlan, hogy a mos­tani, többnek ígérkező kék virág jól jelzi azokat a feszültségeket, amelyek a föld, a földtulajdon körül egy ideje fennállnak. Ezek-1 nek a feszültségeknek a , következménye a technoló-1 giai lazaság, az itt is, ott j is egy kis engedmény, fc- j gyelmezetlenség . . . Nem örvendek majd tehát, ami­kor imolákat látok. MOTTO Elmentek, eladták, maradt a csatatér Még a vizet is leeresztették — Szevasztok. Ez itt a Babait tó? — Nem, ez a ruszki tó — válaszolja autóból kiszóló érdeklődésünkre a biciklit toló két kissrác. Figyelmez­tetnek is egyúttal: ide nem. lehet ám bemenni, a jó multkorában is egy barátjuk barátja bemászott pecáz­ni, azután éppen kapása volt. amikor lőni kezdtek rá. Hogy a rémmeséből mi igaz, mi nem, ki tudja, mindenesetre tény: a Gö­döllő 'melletti Babati tó­rendszer 1-es számmal jel* zett, legszebb tavát szö­gesdróttal szegett kerítés veszi körbe, választja el a külvilágtól, tőlünk, illeték­telenektől. Odabent közel három évtizeden át a szov­jet hadsereg mátyásföldi parancsnoksága üdült, pi­hent, szórakozott. A tavat és a hozzá tartozó 15 hek­táros területet még 1966- ban adta bérbe a szovjetek számára a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem, mint az állami tulajdonban lévő terület kezelője. A beköl­tözők az évek során külön­féle épületeket húztak fel ott engedély nélkül, hosz- szú távra berendezkedve. E hosszú táv egyszer csak — bizonyára szá­mukra is váratlanul — vé­get ért, s tetszik, nem tet­szik, befejeződött a Baba- ti-völgyi édes élet is. Ki­vonulásuk előtt vetődött fel a kérdés, mi legyen az ál­taluk épített, villannyal, vízzel, telefonnal felszerelt létesítményekkel. Hogy a magyarokra hagyják aján­dékul, emlékként, fel sem merült. Két lehetőséget kí­náltak: vagy megtérítjük hasznos beruházásaikat, vagy dinamittal felrob­bantják, s buldózerekkel eltüntetik azokat a föld színéről. Utóbbi bekövetkeztét sem Gödöllő városa, sem az egyetem nem akarta, mindkettő a megvásárlás mellett foglalt állást. A vá­ros ezt — mivel nem övé a terület — nem bonyolít­hatta le, jogalapja erre csak az egyetemnek volt. Tárgyalásaik során sikerült a szovjetek által kért igen magas összeget lealkudniuk 5 és fél millió forintra, ennyiért kerültek végül tu­lajdonukba az épületek. Hogy milyen objektu­mokról van szó? Ott jár­tunkkor az egyetem által megbízott fiatal gondnok készségesen mutatta meg a területet, ahová eddig ide­gen be nem teliette a lá­bát. Madárcsicsergés, bir- kabégetés, tücsökciripelés keveredik itt a közelben húzódó autópálya állandó tompa morajával. A tó mellett sétautak kanyarog­nak. a víz főié szomorúfri- zek ágai hajlanak. A be­nyúló stégek, pecapadok most üresek. — Nem is lenne mit ki­fogni, ugyanis teljesen le­halásztak az oroszok, mi­előtt elmentek. Még a vi­zet is leeresztették, szinte száraz volt a meder — meséli kísérőnk, miközben a fákkal szegélyezett, be­tonozott úton a főépület felé sétálunk. Fehér törzsű Végre van költségvetés Eredményes megyegyűlés szenzációk nélkül (Folytatás az 1. oldalról) Megnyugtató módon dön­tés született a régóta várt pedagóguskitüntetések ügyében is, néhány javas­latot azonban elhalasztot­tak — például a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár átszervezésének több pontját —, illetve el­utasították. Utóbbiak közé tartozott a Post Megyei Hírlap és a Pest Megyei Extra esetleges anyagi tá­mogatása is. A Hírlapkiadó Vállalat ugyanis olyan javaslatot tett a közgyűlésnek, amely szerint a támogatás fejé­ben egy társadalmi bizott­ságot bízhat meg az önkor­mányzat bizonyos alapítói jogok — például a főszer­kesztő és közvetlen mun­katársai kinevezése, a lap tartalmi és szerkezeti át­alakítása — gyakorlására. A javaslat mellett egyet­len érvet hoztak fel: ma már minden kis település­nek van újságja, igen nagy szüksége lenne a megyei önkormányzatnak is egy regionális lapra. Ellene vi­szont több megjegyzés hang­zott el. Egyes képviselők a lap színvonalával voltak elégedetlenek, és olyan vé­lemény is elhangzott, ne próbálja meg ilyen kis ösz- szegért megvásárolni egy lap jóindulatát az önkor­mányzat, maradjon füg­getlen az újság, és továbbra is írjon úgy, ahogyan jó­nak látja. Sz. K. az, hogy a nagy tervek meg­valósításához Pintér József a mások pénzét használja. ■ Nem túlzás ez? Önök Pintér hitelezői között bankokat is ke­resnek. Ezek szerint vannak olyan pénzinté­zetek, amelyek hiába várják vissza hitelüket a keceli gyártól? — Természetesen van­nak. Pintér József százmil­liós nagyságrendben tarto­zik bankoknak is. Persze a pénzintézetek inkább vár­nak, mert pontosan tudják, ha kezdeményeznék a vál­lalkozás felszámolását, még inkább ráfizetnének. ■ Mihez kezdenek, ha jelentkeznek a Pintér Művek kényszerhitele­zői? A nyilvánossághoz vagy a bírósághoz for­dulnak? — Is, is. Úgy érzem, kö­telességünk megakadályoz­ni, hogy Pintér József újabb százmilliókat költsön el. Annál inkább, mert megle­hetősen bizonytalannak tű­nik a televízióban bemuta­tott és több újságban pro­pagált legújabb grandiózus vállalkozása. Pintér Józsefet nem ta­láltuk a keceli „Művekben”. A kecskeméti "katonai kór­házban fekszik gyomorvér- zéssel. A kórház központo­sa készségesen kapcsolja Pintér urat, mintha csak az egyik osztályos orvost kér­tem volna. Telefonbeszélge­tésünket többször meg kel­lett szakítani, a központ újabb és újabb interhívá- sokat kapcsolt a betegszo­bába. Pintér József tőlem értesült a KTV hirdetésé­ről. — Valóban tartozom a Kisipari Termeltető Válla­latnak harmincmillió fo­rinttal — mondja Pintér József. — Én viszont éppen tízszer annyit, háromszáz- millió forintot várok töltik mindhiába. Évekkel ezelőtt szerződést kötöttünk csa­vargyártásra. Az ehhez szükséges gépekre kértem a pénzt. Abban is megálla­podtunk, hogy termékkel fizetek. Időközben vezető­váltás volt a KTV élén, megváltozott a vállalat koncepciója és csak bizo­mányba akarták átvenni a legyártott háromszázmillió forint értékű csavart. Nagy része ma is a Pintér Művek raktáraiban van. Magam is bírósághoz fordultam, ítéljenek ők, mert mi nem tudtunk megegyezni. Egyébként felháborítónak tartom a KTV eljárását. ök úgy hiszik, hogy meg­állt fölöttük az idő. Ma sem tesznek mást, mint ül­nek az íróasztalaiknál, kö­tik a szerződéseket és auto­matikusan mindenre ráte­szik a maguk nyolc százalé­kát. De, hogy piacot szerez­zenek az árunak, arra már nem vállalkoznak. Én nem röstelltem megkeresni egy sor nagyvállalatot Jászbe­rénytől, Salgótarjánig. Há­zaltam a csavarjaimmal és találtam is vevőt. El Pintér úr, valóban százmilliókkal tartozik a bankoknak és nem akar fizetni? — Mintegy ötvenmillió forint a Pintér Művek tar­tozása, miközben százhúsz- miilldó a kintlévőségünik. Ilyen hirdetéseket én is feladhatnék, de ezt etikát­lannak tartom. Természe­tesen bankhitelem is van. A százmillió forintot 2005-ig kell visszafizetnem. A ka­matokat napra pontosan törleszteni. ■ Mi a véleménye a Kisipari Termeltető Vál­lalat hirdetéséről? — Az eddig elmondottak­ból gondolhatja. Erkölcsileg akarnak tönkretenni, de nem hagyom magam. Rá­galmazás és hitelrontás miatt polgári pert fogok in­dítani a KTV ellen. Móza Katalin nyírek között húszlépcsős, impozáns feljáró vezet a teraszra, a bejárati ajtó­hoz. Odabent dohszag fo­gad, csótányok ellen leszórt rovarirtó bűze, szakadt ta­péta, kopott padlószőnyeg. Berendezés sehol, minden mozgathatót magukkal vit­tek a szovjetek. Négy-öt kisebb szoba után tágas helyiség következik, a lám­pákról lecsüngő ezüstös díszek talán a búcsú em­lékét őrzik. Meglepően nagy az épü­let, további termek követ­keznek, ezek már parket­tel, faburkolattal, üvegfa­lakkal, erkéllyel, s egy fe­nyőkkel körülvett tágas terasszal, amely elől kes­keny út fut le a tóhoz. Gyönyörű vidék, csodála­tos környezet, remek lehe­tőség bármiféle hasznosí­tásra. A főépületen kívül egyéb, kisebb létesítmé­nyek is vannak a parkban, óm igencsak lerobbant ál­lapotban. Gondnoki lakás patkányokkal; kazánház le­nyúzott rókabőrök halma­zával.'pince oer.'észes sza- lonnakupacokkal. rendet­len. piszkos, ól-ástáidó-ga- rázs együttes; lebontott üvegház szétszórt cserepek­kel; gazosodó teniszpálya tőből lemetszel t kerítéssel. Lesz mit rendbetennie az új tulajdonosnak! Végül is kik és mihez fognak itt kezdeni? Mint megtudtuk, a szovjetekkel való megegyezés idején a GATE felkínálta a város­nak a feles megvásárlást és használatot. Erről szán­déknyilatkozatot is küldtek az önkormányzatnak, a képviselő-testület pedig fel­hatalmazta a polgármes­tert, hogy tárgyaljon az ügyben az egyetemmel. — A szerződést minden valószínűség szerint pár napon belül megkötjük — közölte érdeklődésünkre dr. Gémesi György polgármes­ter. — A jelenlegi elkép­zelések szerint a főépület­ben vendéglátó egység kapna helyet. A ház mö­götti árnyas területen ál­landó ifjúsági tábor lenne, amelyet a cserkészek tarta­nának fenn, az épület előt­ti rósz és a tó környéke pe­dig megnyílna mind az egyetem, mind a városla­kók előtt kirándulásra, sé­tára, később horgászásra, csónakázásra. Az egyetem és a város vezetősége is azt akarja, hogy a Babati tó visszakapja régi termé­szeti értékét, s hogy e pá­ratlan szépséget végre a város lakói, s az idelátoga­tó turisták is láthassák, él­vezhessék. Ami azt illeti: éppen ide­je lenne... Pillér Éva A HÉT HfREHUHB TEBEBEN Fővárosunk volt a színhelye a magyar—szovjet gazdasági napoknak. 0 Esztergomban háromnapos tanácskozáson tekintették át az egyházak szerepét a változó világban. 0 Kétnapos nemzetközi szemi­nárium témáját adta a privatizálás Balatonaligán. • Zagyvarékason nemzetközi mezőgazdasági gép­bemutatóra került sor. 0 Miskolc fogadta a Rek­lám és marketing címmel rendezett bemutató és tanácskozás résztvevőit. 0 Salgótarjánban számító­gép-kiállítás nyílt meg. 0 A hét híre az is, hogy Budapest adott otthont a háromnapos társadalom- biztosítási konferenciának. Igazság szerint lombiztosításnak társada- kellene állnia a címben. Hosszú, nem férne oda, ám nem csak ez az oka a rövidí­tésnek. Oka az is, hogy a köznapi szóhasználatban té- bé, azaz tb előtaggal jelö­lik azt a járulékot, ame­lyet a munkáltatók fizet­nek, tb-türvényjavaslatról esik szó ezekben a hetek­ben ..., hivatalos iratokban és a mindennapi szóhasz­nálatban egyaránt tb lett az, ami természetes eleme a hétköznapoknak. A tb a forrása a nyugdíjnak, a családi pótléknak, a gyer­mekgondozási díjnak, a táp­pénzek kifizetésének. Ter­mészetes, mert nem feled­hető (holott szívesen hagyják említetlenül a mindenkori illetékesek), hogy a valódi forrás ma­ga az állampolgár, aki mindennek, így a társada­lombiztosításnak is meg­termeli a fedezetét. A múlt század végén, e század elején sikerrel te­vékenykedett Dunabogdány- ban a Szent József Egye­sület, kétkezi emberek ala­kította betegsegélyező. Ap­ró példája ez annak, mi­ként szerveződött valami szó szerint alulról, majd lett a betegsegélyező, a rokkanttámogató, a temet­kezési stb. segélyegyletek­ből olyan országos hálózat, amely némi támaszt tudott adni a napról napra élők­nek. Kemény harcok árán a világon először — 1883-ban — Németországban hoztak törvényt a kötelező betegsé­gi biztosításról, majd — 1889-ben — a baleseti, rokkantsági és öregségi biztosításról. Hazánkban 1891-ben, most száz eszten­deje tehát, hogy első ízben jogszabályban mondták ki az ún. munkásbiztosítás szükségességét. Ennek iga­zi értékét akkor érzékelhet­jük, ha tudjuk; a hasonló intézkedéseket például Franciaországban csak 1930- ban rögzítették törvény­ben ... Valamilyen formában mindannyian benne va­gyunk a tébében, azaz va­lamilyen társadalombiztosí­tási ellátásban részesülünk. A megyében például a családi pótlékban részesült családoknak az évi átlagos száma legutóbb 65 ezer fe­lett volt, naponta 17-18 ez­ren lelhetők táppénzes ál­lományban, a nyugdíjasok­nak a száma pedig (a já­radék jellegű kifizetéseket is figyelembe véve) a me­gyében közelít a 200 ezer­hez. Nyolcvanöt esztendeje, 1906-ban a váci kerületi (járási) betegsegélyező pénztárnak 1307 férfi és 558 nő volt a tagja. Lép­ve egyet: 1938-ban az or­szágban — családtagokkal együtt — 2,8 millió fő a részese a társadalombizto­sításnak. ez a lakosságnak a 31 százaléka, holott... Holott több, mint ötven különböző biztosítóintézet kínálta a szolgáltatásait, a húszas években alakult OTI (Országos Társadalombizto­sítási Intézet) mellett a hí­res MABI (Magánalkalma­zottak Biztosító Intézete), a vasúté, a közalkalmazotta­ké..., csak éppen a lakos­ság 69 százalékának úgy látszik, nem volt szüksége (vagy inkább pénze?) ezek­re a szolgáltatásokra. Az 1900-ban alakult Gazdasági Munkás- és Cselédpénztár — mely a mezőgazdaság legszegényebbjeit kívánta gyámolítani — létrejötté­től örökös anyagi gondok­kal küzdött, s a mezőgaz­dasági munkásoknak és cse­lédeknek még a tíz száza­léka sem tudta a díjat fi­zetni ... Része (kellene, hogy legyen) ez is annak a nosztalgiahullámnak, amely ma lep el bennünket a „bol­dog békeidőkről”... Alapvető átalakításra szo­rul a társadalombiztosítás rendszere, ezt ki-ki a saját bőrén érzi. A tervezetek sokasodnak, ám furcsa mó­don legkevésbé azok véle­ményét kérdik, akikért va­lójában a reform történne. Az 1907. évi XIX. tör­vénycikk hozta létre a tb egységes elveken nyugvó alapjait. Az elvek szépek voltak, csak éppen 1908-ban Érd egyetlen munkásbizto­sítási pénztári orvosa 129 beteget látott el egy év alatt... Ami némi képet ad arról, hogy a szép elvek is fedhetnek csúf gyakorla­tot, ha nem találkoznak össze a deklarációk és a gyakorlati lehetőségek. Mészáros Ottó Versenyképtelenné válhatnak a gazdaságok Gyakorlati aggályok A kárpótlási törvénnyel kapcsolatban hozott alkot­mánybírósági határozat ve­gyes fogadtatásra talált a kárpótlásra jogosultak, a nagyüzemekben dolgozók és a különböző pártok ré­széről. Nagy-Husszein Ti­bor, az Agrárszövetség fő­titkára tömören úgy fogal­mazott. hogy ha végül is zöld utat kap a kárpótlás végrehajtása, amelyben vál­tozatlanul nem hisz. az neon az agrárgazdaság fejlődé­sét segíti elő, hanem a múltba kanyarodik vissza. Ráadásul a törvényhozók változatlanul nem számol­nak az ország teherbíró ké­pességével. Kovács Árpád, a . fóti Vörösmarty Tsz elnöke úgy nyilatkozott, ez a dön­tés igazolta, hogy a tör­vény számos pontja fe­lülvizsgálatra szorul. A mó­dosításokat, a vitatott cik­kelyeket még ezen a nyá­ron meg kell vitatniuk a törvényhozóknak, hiszen a döntés elhúzódása vissza­vetheti a nagyüzemekben elindult belső átalakulási folyamatot. Dr. Gyovai Pál, a Pest Megyei Mezőgazdasági Ter­melők Szövetségének titká­ra, a témával kapcsolatban elmondta, hogy elégedet­ten vették tudomásul az Alkotmánybíróság döntését. A részleges kárpótlás mód­szerét a tulajdonosi sérel­mek orvoslására elfogad­ják. Azonban a Parlament által jóváhagyott kárpótlá­si törvénnyel kapcsolatban súlyos gyakorlati és elvi aggályaik vannak. Ezzel kapcsolatban arról is szólt, hogy a tervezet termőföldre vonatkozó rendelkezései a gyakorlatban szinte végre- hajthatatlanok. A falun élőket hosszú évekre bi­zonytalanságba taszíthat­ják. A mezőgazdasági ter­melés struktúrájának ész­szerű átalakítását gátolják és akádályqzzák a verseny- képesség fokozását. Gyovai doktor szólt arról is, hogy a rendelkezések a szövet­kezetekkel szemben diszkri­minatívak. A kárpótlási je­gyek potenciális elértékte­lenedésének legfőbb bizo­nyítéka, hogy azokat még a kibocsátó, tehát az állam sem akarja elfogadni a ve­le fennálló kötelezettségek, _a hitelek fedezetéül. (gyócsl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom