Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
■rw"s Et Elballagtak ők is Többségüknek már megvették a táskát, naponta próbálgatják, hogyan esik vele a járás. Büszkeség csillog a szemükben, nézze csak mindenki, ősszel iskolások leszünk. Éjjelente különös álmok jönek, valami ismeretlen világból ébrednek, s ujjaikon számolgatni próbálják, vajon hány nap van még szeptemberig. Odébb van az még, de már mégis nagyon közel. A búcsúnak immár eljött az ideje. De ezt a szép verset még hallgassátok meg, $ e kedves éneket, no és utoljára eljátsszak még nektek Napkirály meséjét, aztán elmegyünk, mert ránk komolyabb feladatok várnak. Milyen szép ez a nap. Ünneplőben a szülők, a rokonok, és mennyi virágcsokor. Azért fáj egy kicsit e pillanat, hiszen holnap már nem csengetünk be, holnap már nem játszunk az udvaron. Ám, három év örömével megyünk tovább az úton. Iskolások lettünk... A város óvodáiból a napokban ballagtak el a jövendő első osztályosok. Hagyományosan egyszerű, de kedves ünnepséget rendeztek számukra mindenütt. A bokrosi óvodában kétszeresen is jelentőségteljes volt ez az esemény. A kicsikkel együtt vett búcsút munkahelyétől Kaszap László- né óvónő. A köztiszteletben álló pedagógus kereken negyedszázadon át viselt gondot a gyerekekre ebben az óvodában. A hajdani apróságok közül többen most ott álltak a szülők gyűrűjében. Most tűnt fel számára is, hogy elszaladt az idő. —ay A nyársapáti óvodások is „megöregedtek” \ (Varga Irén felvétele) összegyúrva Mostanában felkapott lett nyelvünk. Fél Európa próbál általa szót érteni velünk. Már fel sem tűnik, ha egy üzletember — még csak nem is elszármazott hazánkfia, hanem tősgyökeres olasz vagy néniét — magyarul szólal meg, bizonyítván egyben azt is, hogy valamely nyelv tűrhető-^elsajátítása bizony senkinek könnyű feladat. Másfelől még a sajátunk művelése sem. . A mozgalmas üzleti világból sok új fogalom lopóíák — helyesebb azt mondani, durván törtet —a napi kommunikációba, úgy összevissza gyúrva a magyarral, hogy néha már kétségeink támadnak, komolyan vesz- uck-e bennünket. Tudok cégvezetőről, akinek minimum egy kereskedelmi kéziszótár szükségeltetik ahhoz, hogy meg tudja fejteni némelyik közlemény vagy hirdetés tartalmát. Ezzel a problémával aligha van egyedül. Nincs mit tenni, az üzleti szakzsargont előbb-utóbb meg kell tanulnia mindenkinek, aki ott boldogulni akar. Nem' ilyen egyértelmű a dolog azonban a verbális érintkezés általános szintjén. A nyelv csúffá tételének nevezhető az, amit különböző alkalmi kiadványok, sőt sajtótermékeik produkálnak. A napokban egy szórólap akadt a kezembe, amely által meghívnak egy kötetlen üzletelképzelésre, ide a szomszédvárba a Vorrada- lom utcai Allgemeine Iskolába. Másutt hasonló nyelvi vegyes saláta: .. . Keressük törtető (?) munkatársakat qualification nem szükséges .... Nem akarok a vicclapok kenyeréből letörni, bár kétlem, hogy bárkit is nagyon feldobnának e példák. Persze a magyar ember, ha akarja, félszavaikból is megérti a másikat, de ahhoz a többséghez egyelőre még magyarul kell szólam. Ha nem is a tökéletesség, de legalább a megérthető- ség szintjén, ha már anyanyelvén akarnak beszélni hozzá, M. J. NAGYKŐRÖS| XXXV. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1991. JÚNIUS 8., SZOMBAT Juniális a nagyerdei bázison Legy en a varosé Szerte az országban készülnek arra, hogy különböző formában, de valami- -képpen emlékezetessé tegyék azt a napot, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarország területét. Nagykőrösön is lesznek ezzel kapcsolatos rendezvények, a tervekről Tóth Istvánnal, az önkormányzat laktanyahasznosítási ad hoc bizottságának vezetőjével beszélgettünk. Velük tervezzük — Ügy gondolom, több ok miatt is szükség van arra, hogy mi, nagykőrösiek is kinyilváníthassuk érzelmeinket. Ugyanakkor azt is célszerűnek tartanám, hogy az emberek megismerjék a laktanyákkal kapcsolatos terveket, elképzeléseket — első kézből, a képviselő-testület tagjaitól, a vállalkozóktól, s a polgármestertől — valamint'— és egyáltalán nem utolsósorban — oldani szeretnének a titokzatosság légkörén is, amely akár akarjuk, Tanya Hantháza mellett' Itt a vendég családtag A nyaralni vágyó ember kétfajta környezetei keres. Vagy olyan helyet, ahol nagy a nyüzsgés, sok az ember — tengerpartot, üdülőt —, vagy olyat, ahol csend van, s pihenhet. Bárhogyan dönt, bőséges információkhoz jut, feltöltődik élményekkel. Mert nyilvánvalóan az is élmény, hogy nappal az Adria habjaiban mártózik, este valamelyik kikötő hangulatos kiskocsmájában fogyasztja el a frissen sütött halat, s persze közben bámulja a nőket, a turistákat. Hát hogyne lenne élmény. De semmivel sem kevesebb élmény, ha valamelyik tanyán, a puszta mélyén lesi a fű növését, a már alig ismert madarak csivi- telését hallgatja, s megpróbálja elsajátítani az alföldi gulyás készítésének fortélyát. Mintha napjainkban feléledőben lenne ez utóbbi pihenési forma, ami azt is jelenti, szükség van olyan tanyákra, vendégfogadókra, ahol mindezt megtalálja az utazó. A hantházi út mellett, a várostól negyedórányi autó- útra, gyönyörű, felújított és kibővített tanyaegyüttest talál a vendég. A környezet gondozott: a piszkeültetvény frissen kapált, a parkolóban is ott a gereblyenyom, Átlépve a kapun, az udvaron mindenütt régi, ma már nem használt mezőgazdasági gépek, eszközök. A nemesen egyszerű formák a tájba simulnak, s a különböző eszközök új használati értéket is kapnak. Az öreg hordó, amely a bort már nem tartja, kiválóan alkalmas arra, hogy néhány virág kerüljön bele, s a puszta felé eső kerítés előtt jól illik a környezethez o szecskavágó a kuko- ricamorzsolóval, s az árnyas fák alatt hűsölő vendég megnyugodhat. A Kovács házaspár három esztendeje vásárolta a tanyát, akkor még ők sem gondolták, hogy valaha fogadósok lesznek. Illetve a többes szám nem is igazán indokolt, hiszen Kovácsné Csípő Ágota a háziasszony. — Az államigazgatásban töltöttem 19 esztendőt, kaptam három gyomorfekélyt és két gyomorvérzést: váltani kellett. A Magyar Közlönyben olvastam arról a kormányprogramról, amely támogatja az ilyen vendéglátóhelyek kialakítását. Magam is kertes házban születtem, nem idegen tőlem ez a környezet, így hát megpróbáltam. A Tanyai- Falusi Vendégfogadók Szövetsége alapító tagja vagyok, s ez bizony kötelezettségeket is jelent, persze á nyilvánvaló-tagdíj után.' A vendégeket családtagként • fogadjuk. Aki idejön, etetheti az állatokat, lekaszálhatja a füvet, tisztíthatja a hagymát, vagy csak pihenhet: röviden, azt csinál, amit csqk akar. Ha neki az a kikapcsolódás, hogy el- mosogat, akkor tegye. És persze vannak ilyen emberek, hiszen-Németországból érkezett az az asszony is, akinek otthon mosogatógépe van, és itt odakéredz- kedik a dézsához... További szempont, hogy a környékbeli embereknek is egyfajta munkaalkalmat teremtek. Mondok rá példát. A tejet innen a szomszédból, Pető Jóisefné tanyájáról vásárolom, És persze nem csak tejet, de túrót, tejfölt is. Azt szintén elárulhatom, hogy a környékben ő süti a legfinomabb túróslepényt. Olyant, amelynek az aljún úgy fél- centis és omlós a tészta, és vagy háromcentis rajta a túró. Jó véleménye van a kezdeményezésről Czira Sándornak is, aki a nagykőrösi önkormányzatot képviselte e beszélgetésnél. — Vannak olyan területek, és ez a Száraz-dűlő melletti rész pontosan olyan, amelyet jobban. egyszerűen nem lehetne hasznosítani. Amellett" látni kél], hogy ez egy vállalkozás, nagyrészt önerőből, s ezt támogatni kell. A Tamás-tanyát ezen a héten adták át teljes kiépítettségében feladatának. Elvárták az eseményre a szövetség elnökét is, hozzáigazítva a meghívottak széles körét, ám Csáki Csaba úr valamiért1 elmaradt. A Tamás-tanya ettől függetlenül várja a vendégeket. A gyönyörű apartmanban — képünkön — egy családot tudnak elhelyezni, az öreg, hűvös falú kőépületben további három család fér el, és pihenhet a magyar Alföldön. Ballai Ottó akár nem, mégis mintegy körbelengi a szovjetek által már jó ideje kiürített ingatlanokat. — Milyen rendezvényt terveznek? — Arra gondoltam, hogy egy felszabadult hangulatú juniális keretében Nagykőrös lakossága megismerkedhetne a nagyerdei bázissal. A titkok erdeje veszi körül: teremtsünk rá lehetőséget, hogy ez eloszolhasson. Jöjjenek ki azok is, akik — például a tervezett vámszabad-terület mellett élnek, fejtsék ki aggályaikat, hogy meg lehessen őket gVözni: nem ellenükre. de velük tervezzük a város gazdasági életének megpezsdítését. Jelképes foglalás' — Rá szeretnénk arra is mutatni, hogy ez a juniális más értelemben is iglkép- értékű. Tény, hogy l95ß-t.l szovjet csapatok használták, szerencsére, ők már elmentek, kivonultak. A bázis azóta sem került vissza még a város tulajdonába. Tehát a juniális valamiképpen azt is jelképezni szeretné, hogy Nagykőrös azt kéri, követeli, ami a magáé. Ez az esemény a terület jelképes visszafoglalását is jelentené. Ehhez viszont intézkedések kellenének, hiszen a vállalkozók már dolgoznának ott. Ezzel fíigg össze az is, hogy azokat is szívesen látnánk,- akik a bázison tervezett gombatermesztésre vállai- koznának. Sör, fórum Kiss János polgármester így értékelte az eseményt: — Látogatásunk minden bizonnyal fontos mérföldkőnek számít, hiszen egyre inkább kiteljesülönek látszik Nagykőrös kapcsolat- rendszere *is. Az ünnepélyes aktuson Hennemann úr, Espelkamp polgármestere szónoklatában arra mutatott rá, ők is nagyon sokat várnak ettől a kapcsolattól, és valóban tenni, segíteni szeretnének nekünk. Jómagam azt fogalmaztam meg — a helyi újságok egyike másnap ezzel a főcímmel indította tudósítását —, hogy mi ott kezdünk most, ahol a németek 40 éve álltak. — Milyen programokon vettek részt? — Bejártuk Espelkampot, megismertük a mintegy 26 ezres várost, eljutottunk egyházi szeretetotthonba, farmergazdaságokba, ott működő elektronikai céghez, és felvettük a kapcsolatot a gimnázium igazgatójával is a nyelvoktatás segítése érdekében. Megszerveztük, hogy ez év telén, novemberben, illetve decemberben először Nagykőrös mutatkozik be Espel- kampban, majd fordítva a kulturális - együttműködés keretében. Ezt azonban megelőzi majd az a látogatás, amelyet az espelkamNAGYKÖRÖSI HÍRLAP Nagykörös, Hősük tere 5., II. emelet 30. • A szerkesztőség vezetője: Ballai Ottó. • Munkatárs: Mik- lay Jenő. • Postacím: Nagykőrös, Pf. 23. 2750. Telefax és telefon: (20) 51398. Telex: 22-5708. • Hirdetésfelvétel: kedd 10-tül 12-ig, csütörtök 33-tól 15- ig a szerkesztőségben. • Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10-ig várunk. • Szerkesztői ügyelet; szerda 10-től 12 óráig. — Tehát valami vidám, népünnepélyszerű rendezvényt terveznek? — Igen, pontosan. A területre buszokat is szeret-' nénk indítani, jó lenne, ha minél többen kilátogatná- - riak, s lenne ott sör, bor,; üdítő, virsli — mindaz, ami kelléke egy juniálisnak. Tervezünk egy fórumot is, hogy az érdeklődő nagykőrösiek azoktól kaphassák meg válaszaikat, akiket bizalmukkal a választásokon kitüntettek. — Mikor lesz a juniális?. — Pontos időpontot még nem tudok mondani, valamelyik hétvégén. Most-indult el a szervezömunka.- Akik segíteni tudnak, keressenek akár telefonon is, az SZDSZ irodájában, 51-189 számon. Úgy gondolom, ez a rendezvény fontos esemény lehet Nagykő-- rös életében — hangsúlyozta végezetül Tóth István. —bot— A gondolkodásmódunkon kell változtatni Segíteni akarnak Május 39-én 19 óra elölt néhány perccel írták alá azt a szerződést, amely testvérvárosi rangra emelte Nagykőrös és a németországi Espelkamp kapcsolatait. A várost Kiss János polgármester és dr. Karay Kornélia jegyző képviselte a 39 Xős ottani nagytanács elölt. piák augusztus 19—31. között tesznek Nagykőrösön. Őszintén i'emélem, hogy ennek részé lehet az iskolaavatás is. — Nyilván nem csak gyakorlati tapasztalatokat szereztek. — Látva az ottaniakat, tapasztalva munkájuk eredményességét, alapvetően gondolkodásmódunkon kell változtatni, benne a politikát, az erkölcsöt is értem. Több évre van szükség ehhez, s a holland kapcsolat mellett nagyon hasznos ez a német testvérvár rosi kapcsolat is. A Magyar Televízió forgatócsoportja elkísérte küldöttségünket.-Hot—
