Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

'HÉT VÉSI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS] Az évszázad alkuja lehet Bush dilemmája: mennyit étnek az új szovjet refútmtervek? Arab fenntartások a fegyverzetcsökkentéssel szemben Angolában véget ért a tizenöt esztendős véres polgárháború ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP A világhelyzetben bekö­vetkezett alapvető változá­sok voltak a témái a héten egész sor tanácskozásnak. A figyelem előterébe ke­rült ezek közül a NATO védelmi minisztereinek ta­vaszonként rutinszerűen ismétlődő megbeszélése. Az Észak-atlanti Szervezet ka­tonapolitikájának irányítói egyetértettek abban, hogy Kelet felől immár nem fe­nyegetheti a szövetséget váratlan támadás veszélye, s így felül kell vizsgálni az egész stratégiát és a szer­vezeti felépítést is. Vilá­gos: az új helyzetben im­már nincs szükség arra, hogy háromszázezer ame­rikai katona állomásozzon Nyugat-Európában, s a washingtoni törvényhozás­ban felvetődött, hogy mint­egy kétharmad részüket vissza kellene vonni bizo­nyos ütemterv alapján. A megbeszélések tengelyében egy olyan, mintegy hetven­ezer főnyi NATO-gyorshad- test felállítása szerepelt, amelyet szükség esetén a robbanással fenyegető vál­ságövezetekben lehetne be­vetni, vagy akkor, ha már ott az események ellenőriz­hetetlenül veszélyessé válná­nak, Washington hűvösen fogadta egyelőre ezt az el­képzelést, s London az, amely szorgalmazza, s el­képzelései szerint ennek az alakulatnak az élén brit lenne a főparancsnok, Fran­ciaország sem lelkesedett az ügyért, hiszen Mitterrand elnök nemrég olyan új össz-európai biztonsági rendszer kidolgozásának szükségességéről beszélt, amellyel nincs összhang­ban a NATO-gyorshadtest felállítása. Az 1993-as esztendőtől kezdve a politikai integrá­cióban is erőteljes lépése­ket tervező Európai Kö­zösség, ha árnyalatokban is, de másként ítéli meg kontinensünk helyzetét, mint Washington. Ezt tük­rözte Mitterrand és Kohl újabb találkozója. Ezen sík- raszálltak amellett, hogy a szovjet reformtörekvéseket erőteljesebben, mint koráb­ban támogatni kell, s mi­közben a Fehér Ház húzó­dozik attól, hogy Gorbacso- vot meghívják az iparilag fejlettebb hét állam júliu­si londoni csúcstalálkozójá­ra a két nyugat-európai ve­zető szívesen látná a szov­jet elnököt a tárgyalóasz­talnál. FELTÉTELEK ÉS CSEREÜZLETEK Olaszország, Japán és Kanada már korábban ki­fejtette, hogy a világ biz­tonsága csak úgy lehet megteremthető az elkövet­kező évtizedekre, ha a „he­tek” lehetőséget adnak a Szovjetuniónak, csakúgy, mint az egykori szocialista országoknak, hogy minél fájdalommentesebben il­leszkedjék be a piacgazda­sági rendszerbe. Ehhez nél­külözhetetlennek tartják, hogy Gorbacsov London­ban személyesen fejthesse ki: milyen helyzetben van a második szuperhatalom, és mekkora anyagi segít­ségre van szüksége ahhoz, hogy bekapcsolódhasson az egységes világgazdaságba. Az „ötök” szerint veszélyes a húrt a végletekig feszí­teni, hiszen ha a Szovjet­unió szétesik és gazdasá­gilag összeomlik, ez azt je­lenti, hogy Európa és a vi­lág biztonsága is fenyege- tetté válik, nemcsak a vár­ható sokmilliós menekült- hullám miatt, hanem azért is, mert a Föld egyik leg­nagyobb atomarzenálja ki tudja, kik kezébe kerül, s milyen célokra próbálják felhasználni a tömegpusz­títás e rettenetes fegyve­reit. A Fehér Ház viszont elé­gedetlen azzal, ami eddig történt. Nemcsak a hagyo­mányos fegyverzet korláto­zásra aláírt, tavalyi pári­zsi egyezmények eltérő ér­telmezése miatt bizalmat­lan. Bush igazi dilemmája az, hogy mennyire kötelez­heti el magát a szovjet piacgazdaság megteremté­sére tett ígéretek mellett? Tanácsadói ugyanis meg­oszlanak ebben az ügyben. Egyesek szerint a szovjet elnök kijelentései a rend­szerváltásról a politikában és a gazdaságban egyaránt mérföldköveket jelentenek. Túl ezen szerintük az 1993 januárjától való szabad utazásra és a 100 százalé­kos külföldi beruházások­ra vonatkozó törvények jel­zik, hogy Moszkva elszánta magát, rendíthetetlenül végrehajtja a piacgazdaság megteremtését, vagyis ér­demes áldozni a szovjet re­formok támogatására. Más szakemberek viszont további bizonyítékok kö­vetelésére hívják fel az amerikai elnököt. Ilyen le­hetne szerintük a politikai rendszer stabilizálása a széles körű demokratizálás útján és a radikális pénz­ügyi reform, amely utat nyit a reprivatizálással együtt a reális piaci viszo­nyokhoz. Primakov, Gorba­csov tanácsadója Scserba- kovval, az első miniszterel­nökhelyettessel Washing­tonba utazott, s ott csatla­kozott hozzájuk a Harvard egyetemen a helyiekkel ta­nulmányt kidolgozó Jav- linszkij közgazdász, akit Jelcin orosz vezetőhöz kö­zelállónak tekintenek. A delegáció amerikai kor­mánytagokkal, majd Bush elnökkel is tárgyalt egy olyan tervezetről, amely­nek „kiigazításában” a Harvard professzorai is részt vállaltak. Ez a lépcső­zetes program a hírek sze­rint öt év alatt 150 mil­liárd dolláros nyugati rész­véttel kívánja bekapcsolni a Szovjetuniót a világgaz­daságba. Világos, hogy ez csak a „hetek” együttműködése útján valósulhatna meg. Bush jelenleg még nem tartja meggyőzőnek e re­formtervet, s attól tart, hogy ez is bekerül a „fene­ketlen zsákba”, s a stagná­lás és felemásság helyzetét őrzi meg átmenetileg. Má­sok viszont S. O. S.-állapot- ban lévőnek jelzik a szovjet gazdaságot, s rámutatnak arra, hogy nincs más vá­lasztása, mint az amerikai feltételek elfogadása. Pav­lov kormányfő beszédére utalnak, amely szerint a szovjet termelői alapok több mint negyven százaléka vár sürgős lecserélésre, mintegy 500 milliárd rubel értékben. Bushnak tehát nagyobb megértést tanácsolnak, hi­szen több mint hetven év folyamatait kell ellenkező irányba fordítani a Szov­jetunióban. Vagyis az „év­század alkuja” az egyetlen kiút a fenyegető zűrzavar­ból. A CHENEY-ŰT KÉRDŐJELEI Miután Bushnak nem si­került egyelőre rábírnia Izraelt, hogy elfogadja a „területet a békéért” elvet, s a tervezett békekonferen­cia befulladt, Washington a fegyverkezési verseny meg­fékezésére tett javaslatot. Az amerikai elnök elképze­lései nagyon rokonszenves­nek látszanak. Eszerint ugyanis megakadályoznák a hagyományos fegyverzet további áramlását a térség­be, s az atom- és vegyi fegyverek betiltását hatá­roznák el. s csak az önvé­delmi rakétákat engedé­lyeznék. Jei'uzsálem. amely évi 1,7 milliárd dollár katonai segélyt kap Washingtontól, aggodalommal fogadta az amerikai bejelentést. Cheney védelmi miniszter, aki a helyszínre utazott, azonban biztosította a zsidó államot, különleges szövet­sége Washingtonnal válto­zatlan lesz ezután is. Foly­tatják annak az izraeli programnak finanszírozá­sát. amely a rakétaelhárító rakéták kiépítésére irányul, és Samir kormányzata tíz F—15 típusú vadászbombá­zót kap 650 millió dollár értékben. Izrael, amely nem írta alá az atomfegyverek elterjesztésének megakadá­lyozásáról szóló egyez­ményt, s egyes hírek sze­rint nukleáris arzenállal rendelkezik, csupán arra tett ígéretet Bush terveze­te nyomán, hogy elsőnek nem alkalmaz atomfegy­vert. Érthető tehát, hogy több arab ország gyanak­vással vegyes fenntartással fogadta Bush javaslatát. HÁROMSZÁZEZER HALOTT A több mint 15 évig tar­tó angolai polgárháború­ban 300 ezer ember halt meg, több mint egymillió vált földönfutóvá és két­milliót fenyeget az éhhalál, s itt tartják nyilván á vi­lágon a legtöbb amputáltak De mindennek a tengersok szenvedésnek remélhetőleg vége szakad annak az ok­mánynak az aláírásával, amelyre tegnap került sor Lisszabonban Eduardo dos Santos MPLA-vezető, ango­lai elnök és a kormányel­lenes gerillaszervezet, az UNIT A élén álló Jonas Savimbi között. Szovjet fegyverekkel, 35-50 ezer fő­nyi kubai csapatok támo­gatásával tartották fenn a szocializmus sajátos afri­kai modelljeként” feltün­tetett luandai kormányza­tot, amíg ki nem vonták a Kariib-itangieri szigetország csapatait, s nem szűnt meg a moszkvai fegyverszállí­tás. Ami Savimbit illeti, őt az Egyesült Államok támo­gatta. A mostani egyezmény a Moszkva—Washington együttműködés terméke, s szentesíti a május 15-én életbe lépett tűzszünetet a polgárháborúban. Jövő szeptemberben többpárti választás lesz, s addig 500 fős ENSZ erők biztosítják az átmeneti állapotot, amelyben az MPLA és az UNITA képviselőiből al­kotott közös kormány gya­korolja a hatalmat. Árkus István TÖOSZ-küldö ttgyű lés A távfutó magányossága Az önkormányzatokat érintő szabályozási kötele­zettségnek a Parlament és a kormány nem tett eleget, így a hatályos Alkotmány szerint önkormányzati alap­jogokhoz kapcsolódó kérdé­sek maradtak szabályozatla­nok. Tisztázatlan többek között az önkormányzati tulajdon kérdése, azaz a féloldalas törvényhozás és a gazdasági alapok rende­zetlensége miatt a résztve­vőket — ide értve a ,.csaik” szavazó állampolgárokat is —, olyan versenybe kény­szerítették. ahol még a táv lefutása után is vita folyik arról, hogy. mennyi is volt a táv, milyen színekben in­dultak a résztvevők, hát­vagy ellenszélben futot­tak-e, illetve mi volt a tét. E képletes hasonlattal le­het közelíteni azokhoz a strukturális, és aktuális problémához, amelyekkel az önkormányzatoknak szembe kell nézniük — vé­lekedett dr. Köllner Fe­renc, a Települési önkor­mányzatok Országos Szö­vetségének főtitkára, az el­nökség tegnap megtartott küldöttgyűlésén. — Hiány­zik a munkamegosztás, az ehhez rendelt anyagi esz­közök megosztása a kor­mányzati és a települési szint között. Tisztázatlan az állam ellátási és ahhoz kapcsolódóan az önkor­mányzatok ellátásszervezési felelőssége (ez a kötelező feladatok körét érinti), va­lamint az önkormányzatok által szabadon választott feladatok elláióképességé- nek megalapozása. Jól mu­tatja a kormányzat filozó­fiáját, hogy az 1991. évi költségvetési törvény sze­rint az állami költségvetés az önkormányzati törvény­ben előírt kötelező felada­tok ellátásához a normatív támogatás keretei között csupán hozzájárulást nyújt, és nem az ellátóképességet garantálja. Ma például az egy általános iskolai tanuló után alapul vett 30 000 fo­rintos állami támogatás — számításaik szerint az át­lagköltségnek csupán a 60 százalékát fedezi. Ily mó­don a kötelező feladatok el­látásának kényszere a sza­badon választható felada­tok — például nyelvi labor működtetése — lehetséges forrásait is felemészti. A tulajdoni kérdésekről szólva dr. Köllner Ferenc elmondta: a rendezés 1992. december 31-íg történő el­odázása, az önkormányza­toknak már átadott tulaj­don részbeni visszavétele önmagában is sérelmes, sőt az önkormányzatok jó ré­szét a jelen helyzetből va­ló kitörés lehetőségétől is megfosztja. A nem kellően végiggondolt, centrumból vezérelt előprivatizáció nem csupán az önkormány­zatok lehetséges anyagi eszközeit, a lakosság ellá­tását szolgáló szervezeti ke­reteket szűkíti, de várható­an ellátási zavarokat fog okozni a szolgáltatásokban. Ezt pedig az állampolgárok aligha fogják természetes­nek tartani, s kritikájukat nyilván az önkormányza­toknak címzik majd. Mint köztudomású, a TÖOSZ még 1939 decembe­rében csatlakozott a Világ- kiállítás előkészítő munká­lataihoz azért, hogy támo­gassa az Expo területi ki- terjesztésére és a terület- fejlesztési összefüggések feltárására irányuló törek­véseket. A TÖOSZ infor­mációi szerint azonban az eddigi munkálatok során nem készült olyan áttekin­tés, amely az önkormány­zatoknak a Világkiállítás­ban való érdekeltségét és a rendezvénynek a települé­sekre, azok infrastruktúrá­jának fejlesztési lehetősé­geire gyakorolt hatását szé­lesebb kört alapul véve ele­mezné. Ezért aztán a TÖOSZ nem is mondhat ma igent vagy nemet az Expó­ra — hangsúlyozta a főtit­kár —, mert a válasz meg­fogalmazásához több kér­désükre egyértelmű vá­laszt kellene kapniuk. Pél­dául arra is, hogy az egyes alternatívák előnyei, illet­ve hátrányai mit takarnak az önkormányzatok aspek­tusából, s hogy a rendez­vény várható pozitív hatá­sait a települések többsége számára egyáltalán hozzá­férhetővé teszik-e? Mi vár­ható továbbá a hazai, il­letve a külföldi tőkétől, mi következik mindebből az állami költségvetésre nézve, s ennek folytán mi prognosztizálható az ön- kormányzatok költségveté­sét illetően? Fokozatosan mérséklődik az infláció növekedése (Folytatás az 1. oldalról.) szenvedtek, az éveket 19.63- ig bezárólag beszámíthat­ják. Minden megkezdett évre a már említett nyug- díjkiegészítés jár. Hang­súlyozta azt isr hogy nem­csak azok ,részesülhetnek az emelésekben, akik vala­miféle társadalombiztosí­tási juttatást kapnak. Azok számára, akik nem nyug­díjjogosultak, a helyi ön- kormányzatok folyósítják a költségvetésből átutalt összeget. Kérdésekre válaszolva Tütős Sándor elmondta, hogy információi szerint a cigányság soraiból mintegy 70 ezer személyt hurcoltak el ezen időszakban, legtöbb­jük áldozatul esett a ná­cizmusnak. Valószínűleg ennek tudható be, hogy na­gyon kevesen nyújtották be igényüket. A cigányok parlamentje valamilyen formában kollektív sérel­mük rendezését kéri a kor­mányzattól. Tütős Sándoi bejelentette, hogy a kérel­met a Kárpótlási Hivatalt! o; kell benyújtani. A remdele' visszamenőleges hatályú Akik eddig még nem jelent­keztek igényükkel, azt a kihirdetés napját követe 30 napon belül még megte­hetik. Számukra is 1990. áp­rilis 1-jétől jár a nyugdíj- emelés. László Balázs kormány- szóvivő a sajtótájékoztatór bejelentette: a kormány a napidíjátalány felső határál július 1-jétől az eddigi 8C forint helyett 110 forintbar állapította meg. Több el­avult .rendeletet is hatály­talanítottak. így például a sokszorosítógépek engedé­lyezéséről szóló bejelenté­si kötelezettséget semmis­sé tette a miniszterek ta­nácsa. HIRDETÉSSEL KERESIK A Fintér ár nem hagyja magát Különös felhívás jelent meg tegnap az egyik országos napilap közleményrovatában. A Kisipari Termeltető Vállalat keresi azokat a kényszerhite­lezőket — bankokat, vállalkozókat, iparosokat, ke­reskedőket, szállítókat —, akiknek követelésük van Pintér Józseffel, a keceli Pintér Müvek tulaj­donosával szemben. Ugyanis a KTV egységesen, a követelések összegyűjtésével akar lépni a tartozás behajtása érdekében. A hirdetés azért megle­pő, mert sökumkiban élénken él a közelmúltban su­gárzott tévériportnak az emléke. A Pintér-biroda­lom feje büszkén állt egy torony makettje mellett, amely ha megvalósulna, az ország legmagasabb épít­ménye lenne. Grandiózus elképzelésekről és több száz milliós beruházásról beszélt a keceli vállalkozó. ■ Mi a Kisipari Ter­meltető Vállalat célja ezzel a hirdetéssel? Ne­tán önöknek is tartozik a Pintér Művek? — kérdeztük a KTV igaz­gatóját dr. Ditzendy Lászlót. — Érdemi összeggel tar­tozik nekünk Pintér József. Pontosabban nem akarom meghatározni mennyivel — válaszol az igazgató, ami­kor a tartozás pontos mér­tékéről kérdezem. — Lé­nyeg az, hogy a követelé­sünk több milliós, s ezt még tovább növelik a kamatok. Többször próbáltunk tár­gyalni Pintér úrral, sikerte­lenül, ezért bírósághoz for­dultunk. H Miért keresik a töb­bi kényszerhitelezőt, mit várnak vagy remélnek ettől az összefogástól? — Tudomásunk van róla, hogy Pintér József nem egyedül vállalatunknak tar­tozik, és úgy tűnik, hogy a hatalmas Pintér-birodalom valójában egy nagy hitel­halmaz. Az utóbbi hetek­ben sorra jelennek meg a hazai sajtóban olyan hírek, tudósítások, riportok, ame­lyek hamisan ideális képet fest. lek a keceli vállalko­zásról. A valóság viszont

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom