Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
Eddig egyetlen az országban Férfimunka, de asszony a kapitány •— Hogyan szólíthatom? — Itt Dunakeszin ma már többen kapitány asszonynak hívtak, és azt hiszem, ez lesz a helyes titulus. De a nők megszólításával ma országszerte problémák vannak. Mindenesetre a hölgy szót nem tartanám a helyzethez megfelelőnek. Beszélgetőpartnerem, Őrlőt Ibolya rendőr százados, akit 1991. május 31- én bíztak meg a Dunakeszi Rendőrkapitányság vezetésével. Az első kapitány asszony az országban. Nem ilyennek képzeltem. Kék szemű, szelíd arcvonást!, szőke, fürtös hajú asszony. iMint már beszélgetésünk első perceiben kiderült, kétgyermekes édesanya. A fia és a lánya már felnőttek, 19, 20 évesek. Jogász férjével otthon nem szakmai dolgokról beszélgetnek, a hivatalos ügyeit lezárja a munkahelyén. A mosást és főzést senki sem csinálja meg helyette, akkor sem, ha szombaton, vasárnap vagy éppen éjszaka kell dolgoznia. Orlai Ibolya húsz esztendeje rendőr, és minden lépcsőfokot végigjárt, míg elérte a századosi rendfokozatot. Mostanáig Budapesten a XIX. kerületben Volt vizsgálati alosztályvezető. Itt kereste meg őt dr. Komáromi István alezredes, a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője, akivel korábban személyesen soha nem találkozott. Orlai Ibolya büszke arra, hogy a rendőrnyomozói munkája, a sikeresen megoldott feladatok hívták fel rá a figyelmet Amikor a legemlékezetesebb bűnesetekről kérde zem, az egyik legutóbbit említi* a bőrfejűeket. A Kőbánya-Kispest metróál lomáson Ismeretlen tettesek megtámadtak, bakancsos lábbal összerugdostak, megtapostak néhány kubai -fiatalt. A garázdálkodók eltűntek a helyszínről, a rendőrök feladata volt felderíteni a tetteseket — Bonyolult ügy volt ez — emlékszik vissza a kapitány asszony —, a kihallgatáshoz tolmács is kellett, és első pillanatban még azt is nehéz volt beilleszteni a képbe, mit jelent, hogy a támadóknak nem volt hajuk. Miikor rájöttem, hogy milyen társasággal van dolgom, meg is kellett találni őket, hiszen az ország bármely részéből és nem is felitéüenüil egy helyről érkezhettek. Azután jött a gondolatom, -hagy talán a koncerteken kellene körülnézni, és ez bevált. Megtaláltuk az egész társaságot, és mind a huszonötén vád alá kerültök. Orlai Ibolya ezután nem egy kerület, hanem Göd, Főt és Dunakeszi lakosságának közbiztonságáért lesz első számú felelős. S hogy mit jelent ez a változás? Erről db. Komáromi István főkapitány beszélt az ünnepségen, ahol bejelentette, hogy dr. Dezső Gyula őrnagyot, Dunakeszi volt rendőrkapitányát előléptették alezredessé, és kinevezték a Fővárosi XIV. Kerületi Rendőrkapitányság vezetőjévé. A munkát folytatni kell, ez a nagy terület nem maradhat ideiglenesen sem vezető nélkül. A pályázatok elbírálásáig Orlai Ibolya teljes hatáskörrel, megbízottként látja el a feladatot. Férfimunka lesz ez akkor is, ha asszony a kapitány. Hiszen minit ez alkalommal is elhangzott: Pest megyében 960 emberre jut egy rendőr, míg a nyugati országokban 300-ra. S a hazai testület tagjai nincsenek hozzászokva, de sajnos azt is tapasztalniuk kell, hogy igazoltatáskor valaki kilő a kocsiból!... Orlai Ibolya átvett dr. Komáromi Istvántól egy aprócska, retikülben is elférő műszert: a személyi hívót. Ezentúl a nap minden órájában vele lesz, hisz bármikor intézkednie kell. Ga. J. Önkények áldozataira emlékeztek Kevés új kórház épült az utóbbi évtizedekben, ezen kevesek közé -tartozik a most tízesztendős jubileumát ünneplő, annak idején Jahn Ferencről, a „szegények orvosáról” elnevezett Dél-pesti Kórház. Vonzáskörzetébe két budapesti -kerület és Vecsés tartozik, így értelemszerűen a jubileumi ünnepség védnökei közt szerepelt Molnár Imre vecsési polgár- mester is. —- Megtisztelő volt számomra, hogy felkértek, képviseljem településünkéit ezen az ünnepségen. Az ilyen események jó alkalmat kínálnak a találkozásokra és a szorosabb kapcsolat kialakítására az ellátásunkért felelős egészségügyi intézménnyel, a két szomszédos dél-pesti kerület polgármesterével. A kórház orvos igazgatójához. dr. Fónyad Lászlóhoz személyes, Iskoláskorunk! g visszanyúló, régi ismeretség fűz, településünk pedig szorosan 'kapcsolódik az ünnepséghez kötődő, igen tartalmas szakmai programhoz: az ünnepség után rendezendő tudományos ülésen ugyanis előadásával -két vecsési körzeti orvos, dr. Horváth János és dr. Makkos Gyula szintén részt vesz majd — mondta Molnár Imre polgármester. A tegnap reggel lezajlott ünnepi megemlékezésen dr. Surján László népjóléti miKcsfoszfrófa nem volt, csők felderítés Mire jó az operatív csoport? Év elején adtuk hírül, Egy almazöld kocsi útrakél című cikkünkben, hogy a polgári védelem Pest megyei -törzse operatív katasztrófaelhárító csoportot h-ozott létre, melynek Barkas mikrobuszát, a korszerű felszereléssel együtt akkor mutatták be. A kocsi oldalán a felirat; „katasztrófafelderítés”. — Ne vegye okvetetlen- kedésnek, de ha már van katasztrófa, az ismert tény. Mit kell akkor felderíteni? — kérdeztük Regős György alezredestől, a megyei törzs- paranosn októl. — Ennyire azért nem egyszerű a dolog. Vegyünk egy példát. Elterjed mondjuk a hír, hogy a kiürült ceglédi szovjet laktanyában a sugárszint magasabb, mint amennyit a háttérsugárzás indokolna. Elvileg ugyebár lehetne, ha nem is katasztrófa, de több ember életére veszélyes helyzet. Meg kell tehát vizsgálni; igaz-e az állítás, van-e baj, s ha igen, mi és mekkora. Vagy egy közelmúltbeli másik példa: Tatabánya mellett felborult egy vegyszert szállító vasúti kocsi. Aiz okmányok szerint ártatlan kémiai anyag volt benne, ám a vizsgálatnál kiderült. hogy a papírokat a határon pontatlanul állították ki, a vegyszer mérgező. Gondolom, így már érthető, m-iért kell a felderítés, miért van szükségünk az érzékeny műszereikre, a felkészült szakemberekre. — És sok a dolguk? — Szerencsére -nem. Január óta három alkalommal szálltunk ki a kocsival, egyszer a már említett ceglédi esetben, kétszer pedig bemutatót -tartani, ugyanis az országban az elsők között nálunk jött létre az operatív csoport. Cegléden az derült, ki, hogy a néhány mikroronitgenmyi sugárzás- különbség valószínűleg a vegyvédelmi-sok -kiképzéséhez használt izotópok maradványai miatti, hál’ istennek nem volt katasztrór fa ez sem. Az elmúlt évben ilyen jellegű esemény nem történt a megyében. — De önök mégis három váltásban 24 órás szolgálatot adnak, s több mint 2,3 milliót költöttek tavaly a mikrobuszra és a felszerelésre ... — Mert hogy nem történt katasztrófa, korántsem jelenti azt, hogy nem is történhet. A megyén át vezetnek a vasúti és közúti tranzit útvonalak, naponta szállítanak ezeken veszélyes anyagokat. Az elvi lehetőség nem kizárt. Aminthogy üzemekben is dolgoznak vegyszerekkel, kiüthet tűz, amikor ártatlannak látszó anyagok égéséből, vegyülé- séből keletkezhetnek mérgező gázok, gőzök. — Az ilyen helyzetekre felkészültek? — Természetesen. Épp ezért kellettek a drága gépek, berendezések, amelyekkel sugárszintet és dózist mérhetünk, , elvégezhetjük a levegő, a víz, a talaj gyorsanalízisét, riaszthatjuk azokat, akiknek intézkedniük kell, ha kell, s a védőeszközök, amelyek a mások számára esetleg élet- veszélyes helyek megközelítését is lehetővé teszik. A 2,3 millió forint elenyésző ahhoz képest, hogy akár egyetlen alkalommal is mekkora lehet a kár. Jobb n-em is gondolni rá! Én akkor vagyok nyugodt, ha az operatív csoport a kocsival együtt csak -készenlétben áll V. G. P. dísztér nevében dr. Pullay Gyula állam titkár-helyettes mondott beszédet, majd dr. Öry Imre, a fővárosi közgyűlés egészségügy-i és sportbizottságának tagja (Erdősi Agnes felvétele) emléktáblát avatott fel Jahn Ferenc, és rajta kívül, illetve vele .együtt minden olyan orvos emlékére, alti bármiféle önkény áldozatául esett. KONSZENZUSOK S okasodnak a sürgető hangok. Konszenzusra van szükség, új közmegegyezésre. Újra, hiszen történelmünk közeli tegnapjában vol-t egy olyan időszak — az 1962 és 1987 közötti negyed évszázad —, amelyet a közmegegyezés idejének szokás -nevezni. (Akkor is annak, ha ma az indulatok diktálják a minősítéseket.) Az említett időszak látszat-konjunktúráját a társadalom többsége haszonélvezőként élte át: egy kicsivel mindig többet szerezhetett. Az értékteremtéssel nem megalapozott — még előbb: a gazdasági szerkezettel éles ellentmondásban álló — konjunktúra éppen azért volt látszólagos, mert hiányoztak a tényleges és a valóságos alapjai. Ráadásul a szegények akkor is szegények voltak, nekik nem jutott a haszonélvezetből, az egy kicsivel mindig többől. A közmegegyezésből tehát már akkor is jelentős embercsoportok maradtak ki. Ha valamiben, akkor ma abban egyetértés van, hogy az ország súlyos helyzete az eladósodásra, a „nyakló nélkül felvett” külföldi kölcsönökre vezethető vissza. A hol hivatalos, hol laikus magyarázóik legtöbbje úgy tünteti fel ezt az eladósodást, mintha egy szűk vezetői réteg — avagy tágabban, „a -kommunisták” — szórta volna szét, herdálta volna el a dollármilliárdokat. A szakemberek pontosan tudják — csak éppen, ma nem jut figyelem a higgadt véleményekre —, hogy annyi pénzt, amennyi adósságként felhalmozódott, akkor sem tudott volna elherdálni egy szűk vezetői réteg, ha éjjel-nappal az ablakon szórja ki a bankókat... Annál inkább része volt az adóssághegy magaso- dásában a hibás beruházáspoiiíiká-nak, a -teljes foglalkoztatás erőszakolt fenntartásának (annak súlyos, még sokáig ható következményeivel együ-tt), az irreálisan alacsony -kamatozású építési h-itelek gyors növekedésének, az ártámogatások meredek emelkedésének ... S része volt benne az apparátusi létszám már-már burjánzásra hasonlító növekedésének, a termelőhelyeken, a fizikai-szellemi létszámarány egyre kedvezőtlenebbé válásának, a termékszerkezet mozdulatlanságának... Ilyen „egyszerű” a magyarázata annak, melyeik voltak az okok az eladósodásban, s hogy ez az eladósodás volt az alapja a közmegegyezésnek. Azért az előbbi, hosszadalmasságában is csupán jelzésértékű magyarázat az akkori közmegegyezésre, hogy érthetővé váljék: ma semmivel sem jobb, Világosabb a helyzet egy új társadalmi egyetértés, közmegállapodás megteremtéséhez. Pusztán értékekhez kötve (de az érdektagoltságtól eltekintve) ugyan -kialakítható valamilyen konszenzus, ám ez annyira elvi értékű csupán, annyira törékeny, h-ogy az első jelentős érdekütközés félretolja, elfeledted.. T agadhatatlanul nyers a kérdés, de elkerülhetetlen: valóban valamikben (de: mikben?) közmegegyezés kell ahhoz, hogy a társadalom és intézményei a parlamenti demokrácia törvényszerűségeinek megfelelően tevékenykedjenek? Avagy sokkal inkább szükség van a valódi konfliktusok megmutatására ahhoz, hogy az érték- és érdekrosták működhessenek, azaz a társadalom konfliktuskezelő képessége kifejlődhessen és megszilárduljon? A válasz megítélésem szerint csakis az utóbbi lehet. Ha a hat parlamenti párt abban sem tud megegyezni (n-em akar?), hogy ha leülnek, miről tárgyaljainak,'akkor miféle illúziókat táplálhatunk a tekintetben, hogy itt az ideje egy új közmegegyezésnek? A valódi konfliktusok tényleges megoldása: ez a teendő. S ezt fedik el, kerülgetik a-zck, akik ismét szavakra akarnak jövőt építeni. Mészáros Ottó
